Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-01 / 151. szám

1991. július 1., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 A bencés apátság alapításának 900. évfordulójára emlékeztek Somogyvár a folyamatosság jelképe _ * Göncz Árpád: A felelősségünk lényegesen megnőtt, mert magunk határozunk sorsunkról Tizenkilenc elnök kétnapos tanácskozása Lengyeltótiban Szolgálatra készülnek a megyei önkormányzatok (Folytatás az 1. oldalról) A Szent Lászlót ábrázoló mellszobrot egyházi pompával vitték a Kupavár-hegyre, s a bencés apátság feltárt romjai között felállított oltár elé helyez­ték. Ott voltak az ünnepségen a 19 megye közgyűléseinek el­nökei. Göncz Árpád köztársa­sági elnök — aki dr. Gyenesei Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével és dr. Szendi József veszprémi megyéspüspökkel érkezett —, köszöntőjében mondta: — Ez a hely az idő és a törté­nelem folyamatosságának jel­képe lehet. Ezen a hegyen va­lamikor Koppány vára állt, utána itt épült fel 1091-ben Szent László kezdeményezé­sére a bencés apátság. Talán bizonyos mértékig a koppány nemzetségből származó Szent László jóvátételeként amiért őse Koppányt a haladás útjából eltávolította. Szent László a maga korában a legkorszerűbb királyeszményt képviselte, tes­tesítette meg, az apátság, ha ma fogalmaznám, azt monda­nám, Budapest prioritásának jelképe volt. A bencés rend tu­dást hozott, mezőgazdaági tu­dást Magyarországra. Jelsza­vával, óra ett labora az elmél­kedés és a munka kettőségét testesítette meg. Elindította Magyarországot azon az úton, amelyet ma is mindmáig követ Európa útján. Nem volt áldoza­tok nélkül való erre az útra lépni, és talán ezt érezte Szent László is, és ennek a megszün­tetett vagy nagy részben kitö­rölt múltnak áldozott azzal, hogy éppen itt tette ezt a döntő gesztust és hozta létre átlépve mindent, a kor legkorszerűbb rendjének apátságát. Ez a hely mindenféleképpen az idő egy­ségének, a meghaladásnak és a továbblépésnek a jelképe le­het. Jelképezi azt is, hogy sem meghaladni, sem tovább lépni Isten segítsége nélkül nem le­het és nem szabad. Azt az erőt, amit Szent László szinte sze­mélyében képvisel, az isteni eredetű királyság eszméjét, amit utóbb a néphatalom esz­méje váltott fel, az ország szol­gálatába kell állítani. Ezt tette Szent László is. Ma ismét ha­tárnapon állunk, hiszen június 30-a van, amikor visszanyertük formailag is a függetlenségün­ket: el kell gondolkodnunk azon, mi az, amit a múltunkból őrizni kell, mi az, amin túl kell haladnunk és merre kell tovább lépni. Ez a mai nap azt bizonyítja most, amikor éppen az új csöppet sem fájdalommentes vajúdási idejét éljük, hogy kike­rülni az előbbrelépést nem le­het, és az előbbrelépés fele­lősséget jelent. Számunkra ez a mai nap a hétköznapi gondja­inkban bizonyára nem jelent tö­rést. Holnap ugyanannyiba fog kerülni minden, vagy talán még többe; az életünk, a hétköznap­jaink aligha változnak meg, de megváltozik az a tudatunk, hogy a jövő áll előttünk és a jö­vőért dolgozunk és a jövőt pró­báljuk felépíteni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez nem lesz könnyű fel­adat, de tisztában kell lennünk azzal is, hogy a felelősségünk lényegesen megnőtt, mert ma­gunk határozunk a magunk sorsáról. Kiszabadultunk egy kalitkából, rajtunk múlik, hogy milyen magasra szárnyalunk, milyen messzire repülünk vagy lehullunk az első ág alatt. Legyen ez a mai nap az idő folyamtosságának, a múlt és jövő kapcsolatának a jelképe, ez a gyönyörű emlékhely, amely felsorakozik és odacsat­lakozik Pusztaszerhez, a mo (Gyertyás László felvételei) hácsi emlékhelyhez harmadik­nak. Ahhoz a történelmi vere­ség emlékhelyhez, ahonnan föl tudtunk támadni. Meggyőződésem, hogy ma­gasra fogunk szárnyalni és messzire fogunk repülni ha ki­szabadultunk innét, és meg­győződésem, hogy ehhez Is­ten erejét is igénybe kell ven­nünk, mert a magunk ereje eh­hez nem elég. Legyen ez a mai nap a kisza­kadás, a folyamtosság, a múlt tiszteletének, megbecsülésé­nek és a jövő reális végiggon­dolásának napja. Ezt szeret­ném kívánni mindannyiunk­nak, és ehhez kérjük ma Isten segítségét. Dr. Szendi József veszprémi megyéspüspök azt hangsú­lyozta, hogy a keresztény Eu­rópához tartozásunk biztosí­totta s biztosítja ma is fönnma­radásunkat, boldogulásunkat. A püspöki mise végén Szent László felszentelt síremlékénél koszorút helyezett el Göncz Árpád köztársasági elnök. A veszprémi püspök koszorúját dr. Szendi József, a somogy- vári önkormányzatét dr. Gye- nis Sándor polgármester, a megyei közgyűlését dr. Gye­nesei István elnök és dr. Ko­vács Miklós, a közgyűlés tagja helyezte el.Somogyváron a Kupavár-hegy történelmi em­lékhely. A bencés apátság ala­pításának 900. évfordulóján zarándokhely is lett. (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Gyenesei István, a So­mogy Megyei Közgyűlés el­nöke: — Magunk keressük meg azt a szerepkört, amelyet ma a megye számára nem írnak elő törvények: a dolgunkat ten­nünk kell. A megye — és ez alatt az önkormányzatot értem — nem feltétlenül a központi hatalom közvetítője, sokkal in­kább ennek az ellenkezője: sa­játos érdekei vannak, amit képviselnie kell. A mi megítélé­sünk szerint ez törvényszerű, és a települési önkormányza­tok szerint is szükség van erre a megyére. A sok ok közül csu­pán egyet említek: a központi és a helyi igazgatás között levő távolságot ez teszi emberlép­tékűvé. Ez nem hatáskör kér­dése: egyértelműen a feladat megkeresését, megtalálását jelenti. Intézményeket kell fenntartani, működtetni. Vállal­kozni kell a saját vagyonúnk­kal. Bízunk abban, hogy a me­gyei önkormányzat nem ma­radhat vagyon nélkül, hiszen vagyon nélkül nem lehet vállal­kozni, tevékenységet végezni. Úgy gondolom azonban, hogy a vagyon meghagyás megte­remtése mellett a költségvetés gondoskodó szerepét is meg kell tartani. Sokasodnak a települési ön- kormányzatokra háruló felada­tok, napról napra nő a maguk- rahagyatottságuk. Ha a megye nem vállal olyan szolgáltató funkciót, ami könnyít ezen a helyzeten, akkor nehézzé válik az önkormányzati rendszer működése. Kőtörő Miklós, a Bács-Kis- kun Megyei Közgyűlés elnöke, a megyei önkormányzatok szövetségének elnöke: — A megyei közgyűlések­ben sok a szakember, a pol­gármester. így a közgyűlések általában egészségesen mű­ködnek. A 19 megye olyan munkatársakkal rendelkezik, hogy vállalhatjuk: a szakmát ér­tően, szakmailag elfogadható munkát tudunk végezni. Arra törekszünk, hogy elsősorban a törvényelőkészítésben, a kap­csolatépítésben és -tartásban segítsünk, lépjünk előre. Ez a törekvésünk fő iránya. Ezért ta­lálkozunk viszonylag rendsze­resen. Az alföldi megyék ha­vonta rendszeresen külön is összejönnénk. Elsősorban egységes szakmai álláspontot akarunk kialakítani. Tanulni akarunk egymástól azért, hogy képviselni tudjunk települési, megyei érdeket, főleg a törvé­nyelőkészítés során. Göncz Árpád köztársasági elnök: — Nem vagyok közigazga­tási szakember, ne vegyék készpénznek amit mondok, de amióta ebben a munkakörben dolgozom, azóta egyre jobban hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy átmeneti idő­ben a legfontosabb jogintéz­mény a joghézag. Valamikor jogászként végeztem, sok gyakorlatom nincsen, de arról meg vagyok győződve, hogy az igazi jogalkotás az, amelyik létrejött konszenzust szentesít. Ha ezt teszi, akkor konstatál egy fennálló állapotot, vagy próbálja követni az életet, leg­feljebb kiigazítja azt. Ha meg- előzi-a létrejött körülményeket, akkor merevít is. Átmeneti idő­ben vagyunk: és talán a leghi- básabbak azok a törvényeink, amelyek valamilyen elméleti elképzelés nyomán próbálják az életet rendezni, még mielőtt az élet megtalálta volna a med­ret saját magának. Benyomá­som az, hogy a hiányos jogal­kotás következtében meglehe­tősen nagyok a megyei önkor­mányzatok lehetőségei abban, hogy a régi uralmi megyét egy szolgáló megyével váltsák fel. Ha valamire ebben a szerep­körben támaszkodni lehet, az a megye lakossága. Amikor be­léptem ebbe a terembe, azt gondoltam, hogy itt az ország: a lakosság, a válságövezetek, az ipari tájak, a régiók. Olyan eleven politikai erő jött létre, amely pártsemleges, ezzel szemben közigazgatás-köz­pontú és pragmatikus. Van egy eleven szervezet, amely tízmil­lió ember érdekét képviseli és fölfele hat. Hatni csak akkor tud, ha azon a talajon áll és arra támaszkodik, amelyiknek az adminisztrációját végzi, ame­lyiket közigazgatással szolgál. A szolgálat tehát létfeltétele a megyének' Elhangzott a beszélgetésen: a köztársasági elnöki megbí­zottakkal való kapcsolatukhoz legendák szövődnek a megyei önkormányzatoknak. Nem jó az, hogy a köztársasági meg­bízotti intézmény utólag minő­sít, és nem vállal szerepet a segítségnyújtásban. Ebből kö­vetkezik, hogy a helyi önkor­mányzatok segítése kizárólag a megyei önkormányzatra há­rul, amit jó szívvel vállalnak, de cserébe azt kérik, hogy ennek megfelelően kezelje őket a poli­tika, a kormányzat, a parla­ment. Ha ez megtörténik, akkor létrejön az új megye imageja. Ehhez azonban még hiányoz­nak feltételek. A kapcsolatok más össze­függésben is szóba kerültek: a kialakuló úgynevezett dekon- centrált szervezetek egy csomó feladatot elvesznek a megyéktől, s vele együtt egy sor információt is. A megyehá­zak egy része ma már kicsi, mert bár a megyei közgyűlés apparátusának a létszáma tö­redéke a korábbi megyei ta­nács létszámának, az új hivata­lok jó ütemben gyarapítják az íróasztalok számát. Dr. Pálfi Dénes, a Zala Megyei Közgyű­lés elnöke szerint: „volt egy megyei tanács, amit örö­münkre eltöröltek, de úgy jár­tunk, mint aki krumplit ültet: egyet ültet el és nyolc lesz be­lőle.” Félő, hogy a szolgáló megye éppen az információ hi­ánya miatt nem tudja ellátni fel­adatát. Igaz, az információhi­ány ma országos jelenség, a megyei önkormányzatokat azonban különösen sújtja, hi­szen döntést előkészíteni, se­gíteni kell, nem pedig dönteni. A döntés joga ma — az esetek többségébnen — a települést és a parlamentet illeti meg. Mitől függ az önkormányza­tok önállósága? A feleletet a résztvevők így adták meg: a vagyoni önállóságtól. Az is­kola, a kórház azonban nem gazdálkodásra alkalmas ön- kormányzati vagyon: arra csak költeni kell. Legfeljebb — szűk körben — a lakásvagyonnal le­het gazdálkodni. A tapasztalat ma az, hogy az önkormányzati törvény biztosította jogosítvá­nyokat újabb törvények nyirbál­ják: nem biztos, hogy tudato­san, de tendenciaszerűen. Ez a résztvevők szerint egy eta­tista államberendezkedés je­gye. Most kellene azt eldön­teni, hogy merre haladjunk to­vább. Ezek a gondok indokolják egy találkozó megszervezését a minisztériumok és a közgyű­lési elnökök között. Felvetődött egy másik kérdéskör is: a mind jelentősebbé váló nemzetközi kapcsolatokban ki képviselje a megyét. Volt rá példa, hogy a test­vérmegyei kapcsolatok létesí­tésekor a köztársasági elnöki megbízott azt firtatta: joga van-e a megyei önkokrmány- zatnak képviselni a megyét. Pedig az Álpok-Adria Munka- közösség és a Pentagonáló mellé új kapcsolatok alakulnak: Kárpátok-Tisza néven Ukraj­nával, Lengyelország és Szlo­vákia több területével épülnek a magyar megyék kapcsolatai, s itt Lengyeltótiban bejelentett friss hír, hogy öt romániai me­gyével is felvették a kapcsola­tot a Kárpátok-Tisza együtt­működés keretében. Ilyen kö­rülmények között feltenni azt a kérdést, hogy ki engedélyezze a kapcsolatépítést, a régi rend­szerben általánosnak számító gondolkodásra vall a résztve­vők egybehangzó véleménye szerint. Pedig hát a „népi dip­lomácia" rangja mind maga­sabb. Hatalmat vagy feladatot akarnak a megyei önkormány­zatok? A feleletet így adták meg: a fontosabb a feladat és ez szolgálatot jelent. A megyei önkormányzatok arra vállal­koznak, hogy a megyék válasz­tott szolgálói legyenek. K. I. Göncz Árpád mondta a Somogyi Hírlapnak Minden napunk történelem A Kupavár-hegyről nézve igézőén szép a táj. Távolban látszanak a balatoni hegyek, a közel­ben tó csillog. Göncz Árpád az ünnepség végén körbejárta a Kupavár-hegyi romokat, és gyö­nyörködött a tájban. Múlt és jelen. Itt kérdeztem a Magyar Köztársaság elnökét: —A sors hozta úgy, hogy Somogybán mindig a történelem nyomában járt Göncz Árpád. Egy esztendeje Nagy Imre emléktáblájának koszo­rúzásán, most Szent László kriályra emlé­kezve. Mit jelent Önnek a történelem? —^Nem hiszem, hogy el lehetne választani a történelmet az életünktől. Tetszik, nem tetszik, valami módon történelmi szerepet játszom ma­gam is. Ennek következtében még ha nem akarnám, akkor is kénytelen lennék átélni a tör­ténelmet. Benne élünk az idő folyamatában: minden pillanatunkat meghatározza a múlt és a szándékunk, amire a jövő irányul. — Azt gondolom, hogy ezekre az évekre, amelyeket ma élünk, ráillik a jelző: történelmi. — Feltétlenül, mégpedig nehéz történelmi. De hát minden napunk és minden óra történe­lem. — Ön szerint mi teszi nehézzé? — Mindenekelőtt az, hogy össze kell szedni az erőnket. Nagy változás idejét éljük. Ez az idő­szak nagyon hasonlít ahhoz, amit még Szent László idejében éltek meg, amikor megvoltak már az alapintézmények, megvolt már a politika alapiránya, de még meg kellett szilárdítani. — Történelmi tény az is, hogy a magyar nép amikor nehéz időket élt, össze tudta szedni az erejét. Ön hisz abban, hogy most is így lesz? — Ha nagyon körülnéz, akkor látja, hogy már most összeszedtük. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents