Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-28 / 149. szám
1991. június 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Fában a Zwack PUNCSOT ADNAK — avagy a Tv 1 új kínálata A régóta széles körben ismert és méltán elismert, Mező- komáromban lakó Kálmán Gyulát, a faragó népművészt, a Népművészet Mesterét mi somogyiak, köztük a siófokiak is figyelmen kívül hagytuk. Pedig Kálmán Gyula a mára már Siófokba beolvadt Kilitiben született, s ami talán ennél is fontosabb, Siófokon járt iskolába. Hálával gondol vissza ezekre az évekre mert az első, de soha el nem múló művészi, esztétikai hatások itt érték. Kálmán Gyula apja mellett kitanulta a bognármesterséget és minden vágya az volt, hogy mint iparos keresse meg a kenyerét. Kálmán Gyula nem volt pásztorember, akinek a keze- nyomán szoktuk elképzelni általában a népművészetet; a faragást pedig szinte kizárólagosan. Nagyapja, apja, aztán ő maga is fával foglalkozó iparos, bognár volt. Nemcsak a fát ismerte tehát, hanem azokat a szerszámokat is, amelyekkel a fa a célnak, elképzelésnek leginkább megfelelő módon megmunkálható. Első jelentős sikereit 1932-ben, 19 évesen érte el. Ekkor egy faragott butykosát a Rio de Janeiróban rendezett kiállításon nagydíjjal tüntették ki. Az ismeretlenség homályából egy érdekes vállalkozása emelte ki. Fába foglalt egy gömb alakú Zwack uniku- mos-üveget, esztergályos eljárással, aztán a faborítás felületét szépen kifaragta. A gömbüveg szájára — ugyancsak esztergályozással — dugókupakot készített és azt is faragással díszítette. A szokatlan formának, a faborítású üvegnek nagy sikere volt. Hihetetlenül gyorsan népszerű lett. Nemcsak gömbüveg borításokat faragott hanem sokminden mást is, a fafaragó pásztorművészet egyes darabjait is. Különös gonddal fordult a faipari munkát igénylő tárgyak készítése-faragása felé: dobozok, székek, keretek-rámák kerültek ki keze alól. Széleskörű munkásságát sajátos faragásmódja és egyéni formavilága tartja egységben. Leginkább mélyített faragásokat készít, de áttört faragásokat is alkalmaz. Tárgyait viasszal és gyenge, — a fa természetes színét meg nem változtató — politúrréteggel fényezi. Lengyel Györgyi, Kálmán Gyula fafaragó művészetének egyik első méltatója (1961) azt is megállapította, hogy stílusfejlődésére nagy hatással volt a kora ifjúsága óta megnyilvánuló széleskörű érdeklődése. Motívumkincse középpontjában a lendületesen faragott, jól kiemelkedő szív-minták és a gazdagon burjánzó, nagy formátumú levelek állanak. Jellemző sajátssága, hogy mind a szív, mind a levélmintákat felületeiken aprólékosan díszíti, magába a mintába befaragott levélerezettel, apróbb levélformákkal. Jellegzetessége az is, hogy a rendelkezésre álló felületet teljes egészében kitölti jól megkomponált faragással, amelyek ilyenformán sajátos telítettséget mutatnak. Az idén 79 éves, Mezőkomá- romban élő Kálmán Gyula tisztelettel és hálával szól megannyiszor Siófokról, Kilitiről a szülőfalujáról és a siófoki múzeumról, amelynek szívesen ajándékozna munkáiból egy válogatást. Matyiké Sebestyén József Terjedelmes listával dokumentálta a Tv 1 május eleje óta indult új műsorait Bányai Gábor. „Ennyi műsor egyszerre való elindulására az elmúlt húsz évben nem volt példa"— mondta. A csatorna intendánsa „könnyed nyárdélutáni csevegés" keretében beszélt terveiről. Az „egyes” új struktúrája már elkezdődött — ezt a friss programok nagy száma is jelzi — ám a bemutatkozó adásra június 29-én éjjel kerül sor Puncs címmel. A nézők megismerhetik a csatorna új emblémáját, szimbólumait is. (Lehet, hogy ezen az éjjelen a tetszési index mértékét ingyen puncs osztásával A Beszélni nehéz körvezetők V. Országos Továbbképző Táborának adott otthont ezen a héten a csurgói szakmunkás- képző intézet. A szakmai tanácskozást, amelyen 45 „nyelvművelő” vett részt, a vendéglátókon kívül az Országos Anyanyelvápolók Szövetsége és a csurgói