Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-17 / 166. szám
1991. július 17., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Itt és most: az állam a legrosszabb tulajdonos Nosztalgiából nem lehet piacra termelni (Folytatás az 1. oldalról) A négyéves gazdaságfejlesztési program 300 ezer munkanélkülivel számol. Ám felvetődik a kérdés: vajon közgazdaságilag melyik a helyesebb megoldás? Az-e, hogy fizetünk ennyi embernek munkanélküli segélyt vagy ennek az összegnek egy részét inkább a mezőgazdasági termelés támogatására fordítanánk. Ha pedig az agrárágazat helyzetét vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy Nyugaton sem a a mezőgazdasági termelők versenyeznek, hanem az egyes országokban nyújtott állami támogatások. Ha a magyar kormány nem nem képes támogatást nyújtani — mondta Magyar István —, akkor ezt is tudomásul kell venni. Képes-e azonban más ágazat ilyen költséggel valutát kitermelni? Azt is fel kell mérni, hogy az általunk kitermelt valuta hiánya milyen következményekkel jár majd. — Mit jelent a mai kihívás a gyakorlati szakemberek számára? — Az agrárgazdaságok vezető szakemberei már korábban is tudták, hogy a gazdaságtalan termelést fokozatosan meg kell szüntetni. Ez most a Böhönyei Állami Gazdaságban azt jelenti, hogy szántóterületeinek 30 százalékát kivonja a művelés alól. Ha viszont ez bekövetkezik, akkor szükségképpen csökken a foglakoztatottak száma is. Azt azonban még nem tapasztaljuk, hogy az így felszabaduló munkaerőt más progresszív ágazat fölszippantaná. — Ha a nagyüzemeknek nem érdemes termelni, a magángazdaságokban és családi vállalkozásokban miért éri meg? — Már jó pár évvel ezelőtt kialakult, hogy csak azokkal termékekkel foglalkoznak a a nagyüzemekben, amelyek itt termelhetők gazdaságosan. Azokat pedig, amelyek nagyobb gondoskodást, több kétkezi fizikai munkát igényelnek, a kisüzemek termelik. Ez az átrendeződés már korábban megtörtént, mégpedig racionális, közgazdasági alapokon. Minden szorgalmas ember plusz jövedelemhez juthatott. De például a málnatermelő kisüzemeket ugyanúgy sújtja piacvesztés, mint bárki mást. Ők is tönkremennek, a termékeikkel együtt. Ez a folyamat egyrészt a diszkrimináció következménye, de van politikai vetülete is, hiszen a mezőgazdaság sem készülhetett fel ilyen arányú keleti piacvesztésre. A legnagyobb a kistermelők gondja, akik egy kultúra termelésére tettek fel mindent. Sokszor az egyes termelők a piac ellenére tevékenykednek. Nosztalgiából azonban nem lehet piacra termelni. — Van-e jövője az állami gazdaságoknak? — Az első, legfontosabb lépés, hogy valódi tulajdonosi közösségek alakuljanak ki. Mert valóban az állam a legrosszabb tulajdonos. Bár ez csak most és itt igaz. A nyugati példák bizonyítják, hogy az állami tulajdon is működtethető gazdaságosan és hatékonyan. Azt is figyelembe kell venni, hogy az átalakulásnak csak akkor van értelme és haszna, ha három célnak megfelel. Legyen a termékeknek piaca, az átalakulás tegyen lehetővé külső tőkebevonást, hogy a mostani technológiák megújulhassanak és a társaság tagjai természetes tulajdonosok legyenek. S ha ez mind meglesz, csak akkor biztosítható, hogy az itt dolgozó embereknek továbbra is lesz munkájuk. Minden más megoldás azt jelentheti, hogy az állami tulajdon ugyan természetes tulajdonosok kezébe kerülhet, de más érdekek működtetik. Elmarad a technológia fejlesztése, s fokozatosan felélik a meglevő vagyont. — Mire várnak? Nincsenek lehetőségeik a bizonytalanság feloldására? — Csak a kárpótlási törvény végrehajtási rendeletének megszületése után derül ki, hogy melyek azok a földterületek, amellyekkel egy új, alakuló társaság számolhat. Ezt követően szükség van a földtörvényre, illetve azt is el kell dönteni, hogy a külföldi befektetők vásárolhatnak-e földet, vagy pedig tartós bérletként bérbe vehetik-e. Ha a külföldi részvállalást nem segíti jogszabály, akkor hiába lesznek új tulajdonosok, hosszabb távon nem követi ezt sem piacnyerés, sem pedig a technika és a technológia megújítása. Lengyel János Fonyódon a Híradástechnikai Szövetkezet tetőszigetelésén dolgoznak a a Baumix építőipari és kereskedelmi kft munkatársai. A tető szigetelését végzik az általuk kikísérletezett hőszigetelő könnyűbetonnal. Erre kerül majd a vízzáró réteg. (Gyertyás László felvétele) Kérdőjelek Csatazaj, de miért? Olyan nagy a belpolitikai csatazaj az utóbbi napokban, mintha a különböző erők egy választási hadjárat utolsó ütközetét vívnák — holott csak a nyári parlamenti szünet kezdődött el. Kellett a „szakszervezeti csata"? A szakszervezetek elkerülhették volna, ha nem egymás kiszorítására törekednek, s így nem önmaguk kínálják fel a „nagypolitikának” a beavatkozást. A végeredmény: csaknem egyhangú parlamenti döntés, amelynek következményei közül csak egy a biztos: újabb bizonytalansági elem van a társadalomban. Kellett-e a ,,tv—rádió csata"? A két közintézmény véget nem érő belső konfliktusai miatt potenciális színtere a politikai csatározásoknak. Ennek következményei — az alá nem írt elnöki kinevezések s az ezzel járó viharok — előre pontosan kiszámíthatók voltak. A folytatás lehetőségei változatosak, de egy sincs, amely nem keltene újabb feszültségeket a média világában, sőt azon túl is. S mindezt követte egy vezető politikus talányos nyilatkozata arról, hogy „bizonyos csoportosulások, amelyek mögött komoly erő áll, a demokratikus rendet veszélyeztető demonstrációkat” szervezhetnek. Kik? Ha nincs rá válasz — s eddig rákérdezésre sincs —, akkor az egész csak arra „jó”, hogy növelje a bizalmatlanságot emberek, szervezetek között. Lehet ilyen csatazajban munkára koncentrálni? Kocsis Tamás Pontosít a Kapos Volán igazgatója Az önkormányzat dönt a viteldíjról Készül a fogyasztóvédelmi törvény (Folytatás az 1. oldalról) — Mi a lényege ennek a tervezetnek? — Végre törvény születik a fogyasztók védelmére. Tudom, ez így túl általánosnak tetszik, de az az igazság, hogy eddig egyáltalán nem volt gazdája nálunk a fogyasztói érdekvédelemnek. Voltak ugyan szabályok, szétszórtan, mintegy 60 jogszabályban, de ember legyen a talpán, aki ezeket megtalálja és el is igazodik közöttük. Az új törvény egyik leglényegesebb része lesz — hangsúlyozta Katona Kálmán —, hogy ezután országgyűlési biztos ügyel a fogyasztói jogok betartására és érvényesítésére. Ez a biztos szószólója és egyben kezdeményezője is lesz a rendszer felépítésének. — Mi történik a jelenlegi fogyasztóvédelmi szervezetekkel? — Mi nem kívánunk velük érdemben foglalkozni, ezt a kinevezett országgyűlési biztos teszi majd meg, az ő feladata és jogköre lesz. Az már bizonyos, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Felügyelőség lesz a magja az országos rendszernek, az Országos Piacfelügyelőség átalakulása után. Ez a szervezet az önkormányzatok mellett a szakmai koordinációt látja majd el. A törvény arra épül, hogy az ön- kormányzatok mellett és azok támogatásával, dologi segítségével helyi fogyasztói érdekvédelmi szervezetek alakuljanak. — Milyen haszna lesz a készülő törvényből a fogyasztónak? — A szóban forgó törvény keret, ha azonban elfogadják, sokat segít majd a fogyasztók felvilágosításában. A törvény elfogadása után az országy- gyűlési biztosnak olyan jogköre is lesz nálunk, hogy ha a fogyasztói megkárosítás nem csupán 1-2 személyt érint, hanem tömegeket — a kenyér például kisebb, mint 1 kiló, vagy a fagylaltgombóc nincs akkora, mint, amit a szabvány előír —, akkor eljárást indíthat az ismeretlen károsultak nevében. — Mit tart fontosnak kiemelni a készülő törvényből? — A termékfelelősség eddig ismeretlen volt nálunk. Ez új jogi kategória, azt jelenti, hogy a termék által okozott kárért is a termék előállítójának kell felelnie. Egy hazai példa: ha egy televízióképcső szétrobban, akkor jelenlegi törvényeink szerint a gyártó cég kártalanítja a tulajdonost egy televíziókészülék erejéig. Ha azonban a képcső szétrobbanása miatt elég a függöny, a szőnyeg, a berendezés, azt a cég már nem téríti meg. A jövőben viszont az új törvény kötelezi a gyártót (importálót is) az ilyen természetű kár megfizetésére. — Várhatóan mikor lesz törvény ebből a tervezetből? — Nálunk most különösen időszerű megerősíteni a vevők védelmét, hiszen sokan Európa szemétdombjaként kezelnek bennünket. A tervezetet most kerül az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium illetékesei elé. Szeretnénk, hogy nyár végére a parlament előtt legyen e fontos, mindannyiunkat érintő tervezet. L. Gy. Ünnepeltek a volt munkaszolgálatosok Ünnepi nagygyűlést tartott szombaton Budapesten a MUSZ 1951-56 Tagozata, mintegy 500 egykori munkaszolgálatos abból az alkalomból, hogy 40 évvel ezelőtt került sor az első behívásokra. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő, a MUSZ 1951-56 Tagozat elnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt alel- nöke emlékezett a történtekre. Mint mondta: „1951 júliusában, majd azt követően rendszeresen katonaládás fiatalembereket tereltek az akkori néphadsereg tisztjei és tiszt- helyettesei munkásszállász- szerű barakkokba. Amikor azzal fogadtak bennünket, hogy maguk ide megdögleni jöttek, magukkal nem kell elszámolnunk, akkor nem sok bizalommal tekintettünk a közvetlen jövőnk elé. Most mégis mi emlékezünk.” Az ellenségnek minősített, osztályidegenekből, kulákok- ból és vallásos emberekből álló munkaszolgálatos alakulatok sorsát és az elmúlt negyven évet szenvedélyes beszédben ostorozta az elnök. „Szinte nincs az országnak olyan megyéje, ahol ne lenne olyan létesítmény, amely a mi kezünk munkája — mondta Hasznos Miklós. — Ezek közé tartozik a sármelléki, a szentkirályszabadj^j, a taszári repülőtér, amelynek betonkifutóiban sokunk verejtéke került a cementhez... A társadalom nagy része nem is tud arról, hogy a Rákosi-rend- szerben is volt munkaszolgálat. Történelmi és politikai felelősségünk, hogy jelenlétünkkel bizonyítsuk: amiről nincs adat a könyvtárakban, amit csak az tud és ismer, aki maga is részese volt, hozzuk az ország tudomására. Nem azért, hogy sajnáltassuk magunkat, hogy feltépjük a begyógyult sebeket, s nem is azért, hogy milliós kártérítésért tartsuk a markunkat, hanem azért, hogy hivatalosan is tudjanak rólunk és azonos elbánásban részesüljünk, mint más, hasonló jogtalanságot és sérelmet elszenvedettek.” Az elnök hangsúlyozta: a régi „percemberkék'' még mindig valós hatalommal rendelkeznek, ezért ideje volna elvégezni a választási kampányok idején beígért tavaszi nagytakarítást. Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter, aki annak idején szintén munkaszolgálatos volt, többek között kijelentette: manapság is sok a hamis próféta, ezért a parasztságnak is vigyáznia kell arra, hogy kit választ vezetőjének. (L. J.) Kaposfüred önállósodási szándékáról közöltünk cikket lapunk hétfői számában. Sokak véleménye: ne különélés, hanem körzetesítés címmel. Dr. Szabó Árpádné képviselő a füredieket foglalkoztató aggodalmakkal is foglalkozott. Ázt nyilatkozta, hogy fölkereste a Kapos Volán igazgatóját, s ő megnyugtatta: nem tervezik a buszjáratok ritkítását, s az ár is ugyanannyi marad. Dr. de Sorgo Tibor, a Kapos Volán igazgatója azt kérte szerkesztőségünktől, hogy ő is fejthesse ki véleményét, pontosíthassa a leírtakat. — Sajnálattal állapítottam meg, hogy dr. Szabó Árpádné engem nem keresett föl. A topo- nári városrész képviselőjével kezdeményeztek egy megbeszélést a Kapos Volánnal, ezen a június 12-i tanácskozáson azonban a kaposfüredi képviselő nem vett részt egyéb elfoglaltsága miatt. — Dönthet-e a vállalat a járatokról és a viteldíjról? — A Kapos Volán nem illetékes abban, hogy kijelentse: az önállósulás után így maradnak a járatok és a tarifák. A jogszabályok szerint a helyi közlekedés föltételeit, tarifáját az önkormányzatok határozzák meg. A Kapos Volán csak adott föltételeket teljesítve szolgáltat. Éppen ezért, ha Toponár, Kaposfüred önálló lesz, nyilván társul Kaposvárral, s ha megegyeztek a buszközlekedés föltételeiben, megbízzák a Kapos Volánt. Megemlítem még, hogy minden kaposfüredi házba eljutott az a röplap, amelyen a nevemben ugyanezek az ígéretek olvashatók, mint a Somogyi Hírlapban. Arra kértem dr. Szabó Árpádné képviselőt, hogy pontosítsuk az információkat, mert ezek nem teljes körűek és fél- reérthetők. Szerintem fontos döntés előtt nem szabad az állampolgároknak részinformációt adni, mert akkor helytelenül döntenek. Nem lehet úgy hivatkozni a vállalatra, a vezetőire, hogy nem pontosak az információk. L.G.
