Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-22 / 171. szám
1991. július 23., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Raj Tamás rabbi és Iványi Gábor metodista lelkész nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak HIT, LIBERALIZMUS, SZABADSÁG Az SZDSZ kaposvári szervezetének és Ficzere Mátyás országgyűlési képviselőnek a meghívására Kaposváron tartott előadást a vallás szerepéről és a volt egyházi ingatlanok kérdéséről Raj Tamás rabbi és Iványi Gábor metodista lelkész. A képviselők, az SZDSZ parlamenti frakciójának tagjai, az előadást követően válaszoltak a Somogyi Hírlap kérdéseire. Raj Tamás: az egyházat az államtól kell megszabadítani „Várlak a falunkba...” A Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége tegnap értékelte a Várlak a falunkba, tanyánkra nyaralni című pályázatot, s kisorsolta a nyerteseket. A pályázó gyerekek közül nyolcán falusi-tanyasi nyaraláson vehetnek részt. Nemcsak lead, fel is vesz A japán a Sony olyan kompaktlemez piacra dobására készül, amely nem csupán le- játsza a felvett műsort, hanem annak letörlése után új műsor felvételére is képes. Ráadásul miniatűr változatban készül, s 74 percnyi zenét képes tárolni. Karácsony Ausztriában Nem a kánikulai melegnek, hanem az osztrák kereskedők előrelátásának köszönhető, hogy máris készülnek a karácsonyi vásárra. Élelmes szervezők már most standokat ajánlanak azoknak, akik december második és harmadik hetében ott akarnak lenni a hagyományos kavalkádban. Nincs búzaválság!? — A Földművelésügyi Minisztérium szerint 6 millió tonna búzatermésre számíthatunk az idén. Ennek felvásárlása és értékesítése megoldható a kormányintézkedések segítségével — mondta Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. A minisztérium maximum 1,3 millió tonna Szovjetúnióba exportálandó gabonára szeretne biztosítani 100 százalékos állami garanciát. Tárgyalásokat folytatnak egy 500 ezer tonnás egyiptomi és egy 300 ezer tonnás iráni megrendelésről is. Az államtitkár megerősítette: 2,5 millió tonna búza felvásárlására kötöttek már szerződéseket 5700 forintos tonnánkénti átlagáron a gazdaságok és a gabonaforgalmi vállalatok. Ezeket a szerződéseket a gabonaforgalmi vállalatok be fogják tartani, mert nincs más jogi lehetőségük. — Előadásában szólt arról, hogy a hit és a liberalizmus egy tőről fakad... — Úgy gondolom, hogy az igazán hívő embernek liberálisnak, tehát szabadelvűnek kell lennie. Ez az eszme egyébként Magyarországon nem idegen, hiszen a múlt század második felében a Szabadelvű Párt igen jelentős hatású volt. A tízparancsolat első mondata úgy szól: „ én vagyok az örökkévalóság, az Isten, aki kivezettelek Téged Egyiptom országából, a szol-' gaság házából”. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit jelent ez az első parancsolat, hiszen az egyistenhit törvénye az a következő parancsolat. Az első parancsolat a szabadság törvénye, s ez előfeltétele az összes többi parancsolatnak. Az embernek szabadnak kell lennie ahhoz, hogy hívő legyen. Az utolsó parancsolat pedig a tulajdonról, a tulajdon szentségéről szól. Ezt tisztelni kell, mert ebbe beletartozik a másik szellemisége is. A liberális gondolkodás politikai értelmezése szerint is szabadnak kell lennem, s úgy válhatok igazán hívővé. Es tisztelnem kell a másik tulajdonát, beleértve a szellemi tulajdonát is. Vagyis tolerálnom kell a másik ember hitét. — A szabadságnak önmagam számára kell korlátokat szabnom, mégpedig úgy, hogy a másik ember szabadságát ne sértsem. Ahhoz, hogy ezeket a korlátokat felépíthessem kell egy igen erős hit. Úgy gondolom, hogy ez a két fogalom nemhogy egymásnak ellentmondó, hanem ellenkezőleg: összefügg egymással. Ez nem azt jelenti, hogy más ember nem lehet liberális, csak az, aki ehhez a párthoz tartozik. Azt gondolom, hogy egy magasabb rendű hithez feltétlenül szükséges a szabadság tisztelete. — Tehát a sor akár úgy is folytatható: hit, liberalizmus, modern demokrácia? — Igen, mert a demokrácia is legalább kétféleképpen értelmezhető. Az ókori demokrácia azt jelentette: a nép szava az isten szava. Tehát amit a többség mond, az a helyes. De például ma a többség remélhetőleg azt akarja, hogy legyenek egyházi iskolák. De mondjuk tíz évvel ezelőtt ha megkérdezték volna, talán az ellenkezőjét mondja. Akkor lehet azt mondani, hogy a többség szava isten szava? — Ma a modern demokrácia azt is jelenti, hogy a többség dönt, de mindig figyelembe veszik a kisebbségi, a mások véleményét is. — Időnként mintha egy sajátos értelmezésű bábeli zűrzavar lenne a parlamentben. Ugyan egy nyelven beszélnek a képviselők, ugyanazt a fogalmat használják, és mégis mást értenek alatta. Nem zavarja ez önt? — Sajnos, azonos fogalmakat nem egyformán értünk. Ez részben magyarázható azzal, hogy 40 éven keresztül nem politikára és nem közéleti szereplésre neveltek bennünket, hanem az egész országot egyfajta ideológiával árasztották el. Ami azonban még ennél is veszélyesebb talán: közömbösségre szoktatták. Nagyon remélem, hogy gyorsan felnő egy nemzedék, amely a demokráciát gyakorolni is tudja, s nemcsak küzdeni érte. A fogalmakat megpróbáljuk tisztázni. Ennek érdekében javasoltam, hogy ősztől üljünk le néhányan, különböző frakciók képviselői és próbáljuk értelmezni a legfontosabb fogalmakat. S talán akkor jobban megértjük egymást. — Törvényt alkottak az egyházi ingatlanok sorsáról. Mit várt a zsidó hitfelekezet a törvénytől? — Hogy a zsidó hitfelekezet mit várt, az más kérdés. Mindenképpen azt szerették volna, hogy az ingatlanokból, amelyek jelentős számúak, minimális mennyiséget visz- szakaphassanak. Hogy legyen legalább egy iskolaépület, amelyben a Budapesten működő három iskolát el tudják helyezni. Legyen egy olyan kórház, amely a jelenleg szeretetkórházként működő kis kórházat jobban ellátja. Ennyi, amit szerettek volna elérni, illetve, hogy működőképessé váljék a felekezet. Én ennél többre gondoltam, mert hiszen nemcsak a zsidó szempontokat veszem figyelembe. Többen úgy látjuk, hogy az egyházi törvénynek meg kellett születnie, de valahogy nem így képzeltük. Nevezetesen az egyházak talp- raállítására van szükség. Ma nem az államot kell megmenteni az egyháztól, hanem az egyházat kell megszabadítani az állami póráztól. Mindenekelőtt a hitéleti támogatástól, mert ez rendkívül veszélyes lehet. Olyan törvénynek kellett Raj Tamás volna születnie, amely lehetővé teszi különböző törvényes keretek között, hogy az egyház maga intézze a sorsát és legyen ennek anyagi fedezete. Ennek az anyagi fedezetnek csak az egyik eleme lett volna bizonyos ingatlanok visszaszolgáltatása. De ez így nem megoldás, és semmiképpen sem elegendő. Vannak a megoldásra vonatkozóan elképzeléseink, s ezt törvénytervezet formájába Iványi Gábor öntjük. Nem az ellenzék feladata a törvénytervezetek benyújtása, de ennek ellenére alternatívát kell felmutatnunk. — Az új törvény tehát veszélyeket rejt magában? — Főképpen azt tartom veszélyesnek, hogy nem jelent megoldást. Bizonyos előnyöket oszt. Nem sebtében kellene törvénykező, hanem olyan alapvető törvényeket hozni, amelyek nem a múltnak, hanem a jelennek és a jövőnek szólnak. Iványi Gábor: Nincs széles közmegegyezés — Hogyan érzi magát a parlamentben egy lelkész? — A pártok közötti parlamenten belüli erőviszony nem tükrözi a társadalomnak az adott kérdésekben való megosztottságát. Ezért kellett volna a törvényeket széles társadalmi konszenzuson alapuló egyeztetés után meghozni. Nem azért nem egyeztettünk többet, mert nem volt időnk. Fájlalom, hogy hiányzik a politikai kultúránkból egymás meghallgatásának készsége. Az olyan, akár izzó vita, amelyben mások tisztességét nem vonjuk kétségbe. Az olyan megközelítés, amikor nem abból indulunk ki, hogy a másik csirkefogó. Sokszor összetévesztjük a bátorságot a modortalansággal. — Mivel magyarázható a polgárok nagy közömbössége? — Az egyik dolog, amely miatt az emberek kiábrándultak: szakadék terjeng a választási ígéretek és azok megvalósítása között. Nyilván takarékosabban kellett volna bánni az ígéretekkel. S azt is be kell látni, hogy az elmúlt évek romlásaiból nem a parlamentnek kell kihúznia az országot, hanem a polgároknak maguknak kell ezt megtenniük. — Ön hivatásából adódóan is kettős szolgálatot lát el. Okoz ez nehézséget? — Úgy gondolom, hogy a lelkész eleve egyfajta képviselői munkát végez. Képviseli az Isten előtt is a híveit, s képviseli egy közösségen belül is egymással szemben is őket és harmadik személyekkel szemben is. Tehát mindenképpen rendelkeznie kell beleérző képességgel, -türelemmel. Ha egy lelkész komolyan veszi hivatását, akkor képviselőként is képes így dolgozni. Úgy érzem: olyan történelmi útkereszteződésnél vagyunk, hogy ebben a helyzetben vállalnom kellett a felkérést. Mint egy Istentől jövő kihívást fogadtam el. Azt gondolom, hogy egy kicsit az egész ország a parókiámmá lett. Lengyel János Érdekvédő törekvések Szárszón Mi legyen a szovjet piacra épült vállalatokkal? EZ NEM ÁTMENETI FIZETÉSKÉPTELENSÉG Körülbelül 200-250 üdülőtulajdonos részvételével üdülői fórumot tartottak a hét végén a felújított balatonszárszói művelődési házban. A résztvevők az üdülőtulajdonosokat tömörítő, érdekeiket védő egyesülés megalakítása mellett döntöttek. Bereck Gyulát, Szárszó polgármesterét arról kérdeztük, vajon mit tehet majd egy ilyen szervezet a nyaralók és a helyi önkormányzatok közötti megromlott viszony javí-‘ tásáért. — Éppen a jó viszony kialakításában lehet nagy szerepe az üdülőtulajdonosok egyesületének. Ellenőrizheti az ön- kormányzatok tevékenységét, jelezhet, ha az üdülők érdekeit sértő lépést teszünk. A hét végi összejövetel fő napirendi pontja egy 9 tagú előkészítő bizottság megalakítása volt. Ennek elnöke dr. Novák Tamás lett. Az egyesület alakuló gyűlését augusztus 4-ére tűzték ki. A bizottság megválasztása mellett természetesen szóbakerültek a gondok is. Legtöbbször jogosak voltak a kifogások. Azt azonban az üdülőtulajdonosoknak is látniuk kell: az önkormányzatok igyekeznek segíteni. Májusban is volt már egy üdülőfórum, ahol szintén elmondhatták azt, ami a szívüket nyomja. Az ott elhangzottak egy részén segítettünk. A visszatérő gondok egyike a helyi adók mértéke és fel- használása. Más elbírálás alá esnek ugyanis a családi házak és az üdülők. Az üdülők tulajdonosai sokallják a négyzetméterenkénti száz-kétszáz forintos építményadót, főleg mert az őslakosokra ez az adó eddig nem vonatkozott. Nem hiszem, hogy különösebben vigasztaló lenne, de januártól ezt már az itt lakóknak is fizét- niük kell majd. Ugyancsak visszatérő gond a szemétszállítás megoldatlansága: mivel nem vagy csak rendszertelenül szállítják el a szemetet. N. L. (Folytatás az 1. oldalról) Ezen szakemberekkel szemben feltűnően más nézeteket vall Csaba László közgazdász, a Kopint-Datorg főosztályvezetője, aki szerint nagy hiba lenne, ha az állam, vagy a bankok költségvetési pénzből mesterségesen tartanák életben ezeket a nagyon is kérdéses jövőjű kapcsolatokat. — A Szovjetúnióban minden hiánycikk, az alapanyagtól a fogyasztási cikkekig és az élemiszerig. A magyar áru tehát kellene. Miért nem fizetnek? — Nemcsak nekünk nem fizetnek, hanem a nyugatiaknak sem, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs miből fizetniük, nincs valutájuk. A magyar vállalatok nem tudnak évekre hitelezni, mint a németek, vagy az amerikaiak. Márpedig ez a mostani szovjet fizetésképtelenség nem néhány hónapig tartó átmeneti válság, ezért ennek hosszú távú következményeivel szembe kell nézni. — Naponta olvashatunk nyilatkozatokat bartermegállapo- dásokról, újabb és újabb indikativ listákról. Ugyanakkor a kiszállított áruk ellenértéke csak nem akar befolyni. Ezek szerint a megkötött megállapodásaink semmire sem kötelezik a szovjet partnert? — Ez egy széteső piac, ahol egyre kevesebb a' biztosíték bármire. A köztársaságok kereskedni akarnak, de a központi kormányzat érdekei mások. Ez utóbbi mindenáron egy kézben akarja tartani a valutabevételeket és a piacképes árukat is. Ez még a barte- rügyletekre is igaz. Hiszen a Szovjetúnióban változatlanul fennmaradt a központi árualapok rendszere és ezek működtetéséhez a bartert is fel akarják használni. — Ön az utóbbi időben több olyan kijelentést tett, hogy a régi típusú kereskedelmi kapcsolatok fenntartásához nem csak a szovjet piacra termelő vállalatok ragaszkodnak — ez tulajdonképpen érthető is —, hanem állami szervek, minisztériumok és bankok is. Milyen érdekekről van itt szó? — A szovjet piac bedugulása mindenkinek problémát okoz, így végülis nem csoda, hogy senki nem akarja felvállalni, épp ő fogja „tönkretenni” egy kérlelhetetlen intézkedéssel az amúgy is nagy bajban levő vállalatokat. Ez valóban igaz az érintett minisztériumokra és a Nemzeti Bankra is. Ráadásul minden állami, pénzügyi szerv egy államközi kapcsolat révén, amelyet ő hozott tető alá, részt vett az előkészítésben, saját pozícióját erősíti, saját jelentőségét deklarálja. — A szovjet piac az előrejelzések szerint az idén feleannyi magyar árut fesz fel, mint két éve. Ez vállalatok tucatjainak a tönkremenésével fog járni. Ön szerint ezt a folyamatot nem szabad állami eszközökkel befolyásolni? — Egyes áruknál, egyes köztársaságokban biztos lehet sikereket elérni, a barterüzle- tekkel vagy egyéb módon. Ezeket a lehetőséget persze nem szabad kihagyni. De a szovjet piacra utalt vállalatok értékesítési gondjait nem szabad az egész társadalomra terhelni azzal, hogy az állam bármiféle általános garanciát vállal ezek megoldásában.