Polgármesteri Hivatal rendezte. A tábor gyökereiről, hagyományairól és céljáról dr. Deme László nyelvész professzor adott információt, aki kezdettől a program szakmai vezetője. Mint elmondta, a mozgalom Péchy Blanka nevéhez fűződik, aki a Kazinczy-díj alapítvánnyal eleinte csupán a színészek és a rádiós, televíziós „beszélők” díjazására gondolt, ám ebbe a körbe hamarosan bekapcsolódtak a szépen beszélő utánpótlást nevelő pedagógusok is. Az első Beszélni nehéz szakkör a győri Kazinczy gimnáziumban alakult, ma azonban már 120 hasonló jellegű kör működik az országban. A beszédművelő körök a kisközösség formálásának kiváló műhelyeiként a beszédkultúrán túl a magatartás-, az érintkezés- és a vitakultúra fejlődését is szolgálják. fokozzák?) Új műsorsorozatok persze ezt követően is indulnak majd. A nemrég létrehozott aktuális szerkesztőség az ősztől naponta négyszer jelentkezik új adásával, amit az intendáns egy napilap és egy hetilap keverékeként jellemzett. A programban az aznapi eseményekre reagálnak majd. „Ha kell: politika, ha kell: kultúra, ha kell: pletyka”— próbálta a műfajt meghatározni Bányai Gábor. A televízió pénzügyi nehézségei azt ösztönzik, hogy mind több műsort, produkciót készítsenek másokkal közösen. Julianus barátról ma- gyar-olasz-tunéziai koprodukNéhány évvel ezelőtt felvetődött az a gondolat, hogy a körvezetők évenkénti egy —- alig pár órás — találkozója helyett, vagy mellett meg kellene szervezni a hosszabb ideig tartó, továbbképző jellegű tábort. S íme: már ötödik alkalommal találkoznak azok, a zömében pedagógusok, akik kötelességüknek érzik hivatásuk szerint, hogy alakítsák, fejlesszék diákjaik nyelvkultúráját. Az egyhetes program során a résztvevők érdekes szakmai előadásokat hallgattak meg többek között arról, hogy cióban készül film, ennek tévéváltozatát a tervek szerint karácsonykor sugározzák majd. Július 14-én — a nagy francia forradalom évfordulóján — magyar-francia estet ad a Tv 1, s ennek egyik fénypontja a Cyrano-bó\ készült francia film vetítése lehet. (A nemzetközi gyakorlatban is ritka, hogy kasszasikernek Ígérkező mozifilmeket bemutatójuk után néhány hónappal a televízióban lehessen látni!) Bányai Gábor egyébként megnyugtatta a jelenlevőket: a t reklámok, a szponzorált műso- *rok aránya a nemzetközi normák alatt marad, a műsoridő 10 százalékát teszi csak ki. Péchy Blanka Beszélni nehéz című kötetének példamondatai hogyan használhatók fel az anyanyelvi nevelésben, milyen jelentősége van napjainkban a beszéd- és a magatartáskultúra formálásának, s a színpadi beszéd mennyiben szolgálja az anyanyelvi nevelést. A szakelőadásokon kívül azonban rendkívül fontos volt a gyakorló szakkörvezetők találkozása, tapasztalataik kicserélése. (Tamási) „Beszélni nehéz” Országos tábor Csurgón (Fotó: Lang Róbert) Arcok a színház világából Radnóti Zsuzsa,a dramaturg A színházról, a magyar drámákról és a Macskajátékról (Fotó: Kovács Tibor) "Az én írói magamra találásom naptárszerűen egybeesik a Zsuzsára találásommal, minden találkozónkra neki vittem el—minthogy virágra nem tellett — egy-egy "Egyperces novellá”-t, s ezeket együtt vitattuk meg... Nemcsak házasságunk lett sikeres, hanem munkatársi viszonyunk is..." (Örkény István) Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház vezető dramaturgja is részt vett a kaposvári X. Országos Színházi Találkozó zsűrijének munkájában. — Szerencsés volt az egyszemélyes darabválogatás — kezdte Radnóti Zsuzsa. — Karakterisztikus, színes és érdekes kép alakult ki az elmúlt színházi évadról. Korábban minden színház egy produkciót választhatott, és joga volt a fesztiválra benevezni. Ettől az egyenlősditől átlagosabb, szétszórtabb és egyenetlenebb volt a kép, mint most. Kaposváron eddig egyetlen olyan előadást sem láttunk, amely ne ütötte volna meg a mércét. — Egyetért tehát azzal is, hogy Budapestről kevés produkciót hívtak meg? — Nézze, természetesen