Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-12 / 162. szám

1991. július 12., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Kalózok végnapjai Kazettahamisítási dömping Magyarországon minden tíz darab boltokba kerülő műso­ros kazettából kilenc hamisít­vány formájában is megjelenik a piacon. Hihetetlen arány, s egyben óriási veszteség ve­vőknek, kiadóknak, és az ál­lamnak egyaránt. Megkérdeztük a témában leginkább illetékes feleket, a lemezkiadókat: hogy áll jelen pillanatban a hamisítási bot­rány? Ványa Attila, a Rákóczi Lemezkiadó- és Menedzseri­roda gazdasági igazgatója elmondta: őket is elég érzéke­nyen érinti a kérdés, hiszen felmérhetetlen veszteségeket kell elkönyvelniük emiatt. — Tudnak tenni valamit a hamisítók ellen? — A legújabb dolog, amivel próbálkozunk, hogy a kazetta­tokba egy kis kék tallért helye­zünk el, ami garantálni fogja az eredeti szalagokat. Ez egy teljesen friss kezdeményezés, minek következtében még ta­lálhatók a piacon originál anyagok, amelyek még nem tartalmazzák ezt. A most bol­tokba kerülő áruk már el van­nak látva vele. — Feljelentést sikerült ten­niük? — Ezt csak konkrét esetben tehetjük meg, de az ilyen na­gyon ritka. — Komoly veszteségeik vannak emiatt? — Még annál is nagyobbak. Sajnos a vásárlók csak azt nézik, hogy a kazetta olcsóbb legyen, és megveszik a hami­sítványokat. A hamisítók számára a „ka­lózkodás” igen jó üzlet, hiszen sem jogdíjat, sem kulturális já­rulékot nem fizetnek. Az ér­vényben lévő jogszabályok szerint tevékenységük sajtó­rendészeti vétségnek minősül, és mindössze 10 ezer forintig (!) terjedő pénzbírsággal sújt­ható. Ez napi 2-300 ezres nye- reségnél^lenyésző összeg. A parlament szeptemberi ülés­szakán fogja a kazetta hamisí­tást büntetőjogi témakörbe átminősíteni: akár 3-4 év bör­tönbüntetést is kaphatnak ezért az elkövetők. Kaszás Ferenc, az MMC Records cégvezetőjétől meg­tudtuk: náluk is megfigyelhető a jelenség, anyagaik 90 szá­zaléka kerül forgalomba ha­misítvány formájában. — A büntetés szigorítása mellett a vevők is tehetnek a „kalózkodás” ellen, ha nem vásárolják meg a feltűnően ol­csó (180-200 Ft-os) szalago­kat. Végül is ők sem járnak jól, mert ezeket nem megfelelő minőségű szalagokra veszik fel, előbb-utóbb romlik az él- vezhetőségük. A hamisítók pénzt vesznek ki a művészek, a kiadók és az állam zsebéből is. Ezzel csak a „kalózok" jár­nak jól. — A Magyar Hanglemezki­adók Szövetsége mit tud tenni a hamisítások túlzott elburján­zása ellen? (Fotóillusztráció: Lang Róbert) —Tervezzük, hogy minden kazettát ellátunk egy papír­csíkkal, amit a pénzjegy- nyomdában készíttetünk el. Ezt képtelenség lesz úgy ha­misítani, hogy az még is érje. — A költségek? — Amennyiben az összes cég felvállalja ezt, akkor kijö­vünk kazettánként 50 fillérből. Azt hiszem nem lehet két­ség, hogy fogják-e vállalni. S akkor a hamisítók napjai meg vannak számlálva. B. T. A gyorsíróbajnok. Még a leggyorsabban be­szélő főnökök is elégedettek lehetnek Androsovits Petro­nellával. A Kaposvári Hús­kombinát termeltetési osztá­lyának 22 esztendős gyors- és gépírója ugyanis országos első lett junior kategóriában. — A hatnapos gyors- és gép­író szakmai tábort Pécsen rendezték meg — mondja a győztes. — Csaknem hatvan diák és felnőtt versenyző vett részt a délelőttönkénti gyors- és gépírás gyakorlatokon. B-kategóriában indultam. Fo­kozódó gyorsasággal nyolc percen át diktálták a szöveget. A gyorsírást át kellett tenni rendes írásba. A zsűri ezt a szöveget hasonlította össze. A felnőtt korosztály gyorsíró­bajnoka csupán egyetlen ponttal előzött meg. Androsovits Petronella vi­szonylag gyorsan ejti a szava­kat, mondatokat. Némi össze­függést vélek fölfedezni be­széde és gyorsíróképessége között. Ő ugyan cáfolja, hogy bármi összefüggés lenne a két tevékenység között. A sikert azzal magyarázza, hogy sze­reti munkáját, s adottság kér­dése az egész. Már közgaz- daságis korában is remekelt az országos versenyeken. Harmadikban gépírásból, ne­gyedikben gyorsírásból sze­rezte meg a pálmát. Most gyakori vendég a vezetői érte­kezleteken.- Munkája során nem zök­kenhet ki a gyakorlatból. — Nem. A mindennapi tévé­SZPONZORKERESÖ Miként rendezzünk filmszemlét? A Stúdió'91 című televíziós hetilap egyik fél évvel ezelőtti adása hírt adott egy érdekes eseményről, a gazdasági és a kulturális élet jeles személyi­ségeinek találkozójáról. A cél: a különböző művészeti ágak mérsékelt állami támogatásá­ból keletkező gondok orvos­lási lehetőségeinek fölmérése, illetve a — csak látszólag — eltérő érdekeket képviselő szaktekintélyek ismerkedése volt. Azóta elindult valami. Az SMK munkatársai — mint megannyi kollégájuk — nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Amellett, hogy alapvető létfenntartási gon­dokkal küszködnek, igyekez­niük kell a hagyományos ren­dezvények, események meg­szervezésére is. így az SMK lesz a Dél-du­nántúli Amatőrfilm- és Videó­szemle házigazdája az idén. A Kaposváron legutóbb '87-ben megtartott esemény rendezé­sére 3-5 évente kap megbí­zást a megyeszékhely. Támo­gatását eddig a megyei és vá­rosi tanácsok, valamint helyi vállalatok vállalták magukra. A művelődési központ meg­csappant támogatása, mely­nek következtében meg kellett kenység nem egyenlő a gya­korlással. Ha versenyre ké­szülök, akkor gyakran kell le­ülnöm az asztalhoz és gyako­rolni. — Tervei? — Az A-kategória a legnehe­zebb. Ebből sajnos nem in­dulhattunk most. Régi vá­gyam, hogy részt vegyek egy ilyen versenyen. Ilyen diplo­mája csak néhány embernek van Magyarországon, erre csak a parlamenti gyorsírók képesek. Petronella nyelveket sze­retne tanulni. Lehet, hogy egykor angolból is vállalkozik gyorsírásra? (Lőrincz) szűntetni a szabadidő klubot is, nem teszi lehetővé a film­szemle finanszírozását. A ház képtelen felvállalni azt a leg­kevesebb 80 ezer forintot, amely az alapszolgáltatások­hoz kell: zsűri, díjak, ellátás. Gondoltak egyet és eldöntöt­ték, hogy helyben fogják meg­rendezni az eseményt, s így bérleti díjra már nem kell köl­teniük. Az SMK már az év ele­jén elkezdte keresni a szpon­zorokat, ám azok az eddigi gyakorlattól eltérően egyre nehezebben álltak kötélnek. A helyzet mondhatni elkeserí- tővé vált. Mintegy húsz„meg- keresett vállalatból affo né­hány volt képes elengedni magát pár ezer forintig. A művelődési központ — újabb próbálkozásként — fel­ajánlotta videostúdiójának szolgáltatásait jónéhány ter­melőszövetkezetnek. Refe­renciafilmek készítésére vál­lalkoztak, melyek 15-20 perc­ben szólnának a tsz-ek tevé­kenységi köreiről, a falvak mindennapjairól. Eddig Mer- nyéről és Somogyszilból jött megrendelés, a filmek készül­nek. E munkák honoráriumát az amatőr filmfesztivál finan­szírozására fordítják majd. A Dél-dunántúli Amatőrfilm- és Videószemlét ősszel meg­rendezik. B. T. „...tegyétek jóvá a múltat” A Rippl-Rónai Stúdió Kőszegen A kőszegi Vár Galériában mutatkozik be a kaposvári Rippl-Rónai Stúdió. A fiatal somogyi képzőművészek gazdag kollekcióval adnak íze­lítőt a közelmúltban készült al­kotásaikból. A tárlatot augusz­tus 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Játszóház az Édoszban Szombatonként 9-12 óráig játszóházat szerveznek a gye­rekeknek a kaposvári Édosz művelődési ház munkatársai. A szünidejüket töltő diákok felügyelet mellett vehetik bir­tokukba az intézményt, ahol számítógépes játékok és vi­deofilmek várják őket. Harc a nézőért Az amerikai Time Warner távközlési, szórakoztatóipari és kiadóvállalat elnöke. Steve Ross bejelentette: két éven be­lül százötven csatornás ká­belhálózatot épít ki, négyszá- millió dollárért. A Time Warner az USA második legnagyobb kábeltévé üzemeltetője. Hat és fél millió otthonba van be­kötve és évi bevétele eléri az 1,8 millió dollárt. A férjemmel hétfőn együtt voltunk Önnél kisebb inf­luenzás tünetekkel. Mi vagyunk az ötgyermekes „me­rész” méhész házaspár (a „merész” az Ön kifejezése volt). Azért írok, mert nem hagy nyugodni az elhangzott be­szélgetés néhány gondolata. Úgy érzem, hogy kötelessé­gem és jogom reflektálni rájuk, hiszen akkor nem voltam olyan állapotban, hogy meg­tehettem volna. Ön „felvilágosított” bennün­ket (bár nem kértük rá), hogy öt gyermeket vállalni a mai vi­lágban nagy merészség. Mi több, a gyermek súlyos anyagi probléma. Még egy is, nem hogy öt! Ráadásul nem a 40-50 évvel ezelőtti anyagi szintet kell a gyermekeink számára előteremteni, hanem meg kell felelnünk a mai kor elvárásainak, kihívásainak. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor gyermekeinket károsít­juk meg. Ha jól értettem ez volt a lényege fejtegetéseinek. Miért nyugtalanít ez en­gem? Nos, a magyarázat ki­csit hosszú lesz. „Holnapra felforgatjuk az egész világot” — így szól a mozgalmi nóta egyik strófája. Sajnos, nemcsak strófa, ha­nem valóság. Az Internacionálén és egyéb tartalmas indulókon és ideológiákon fölnevelkedett nemzedékek eljutottak odáig, hogy megkérdőjelezzék az alapvető erkölcsi normákat: van-e értelme a hűségnek, a becsületességnek, nagycsa­ládnak? Stb... Ugyanekkor a hűtlenséget, az önzést, az al­koholizmust senki nem kérdő­jelezi meg. Az elmúlt 40 év kitermelte magának az államon függő ál­lampolgárt, aki minden prob­lémájának megoldását az ál­lambácsitól várja. Az ilyen ember jobban igazgatható, mint az önálló, önellátó sze­mélyiségek. Ezzel párhuza­mosan paradox helyzet állt elő: teljes jognélküliség a kö­zéletben, ugyanakkor teljes szabadosság a magánélet­ben. Nem volt szabad a vá­lasztás, a templomba járás, a csoportosulás, a vélemény- nyilvánítás. De szabad volt válni, hűtlennek lenni, önpusz­títást végezni. A pártállam bu­kásának egyik elöntő oka a magánéleti anarchia. Ugyanakkor hazánkat pél­dátlan méretű abortuszcsapás érte. Évi 90 ezer magzat pusz­tul el! 10 év alatt 250 ezer em­berrel leszünk kevesebben. Ez megfelel Kárpátalja népes­ségének. (Zárójelben meg­jegyzem: milyen jogon aggó­dunk mi a határon túli ma­gyarságért, amikor itthon tuda­tos nemzetírtás folyik?) Mérhetetlen az egyes em­berben történt rombolás is. Ezért a nagy tömegkommuni­kációs médiák is felelősek, amelyek azt ordították kortár­saim fülébe, hogy az asszony joga megszülni vagy elabor- tálni gyermekét. Holott alap­vető jogi norma: senkinek sincs joga ölni! A szocialista állam meg­szegte azt az Ígéretét, hogy szociális biztonságot teremt, és az állam teremtette rossz anyagi körülményekre hivat­kozva évi 90 ezer magzat végzi életét a szemetesvödör­ben. Riadtan és sajnálattal szem­lélem asszonytársaimat, akik áldozatai ennek a "piszkos játszmának”. Megzavarja és elbizonytalanítja őket a mai modern életforma, a fokozott terhelés, a kényelem és a szó­rakozás társadalmi csúcsér­tékké emelése. Nem tudnak helyesen dön­teni, hiszen körülöttük minden és mindenki a megszületendő élet ellen teszi le voksát. 35 év alatt egyetlen abortusz- ellenes könyv vagy publiká­ció nem jelenhetett meg, pe­dig az abortusz ellentmond az orvosi etikának is! De mi az oka annak, hogy a növekvő anyagi lehetőségek ellenére az emberek nem vál­lalják saját gyermekeiket? Meg vagyunk áldva egy gyer­mek- és nagycsaládellenes adózási-ée .társadalombiztosí­tási rendszerrel. A társada­lombiztosítási rendszer úgy működik, hogy az ember öregkori biztonságát nem az összedolgozó család, hanem a nyugdíj biztosítja. A jó nyugdíj föltétele pedig a minél több munkaviszonyban töltött idő és a szakmai elő­menetel. Ezeknek pedig csak akadálya a gyermekvállalás. Az áremelkedések követ­keztében minden drága, ami az élethez szükséges, tehát rohamosan drágul a gyermek. A nagycsaládosok ezért a létminimum alatt élnek, ezt mindenki tudja. Aki mégsem él a létminimum alatt, az szinte vét a társadalmi követelmé­nyek ellen. Akinek nincs gyereke, az 2,5 szeresét költheti magára, mint az, akinek van. Jól él — mondják — megérdemli, hi­szen nincs gyereke. Pozitív tu­lajdonsággá vált a jelentős többletjövedelem, amelyet so­kan éppen a gyermektelen- séggel érnek el. A gyermekvállalás ellen szól a kétkereső családmodell is, ahol az anyák kénytelenek bérmunkát végezni a család fennmaradása érdekében. A gyárban, az üzemekben, az íróasztalnál végzett asszonyi munka felmagasztosult fontos társadalmi erőforrássá. Az otthont teremtő, gyermeket nevelő örök, egyetemes női feladat pedig lealacsonyodott haszontalan, unalmas semmi­séggé! így aztán a kétkeresős családmodell, a rossz társada­lombiztosítási rendszer, no és az adózás hosszú távon a csa­lád kihalásához vezet. Ma a nagycsaládok sok anyagi tá­mogatást is kapnak, amelyet a kívülállók irigy acsarkodással vesznek tudomásul. (Saját tapasztalat: „Könnyű magának, csak szül, aztán felveszi a nagy pénzeket!” Vá­laszom: „De hát ez a lehető­ség mindenki előtt nyitva áll, szüljön maga is, aztán meg­gazdagszik." Erre már nincs válasz.) Nem mindegy, milyen tudat­tal nő fel a gyermek, azzal, hogy mi segélyekből élünk, vagy minket a szüléink tartot­tak el. Nos, ha ez a helyzet nem változik, akkor dr. Job­bágy Gábor szavaival élve - akinek egyik előadásából az itt leírtakhoz sokat merítettem — a magyarság kipusztul saját jogszabályaitól és orvosaitól. Házasságunk egyik legfőbb értéke a szeretettel várt és nevelt gyermek, aki Nyirő Jó­zsef hasonlatával élve: ...égi létem közösen szakított vi­rága. Hisszük, hogy az emberi élet a legnagyobb egyetemes értékünk. Hogyan is mondja ezt olyan szépen Nietche? „Gyermekeitekben tegyétek jóvá, hogy apáitok gyermekei vagytok, így tegyétek jóvá a múltat.” Én még hozzáteszem: és így szebbé a jövőt. Csak ennyit akartam mondani. Hunyadi Lászlóné

Next

/
Thumbnails
Contents