Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-18 / 167. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991, július 18., csütörtök Szentbalázstól Sevilláig A Surján Rt.-vei ismerkedtek a szeniorok A Surján Rt. negyventagú munkacsapata jelenleg a se­villai világkiállítás magyar épü­letének kivitelezésén dolgozik Spanyolországban. Ennek a sikerekben gazdag, többirá­nyú tevékenységet folytató részvénytársaságnak a mun­kájával ismerkedtek a közel­múltban az MTESZ Somogy Megyei Szervezete mellett működő Szenior klub tagjai. Baranyó Károly elnök-vezéri­gazgató a szentbalázsi köz­pontban tájékoztatta az idős szakembereket. — Az 1990 tavaszán alakult Surján Rt. ma már szilárd ala­pokon álló, többirányú tevé­kenységet folytató társulás. Fő profilja az építőipar, mely­nek munáját több újjávarázsolt épület dicséri. Első volt a gá- losfai Festetich-kúria felújítása — az épület ma kastélyszálló­ként sikeresen működik. Kö­vetkezett a kaposvári Csoko­nai szálló, majd a csombárdi kastély, később a Szigetvártól néhány kilométerre levő do- molosi kastély, a toponári volt Festetich-kastély — ma iskola —, valamint a kaposvári Turul szálló felújítása jött a sorban. Új létesítményeket is emel­tek, mint például a kaposvári Autóklub műszaki állomása, a Pannon Egyetem kollégiuma. Jelenleg Szigetváron a Vigadó palota építésén dolgozik az egyik munkacsoport — ezt a feladatot Makovecz Imre épí­tész tervei nyomán valósítják meg. Az építési tevékenységen kívül ipari, kereskedelmi, me­zőgazdasági és sport ágazatai vannak az Rt-nek. A szeniorok először a horgásztavat tekin­tették meg, onnan a Cserénfa melletti crosscentrumba gurult be velük az autóbusz. Ámulva nézték a pálya természet által kialakított hullámvonalait és a világversenyek követelmé­nyeinek is megfelelő sajtó- központ felszereltségét. Az igazi meglepetés az volt, amikor megnéztük a volt té- eszmajor istállójából kialakí­tott, 20 szobás, minden igényt kielégítő szállodát! (Az épü­letben az idén februárban még pulykákat tartottak...) A mo- tocross-világbajnokságra el­készült a pazarul berendezett szálloda, s jelentős földmun­kával megváltoztatták a kör­nyéket. Kaposgyarmat előtt az elnök-vezérigazgató a kihasz­nálatlanul álló üzemi épülete­ket mutatta, melyeket szíve­sen kiadnának vállalkozók­nak. Hajmás után az István- völgypuszta helyén létesített géptelep mellett álltunk meg. — Itt készülnek a budapes Andrássy úti kandeláberek é: a Váci utca padjai, mert a Kandeláber Rt. alvállalkozója­ként dolgoztunk — mondta Baranyó Károly. — Elkezdtük a saját profil kialakítását is: igényes kézimunkával készí­tünk kapukat, vasajtókat, por­tálszerkezeteket, virágtartó­kat. Gálosfán Leschinger Lajos igazgató bemutatta a kétpá- lyás, fedett teniszcsarnokot — ennek megvalósítása és az összes épület felújítása a sa­ját építési ágazat munkatár­sait dicséri. Megnéztük a kastélyszálló­ban a legkényesebb igényt is kielégítő szobákat és apart­manokat, a tetőtérben kialakí­tott galériatermet. A különte­remben a falakat Kunffy Lajos olajfestményei díszítik. Az el­nök-vezérigazgató örömmel újságolta, hogy a közeli na­pokban érkezik Amerikából Gálosfára a festő egyik közeli rokona. Kunffy Lajos szülei hosszú ideig bérelték a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot — a művész sok szép képet festett itt. A nagyteremben Baranyó Károly röviden