Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-16 / 165. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1991. július 16., kedd Magyar felszólalás Genfben Zalatnay István, a Miniszter- elnöki Hivatal főtanácsosa hétfőn felszólalt az EBEE kisebbségi kérdésekkel foglalkozó genfi tanácskozásának egyik munkacsoportjában. Hangsúlyozta: a tanácskozáson nem kezelték megfelelőképpen és nem ítélték el a legnépesebb európai kisebbség ügyében vállalt kötelezettségek sorozatos és komoly megsértését. Példaképpen a Csehszlovákiában és Romániában élő magyarok helyzetét idézte. Stepan Klujics tiltakozik Bosznia-Hercegovina elnöksége a jugoszláv néphadsereg segítségét kérte, hogy helyreállíthassák a rendet a köztársaság területén — jelentette be Stepan Klujics bosznia-herce- govinai aleínök Rijekában tartott sajtóértekezletén. Elmondta: a hatóságok már nem mindenütt urai a helyzetnek, a köztársaságba nagy létszámú terroristaalakulatok szivárognak be. Román katonák harcgyakorlaton Degeratu Constantin ezredes vezetésével hazánkba érkezett az a román katonai küldöttség, amely a magyar—román kétoldalú együttműködési szerződés adta lehetőség alapján részt vesz a Magyar Honvédség kijelölt egységénél végrehajtandó éleslövészettel egybekötött védelmi jellegű harcászati gyakorlaton. 906 millió katolikus 906 millióra nőtt a katolikusok száma 1989-ben, ami a II. János Pál pápa megválasztásakor (1978) számon tartott 749 millióval szemben 20,9 százalékos növekedést mutat. Számuk növekedése így is lassúbb, mint a világ összlakosságáé. AUSTRIA LOTtö A Lottó Unió Kft. közlése szerint az Austria Lottó 28. heti nyereményei az illeték levonása után a következők: 6 talála- tos 1 darab, 25 036'439 Schilling, 5 találat plusz pótszám 8 darab, egyenként 577 219 Schilling, 5 találat 365 darab, egyenként 18 977 Schilling, 4 találat 21 184 darab, egyenként 435 Schilling, 3 találat 386 223 darab, egyenként 29 Schilling. A nyerőszámok: 1, 8,11,16, 31,35, a pótszám: 12. A Jokérszám: 170 864 . Csangzsu, Kína: A város házait és utcáit elöntötte a víz. Az áradás több millió házat pusztított el. A kár becslések szerint — mintegy hatbillió dollár. (MTI-telefotó) „Morzsák” a kisebbségnek Homályos pontok a csehszlovák földtörvényben — Duray Miklós interpellációja „Megpróbáljuk tisztázni a földtörvénnyel kapcsolatos homályos kérdéseket” — mondta Duray Miklós az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke, aki — a saját mozgalmához tartozó, valamint a magyar kereszténydemokrata parlamenti képviselőkkel együtt — a napokban interpellációt nyújtott be a prágai szövetségi gyűlésben, varva a csehszlovák kormány illetékeseinek válaszát. Az interpelláció jogi tárgya ,,a földhöz és az egyéb mezőgazdasági vagyonhoz fűződő tulajdonviszonyt” szabályozó — vagyis gyakorlatilag a földek visszaadásáról rendelkező kárpótlási törvény, amelyet nemrég fogadott el a szövetségi gyűlés. A törvény említést tesz arról, hogy azok a magyarok, akik 1948 novemberében visz- szakapták csehszlovák állam- polgárságukat — amelytől egy 1945-ös elnöki dekrétum fosztotta meg őket —, egy 1948-as törvényerejű rendelet értelmében visszaigényelhették elkobzott földjeiket is. Ennek az 1948-as jogi kárpótlási intézkedésnek a gyakorlati hatását semmissé tette ugyan az ezt követő általános kollektivizálás, de a mostani, 1991-es földtörvény visszautal az 1948-as törvényerejű rendeletre, és az abban megfogalmazott jogosultak körét ismét jogosulttá teszi a kárpótlásra. A 1948-as törvényerejű rendelethez azonban „rengeteg politikai megkötés kapcsolódik” — állapította meg Duray Miklós. Az együttélés elnöke elmondta: a 48-as megkötések ellentétben állnak az 1991-es földtörvény szellemével és jogi meghatározásaival. Erről mára mostani földtörvény előkészítésekor is folyt vita, de megegyezés nem született, s mivel mindennél előbbre valónak tekintették a földtörvény elfogadását, ezt a kérdést, amely a magyarok kárpótlásának értelmezésére vonatkozik, félretették. „A szlovák kereszténydemokraták kereken kijelentették, hogy nem hajlandók tágabban értelmezni a magyaroktól elkobzott földek visszaadását, mint ahogy azt az 1948-as törvényerejű rendelet meghatározza"— emlékeztetett Duray a földtörvényvitára. Az interpellációban megfogalmazott tisztázási igényt az együttélés mozgalom elnöke