találtam volna olyant, amelyet szívesen látnék itt, de elfogadtuk ezt a válogatási módszert, így toleránsnak kell lennünk, és tudomásul vesszük az ízlés, a megítélés szerinti különbségeket. — Tudom, hogy nem szívesen nyilatkozik Örkény Istvánról. Mégis érdekelne, hogy milyen érzésekkel készült a Macskajáték kaposvári bemutatkozására? — Kíváncsian és izgatottan várom, hogy a többi zsűritagra milyen hatással lesz az előadás. — Az Ön mércéje más volt ennél, mint a többi darabnál? — Nem biztos, hogy erre lehet válaszolni. Természetesen objektívan próbálom nézni, és a szubjektumomat zárójelbe tenni. Azt azért elmondhatom, hogy rendkívül szeretem ezt az előadást. A Macskajáték — előadások történetében fontos produkciónak tartom, mert először történt meg, hogy egy fiatal rendező, egy új generáció tekintett rá erre a darabra. Egy furcsább, más szemszöggel: kegyetlenebb, karcosabb, nyersebb és groteszkebb előadás ez. Hallatlanul izgalmas megközelítése a Macskajátéknak: egy-egy jelenetnek olyan képi világát bontotta ki Mácsai Pál, amely még számomra is meglepetést okozott. — A találkozón akarva-akaratlanul, de szóbakerül a magyar színházak helyzete is. Hogyan látja ezt a dramaturg? — Egy forrongó, egészen furcsa és mindenfajta lehetőséget magában rejtő világban élünk. Teljesen váratlan dolgok történnek, jó és rossz előjellel egyaránt. Például nem hittem volna, hogy ez a találkozó még összehozható, hiszen például a filmeseknek már nem sikerült. E remek hangulatú kisvárosban és csodálatos színházában az ember úgy érzi: együtt vagyunk és egymásba kapaszkodunk. Miközben mindenhol szorongással nézünk körbe, ez nagyszerű dolog. —Segít a találkozó az áldatlan állapotokon, vagyis az önkormányzatok és a színházak közötti feszültségeken? — Ennyire nem vagyok optimista. Nem hiszem, hogy ez különösebben segítene. Maguk viszont igen, mert örömmel láttam, hogy lapjukban minden nap nagyon-nagyon színesen, fi- gyelemfelkeltően és több műfajban írtak a találkozóról. Ez a közönség számára rendkívül jó. Hát, Isten adná, hogy ebből az önkormányzatok és a minisztérium azt szűrné le: ez egy fontos dolog. — Kanyarodjunk át a szakterületére. A színházak „ szürke eminenciásai" a dramaturgok, ezért kevésbé ismert mit is csinálnak tulajdonképpen. — Lehet humorosan, Nádasdy Kálmán szavaival, válaszolni: a dramaturg a rendező barátja. Ez kedves és mulatságos mondat, de a mélyén van igazság: a dramaturgnak abszolút ismernie kell a rendező gondolatvilágát, ízlését. Olyan szellemi és irodalmi hátteret kell nyújtania neki, amelynek segítségével a szöveget tökéletesen birtokba veheti. A dramaturg gondoskodik arról a műveltségi szintről is, amelytől — például egy igényes műsorfüzet kapcsán — többek leszünk. Dramaturg, mint olyan tulajdonképpen nincs. Inkább az a fontos, hogy kitaláljuk: mi az a hiányterület, amelyben szükség van ránk az adott színházi közösségban. Én igyekszem a darabválasztásokban, a műsortervekben és az új magyar szerzőkkel való munkában segíteni. Ez egy szerény pálya... — Ön,—mint említette—a magyar drámákra specializálta magát... — Figyelek arra, hogy hol van rejtett tehetség a magyar irodalomban , hogyan lehetne őket felkarolni. A dramaturg szövetségben is ezt tesszük, ahol fiatal drámaírók darabjait beszéljük meg. A Radnóti Színházban pedig felolvasó-színpadon ismerkedünk az új drámákkal. Sajnos ez a műfaj nem éppen a csúcsán van ma, a találkozón sem találtunk friss darabokat. Talán a kor nem alkalmas az összegező műfajra, bár külföldön sincs igazán jelentős új dráma, ellentétben a hetvenes évekkel, amikor a nagy drámák "tűzijátéka" volt. Felújításokból és klasszikusokból áll ma a színházak repertoárja. Most várok arra, hogy jövőre, a legizgalmasabb vállalkozásunk, Spiró György, Legújabb Zrínyiász c\mű darabja elkészüljön, és akkor mégis lesz egy nagyon jelentős magyar drámabemutató. —Köszönöm a beszélgetést. Varga Zsolt
