Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-16 / 165. szám
1991. július 16., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Olajbogyó az Orfeumban Usztics Mátyás: „...ennyi szeretetet otthon kaptam utoljára” Somogybán a pályakezdőket is segítik Újjáalakult a Magyar Jogász Egylet — Amikor fölment a színpadra, és — amúgy „karádi- san” — tudakolta, hogy jól hallja-e mindenki a hátsó asztaloknál is, a nézőtér egyszerre szórványos „olajbogyózásra” váltott. Nem zavarja? — De zavar. És zavarni is fog. Először rettenetesen haragudtam érte, bántott, és visszaszóltam, ha utánam kiabáltak. Aztán egy idősebb kollégám, akinek adok a véleményére, azt mondta: nagyon rosszul teszem, ha megsértődök ezért. Akit nem szeretnek, aki nem tetszik, annak nem kiabálnak sem az utcán, sem a villamoson. És nem szalad utána a kamaszlány, hogy írja alá az ellenőrzőjét. Lehet, hogy ez idővel elmúlik, lehet, hogy nem. Egy biztos: én nagyon sokáig a Karádi őrmester leszek azoknak, akik látták a filmet. Usztics Mátyás színművész az utóbbi 23 évben 62 filmben játszott. Epizód- és főszerepeket. Az Angyalbőrben című nagysikerű tv-filmsorozat óta azonban ő nem más, mint a Karádi őrmester. így ismeri az egész ország. A kaposvári Orfeum sörözőben először a sikerről beszélgettünk. — Hamvas Béla azt mondja, hogy a „siker a legkisebb ellenállás irányába fekszik, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányába. A siker az utca emberéé, a dicsőség a kiválasztottaké.” A siker valóban múlékony és romlékony, nem érdem, hanem állapot. Elmúlik. S megint jönnek azok a napok, amikor az embernek tennie kell a dolgát, nekem pedig van dolgom. Ez a dolog, ami betölti az életemet, a Bodnár Sándor Drámaakadémia. Mindennél fontosabb számomra. Felelősséggel tartozom hallgatóimnak, ezért kell készülnöm, ezért képzem magam a mai napig. — Mit jelent önnek Karádi őrmester mint szerep? — Ez egy állomás volt az életemben, embert próbáltam belőle formálni, nem egy ordító egeret. A magam szerény eszközeivel szerettem volna egy példát megalkotni: van egy ember, aki tudja a dolgát. És ilyen ma kevés van. Ha megkérdeznék tőlünk, hogy ki korunk hőse, akkor zavarban lennénk. Engem ez izgatott. Elképzelhető, hogy nem a Karádi, de szerintem nem járunk messze az igazságtól, ha valahol itt keressük: ki ma korunk hőse? Aki tudja, érti és teszi a dolgát. — Ha jól tudom tervezik az Angyalbőrben második 13 részét? — Sajnos, nem. Nincsenek meg hozzá az anyagi föltételek. Terveztük ugyan a folytatást, a könyvek nagy része elkészült, de olyan magasak a költségek, hogy ezt ebben a pillanatban senki sem tudja finanszírozni. — Pedig a sorozat sikeres volt? — Az üzleti világban ez nem pénz, nem nyereség... ismét a közönség marad hoppon. — Az est végén említette, hogy bírálatok is érték a filmet, miszerint a hadsereg nem ilyen. Azt válaszolta, hogy bárcsak mindenhol ilyen lenne, akkor nem kellene félnünk többé a háborútól. Nem csöpög ez egy kicsit a sziruptól? — Csöpög vagy nem csöpög, én gyűlölök mindent, ami militáris: gyűlölöm a fegyvereket, a nagyszájú hőbörgőket, az érvek nélkül, indulatokkal válaszolókat. Mindent, ami erőszak gyűlölök. A világ legkorszerűbb és legidejétmúltabb dolga a hadsereg. Szereljenek le és menjenek haza. Mindenki: az oroszok is, az amerikaiak is. Bízzák rá minden ország népére a saját sorsát. Ez talán még csöpö- gősebb, de én így érzem. — Megoldható lenne az életünk hadseregek nélkül? — Egész biztos, de amíg ez a világ legjobb üzlete, addig nem. A háború ebben a pillanatban is valóság, nem mesebeszéd meg irodalom. Most is százával halnak meg emberek, uram bocsá’, baromságért. Ennek a filmnek, ha egyáltalán volt valami erénye, akkor egy mindenképpen: senki ellen nem szólt. Nem akart senkit maga mellé állítani, senkit fel-, le- vagy kihasználni. Nem akart mást, mint szórakoztatni. Azoknak, akiknek a kőrútnál véget ér a magyar nép ízlése és kultúrája, azoknak ez persze hogy nem sikeres. A fanyalgókból, a nyavalygókból eddig is volt épp elég, sikerült is tönkretenni, negyven év alatt a kultúrát. Én ezzel a közönségtalálkozó-sorozattal húszéves hallgatást törtem meg, és nyugodt szívvel mondhatom: ennyi szeretetet otthon kaptam utoljára... Balassa Tamás — Az újjáalakult Magyar Jogász Egylet elődeinek céljaiból mit érez sajátjának? — kérdeztük dr. Illés Attilát, a Somogy Megyei Bíróság megbízott elnökét, az új MJE Somogy megyei szervezetének elnökét. — Szerintem a két elődnek külön-külön meghatározott céljait kellene ma is érvényre juttatni. A Jogász Egyletet 1879-ben alapították a jogtudomány művelésének s a hazai jogélet fejlesztésének érdekében. Feladataként többek között szerepeltek „előadások és vitatkozások; a jogirodalom, az igazságszolgáltatás és a jogi törvényhozás termékeinek kritikai és ösmertető méltatása; pályadíjak kitűzése”. A ma működő jogászegylet — másik — elődjének tekinthető az önálló egyesületként 1870-ben létrehozott Jogászgyűlés. Alapszabálya célként a következőket említi: „A magyar birodalmi jogászokat a tudományos téren szorosabb személyes érintkezésre és eszmecserére egyesíteni, a hazai jog szükséges átalakítására s fejlesztésére hatást gyakorolni, különösen a szabadelvű jogi reformok helyes létesítését előmozdítani.” — Az új egylet mivel tudja segíteni a pályakezdő és a már gyakorlott jogászok munkáját? — Az egylet célja és feladata a pályakezdő fiatal jogászok segítése, szakvizsgára való fölkészítése, különösen azokon a területeken, ahol ez ma szervezetten nincs megoldva, mint például az államigazgatásban, a vállalatoknál. A felkészítésükben neves ügyvédek, ügyészek és bírák vehetnének részt. A jog- államiság felé törekvés ma a jogászok számára azt is jelenti, hogy igen nagy mennyiségű joganyaggal kell megismerkedni. Már önmagában is jelentős feladat a helyes értelmezés, s ez együttesen sokkal könnyebben lenne megvalósítható. — Az egylet a tudományos munkát is segíteni tudná? — Feltétlenül. A jogászság- nál is tapasztalható bizonyos befelé fordulás, közömbösség: kevesen foglalkoznak a gyakorló jogászok közül tudományos munkával. Ezen is változtatni szeretnénk, például, hogy egyes jogszabályi tervezetek előkészítésében — legalább a véleményezés szintjén — részt vegyenek. A megyei szervezet arra törekszik, hogy az alapszabály rendelkezésének megfelelően valemennyi jogászréteg átfogó szervezete legyen. Nem kívánunk versenyezni a többi jogászokat tömörítő szervezettel, szeretnénk velük együttműködve dolgozni. — Milyen előrelépést jelent ez az új egylet megyénk jogásztársadalmának életében? — Célunk megfelelő új fórumot biztosítani a különböző — néha egészen új intézményt létrehozó — jogszabályok megvitatására. A gyakorló jogászokat szeretnénk bekapcsolni a tudományos munkába. Ennek egyik lehetőségeként gondoskodni tudnánk az egylet központi lapjában — a Magyar Jogban — tanulmányaik, cikkeik megjelenéséről. Egyébként kellő érdeklődés esetén elképzelhetőnek tartom akár egy megyei jogtudományi folyóirat létrehozását is. — Vannak elképzeléseik a környező megyék hasonló szervezeteivel való együttműködésre? — Szervezetileg regionális keretekben is gondolkodunk. Szakmailag kívánatos lenne a Baranya, a Tolna és a Zala megyei szervezetek összefogásával, változó helyszínnel otthont adni az egylet tagjainak összejöveteleihez. Úgy érzem, ez egyrészt a szakmai színvonal emelését is szolgálná, másrészt pedig csökkentené a most még érzékelhető főváros-centrikusságot. — Kik lehetnek a Magyar Jogász Egylet tagjai? — Rendezvényeink nyitottak. Várjuk azoknak az érdeklődő jogászoknak a jelentkezését (Somogy Megyei Bíróság, Kaposvár, Bajcsy-Zsi- linszky. u. 3.), akik az egylet tagjai szeretnének lenni. (Tamási) BRITTA WINCKLER: Riválisok fehér köpenyben 1 A telefon kitartóan .csengett Rottach professzornak, a Bécsi Egyetem Neurológiai Klinikája vezetőjének íróasztalán. — Igen — jelentkezett kurtán. Sietnie kellett, egy ülésre várták. — Itt von Angern kereskedelmi tanácsos beszél. Rottach professzor felfigyelt. Ismerte a hívót, akinek tudta, hogy a legmagasabb körökhöz vannak összeköttetései. — Miben lehetek segítségére, kereskedelmi tanácsos úr? — kérdezte barátságosan. — A lányomnak a napokban fia született — mondta a kereskedelmi tanácsos izgatottan — , de az unokámmal úgy látszik, valami nincsen rendben. A háziorvosom véleménye szerint a kicsinek elővigyázatosságból speciális kezelésre van szüksége. Néhány rövid mondat következett, amelyből kitűnt, hogy az újszülöttön sárgaság- szimptómák mutatkoznak. — Tudom — folytatta gyorsan a kereskedelmi tanácsos —, (A Szent Anna Kórházban játszódó történet a Gondolat kiadásában megjelenő Orvosregények sorozat része.) hogy ön, professzor úr, a möd- lingi Szent Anna Kórház főorvosa is, és az az értesülésem, hogy ott főképpen csecsemőbetegségekre vannak berendezkedve. — így van — erősítette meg Rottach professzor, és mindjárt dr. Barbara Fernbach, a nőgyógyászati és szülészeti osztály vezetője jutott eszébe. Rottach professzor valóban maga volt a kórház igazgató főorvosa, bár számos már irányú elfoglaltsága miatt, melyek Bécshez kötötték, nem éppen gyakran tartózkodott Mödlingben. Másodpercek alatt határozott, mivel tudta, hogy nem ajánlatos olyasvalakit, mint von Angern kereskedelmi tanácsos, elutasítani. — Azonnal helyeztesse át az újszülöttet a Szent Anna Kórházba, kereskedelmi tanácsos úr — mondta —, és forduljon ottani helyettesemhez, dr. Keller főorvoshoz. Időközben informálom őt. Nekem pedig most kérem, bocsásson meg. Tiszteletem, kereskedelmi tanácsos úr... Gyorsan letette a hallgatót, és az asztalán álló házitelefonon utasította titkárnőjét, hogy értesítse Keller főorvost a kereskedelmi tanácsos unokájának beutalásáról. — Tudassa a főorvossal azt is, hogy holnap, vagy holnapután kimegyek. Néhány perc múlva már útban volt a Hotel Imperial felé, amelynek konferenciatermében a Szent Anna-kuratórium ülését tartották. Ezt az összejövetelt nem utolsósorban az ő érdekében rendezték meg a szokottnál korábban. Egyéb megtárgyalandó pontok mellett ugyanis utódjának kérdésében is döntésnek kellett születnie. Már hetekkel ezelőtt kérte a kuratóriumot, hogy a bécsi egyetemi klinikán ellátandó különböző kötelezettségei miatt mentsék fel a möd- lingi Szent Anna Kórház igazgató főorvosi megbízatása alól. Egyszerűen lehetetlen volt számára, hogy két különböző helyen vezetői feladatkört lásson el. Kint Mödlingben végül is ott van a megbízható Keller főorvos, aki ügyes orvos, és mint vezető főorvos is biztosan megállja a helyét. Rottach professzor szilárdan elhatározta, hogy utódjául Keller doktort fogja javasolni. Ugyanebben az időben egy Prater utcai, némileg kétes hírű lokában egy fiatal pár üldögélt. — Most mi legyen, Fred — kérdezte remegő hangon a lány, és végigsimított hasán, amely már majdnem teljesen gömbölyű volt. — Mit tudom én... — válaszolta a Frednek szólított fiatalember jellegzetes bécsi hanghordozással. — Vetted volna be azt a tablettát rendesen, akkor most nem lenne semmi baj. — De amikor nem volt rá pénzem — zokogta a lány. — Uschi, hagyd abba a nyöszörgést — szólt békülé- kenyen Fred. — Ezen már úgysem tudunk segíteni. Mikorra várod? — Pár napon belül... — Te jó ég! — ijedt meg a fiatalember. — Akkor muszáj rögtön kórházba menned! — Tudom — válaszolta Uschi (teljes nevén Ursula Zimmermann) sírós hangon — ,de a kórházhoz betegbiztosítás kell. Az meg nekem nincs. A fiú hosszú másodpercekig csendben töprengett. — Megvan! — jelentette ki. — Odakint Mödlingben van egy kórház az olyan terhes nőknek, akiknek nincs pénzük. — Honnan tudsz te ilyeneket? — bámult rá Uschi. — Igen, igen! Szent Anna Kórháznak hívják. — A fiú ránézett az ő Uschijára. — Eberhard barátnője is ott szülte meg a gyerekét. Teljesen ingyenes. — A Liesl? — csodálkozott Uschi. — De hát annak nincs Kopjafa a Don-kanyarban A Voronyezstől 200 kilométerre fekvő Repjovka faluban 36 magyar zarándok — a második világháborúban ott elesett katonák árvái, özvegyei és barátai — gyászszertartáson hajtott fejet az elesettek emléke előtt. Kopjafát állítottak, s az egyházi szertartáshoz a voronyezsi metropolita áldását adta. Pierre Székely „kőkert”-je A Párizsban élő világhírű szobrászművész, Pierre Székely öt alkotásával „berendezett” kőkertet nyitottak Pécsett. A város híres múzeumutcájában Pierre Székely már a harmadik neves szobrász, akinek több alkotása is látható. A művésznek Franciaországban <és Japánban is vannak nagyszabású szabadtéri szoboregyüttesei. Emlékpénzek ll.János Pál pápa közelgő látogatása alkalmából a Magyar Nemzeti Bank 10 000, 5500, illetve 100 forintos névértékű, numizmatikailag is jelentős értéket képviselő arany-, ezüst-, illetve kupro- nikkel pénzérméket bocsátott ki. Arany- és kupronikkel érméket most először vertek az új címerrel. Megnyitják a Trevi-kutat Több ország televíziója egyenes adásban közvetíti, amikor ma Rómában fényes ünnepség keretében újra „megnyitják” a világ leghíresebb, sokmilliós költséggel helyreállított kútját, a Fontana di Trevit. A helyreállítása több mint hárommilliárd lírájába került Róma városának. Kápolnaszentelés Koncelebrációs szentmisén újraszentelték a felújított Szent Margit-kápolnát a Salgótarján környéki Karancshe- gyen. A XIV. században épült kápolna 40 éve romokban hevert, de ünnepnapokon rendszeresen látogatták. A felújítást 1,5 millió forintnyi adomány segítette. is gyereke! — Már nincs — vigyorgott Fred. — Valakinek átengedte örökbeadásra, és még egy csomó pénzt is kapott érte. — De... de... — dadogta Uschi — hogyhogy ... úgy értem, hol... és... — Hogy honnan szedett új szülőket a gyerekének? — vágott Fred barátnője szavába. Valószínűleg az egészet ott kint a kórházban csinálják. Van elég sok finom úriember, aki szívesen fogadna örökbe gyerket, mert ő maga nem tudja összehozni. — Na mindegy,kincsem — változtatott a témán — , mindenesetre be kell menned abba a Szent Anna Kórházba, hogy a gyerekünk legalább ingyen jöjjön a világra. Uschi bólintott. — De mi lesz azután? — kérdezte gondterhelten. Fred megpróbált közömbösnek látszani: — Azután majd adódik valami. Majd megoldjuk — válaszolta. De azt, hogy ő máris valami egészen konkrét dologra gondolt, egyelőre elhallgatta. — Meglátjuk — futott át agyán a gondolat —, hátha most is úgy el lehet intézni, mint a Lieslnél. (Folytatjuk)