ismertette ve­lünk az Rt. további terveit. Azt, hogy Gálosfán a termálvizet szeretnék hasznosítani ide­genforgalmi, gyógyászati és mezőgazdasági célra, s már folyik a termálvíz gyógyhatá- sának a vizsgálata. Golfpá­lyaépítést és szállodabővítést terveznek Gálosfán, kastélyo­kat újítanak fel, fejlesztik nö­vénytermesztésüket és állat- tenyésztésüket, illetve az ezekhez tartozó feldolgozó és kereskedelmi hálózatot. Azzal a tapasztalattal bú­csúztunk el, hogy eddigi eredményeik szorgalmas és hozzáértő munkájukat bizo­nyítják, s ha erővel győzik és a jó egészség se hiányzik, biz­tosan nem marad el a siker. Tóth Ferenc MÁSHOL ÍGY CSINÁLJÁK... Tejutalványokat osztanak Szívesen közlünk olyan in­formációkat, melyekről föltéte­lezzük, hogy Somogybán is lépésre késztetik az illetékes gazdálkodó szervezeteket, a segítségnyújtásra hivatott in­tézményeket.. Az értesülések, melyeknek ezeken a hasábokon helyet adunk, akár megyénkből is származhatnának, éppen ezért tapasztalatátadási cél­zattal kerülnek az olvasó elé. Hátha követőkre találnak... Mint annyi más területén az országnak, Fejér és Komárom megyében is csökkent az utóbbi időben a tejfogyasztás — mégpedig nem is kis mér­tékben: 8-10 százalékkal. A Fejér és Komárom Megyei Tejipari Vállalat a két megyé­ben összesen 165 millió liter tejet vesz meg a szarvas­marha-tenyésztőktől az idén, de csak 110 millió liter feldol­gozására képesek, a többit — Budapestre és máshova — idegen cégeknek adják el. Az ily módon képződő felesleg is jól jön azoknak, akiknek kevés a pénzük — nyilván ebből in­dult ki a Vöröskereszt székes- fehérvári szervezete, amikor úgy döntött, hogy 50-100 forin­tos tejutalványokkal kíván se­gíteni a rászorultakon. A vállalat fehérvári üzemé­nek igazgatója ígérte: az így kiosztott utalványokat vala­mennyi boltban elfogadják és azokkal az üzletek számolnak el. A fehérváriak módszere mu­tatja, hogy az illetékesek tud­ják: az úgynevezett tejjegyak- ció országos bevezetése csak részben enyhített a rászorulók gondján, tehát jól jön az a plusz, melyet a helyi tejipar— Vöröskereszt közös utalvá­nyosztása jelent. Mert a tejfo­gyasztás ott sem és Somogy­bán sem azért csökken, mert az emberek kevésbé szeretik ezt az alapvető fontosságú élelmezési cikket, mint régeb­ben szerették...-hf­Üzletelünk (Egy nyugdíjas feljegyzései) Becslésem szerint minden második ember valami „bomba” üzletbe fog manap­ság. Sógoromat is (aki foglal­kozását tekintve agronómus) megfertőzte ez a vírus, és je­lenleg másodállásban biztosí­tási ügynök. Leszurkolt tízezer forintot, ezért „gyorstalpaló tanfolyamon” megtanítják ügynökölni; látogatja a csalá­dokat és igyekszik velük élet- biztosításról szóló megállapo­dást kötni, természetesen juta­lék ellenében. Bálabutikok... Nem járok turkálóba, így csak hallomás­ból ismerem ezt a „műfajt”. Ismerem viszont valamelyest a diszkont (raktáráruház) ke­reskedelmi formát. Ismerem és jónak tartom, mert bizo­nyos értelemben védekezési mechanizmus ez a gyakorlat­ban. Miért? Azért, mert a mos­tani magyar piacgazdaság a volt hiánygazdasági szindró­mára alapoz. Nem volt gépko­csi (Trabant, Lada, Skoda stb.), teflonedény, bojler; nem volt kőműves, vízvezetéksze­relő, cipész, kútásó stb. —, most viszont az élelmes em­ber (vállalkozó?) mindezeket kis utánjárással előteremti és immár legálisan szeretné ne­künk közvetíteni. A mai árkép­zésekről az embernek néha Tömörkény István halhatatlan lókupec hősei jutnak az eszébe. A lovát kínáló kupec nála is akkora árat mond el­sőre, hogy azt bizony maga se gondolja komolyan, eleve be­lekalkulálja a lehetséges en­gedményt, de ha akad, akit be lehet ugratni, úgy — szerinte — a bepalizott lelke rajta... Egy bizonyos: a mostani új kupecek, ha más jót nem tesznek is velünk, szép lassan leszoktatnak bennünket a lus­taságról. Addig kutatunk ugyanis, amíg meg nem találjuk a leg­olcsóbb étolajat, lisztet, cuk­rot, mosóport az egyre több raktáráruházban. A gond továbbra is a többi- *vel van: a kenyérrel és a ke­Apadóban a segélyezési keret Húzták-halogatták, mígnem szeptem­berre halasztották a nyugdíjemelés par­lamenti vitáját. Ha nem, hát nem... Mi­közben az emelést ráérősen elodázzák (nincs rá anyagi fedezet, mondják, be­hajthatatlanok a társadalombiztosítási tar­tozások...), mind több pénzt emészt föl a létfenntartás. Ez az összeg például az Újpesti Csa­ládsegítő Központ számításai szerint jú­niusban átlagosan 7789 forint volt. Egy-egy nyugdíjas férfinak, illetve nőnek több mint 9600 forint volt a létminimuma (július elsejei árakon számolva), egy nyugdíjas házaspárnak pedig 15400 fo­rintba került a létfenntartása. Nem is annyira az élelmiszerek áre­melkedése miatt nőtt a létfenntartás költ­sége, inkább azért, mert számottevően emelkedtek a lakásfenntartás kiadásai, a berendezési tárgyak, háztartási gépek árai. Az önkormányzatoknál viszont mind szőkébb segélyezési keret áll rendelke­zésre a létminimum alatt élők támogatá­sához. Ezek után könnyen beláthatjuk — és ez Somogyra épp úgy érvényes, mint az or­szág más területeire —,hogy a nyugdíj- emelés ilyen kezelése jobb sorsra érde­mes tömegeket sújt... Nyári étkezési veszélyek A hűtés nem pusztítja el a kórokozókat! Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc A tapasztalatok szerint a nyári idényben megnő az éte­lekkel kapcsolatos fertőzések száma. Mit kell tennünk a megelő­zés érdekében? Azok a baktériumok, azon­ban, amelyek a hűtőszekrény alacsony hőmérsékletén nem tudnak szaporodni, nem pusz­tulnak el, csak felfüggesztik életműködésüket, s amikor újra a számukra kedvező hő­mérsékletre kerülnek, szapo­rodásuk gyorsan megindul. Egyes élelmiszerek (leve­sek, tojásos és tejes ételek, hidegkonyhai készítmények, halak, belsőségek, nyers da­rált hús) legföljebb 24 óráig tarthatók a szokásos 5 Celsius fok körüli hűtőszekrénybeli hőmérsékleten. Ennél tovább, két napig tárolható a felvágott, a nyers hús, az elkészített szárnyas, a főtt és sült hal, a kényesebb gyümölcs (eper, málna), a salátaféleség, a tej, a bontott vaj és a tejszín. Három napig is eltarthatok a sült húsok, a sült baromfi, ke­vésbé kényes gyümölcsök, a paradicsom, a parika. Különösen veszélyes a nyá­ron oly kedvelt fagylalt fo­gyasztása akkor, ha az első lehűtést követően a massza fölengedett és azt — lelkiis­meretlenül — újra lefagyasz­tották. Az ilyen fagylaltban ugyanis — különösen akkor, ha tej, to­jás is van benne — gyorsan elszaporodnak a kórokozók. A hűtőszekrény másik veszély- forrása az, ha nem választjuk határozottan külön azokat az élelmiszereket, amelyek ter­mészetes állapotukban is fer­tőzések forrásai. A zöldségek trágyázott föld­ből származnak, a gyökérfé­lék között is kevés a mosott, nagy részük földes. A gyümöl­csökön permetlé lehet. Elhe­lyezésükre külön dobozt használjunk. (Folytatjuk) Kempler Kurt A Ieszok(tat)ás fokozatai, avagy: egy kisnyugdíjas kétségei A fölösleges dolgokról márpedig le kell mondanom! — így határoztam 1988 őszén, amikor a színházbér­letemnek búcsút intettem, mert, ugye, enélkül igazán meg lehet élni, és ebből a pénzből éppen meglesz a napilap ára, így mégse leszek annyira tájékozatlan... Aztán drágultak az újsá­gok. Szép sorban lemondtam őket, mert ebből a pénzből éppen a havi cigarettafo­gyasztásom költségeire te­lik... Amikor a cigaretta is megdrágult (a füstölés külön­ben is egészségtelen),úgy határoztam: jobban teszem, ha leszokom róla, mert ebből a pénzből éppen futja a tévé havi előfizetési díjára... Később a tévé előfizetési díja is emelkedett. Még min­dig jobb, ha lemondom — gondoltam —, és ebből a pénzből mosóport veszek, mert büdös és piszkos ruhát nem szeretek hordani... Ezután a mosópor is meg­drágult! És a villanyáram is! így a villanyról is lemondtam, mondván: ha már nincs té­vém, akkor minek a villany, nem igaz?! S ha már egyszer kikapcsolták a villanyomat, akkor korán lefekhetem, és megspórolom a gázt, mert ha fekszem, be is takarózhatom és így nem fázom... Nem be­szélve arról, hogy ha a gázt is kikapcsoltatom, akkor ebből a pénzből éppen meglesz a tej, a kenyér, a zsír, a tea, mert ebből meg lehet élni, ha nem is sokáig, de legalább addig, amíg jobbra nem fordul az or­szág sorsa... Most már, hogy ily módon mindenem megvan — a zsír, a tej, a kenyér, a tea, a hideg és sötét szoba —, már csak azon kell elgondolkodnom, hogy miről mondjak még le, hogy a havi lakbért és a hideg víz díját meg tudjam fizetni? A tejről? A kenyérről? A zsírról? A teáról? Mert lakni és némi folyadékot fogyasz­tani, amig élek, mégiscsak kell! Esetleg élni nem mu­száj... Ám itt megint fölmerül a gond: a „kilépéshez” is pénz kell, az sem oldható meg kia­dások nélkül. Talán, ha egy kiadós nyugdíjemelést kap­nék, amiből futná színházbér­letre, cigire, újságokra, vil­lany-, víz- és gázdíjra, ke­nyérre, teára... Akkor viszont nem „lépnék ki”... Berzeviczi Anna Piroska és a (néhai)farkas Piroska: — De nagymama! A vadász csak később lép a tör­ténetbe, és akkor sem az ágyba... (Takács Éva rajza) OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Az egészség­károsodási járadékról Egy volt bányász az iránt érdeklődik, hogy munkavi­szonyának megszüntetése után — ha nem rokkant — részesülhet-e valamilyen el­látásban? A kérdésre Csa­póné dr. Tóth Margit, a Me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályveze­tője válaszolt. A megválto­zott munkaképességű dol­gozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 3/1983./VI. 29./EÜM-PM együttes rendeletet 1991. június 1-jétől módosították. Eszerint a munkahely hiá­nyában nem rehabilitálható és munkanélküli ellátásban nem részesülő bányász dolgozót egészségkároso­dási járadék illeti meg. En­nek feltételei a következők: a munkaképesség változá­sának mértéke legalább 36 százalék; meghatározott ideig föld alatti bányamun­kát végzett; munkaviszo­nyának megszűnését meg­előzően rehabilitációs mun­kakörben dolgozott; kere­setkiegészítésben, állandó özvegyi nyugdíjban, táp­pénzben, baleseti táppénz­ben és gyermekgondozási díjban nem részesül. A járadék megállapítását a munkáltató is kezdemé­nyezheti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents