Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-20 / 170. szám
1991. július 20., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Amerikai érdekeltségű vegyesvállalat Nagybajomban Privatizálják a ruhagyárat Dr. Várni János: Termékeink a legjobb üzletekbe kerülnek magas áron Tegnap délelőtt Hetesen a Vikár Béla szövetkezetben napraforgó-fajtabemutatót tartott a KSZE Agrárfejlesztő és Kereskedelmi Rt, valamint a KITE. Mint Horváth Eszter, a KSZE ágazatvezetöje elmondta: csökkent a napraforgó versenyképessége, növekedtek a termelési költségek, ugyanakkor a felvásárlási ár még mindig a régi. A környékről hívott szakemberekkel arra próbálnak megoldást találni, hogy melyek azok a napraforgó fajták, amelyeket rosszabb gazdasági körülmények közt is gazdaságosan lehet termeszteni. A vetőmagot az amerikai Pioneer Hi-Bred Hungary magyarországi képviselete adta a kísérlethez, s a hetesi szövetkezetben próbálták ki. (Gyertyás László felvétele) 134 ÖNKORMÁNYZAT CSATLAKOZOTT Előreláthatólag 1993 elején kezdődik a Déli Autópálya építése (Folytatás az 1. oldalról) — A tőkés nagyon megnézi, hogy hova fekteti be a pénzét — mondta dr. Várni János igazgató. — Még akkor is, ha jól működő vállalatról van szó. Mi nem adjuk olcsón magunkat. Ez a gyár nem veszteséges, nincsenek pénzügyi problémái. Folynak a tárgyalások, szeretnénk még az idén megvalósítani a részvénytársasággá való átalakulást. — Az udvaron éppen most indulnak a kamionok. — A legnagyobb piacunk Európában Németország; ezenkívül Hollandiába, Ausztriába, Franciaországba, Angliába és az Egyesült Államokba exportáljuk termékeinket. Már az őszi szezonra készítünk blézereket, kabátokat. Szigorú követelmények elé vannak állítva az itt dolgozó emberek; termékeink a legjobb üzletekbe kerülnek, magas áron. Április közepétől szeptember végéig csak tőkés exportra termelünk. — Ma a belföldi piacon rendkívül nehéz a helyzet, kevésbé értékesíthető az áru. — Tavaly fél év alatt 20 millió forint volt a nyereségünk. Most is hasonló eredményre számítunk. — Hosszú évek munkája, hogy eljutottak erre a minőségi szintre, és ilyen vevőkörük van. Jönnek-e új partnerek? — Igen. Tovább bővíthet- nénk a termelést, ha be tudnánk indítani néhány új szalagot. — Miért nem lehet? — Sok oka van. Az egyik, hogy a munkanélküli-segély annyi, mint amennyit dolgozóinknak az állami szabályozás adta bérkeretek között fizetni lehet. Az átlagkereset 10 000 forint nálunk, s ebből még Kukoricatőzsdecsőd A gabonapiac pangása után a kukorica árfolyama is drasztikusan zuhan. A tonnánkénti árak immár alig haladják meg az e terményre biztosított 6400 forintos minimálárát. Súlyos ólomszennyezés Tíz évvel a melléküzemági tevékenység megszűnte után ólommérgezésben elpusztult állatok vizsgálata derített fényt az etyeki határban található súlyos környezetszennyezésre. A hajdani akkumulátor bontó üzem „tevékenységének” nyomait több százmillió forintos költséggel lehet helyrehozni. Takarékos vízgazdálkodás Az előző évekhez képest 10 százalékkal csökkent a vízfogyasztás a Duna- kanyarban. A váci vízművállalat 40 vállalatnak küldött felszólítást adósságaik rendezésére, mert ez veszélyezteti a térség ellátásának biztonságát. adóznak is. A másik ok, hogy itt rendkívül kemény munka folyik. Mi nem most kezdjük tanulgatni a piacgazdálkodásra való átállást, mert ott, ahol 95 százalék a tőkés export aránya, ezt valamikor már meg kellett tanulni. Mi piaci gazdálkodás keretei között dolgozunk, de a béreket ma még nem tudjuk ehhez hozzáigazítani. Ma 18 százalékot lehet kiadni bérfejlesztésre, pedig én 30 százalékot adnék a dolgozóknak, mert a végzett munka alapján ennyit érdemelnek. Ha ezt kifizetnénk, már a fejlesztés rovására menne, és arról nem mondhatok le. Tőkés piacon tartósan megmaradni csak úgy lehet, ha a technikával és a minőséggel is lépést tudunk tartani. — Szaporodnak a vállalatok pénzügyi nehézségei, a keleti piacok beszűkülése miatt csődhelyzetek állnak elő, a befektetési kedv lanyhult. Mi a véleménye a magyar gazdaság helyzetéről? — Későn alkottak meg bizonyos gazdasági törvényeket, amelyek a gazdálkodás gyorsítását, hatékonyságát, a privatizálást elősegítik volna. A fő politikai-társadalmi törvények után azonnal ezzel kellett volna foglalkozni. Sehol a világon nem lehet ugyanis jól politizálni, ha a gazdaság nehéz helyzetben van. A vállalatok többsége szocialista piacra épült. Elké- nyelmesedtek, mert minőségi követelmények nélkül hatalmas mennyiségeket lehetett gyártani és eladni. Ma az átállás drasztikus változást jelent. Akik most kezdik, azoknak hosszú évekig kell dolgozni azon, hogy valóságos piac- gazdasági körülmények közé kerüljenek. S. Pap Gitta A Magyar Honvédség erőteljes karcsúsítási programja sokszorosan érinti a légierőhöz tartozó egységeket. A ta- szári Kapos vadászre- pülő-osztály például már második éve nélkülözi a megszokott balatonkiliti pályát, és kecskeméti, valamint pápai hajózótársaival együtt a Vas megye szélén található Kenyéri község világháborús mezőjét veszi igénybe évente egyszer. Ott gyakorolják az éves kiképzési tervükben szereplő, különösen az ifjú (23- 24 éves) pilóták számára nehéz feladataikat: a fűre való leszállásokat tábori körülmények között. A nálunk rendszerben lévő vadászgépek közül egyedül a MIG-21-es alkalmas arra, hogy kibírja a szokatlan körülményeket. A sárkány fölépítése, a futóművek ereje olyan, hogy mind a kétüléses UTI-k, mind pedig az egyszemélyes harcik is biztonsággal fogjanak nem igazán kemény talajt. Felszálláskor pedig a hallatlanul kemény rezgés, ugrálás (ez leginkább az orrkúp elé kinyúló pitot-csövön látszik meg) jelent különleges nehézMár 134 önkormányzat csatlakozott a Déli Autópálya Kft-hez — adta hírül a Fe- renczy-Europress. Ez azt mutatja, hogy a falvak és városok felismerték, milyen korlátlan lehetőségeket rejt magában ennek a létesítménynek a megépítése. Jelentősen befolyásolja a települések gazdasági fejlődését, — rövid távon az építkezés, hosszú távon pedig az autópályához kapcsolódó benzinkutak, éttermek, presszók, hotelek üzemeltetése teremt munkalehetőséget. Ezenkívül összeköti a ma még egymástól elszigetelt falvakat, az ország keleti és nyugati határát, sőt a környező országok meglevő, illetve ezután épülő útjait, s ezséget gépnek és embernek. Hajózószemmel van további feszültségforrás is: a repülőtér légi felderítése. Igaz ugyan, hogy széljelzőkkel, lámpákkal szegélyezett, a taszárinál jóval hosszabb (3 kilométeres) a pálya, ha azonban arra gondolunk, hogy a startoló-landoló gépek által keltett porvihar — ha nincs nagy talajközeli szél — éppúgy megáll, szétterül a mező fölött, mint az éppenséggel közeli tarlóégetés füstje: máris érzékletessé válik az imént említett felderítési különlegesség. Mindezektől függetlenül a „Játékszín” fedőnevű repülőtér a múlt héten rengeteg érdeklődőt vonzott a mezőt övező fák „hűsébe”. Harminc fok felett ugyanis sehol sincs lehetőség igazi enyhülésre, különösen pedig az üvegházhatás miatt duplán fölmelegedett pilótakabinokban nincs erről szó. Molnár Gyula százados, repülésvezető azonban a legnagyobb lelki nyugalommal szedegette le a levegőből a gépeket. A higanymozgású Pintér Zoltán alezredes pedig fáradhatatlanul ügyelt a háttértevékenységre, által csatlakozik Európa úthálózatához. A végleges megvalósíthatósági tanulmány — amely augusztus végére készül el — a gazdasági és környezetvédelmi tervezésen túl nagy súlyt helyez az érintett területek régészeti lelőhelyeinek feltérképezésére is. Egy reprezentatív felmérés szerint az ország lakosságának nagy része — 79 százalék! — szükségesnek tartja autópálya építését Magyarországon, természetesen a környezet- védelmi szempontok figyelembevételével — inkább drága, de környezetbarát technológia alkalmazásával. A finanszírozást közös erőből képzelik el: az állam, a hazai, illetve külföldi vállalkozók hozzájárulásával. Nos, ami az közben oktatott és szurkolt is beosztottjaiért. Az alapos fölkészítésnek, valamint a tapasztaltabb hajózok helyszíni tevékenységének köszönhetően Kovács Viktor, Dobay Attila, Takács Géza, Major Áttila és Bálint Attila hadnagyok kivétel nélkül sikerrel teljesítették életük első, füves repülőtéri feladatait. Oktatóik: Metzger István őrnagy, Bodor Jenő százados, Gárdus Tibor főhadnagy, valamint a második század parancsnokhelyettese, Dósa József őrnagy elégedetten „utazhattak” mögöttük az UTI-k hátsó ülésén. Egyi- kük-másikuk még légi harcfeladatot is teljesített vagy „lég- terezhetett”, akár csak Nagy István főhadnagy, Tülkös János százados, Körömi József százados és Illés Gábor főhadnagy. Pilótaszemmel különleges csemegének számított az a légi harc, amelyet Pál István százados vívott, ugyanis „ellenfeléül” azt a Dúsa alezredest jelölték ki, aki több mint háromezer repült óra valamennyi tapasztalatával próbálta lerázni magáról a százados urat. A fotogéputóbbit illeti, a nemzetközi pénzpiacon sem ismeretlen a Déli Autópálya terve, s a befektetők élénken érdeklődnek iránta. Az ágazati koncessziós törvény elfogadása után meg is nyílik a lehetőség a konkrét üzletkötések előtt. Ennek megkönnyítésére a kft 1992 januárjában részvénytársasággá alakul. A tényleges építkezés előreláthatólag 1993 elején kezdődhet, több szakaszban egyszerre, s várhatóan négy évvel később már végighaladhatunk a Rá- bafüzestől Záhonyig terjedő 630 kilométers szakaszon, amely keresztülvezet Somo- gyon is. Az eddigi megyei megbeszélések szerint ez az út hozzájárulna az export növeléséhez. puska-film tanúsága szerint nem igazán sikerrel! Dúsa János alezredes (lehet, hogy vigaszképpen?) viszont 15 perc repidőt kapott arra, hogy kis magasságú műrepülést mutasson be a „Játékszín” légterében. Nemcsak a civil közönség, hanem a tapasztalt hajózok is elismerően csettintettek az apró termetű vadászpilóta fantasztikus látványt nyújtó, ám mindvégig rendkívül biztonságos repülése láttán. Ezt a civil szemmel elképesztőnek tetsző, a hajózok számára azonban megtanulandó módon fejezte be: mellőzte a radarvezetést (az ún. fries-biztosítást), gyors harcfordulóból kijövet engedett futót, úgy szállt le, abszolút profi módon, mindössze saját szemére és érzékeire hagyatkozva. Ma már csend van Kenyériben, a por is leszállt. A Kapos vadászrepülő-osztály éli megszokott életét. Ám különösen az ifjú hajózok (no, meg a hasonlót először látott „titkos közönség” tagjai) őrzik még sokáig ennek a porlovaglásnak élményeit. Kenyéri porlovaglás Kapós-módra Nem azért a két fillérért Hamarosan vastagabbak lesznek a pénztárcák. No, természetesen nem arról van szó, hogy az a bizonyos jótevő, minden munkavállaló védőszentje gondolt egy nagyot, és béremeléshez juttatja a nagy tömegeket. Erről szó sincs. Csupán az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdéseket rendező 1987-es minisztertanácsi határozatot módosítják. A legújabb — 90/1991. (VII. 12.) — kormányrendeletből az derül ki, hogy a kormánytagok és a politikai államtitkárok hivatali beosztásukkal összefüggő többletköltségeik fedezésére költségtérítési átalányra jogosultak akkor, ha — a külföldi kiküldetésre járó napidíjon és költségétérítésen kívül — más költségtérítésben nem részesülnek. A kormánytagok esetében az átalány a személyi alapbér ötven, a politikai államtitkárok esetében pedig harminc százalék. Az új jogszabály rendelkezéseit — visszamenőleges hatállyal — július elsejétől kell alkalmazni. Ennyi az új rendelet lényege. Egyszerű, demagóg kísérlet lenne arról elmélkedni, hogy bizony, már megint csak a „vezetői” béremelést viseli el a költség- vetés, s közben milliók sodródnak a társadalom perifériájára. Vagy hogy milyen költségekkel kell még számolni e beosztásokban a külföldi kiküldetésre járó napidíj mellett. Mert az is nehezen hihető, hogy a vidéki útját járó „felelős ve- zétő” esetleges vacsoraszámláját a miniszter elé teszi a pincér. Magyarhonban a vendéglátó és a vendég esetében ugyanis más a szokás. Bár hivatalos helyről bizonyára megindokolható az új rendelet szükségessége. Talán még az az okfejtés is „elítélendő” és a sajtó pimaszkodásának számlájára írható, ha a tollnok megemlíti: az 1990. évi LVI. törvény szerint a miniszterelnöki, miniszteri vagy politikai államtitkári tisztséget betöltő képviselő a képviselői alapdíj ötven százalékára, tehát a mindenkori miniszteri illetmény újabb egynegyedére jogosult. Gyenge matematikai képességekkel is kiszámítható, hogy ha ösz- szeadjuk a juttatásokat, akkor nem csekély végösszeget kapunk, hiszen ez meghaladja havonta a bruttó százezer forintot. Az új rendelet kapcsán tehát csak „egyetlen” dolgot teszünk szóvá: az ötven-, illetve a harmincszázalékos költségtérítés adómentes forintokat „eredményez”. Akkor, amikor ebben az országban nem dicsekedhetünk az adófizetési morállal, az Apeh szinte kilátástalan küzdelmet vív a találékony polgárokkal, ez a példa ragadós lehet. Egyáltalán nem csodálkoznánk, ha a közeljövőben a gazdálkodó egységek béremelés helyett „költségtérítésben” részesítenék az arra érdemeseket. Mert hosszú évek tapasztalatai szerint — és ez ma sincs másként — „ideológiát” mindenre lehet gyártani. S talán ma már arra is, hogy egy rossz döntést hogyan lehet felülvizsgálni. Lengyel János
