Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-13 / 163. szám
1991. július 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Gyorskiszolgáló raktárát nyitott a Piért kereskedelmi vállalat Kaposváron. A Rákóczi téri üzletben elsősorban kereskedők, nagybani vásárlók érdeklődésére számítanak. Faló: Kovács Tibor Sertéshúsakció A fizetőképes keresletet meghaladó vágósertés-termelés, a készletek felhalmozódása, csökkentése érdekében az agrárpiaci rendtartást koordináló bizottság ár- engedményes sertéshús- és zsiradék-akciót hirdetett. Mivel az akció finanszírozására csak korlátozott pénzeszközök állnak rendelkezésre, a termékenként 30-60 százalékos kedvezménnyel járó akció tíz napos lesz, augusztus 7-től 17-ig tart. A bizottság kilenc pontban határozta meg azokat a feltételeket, amelyek mellett jelentkezni lehet az akcióban való részvételre. A húsipari vállalatok, vállalkozások igényükről július 25-ig visszaigazolást kapnak. Bíró Zoltán nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak A saját utunkat kell járni „Úgy látom, ez modellkövetés... a legtöbb esetben másolás” Bíró Zoltán újságíró-politikust a „négyek" egyikeként zárták ki a volt MSZMP-ből, részt vett a monori erdei találkozón, Lakiteleken alapító tagja volt az MDF-nek, ám hamarosan kilépett az akkor már kormánypártból. Nemrégiben pedig alapító tagként csatlakozott a Nemzeti Demokrata Szövetséghez. — Az elmúlt három év egyik tapasztalata, hogy nagyon sok szál szétszakadt — mondta. — Sokan vannak, akik korábban barátok voltak, s messze kerültek egymástól. Az elmúlt időszakban különböző pártokba léptek be, vagy kívül maradtak mindenen. Most úgy tetszik, egy olyan időszakra van szükség, amely újra összeköt bizonyos szálakat. Most is nagyon fontos az egymásra találás. Összefogásra, erőösszpontosításra van szükség a nemzet érdekében. — Többször hangsúlyozta már, hogy nekünk a saját utunkat kell járni. Mit jelent ez? Út az egyetemes értékekhez — Azt, hogy az út maga milyen lesz, most nem lehet megmondani. Azt viszont igen, hogy nehéz lesz. Lehet, hogy nem is út, csak egy kis ösvény, de az a fontos, hogy megtaláljuk ezt. Tudomásul kell venni a geopolitikai adottságainkat, a saját, más népekétől eltérő történelmünk tapasztalatait. Ha gazdasági, kulturális adottságaink eltérnek azoktól a mo- dellektől, amelyeket tőlünk keletre vagy nyugatra látunk, akkor nem tehetjük meg azt, hogy azokat a modelleket egyszerűen „ráhúzzuk” a mi országunkra. Arra van szükség, hogy a volt szocialista országok megtalálják azt az utat, amelyen eljuthatnak az egyetemes emberi értékekhez. Ennek pedig mindig saját útja van. Főleg a kisebb népek Nyugat-Európában is egyre inkább olyan utat keresnek, amely lehetővé teszi, hogy kihasználják saját hagyományaikat, adottságaikat, értékeiket. Ez nem megy másolással, de mindent át kell venni, ami szervesen beépíthető saját adottságaink közé. — Úgy gondolja, hogy a mai politika egyfajta modellátvé- tel? „Éhes gyomorral...” — Úgy látom, hogy ez modellkövetés. Durvábban fogalmazva: a legtöbb esetben másolás. Minduntalan amerikai vagy német mintákra hivatkozunk. A hivatkozásokkal nem az a baj, hogy nem jó megoldásokat ragadunk meg, hanem az, hogy nem vagyunk képesek ezeket a megoldásokat szervesen bekapcsolni, mert nincs meg a mi saját elképzelésünk. — Számos vélemény szerint a rendszerváltozás még nem fejeződött be: ön szerint csak akkor beszélhetünk erről, ha megtaláljuk a sajátosan magyar utat? — Azt hiszem, hogy csak akkor. Az úton azonban még végig is kell menni, mert ellenkező esetben biztosan nem érünk célt. — Melyek azok legnagyobb akadályok, amelyeket a legrövidebb időn belül le kell küzdeni, ha saját utunkat járjuk ? — Egyszerre kell néhány dolgot megtenni azért, hogy megoldjuk a legfontosabb gondokat. A gazdaság szét- züllésének megállítása nagyon fontos, hogy az ország lakosságának többsége ne azt érezze: folyamatosan romlik az életszínvonala. Komplex gazdasági lépéssorozatra van szükség. Szabó Dezső üzente egykor a kormánynak, hogy „éhes gyomorral nem lehet a Himnuszt énekelni”. Stabilizálni kell a közintézményeket is, mert nélkülük sem gazdasági, sem kulturális értelemben nem lehet rendszerváltozás. Ha ezek szétesnek, akkor a polgárok és a nemzet érzi magát kiszolgáltatottnak. Ma olyan folyamatot látok inkább, amely eltávolít azoktól a céloktól, amelyeket a rendszerváltozás küszöbén többen is megfogalmaztunk. — Bibó István szerint demokratának lenni, annyit is jelent, mint nem félni. Demokráciában élni talán azt is jelenti, hogy az egyes ember is jól érzi magát. Mert az, aki kínokon és keserveken keresztül érzékeli a demokráciát, az elfordul tőle... Bizalmat kell szerezni — A többség még a kínokat és keserveket is elviseli, ha perspektívát lát, ha azt érzi, hogy napról napra egy kicsivel jobb lesz, több a kapaszkodó az életben. Ha viszont ennek a fordítottját érzi, akkor igazán nagy baj van. Olyan parlamenti és kormányzati politikai gyakorlatra van szükség, amely elhiteti az emberekkel, hogy értük való az új rendszer. Bizalmat kell szerezni, s ha ez megvan, akkor ebben az országban még mindig van any- nyi erő, hogy ha fogcsikorgatva is, képes fennmaradni, lassan, de fokozatosan gyarapítani saját magát. Ahhoz, hogy kialakuljon, a bizalom, az emberek nagyobb részének látnia kell: vannak olyan intézkedések, amelyek sorsának jobbítását célozzák, még akkor is, ha ez a sors nem lesz egyik percről a másikra könnyebb, de az egyén is megtalálja a szétszakadozó szálakat, hogy az arra érdemeseket újrakösse. Lengyel János Bécs helyett vidék A világkiállítás napja a pécsi .vásáron Somogy négy kínálata (Munkatársunk telefonjelentése) A Pécsi Ipari Vásár még mindig keresi a helyét. Minden jel arra utal azonban, hogy már megkapaszkodott a rendszeres vásárok sorában, sőt a régiót meghaladó eseményeknek is helyet ad. Ilyen volt tegnap a világkiállítás napjának rendezvénysorozata, amelyen Somogy tablón mutatta be, hogy a világkiállításra főként a termálprogramban, az idegenforgalomban, a vadászatban és a népi építészetben kínál jó lehetőségeket a vállalkozóknak. Délelőtt a megyék képviselőivel találkozott Fegyverneki Sándor, a világkiállítás programirodájának főként a vidékkel foglalkozó képviselője. Szerinte a világkiállítás az ön- kormányzatok szintjén elsősorban nem pénzkérdés. A legfőbb az, hogy építsenek az emberek tenniakarására a helyi lehetőségek felkutatásában és hasznosításában. Somogy e téren már eddig is jó példát mutatott. Bécs visszalépése után a Bu- dapest-vidék párosítás került előtérbe. A megyék képviselői többek között azt kérték, hogy a tervezők a sok általános megnyilatkozás után tegyenek végre több lépést a nagy nemzeti ügy érdekében. Nagy az információhiány, sok a bizonytalanság. Ezt csak fokozza, hogy az utóbbi időben elterjedt: az SZDSZ esetleg népszavazást kezdeményez a világkiállításról. Dr. L. Szabó Tünde, Somogy főépítésze egyebek mellett azt szorgalmazta, hogy országosan tegyenek többet a szálláshelyek növeléséért, főként a falusi turizmusban rejlő lehetőségek kihasználásáért. Délután Baráth Etele, a világkiállítás kormánybiztosa tartott tájékoztatót. Kijelentette: a parlament és a kormány döntése után nem szabad megkérdőjelezni a világkiállítás megrendezését. Csak a rendezés módját szabályozó törvény van hátra, szeptemberben azonban ez is meglesz. Véleménye szerint a kiállítás mintegy 400 milliárd forintba kerül. A pénz nincs meg, külföldi tőkéből és a magyar vállalkozók pénzéből azonban előteremthető. A legcélszerűbbnek az látszik, ha a beruházások 25-30 százalékát a kormány által biztosított pénzből, a többit külföldi tőkéből fedezik. A kormánybiztos elmondta, hogy újszerű világkiállítást akarnak: időtartamában más lesz, mint a többi, aztán nagymértékben bekapcsolják a vidéket is. A Somogyi Hírlapnak arra a kérdésére,hogy mit jelenthet ez Somogynak, azt válaszolta: a Balaton kitűnő lehetőséget kínál a nagy tavak régióinak találkozójára. Igen rövid idő áll a szervezők rendelkezésére, ezért igyekeznek felgyorsítani a folyamatokat. Megalakították a világkiállítás konzultatív tanácsát, ez segíti a vállalkozókat. Hamarosan létrehozzák az ingatlan- fejlesztéssel foglalkozó dél-budapesti és az expojogo- kat vidéknek megadó Expo Részvénytársaságot. A tegnapi program a „Világ- kiállítás'96” alapítvány okiratának aláírásával fejeződött be. Az alapítvány, amely Baranya és Dél-Dunántúl gazdasági fejlődését hivatott előmozdítani (információt ad, ötleteket, javaslatokat gyűjt és közvetít) a pécsi megyeházán lévő irodáján keresztül érhető el. Somogybán a kormánybiztos szerint a megyei vállalkozási iroda felvállalhatja az ilyen feladatokat. Szegedi Nándor Véleménycsere kisebbségi kérdésekről Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának hatpárti küldöttsége Lukács Tamás alel- nök vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet genfi — a nemzetiségi kisebbségekről rendezett — kongresszusán, és kétoldalú tárgyalásokat folytatott többek között a jugoszláv, cseh és szlovák, román, szovjet, török, görög, amerikai, kanadai, német, norvég delegációkkal. A megbeszéléseken áttekintették a kisebbségi, nemzetiségi kérdéseket az egyes országokban. A törökbálinti zendüiők Nagyatádon „Zendülés” tört ki április hetedikén a törökbálinti laktanyában. A Budapesti Katonai Bíróság első fokon I9 katonát ítélt el. A fegyveres őrséget megtagadók közül az első rendű vádlottat, Nagy Károlyt három év és négy hónapra ítélték; büntetését Baracskán tölti. Tizennyolcán a nagyatádi fegyelmező zászlóaljba kerültek. Velük beszélgettünk. Tizenöten a katonai börtönben egy körletben elkülönítve vannak, hárman a fogház lakói. Bődi Ferenc alezredes, a fe- gyelmező-zászlóalj parancsnoka némi engedményt ad, s a fiúkkal „négyszemközt” beszélgethetünk. — Mi történt 1991. április 7-én Törökbálinton? — Megtagadtuk a fegyveres szolgálat felvételét — mondja Kovács Csaba. — Általános elégedetlenség volt. Volt, hogy másfél hónapig megfeledkeztek a tiszta ruha cseréjéről. Hula József azt mondja, hogy nyolc hónapig nem mehetett haza. Pál Róberttól halottam, hogy a kimaradás nem ért semmit: jobb lett volna, ha eltávozást kapnak, mert akkor hazamehettek volna. Farkas Zoltánnak kisgyermeke van otthon: nem mehetett, pedig az asszony beteg volt. Betelt a pohár. Főleg azok- után, hogy a parancsnok szóba sem álltak velük. Csoportos panaszt a most is érvényben levő szabályok szerint nem lehet beadni, ha meg valaki egyéni kihallgatásra jelentkezett, akkor elküldték... Ha nem így történt volna, akkor nem idézték volna feletteseiket a törvény elé. A fiúk a nagyatádi fegyelmező zászlóaljnál nem hűsölnek: az első fokon ítélkező bíróság szerint bűnösek. Ezeket a fiúkat Budapesten összezárták gyilkosokkal és rablókkal. Egyikük mosolyogva mondotta, hogy valóban igaz a mondás: a börtön a „legjobb” iskola. Csakhogy ők nem zsi- yányságot akartak tanulni! Életpályák omlottak össze. Volt, aki esküvő előtt állt, más a főiskolai tanulmányait akarta megkezdeni. Most „mosolyszünet” van. A zárkákról nem mondom, hogy kényelmesek, de állítom, hogy normális körülmények között élnek a törökbálintiak. Ők pedig csak annyit mondanak: itt a parancsnokkal többet beszélhetnek, mint azzal, aki miatt fellázadtak. Bődi alezredes egy soron- kívüli látogatást engedelyézett a törökbálinti elítélteknek: szüleik a jövő vasárnap ott lesznek Nagyatádon. Két órát beszélgethetnek családtagjaikkal, ügyvédjeikkel, akik azt várják, hogy elérik a felmentő határozatot. Nagy Jenő (Fotó: Lang Róbert)
