Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-29 / 150. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. június 29., szombat Nagyivók és menekülök „Zuhanórepülésből... 99 Alkoholisták kezelése Ötvöskónyiban — Önként vállalta az elvonókúrát? — Igen. — Először van itt? — Negyedik alkalommal. Voltam már kényszerelvonón, de most any- nyira „legyengültem”, hogy be kellett jönnöm újra. A család is biztatott, meg anyagilag is tönkretett az ital. — Mennyit ivott? ' — Naponta átlagosan 7 deci tömé­nyét, főleg rumot, esetenként pedig a dupláját. Ez biztosította, hogy felszí­nen tudjak maradni. —Mi a garancia, hogy nem jön majd ötödször is? — Erre nincs garancia, de úgy gon­doltam , hogy ez tény leg az utolsó alka­lom lesz. 1987-ben voltam először Öt­vöskónyiban. Ez a legnyitottabb inté­zet, általában jók a gyógyulás esélyei. — Kibírja, hogy most nem ihat? — Néhány napig hiányzott, de az­tán ez a környzet és terápia segített. Az alkohol nagyon kiöli az ember aka­raterejét, de mégis maradt annyi, hogy, ha már önként jöttem ide, akkor kibírjam — A külvilág tudja, hogy hol van? — A család igen, a munkatársak nem. Bár többen sejtik rólam, hiszen megfordultam már itt. Aki először kerül ide, általában szanatóriumi vagy táp­pénzes kezelést mond a munkahe­lyén. — A család hogyan viseli? — Nem mondhatnám, hogy rajon­ganak ezért. Orvosi segítség nélkül azonban nem gyógyulhatnék meg. — Miért ivott? —Nem az ízéért, hanem a hatásá­ért. És ha az első felest megiszom, ak­kor vége. Most bizakodom, kibírom. Ötvöskónyiban, a Gyógyító Foglal­koztató Intézetben beszélgetünk. El­őször egy 40 éves kőműves szólt. A 30 éves boltos, pedig először van itt: 4-5 éve naponta 6 üveg sört ivott meg, és családja bíztatására vállalta az elvo­nókúrát. Kocsmázás helyett... A 4 évvel ezelőtt létrehozott intéz­ményben jelenleg 12 férfi beteget ke­zelnek, a részlegvezető ápolónő sze­rint többségüket eredménnyel. Ez ab­ból derül ki, hogy kevesen kerülnek hozzájuk újra. Az ötvöskónyi intézet­ben több hónapot töltenek el a bete­gek, ki-ki az alkoholizmus súlyossá­gának mértékében. A gyógyszerezés (Fo tóillusztráció .Lang Róbert) mellett a legfontosabb az állandó fog­lalkoztatás, a lekötöttség. Ezért — a gyönyörű kastély épületben és park­jában — többféle munkalehetőséget biztosítanak: így például kertészke­dést és varrodát. Ezzel a rendszeres munkavégzésre szoktatják a betege­ket, hogy rögzüljön és tudatosuljon: ne kocsmázással, hanem munkával kezdjék a napot. A betegek bizakodók és nyitottak, legfeljebb az ismertetlenségüket akar­ják megőrizni, hiszen ha környezetük megtudná távolmaradásuk valódi okát, akkor "leírt" emberek lennének. Az italozás okai között elsősorban családi konfliktusokat és munkahelyi feszültségeket említenek. Dr. Frank Ferenc, a nagyatádi kór­ház orvosigazgatója mondja: — Az intézet kórházunk ideg-elme osztályához tartozik. A súlyosabb be­tegek innen kerülnek Ötvöskónyiba, s ott folyik a gyógyító célú foglakoztatá­suk. A 80 ágyas intézmény fenntar­tása — ahol elmebetegeket is kezel­nek — tavaly két és félmillió forintba került, idén — az egészségügyi dol­gozók béremelése miatt is — közel hatmillió forintos a költségvetésük. Ötvöskónyiban a bérmunkákból bevé­telünk is van, persze ez nem jelent ön- fenntartást. Ez ösztönzés, hiszen fize­tést —terápiás jutalmat—is kapnak a betegek. Emellett a kórház konyhája az ott megtermelt mezőgazdasági termékeket vásárolja meg önköltségi áron, így mindenki jól jár. Tervezzük, hogy az ottani varroda is besegít a kórháznak, és a parkosítást is ők vég­zik majd el. Titkolni kell? Dr. Nemetz Katalin pszichiáter mondta el, hogy Ötvöskónyi nagyon fontos állomása a betegek hazatéré­sének. Ideálisnak tartja a betegség fo­kozatainak megfelelő kezelést. —A betegek is félnek, ha munkahe­lyükön kitudódik elmeosztályon való kezelésük, akkor az elsők lesznek az elbocsátottak között. Sajnos a társa­dalom egyre kevésbé megértő, és borzasztó dolog az, ha egy fiatalem­bert egész életére rokkantosításra kárhoztatnak. A családi háttér hiánya esetén pedig a mi munkánk válik majdnem lehetetlenné. A szívbeteg­séget az egész társadalom megér­tése kíséri, az elmeosztályra kerülte- ket viszont „leírják”. Ez nagyon téves felfogás. Ha az alkoholista önként részt vesz a terápián és ez kiderül, ak­kor sokkal nagyobb megvetés kíséri, mintha naponta dülöngélve közle­kedne. A megvonás tünetei — Mit mondanak erre a betegük­nek? — Felvértezzük, hogy legyen erős a külvilággal szemben, de ez nehéz. Amerikában például ha valaki azt mondja: nem fogad el alkoholt, mert ő alkoholista volt, akkor üdítővel kínál­ják. Nálunk megszégyenítik. — Ki tekinthető alkoholistának? — Orvosi szempontból az, akinek a szervezete átitatódott, megszokta az alkoholt, és kihatással van az életére. Dr. Kovács Lajos adjunktus: — A betegségek nemzetközi osztá­lyozása két kategóriát különböztet meg. Az egyik a nem függőségi, tehát az egyszeri nagy ivást, a lerészege- dést jelenti. A másik az alkoholfüggő­séget, amely esetében ha nem kapja meg a szervezet az egyre növekvő igényű alkohol dózist, akkor megvo­násos tünetek jelentkeznek. Bizonyta­lan járás, izzadó, verejtékező és re­megő kéz, megnagyobbodott máj a legkézenfekvőbb testi tünetek. Lelki jelei is vannak. A beteg fokozatosan elveszti intim kapcsolatait: kikerül a családból, pszichológiai és szocioló­giai értelemben a zuhanó repülés ál­lapotába kerül. — Ha ide kerül az alkoholista mit kezdenek a megvonási tünetekkel? — Gyógyszerrel beállítható, egyensúlyban tartható az állapotuk — válaszolta dr. Nemetz Katalin. — Ez aztán fokozatosan elhagyható. Fon­tosnak tartom elmondani, hogy a ma divatos természetgyógyászattal — amelyet sokat házilag művelnek — az elmebetegség, az alkoholizmus iga­zából nem kezelhető. Néhány bete­günk próbálkozott vele otthon, és visszaesett korábbi állapotába. A nők csak „csendben” — Behatárolható az alkoholisták, a veszélyeztetettek köre? — A nemeknél borzasztó nehéz ezt meghatározni, ugyanis a női alkoho­lizmusnak van egy sajátossága: a nők zugivók, így sokkal később és súlyo­sabb stádiumban derül csak ki a be­tegség. A családok is megértőbbek a férfiak alkoholizmusával szemben. Felmérésük tehát nehéz. Sajnos egyre több a fiatal, 30 éven aluli bete­günk is. Az utóbbi időben szerencsére sokan jönnek önkéntesen a kezelé­sekre. Varga Zsolt Orvos az igazság szolgálatában Bírósági tárgyalásokon már többször találkoztunk, amint higgadtan, rendkívül pontosan fogalmazott válaszokkal „verte vissza” olykor az ügyvéd és az ügyész kérdéseit. Dr. Kondor Károly rendőrorvos őrnagy, a megyei főkapitányság egész­ségügyi osztályának vezetője, állandó igazságügyi orvossza­kértő most készségesen vála­szolt kérdéseimre. Kérdések zápora — Kedvelem az ügyvédeket és az ügyészeket is — mondta nevetve. — A tárgyaláson nyil­ván két irányból záporoznak a kérdések, hiszen az ügyész a bűnösséget akarja bizonyítani, az ügyvéd pedig az ártatlansá­got. Az orvosszakértő szakvé­leménye akkor korrekt, ha szakmailag megalapozott és objektív. Elutasítom a választ, ha a kérdés meghaladja az or­vosszakértői kompetenciát, például egy bántalmazás ese­tén a szándékra irányul. — Hogyan lett igazságügyi orvosszakértő? — Túlzás lenne azt állítani, hogy gyerekkori vágyam volt, azt is az érettségi előtti hóna­pokban határoztam el, hogy orvos leszek. Az egyetemen megtetszett a kórbonctan, s az utolsó évben „mellette" döntöt­tem. Egy zalai elmeszakértő ismerősöm javasolta, hogy az igazságügyi orvosszakértő te­vékenység tágabb, érdeke­sebb, menjek el rendőrorvos­nak. Zalában nem volt státusz, Somogybán viszont igen. így kerültem ide, ahol dr.Zavilla Norbert fogadott készségesen és segítő szándékkal. 1988-ban szakvizsgáztam, s ezzel egyidőben a megyei bí­róság állandó igazságügyi or­vosszakértője lettem. — Milyen területei vannak ennek a sokunk számára kissé misztikus munkának? — Igazán még a kollegák sem ismerik ezt a munkát, amely igen sok ágú: beletarto­zik a hatósági boncolás, az or­vosszakértői vélemény, rész­vétel halottszemlén és hely­színi szemlén, a tárgyalótermi munka, no és az őrizetesek vizsgálata. A hatósági boncolást min­den olyan halálesetnél el kell végezni, amikor bűncselek­mény gyanúja merül föl, min­den balesetnél, öngyilkosság, önkezűség esetében, s min­den tisztázatlan halálesetnél. Hozzám tartozik minden isme­retlen személyazonosságú ha­lott boncolása is. Hozzátartozó kérésére is elvégezzük a bon­colást, ha például szerinte olyan sérüléssel szállították kórházba az elhunytat, amely idegenkezűségre utal. A rend­kívüli halálesetek közé soro­landó az is, amikor valaki gyógyintézetben, orvosi bea­vatkozás közben hal meg. Ez szerencsére igen kisszámú. Ilyenkor esetleges orvosi mű­hibát, illetve a felróható foglal­kozási szabályszegést kell vé­leményezni. Tab szomorú első helye — Az életelleni bűncselek­mények száma az utóbbi idő­ben igencsak megnőtt... — 1988-89-ben megyénk­ben 27 eset volt. Míg korábban főként a megromlott családi élet szerepelt előzményként, ma döntően az anyagi haszon- szerzés dominál az életellenes cselekményeknél. Többnyire idős, elhagyatott, jobbára véd­telen emberekkel szemben kö­vetik el és rendkívül brutális módon. Nem válogatnak az eszközökben: a karótól a vasa­lóig mindent használnak akár néhány száz forint megszer­zése érdekében is. — Milyen támpontokat adhat egy gyilkosságot követő gyors orvosszakértői vélemény? — Megállapítható többek között az elkövető testfelépí­tése, hogy jobb, vagy balkezes, a sértett és a gyanúsított test­helyzete, a bántalmazás ideje, ereje és irányítottsága, a halál közvetlen oka. — Mennyi munkát jelente­nek a balesetek? —A közúti balesetek áldoza­tainak átlagéletkora alig har­minc év! Állítom, hogy a bal­esetek számát csak rendőri in­tézkedéssel csökkenteni lehe­tetlen. Ezt bizonyítja a közel­múltban rendezett közleke­désbiztonsági héten történt balesetek nyolc halottja. Visz- szatérve a munkámra: cser- benhagyásos gázolásnál meg kell állapítani, hogy az áldozat állt, vagy feküdt, egy vagy két jármű ütötte-e el, a sérülései milyen gépjárműalkatrésztől származnak, milyen a gázoló gépkocsi színe, esetleg típusa, s feltehetően milyen rongáló­dás keletkezett az ütközés kö­vetkeztében a járművön. — Az öngyilkosságokat te­kintve megyénkben érdekes tendencia alakult ki... — Igen, magasan Tab és térsége „vezet” főként az öna­kasztásban. Az öngyilkosság motivációja főként a megrom­lott családi élet, az italozás, az utóbbi időben elszaporodtak a szociális problémák, legújab­ban pedig a munkanélküliség, a kilátástalan jövő miatti ön- gyilkosságok. — Az igazságügyi orvossza­kértő mindig „elsőkézből" talál­kozik a borzalmakkal. Hogyan lehet ehhez lelkileg hozzáe­dződni? — Csak úgy, ha az ember szereti a munkáját, hiszen minden haláleset tragédia, bármi is az oka. Amikor a bonc­terembe lépünk a feladatunk­kal foglalkozunk, megpróbáljuk rekonstruálni a történteket, nem gondolunk, nem gondol­hatunk másra. Demizson a kocsiból — Mi volt eddigi pályafutá­sának legmegdöbbentőbb esete? — Az első helyszíni szem­lém volt Balatonkeresztüron, ahol személygépkocsi ütközött vonattal, öten haltak meg. Nyil­ván a látvány elterelte annak az autósnak a figyelmét, aki bele­rohant egy ott parkoló teher­gépkocsiba. Ketten a helyszí­nen életüket vesztették. A hét holttest látványa szörnyű volt. — Előfordul az is, hogy van olyan munkája ahol esetleg elmosolyodhat? — Az autósok és az ital kap­csolatáról jut eszembe egy tör­ténet: a személygépkocsi há­romszor fordult át, a szeren­csétlen sofőrnek mindkét keze és lába eltört, s a kocsiban levő demizson úgy húsz méterre ki­röpült az autóból. A törött végtagú ember, mi­vel amikor a mentők kiérkeztek erősen ittas volt, azt állította, hogy ijedtében elkúszott a de- mizsonhoz és többször ráhú­zott. Akkor ugyan nem tudtam mosolyogni ezen, de érdekes, nem? A matróz sem rumoshordó — A laikusok szerint ezt a munkát csak úgy lehet elvi­selni, ha az ember iszik... — Ismerőseim is felvetették már ezt. Én visszakérdezek: el tudja képzelni, hogy ezt a fele­lősségteljes munkát el lehet végezni alkoholos állapotban? A matrózt sem szerencsés (Fotó: Király J. Béla) azonosítani a rumoshordóval! — Állandó 24 órás ügyeletet ad, egyedül végzi ezt a munkát egy óriási megyében. Hogyan bírja? — Nemcsak nagy ez a me­gye, de nyáron, az idegenfor­galmi szezonban szinte meg­duplázódik a lakosság, s ezzel arányban a rendkívüli halále­setek száma is nő. A többi megyében kettő, vagy három orvosszakértő dolgozik, én jelenleg egyedül vagyok. Ám ősztől egy most szigorló orvost alkalmazunk, akinek persze kell néhány év, hogy megtanulja a szakmát, hogy szakvizsgázzon. — Ha most medikus lenne, újra az orvostudománynak ezt a területét választaná? — Igen. No és természete­sen Somogyot... Tamási Rita

Next

/
Thumbnails
Contents