azzal indokolta: „ha az elkobzott magyar földtulajdonok kérdését nem a mai törvény szellemében értelmezik, akkor azzal egyértelműen diszkriminálni fogjak a magyar kisebbséget”. Kitér az interpelláció arra is, hogy mikor szándékozik a kormány visszaadni azt avagyont, amit azoktól a németektől koboztak el, akik csehszlovák állampolgárok maradtak. Az együttélés és a Magyar Kereszténydemokraták képviselői ugyancsak fölvették a Sziléziában élő s vagyonuktól többször is — a németek, majd a csehszlovák állam által — megfosztott lengyelek ügyét. Végezetül tisztázandónak minősítette Duray Miklós azoknak a földvagyonoknak a sorsát, amelyek a határ megvonásának következtében kerültek a szomszéd országok területére. E földek többsége ugyanis 1949—50-ig az eredeti tulajdonosok vagyona maradt, akik azokat zavartalanul használhatták. A magyar és a csehszlovák kormány azonban 1949 nyarán megkötötte az úgynevezett Csorba-tói megállapodást, amelynek titkos záradékában kimondták: „Azon ingatlanok kérdését, amelyek a közös határ két oldalán 15 kilométer mélységben fekszenek, úgy kell rendezni, hogy a Magyarország területén levő csehszlovák vagyon a magyar állam tulajdonába, s az addig nem konfiskált, csehszlovák területén levő vagyon a csehszlovák állam tulajdonábá kerüljön". Duray azt mondta: tudomásuk szerint az esetek többségében csehszlovák állampolgár tulajdonában volt, magyar területen lévő ingatlanokat érint a fenti záradék. Az eredeti föld visszaadásának lehetetlenülése esetén természetesen a méltányos kárpótlást is járható útnak tartanák — tette hozzá. Duray Miklós nyilatkozatában egyébként úgy fogalmazott, hogy a mintegy egy évvel ezelőtt összeült csehszlovák szövetségi gyűlésben „csupán morzsákat” lehetett betakarítani a kisebbségvédelem területén. Nem vitatta, hogy a magyar kisebbség jelenleg szabadabban él, mint az előző rendszerben, de emlékeztetett rá, hogy az 1968-as 144. számú alkotmánytörvény szélesebb körben biztosította az írásba foglalt kisebbségi jogokat, mint a jelenlegi szabályozás. Duray felhívta a figyelmet a kisebbségi jogok terén eluralkodó „új európai gondolkodásra”, amelyhez képest a csehszlovák jogfelfogás elmarad az európai fejlődéstől — mint mondta: „egyre inkább nyílik a jogi olló”. Kárpáti János Németország és Jugoszlávia Nem hegedtek be a sebek Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter mostanában unos-untalan „lélegzetvételnyi szünetről” beszél, ha Jugoszláviáról és az Európai Közösség segítségével létrejött brioni megállapodásról kérdezik, s ez gyakran előfordul. Genscher nemcsak a legrégebben — 17 éve—hivatalban levő külügyminisztere jelenleg, hanem kollégái közül ő adja a legtöbb interjút, ő utazik a legtöbbet. A rossz nyelvek szerint feleségével a repülőtéren két út között csak azért találkozik, hogy neje átadja neki a váltás fehérneműt. A világ legtöbbet repkedő diplomatája ismét bírálatok kereszttüzében áll, s vele együtt országa is. Az óv elején, az Öböl-háború idején, az amerikaiak és a britek szedték le a németekről a keresztvizet, most a jugoszlávok, jobban mondva a szerbek, s hangfogóval a franciák is. A britek és az amerikaiak januárban a saját újraegyesülésükkel elfoglalt németek passzivitását bírálták, Belgrád és Párizs rosszallását most a németek nagy nyüzsgése váltja ki. Nem kizárt, hogy Genscher éppen a januári bírálatözön miatt határozott úgy, hogy most nem késlekedik. Kapóra jött, hogy az EBEÉ berlini külügyminiszteri értekezletén létrehozott válságkezelő testület elnöke éppen Németország, Genscher tehát márcsak hivatalból közvetíteni kezdett. A külügyminiszter természetesen az Európai Közösség válságülésein is felbukkant, így egyes belgrádi (és párizsi) körökben kezdtek rémeket látni: az újraegyesült Németország vette ismét kezébe Európa sorsának irányítását. A szerb tömegtájékoztatás belekotort a világtörténelem szemeteskosarába, s ott megtalálta a jugoszláviai válság „igazi” felelősét: Németországot. A Szlobodan Milosevics házilapjában, a Politikában, vagy a Vecsernje Novosztiban közölt kommentárok vezérmotívuma: az ismét egységes Németország nem adta fel a Keleti-tengertől az Adriáig terjedő Nagy-Németország álmát, Szlovénia és Horvátország politikailag és ráadásul katonailag támogatott függetlenségi törekvése csak az első lépés az álom megvalósításához. Ennek előfeltétele — állították — Jugoszlávia szétzúzása, amelyet a münchen-pullachi szövetségi hírszerzés irányít. „Németország az Adriához szeretne kijutni — a keselyűk már repülnek”... —, „Német játékok a Balkánon: háború megrendelésre” — a szerb szerkesztők ilyen és ehhez hasonló címekkel riogatják olvasóikat, a belgrádi televízióban 1941-es híradó- részleteket vetítettek „a felszabadított és Németországhoz visszatért Marburgba (Mariborba)” ellátogató Hitlerről. A Borba azt állította, hogy Németország újra akarja rajzolni Európa térképét, „katolikus láncot akar magához kötni, amely a Baltikumtól az Adriáig húzódik. Litvánia, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország ideális piacot kínál a terjeszkedő német gazdaság számára’’... A németek mindennek hallatán és láttán nem hittek sem a szemüknek, sem a fülüknek. Németországnak igazán nem kell „szervező munkát” kifejtenie, a kelet-európai országok enélkül is szívesen tapadnának a német emlőkre. Kétségtelen, hogy Jugoszlávia megítélésében a német álláspont átment bizonyos metamorfózisokon, míg az egység eszményképéből kiindulva és egy kört leírva visz- sza nem tért az egység eszményképhez. Ez azonban már nem ugyanaz az eszmény volt. Az európai status quo és az önrendelkezési jog közötti igen szűk ösvényen lépkedve, á föderáció támogatásából kiindulva eljutottak a laza konföderáció igenléséig — Belgrádtól Ljubljanáig. Eközben a kereszténydemokraták, de a szociáldemokraták soraiból is sokan követelték Szlovénia és Horvátország elismerését, főleg ha a zömében szerb irányítású katonaság fellépése folytatódnék. Genscherben felötlött, hogy itt, „a kommunizmus és a demokrácia harcáról” van szó, bár korábban ugyanezzel a belgrádi vezetéssel a németeknek semmi bajuk nem volt. A kép tehát Belgrád szemszögéből nézve nem teljesen egyértelmű. Bonnak a vádak kötelességszerű visszautasításán kívül nem volt nagyon kedve polemizálni, és a felajzott mediterrán fantáziára fogta az egészet. Sarkadi Kovács Ferenc Gazdasági, pénzügyi összehangolás Hetes csúcskrónika Az iparilag legfejlettebb hét tőkés ország vezetőinek idei csúcsértekezlete tegnap nyílt meg Londonban. Ez a 17. „kandalló melletti csevegésük” — az elsőt 1975-ben tartották a franciaországi Ram- bouillet-ben. A tíz legutóbbi tőkés csúcs a következő volt: 1981 — Ottawa. — A megvitatott gazdasági kérdések: a munkanélküliség, az infláció, a protekcionista nyomás, az energiahelyzet és az „észak— dél párbeszéd”. Tíz pontból álló politikai nyilatkozatot fogadtak el. 1982 — Versailles. — A közös közlemény kulcsszavai voltak: gazdasági és pénzügyi összehangolás, technológia és foglalkoztatottság. 1983 — Williamsburg (USA). — A közös közlemény a biztonság kérdésével foglalkozik, különös tekintettel a Szovjetunióra. A hetek elhatározták, hogy „megfelelő pénzügyi és költségvetési politikát” folytatnak. 1984 — London. — A hetek nem képesek közös stratégiát kidolgozni a harmadik világ eladósodottságának kérdésében. Közös közleményben foglalkoznak a nemzetközi terrorizmussal és az irak—iráni háborúval. 1985 — Bonn. — Ezt a csúcs- értekezletet elsősorban a francia—amerikai egyet nem értés jellemzi és különösen az, hogy Franciaország ,,nem”-et mondott a stratégiai védelmi kezdeményezés amerikai tervére. A hitleri Németország vereségének 40. évfordulója alkalmából a hetek legitimnek ismerik el a Németország újraegyesítésére vonatkozó követelést. 1986 — Tokió. — A hetek szorosabb gazdasági koordinálást határoznak el, és szorgalmazzák a terrorizmus elleni harc fokozását. 1987 — Velence. — Az első közös állásfoglalás az AIDS elleni harc kérdésében. 1988 — Toronto. — Egyetértenek a legszegényebb országok adósságának könnyítésének tervében és a mezőgazda- sági szubvenciók csökkentésében. 1989 — Párizs. — Négy politikai nyilatkozatot fogadnak el: az emberi jogokról, a terrorizmusról, Kínáról és a kelet— nyugati kapcsolatokról. 1990 — Houston (USA). — Kompromisszum születik a Szovjetuniónak nyújtandó segítségről és az urugayi forduló kereskedelmi tárgyalásainak mezőgazdasági vonatkozásairól. BERN ■ BUDAPEST • GENF PÁRATLAN AIÁNLAT A tt}IHIßX.An\ FRANCIA IMPORT NAPELLENZŐK 50761 Ft. HELYETT MÁR 22SOO Ft -ÉRT, AMÍG A KÉSZLET TART! Bemutatóterem: ROLLFLEX Stúdió 1013 Budapest Lánchíd u. 9 T.: 201-9591
