Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-27 / 148. szám

1991. június 27., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Hittérítők pedig vannak Háromszéki műemlékek — Siófokon Léteznek emberek, akik már megtalálták lelkűk üdvösségét, mondhatni boldogok. Nem me­rülnek el többé szürke életük apró-cseprő gondjaiban, s depresszió legyen a talpán, amely meg környékezi őket. Boldogulásuk módját hajlamo­sak önzetlenül megosztani ve­lünk, hétköznapi járókelőkkel is, ami abban áll, hogy — ilyen-olyan eszközökkel, ám valahogy bizonyossággal — térítenek. A baj az, ha a mód­szer „erőszakos". Riportunk szereplői nem ezek közé sorolandók. Ők a kaposvári sétálóutca színeit gazdagítva, szimpatikusán próbálják megismertetni mind­azt, amit fontosnak tartanak: könyveket, füzeteket árusítva, néha dalra fakadva. — Itt megtalál mindent, ami szem-szájnak és léleknek in­gere — agitál egy farmernad- rágos, mosolygós szemű fia­talember, különben baptista lelkész, Tisza Attila. Miután némi árnyas hely után nézünk, bőbeszédűen mondja: — Az első baptista gyüleke­zet Angliában alakult 1610-ben, Magyarországon 1905 óta elismert vallásfeleke­zet. Mi a kaposvári Baptista Gyülekezet tagjai vagyunk. Legfontosabb jellemzőnk a fel­nőtt, hitvalló egyéneknek a taggá nyilvánítása a bemerítés által. Azokat fogadjuk el hit­testvéreknek, akik a keresz­tyén tanokat megismerték, mérlegelték és döntöttek. En­nek a hármas kritériumnak meg kell lenni. — Mit a lényege a baptiz- musnak? — A baptizmus a keresz­tyénség protestáns ágához tar­tozik, maga a szó görögül be­merítést jelent. Van egy me­dence, amibe a hitvalló szemé­lyeket bemerítik. Ez azt jelké­pezi, hogy e pillanattól meghalt számára a régi életük, új élet kezdődik. — Mi a cél azzal, hogy kijöt­tek az utcára? — Elsődleges feladatunk a keresztyén irodalom terjesz­tése. Ez azért fontos, mert az emberek igazából nem tudják, hogy miért keresztyének? Az emberek többségének van va­lamilyen vallása, de nem tudják megmondani: miért?Általában azt válaszolják, hogy „így szü­lettem”. Ezerből egy ember van, aki meg tudja mondani, miért hisz Istenben. — S aki nem hisz? — Annak is tudnia kell, hogy miért nem hisz. Mi azt szeret­nénk, ha az emberek megis­mernék az általunk képviselt igazságot, de nem akarjuk senkire ráerőszakolni magun­kat. Rendelkezésére állunk mindenkinek. — A tapasztalatok? — Teljesen vegyesek: más ennek a városnak a lelki karak­tere, mint mondjuk Budapest­nek. Kicsit zártabb. A valláso­sak zöme csak nagy ünnepek­kor jár templomba, de hogy mi­lyen közel áll ez a jézusi tanítá­sokhoz, azt kétséges. Attiláék „standja” mellett kommersz könyvektől roskad a pult. Átnéz, majd bőszen vál­lalja: — Ha ezeket az idétlen „rambókat meg svarcenegge- reket” lehet reklámozni, miért ne reklámozhatnánk mi Jézus Krisztust? Miért ne... Balassa Tamás A sepsiszentgyörgyi Kö- peczi Sebestyén József műem­lékvédő társaság, az OMP Ma­gyar Építészeti Múzeuma és a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum Háromszéki műemlékek címmel kiállítást rendezett a siófoki Beszédes József múzeumban. A székely­föld népi építészetének érté­keit láthatjuk a tárlat fotóin, raj­zain. Dél-Erdélyben: Ko­vászna, Hargita és Maros me­gye jellegzetes faépületeit, zömök, időmarta kúriáit, mél- tóságos templomait. A fölmé­rést végzők lelkes csapata — Zakariás Attila, Kovács Árpád, Máthé László, Benczédi Sán­dor, Mánya Zita — az idén Koós Károly díjat kapott azért a tevékenységért. A székelyföld­ről Koós Károly a következő­képpen szól Erdély című köny­vében: Népszerűek a tanfolyamok a nagyatádi TIT-nél — tudtuk meg Horváth Imre irodavezető­től. A múlt év őszétől 26 féle programból válogathatott gyermek és felnőtt. A legkedveltebbek az agy­kontroll, a természetgyógyá­szattal kapcsolatos kurzusok, valamint a városi könyvtárral közösen szervezett reform­konyha tanfolyamok voltak. A szakmunkásképzőbe készülő, nyolcadikos tanulók körében pedig a matematika tanfolyam iránt volt nagy az érdeklődés. — Az idegennyelv-oktatást tovább folytatjuk — mondta Horváth Imre, — Kísérletkép­pen az ősztől óvodásoknak is szervezünk német tanfolya­mot. Nyelvtanulásra a nyári tá­borokban szintén lesz lehető­ségük a gyerekeknek. Hat turnusban fogadjuk a di­ákokat, akik az angol és a né­met mellett a számítástechnika alapjait is megismerhetik. — Lesz horgász- és csillagásztá­bor, videós és gombaismereti tábor, sőt a természet titkaiba is bekukkanthatnak az érdek­lődők. A nagyatádi kezdemé­„Ezer esztendő alatt Erdély földjén megtörtént az a gyö­nyörű csoda, hogy három nép, három kultúra éli életét úgy egymás mellett, illetve egymás között, hogy mindhárom meg­őrzi — mert megőrizheti — a maga különváló egyéniségét, de emellett közös és minden környező idegen és rokon nép­től és kultúrától elütő karaktert is vészén fel. "Mert a kolozsvári katedrálisok, vagy Vajdahu- nyad vára például a középkori román és gót stílus, illetve az olasz reneszánsz alkotásai csupán (lehetnének bármelyik európai országban), de a XVII és XVIII. században épült, vagy átépített háromszéki és marosmenti barokkos kúriák, a kalotaszegi magyar vagy ro­mán falusi templomok „félre­érthetetlenül és speciálisan Erdély pszichéjének szülöttei.” nyezések a környező falvak la­kóit is megmozgatják. Sok a je­lentkező Mikében, Böhönyén, Tapsonyban és Segesden. Berzencén a vámosoknak szerb-horvát tanfolyamot szer­veztek, az ősztől a jogszabá­lyokról újból hallhatnak. A Szüvvel közösen újra indít­ják számítógépes tanfolyamu­kat. A gyesen lévőknek, vala­mint a munkanélkülieknek kedvezményt adnak. A kaposvári Széchenyi Ist­ván Kereskedelmi Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézettel karöltve szakács­vizsgát tehettek a diákok. A ka­zánfűtők szintén bizonyítványt kaptak. Az üzemek, válallatok kéré­sére tűzvédelmi megbízottak­nak, valamint méregkezelők­nek is szervezett tanfolyamot a nagyatádi TIT. Újabban a virágkötészet és a szabás-varrás a sláger, és a Cseke László református lel­kész vezette vallástörténeti ismeretterjesztő előadásra is sok a jelentkező. (Lörincz) Koós Károly országjáró útjain még romlatlan szépségükben figyelhette, csodálhatta meg e sajátos architektúrát, amelyet az elmúlt fél évszázad törté­nelmi viszontagságai ugyan­csak megviseltek. A fotók, raj­zok hangulata is sejteti: a fel­A barcsi erdészeti és vízügyi szakközépiskola jól élt ez utóbbival. Két év alatt 15 pá­lyamunkával 7 pályázaton vet­tek részt sikerrel. Mintegy 5 mil­lió forinttal lettek gazdagabbak. S most megnyerték azt a Vi­lágbank által finanszírozott pá­lyázatot is, amelyet a Munkaü­gyi Minisztérium hirdetett meg az ifjúsági szakképzés struktú­rájának, tartalmának a korsze­rűsítésére. A program kettős célú: egy­részt az oktatás tartalmi, más­részt pedig az ezt szolgáló technikai korszerűsítés. Fő­ként a volt NSZK szakképzési tapasztalatok átültetésével szélesebb alapszakmai mű­veltséggel rendelkező fiatalo­kat akarnak képezni. Tartalmi újításként a barcsi intézmény a mezőgazdaság, a vízgazdál­kodás és a környezetvédelem területeinek szakmai program­ját dolgozza ki, amely — figye- lembevéve megyénk agrárjel­legét és környezetvédelmi ál­lapotát, — igen nagy jelentő­mérő stáb méltán gondolt arra, hogy esetleg utoljára látja azt, amit megörökít, s hamarosan a lélekharang is elnémul a roska­tag tornyokban. A kiállítást Kaján Imre és Hadik András rendezte. ségű. A tartalmi korszerűsítés fontos „pontja”, hogy a szak­képzésben az idegennyelv—a német és az angol — végre méltó helyet kapjon, ennek kö­szönhetően ugyanis a végzett fiatalok oklevelét nyugaton is elfogadják. Az új képzés tar­talmának adaptálásához szük­séges technikai feltételek biz­tosítására a Világbank lega­lább 200 ezer dollárt ad. Ezen a valután az iskola olyan infor­mációhordozókhoz juthat, amelyek a korszerű ismeretek átadásához, megszerzéséhez nélkülözhetetlenek. Az egész megye érdeke, hogy ebben a programban a barcsi erdészeti és vízügyi szakközépiskola megfelelő kö­rülmények között tudjon mű­ködni, hiszen az így szerzett szakmai és pedagógiai tapasz­talatok a többi szakképző in­tézményben is felhasználha­tók. Ehhez azonban a megyei önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatása is szüksé­ges. (Tamási) Sz. A. Népszerű tanfolyamok Nagyatádi „ méregkeverők ” A Világbank dollárjai Barcsra Programra pályáztak Országos jelenség, hogy főként az utóbbi két évben az ál­lami költségvetésből a színvonalas szakképzést lehetetlen biztosítani. Az intézményeknek tehát három lehetőségük van a fennmaradáshoz: saját eszközeivel folytatott termelőtevé­kenységgel jut pénzhez, ám ez nem mehet a képzés rovására; megpróbálja megszerezni a képzésben érdekelt vállalatok támogatását, ezt azonban korlátozza a vállalatok létbizonyta­lansága, els^ecjényedése; s az utóbbi időben egyre széle­sebb körben elterjedő pályázatokon való részvétel. „Méltó képmása Istennek, spolgára a A MAGYAR IRODALOM REFORMÁTUS ÖRÖKSÉGÉRŐL Megoldhatatlan feladat erről be­szélni, egyszerre hálás és hájádatlan dolog. Hálás, mert elősorolhatjuk a magyar irodalom messzire világító lángoszlopait az anyanyelvű irodalom kezdeteitől a mai napig. De háládatlan is, mert egyhamar régi sztereotípiák, kulturális mítoszok százados kerék­nyomába zökkenünk. Magyar irodalomért Olyan megállapításokra gondolok, hogy a reformáció teremtette meg ná­lunk a magyar nyelvű irodalmat, hogy anyanyelvűnk megőrzésében kie­melkedő szerepet játszottak a refor­mátus prédikátorok, hogy évszázado­kon keresztül tápláló forrásai voltak irodalmunknak á Károlyi Bibiiá és a Szenczi Molnár Albert fordította zsol­tárok. Mindegyiknek van igazsága­lapja, de minden általánosítással és mítizálással óvakodnunk kell, mert kü­lönben magunk ugyan kisebbségben lévén elkövetjük a többség gyakori hi­báját, s ott is az egészről beszélünk, ahol pedig csak részünk volt, ha igen jelentős és meghatározó rész is. A magyar művelődés és az iroda­lom történetében érdekes sajátosság — és sokkal termékenyebb, mint ahogy azt a múlt században gondolták — a protestáns-katolikus kettősség, a kultúrának ez a — divatos szóval — kétféle artikulációja. Most irodalmunk református örök­ségéről szólva csak néhány általam jellemzőnek vélt képet szeretnék föl­eleveníteni, és néhány jellegzetes magatartásformát, amelyek hagyo­mányunkban a református irodalom által ábrázolt módon élnek tovább. A református jelzőt elsősorban nem mint vallási hovatartozást kifejező mi­nősítésnek tekintem, hanem mint egy sajátos, évszázadok során kialakult és csiszolódott hagyománymintát. A 16. századi prédikátornak, Bor­nemisza Péternek kell az első helyen állania, aki az ószövetségi próféták módján vette számba az ország pusz­tulását, faluról falura vándorolva hir­dette az evangéliumot, végigjárván a török hódoltságot éppúgy, mint a kirá­lyi Magyarországot. Érvelésében a tö­rök veszedelem Isten büntetése az igaz útról letért, az Evangéliumtól el­távolodott magyarságon. Ez a bűn­valló magatartás, a kegyetlen önvizs­gálat igénye végigvonul egész iro­dalmunkon, a huszadik század vé­géig, klasszikus nagy művek sorában. így szólalt meg ez az alaphang négy évszázada: „Igazán megváltjuk mi bűneinket, Hogy meg nem böcsültűk Te szent igédet Azért bocsátód ránk ellenségünket, Mind éjjel-nappal azért kerget min­ket..." Azután száz és ezer variációban szólalt meg a későbbiekben, a kuruc költőkön át Ady Endréig, s közben nemzeti imádságunk soraiban is: „Hajh, de bűneink miatt...” Fundamentumok Másodikként említem a magyar műveltség építőit, a Biblia fordítóit, Károlyi Gáspárt és csapatát, akinek 401 éve bevégzett munkája nemzeti kultúránk egyik fontos fundamen­tuma. A fordítók nem egyszerű közve­títők voltak, hanem a nemzeti kultúra és irodalom alapozói; nem csupán át­vettek valamit, hanem létre is hoztak valami gyökeresen újat, a magyar nyelv és történelem törzsébe oltva az újdonságokat. Föltehetően ebben ke­reshető Szenczi Molnár Albert zsoltá­rainak a hatása. Mai kategóriákkal azt mondanánk: a modernizáció modell­jének sikeres megvalósításáról volt szó, átvétel és hazai adottságok ará­nyos és termékeny keveréséről. Apáczai és Csokonai A következő kiragadott kép a gaz­dag panteonból legyen Apáczai Csere Jánosé, aki a tudomány és az oktatá­sügy hazai műveléséhez készített fon­tos alapokat, élete végéig küzdvén az értetlenséggel és szűklátókörűség­gel. Ő is a prédikátorok hangnemében folytatja a hazai tudományos közálla­potok elégtelen állapotának bírálatát: „Aluszékonyak, tudatlanok, esztele­nek hagyunk, minden az idegenek bir­tokában van, külföldről és nem ma­gyaroktól szerzünk be mindent. (...) Gúny vagyunk az idegenek előtt, ki­nevetnek szokásainkért, bárgyúknak és barbároknak tartanak bennünket. Ideje fölocsúdnod álmaidból te álmos, te mámoros, te hályogos szemű ma­gyar nép." Debrecen poétája jelenik meg a kö­vetkező képen, Csokonai, a minden mesterségbeli tudást kisujjában hordó költő, virágok, színek, illatok és műfa­jok varázsolója, aki pontosan hatá­rozta meg a következő korok igényét: „ember és polgár” kívánt lenni. Majd a többiek, végeláthatatlan sorban: Kölcsey és Arany, Kemény Zsigmond , Ady, Móricz és Szabó De­zső utánuk Németh László, Szabó Pál és Áprily Lajos, majd Bibó István és a maiak: Mándy Ivántól Nemes Nagy Ágnesig, Nádas Péterig és Csoóri Sándorig; az erdélyiek Sütő András­sal é^Kányádival az élen, a bodrog­közi Dobos László, és sokan mások. Arany János ihletett szavai fejezik ki talán a legjobban, mi ennek az örök­ségnek az üzenete: „Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása Istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának." • Kiss Gy. Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents