Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-04 / 128. szám
1991. június 4., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Osztrák—magyar vegyes vállalat Sérsekszőllősön Jön a tőke, ha van fogadókészség Kurt Edler: El kell Jelejteni a ,,magyaros” stílust Fotó: Gyertyás László Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (10.) Nem névre szól Többmilliós kerozinszennyezés Mintegy 5 millió forintot fordítottak a kerozinszennyezés felmérésére Sármelléken, a környezeti kár elhárítása viszont nagyságrendileg többe kerülhet. A most befejezett részletes felmérés megállapította, hogy 500 ezer köbméterre becsülhető a szénhídrogénnal szennyezett talaj mennyisége. Emellett találtak 40 ezer tonna veszélyes hulladékot is. Első feladat az évente a talajvízzel vízszintes irányban 20—50 méternyit mozgó üzemanyag lokalizálása. Suzuki-program magyar partnerral Aláírták az első olyan licenc- átadási szerződést, amelyet a Suzuki japán beszállítója köt a magyarországi Suzuki-prog- ramba bekapcsolódó magyar partnerrel. Az Ikarus móri alkatrészgyára kapja meg az ülések, ajtóburkolatok és tetőelemek gyártásának licencét és technológiáját. Kevesebb vendég, magasabb árak A tavalyinál mintegy 20 százalékkal kevesebb külföldi vendégre számítanak az idén a Velencei-tónál. A szállodák, kempingek bevételét főként a már törzsvendégnek számító holland és német turisták elmaradása érinti majd érzékenyen. A külföldi vendégek hiányát a belföldi idegenforgalom növekedése sem ellensúlyozza, a tóparton ugyanis a tavalyinál lényegesen drágábban nyaralhatnak az odalátogatók. Húsipari vásár Lipcsében Nem lesznek jelen sem magyar, sem kelet-európai vállalatok a lipcsei húsipari vásáron, melyet június 28-a és július 1 -je között rendeznek meg az ismert német vásárvárosban. A német vásárszervező cég képviselői azért látogattak Magyarországra, hogy mégis részvételre bírják a magyar vállalatokat. Véleményük szerint a szakvásár a piac felmérésére is szolgál, s erre hazánknak is nagy szüksége lenne. Ünnepélyes külsőségek nélkül adta át partnereinek Kurt Edler osztrák gyártulajdonos a hidegfutózó üzemet Sérsek- szőlősön, a tabi termelőszövetkezet melléküzemágában. — Szeretnénk alkalmat adni leendő vásárlóinknak, partnereinek, hogy személyesen is megismerkedhessenek a hi- degfutózási technológia legmodernebb berendezéseivel és a gyártástechnológiával — mondta rövid megnyitójában Kurt Edler. Az üzemet Ferenci András, az Edler—Tab Kft. ügyvezető igazgatója mutatta be. A munkahelyhiány miatt már „válságövezetnek” tekinthető Tabon és környékén külföldi tőke bevonásával 14 személy részére biztosít ez az üzem tisztes megélhetést. — A kapacitás lehetővé teszi, hogy évente 20 ezer tehergépjármű-abroncsot futózzanak. Az idén — a betanulás időszakát is figyelembe véve—elégedettek leszünk a 10 ezer darabos teljesítménnyel. A gazdasági pangás sajnos erőteljesen kihat a fuvaroztatásra is. Szigorú vizsgálatnak vetik alá a kopott abroncsot, hiszen csak az ép belső szerkezetű köpenyeket futózhatják újra. Ezután egy automata berendezés ledörzsöli a kopott futófelületet, majd felragasztják a kész futócsíkot. Egy rövid hőkezelés a vulkanizáló kemencében, s a szalag végén legördül az újabb 100 ezer kilométer futásteljesítményre alkalmas abroncs. Kurt Edler szállította a teljes gépi berendezést a sérsekszől- lősi üzembe. Bruck-i gyárában készülnek a futócsíkok. Pontos munkavégzés mellett elképzelhetetlen a technológiai selejt. A próbaüzem befejeztével tapasztalatairól mondta: — Örülök, hogy kellemes az üzem környezete, változtatni kell viszont a munkaszervezésen: jobban ki kell használni a munkaerőt, el kell felejteni a „magyaros” stílust. Fejes László, Hungaroca- mion főosztályvezetője azt mondta: öröm, hogy ezentúl forintért, Magyarországon szerezhetik be a futózott gumiabroncsokat. Az energiatakarékos technológiáról a jelenlévők meggyőződhettek, a környezetbarátságot pedig abból a tisztaságból állapíthatták meg, hogy a folyamatosan üzemelő csarnokban tett látogatást a fehér ing sem sínylette meg. Mészáros Tamás S A kárpótlási jegy egy sajátos jogot megtestesítő értékpapír. Miután a kárpótlási jegy nem névre szól, hanem bemutatóra, ezáltal lehetséges annak átruházása, mind természetes, mind jogi személyek részére. A kárpótlási jegy tehát bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló, a követelést névértékben megtestesítő értékpapír. A kárpótlási törvény tételesen meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a kárpótlási jegyen fel kell tüntetni. (Folytatás az 1. oldalról) A vendéghallgatók megtekintették a kar tudományos életét bemutató filmet, majd könyvtárlátogatás és a computer tomo- gráf biológiai központ tanulmányozása volt délelőtti programjuk. H. W. Petch rektort magyar- országi tapasztalatairól kérdeztük, hiszen mint megtudtuk, első ízben látogatott Kaposvárra. — A kapcsolatok fölvétele óta sokat hallottam a magyarok vendégszeretetéről, a barátságosságról, az egyetem technológiai fölszereltségéről. Mindezek valóságáról most meg is győződhettem. — A kutatás vagy a gyakorlat határozza meg a további kapcsolattartást? — Az utóbbi évek fejleményei bebizonyították, hogy a föld egy hatalmas falu. A történések kölcsönösen befolyásolják egymás életét, s ma már mindennél fontosabb egymás jobb megismerése. A két intézmény azoEnnek megfelelően a kárpótlási jegy tartalmazza: — a „a kárpótlási jegy” elnevezést — a névértéket és a kamatjóváírásra vonatkozó utalást — a felhasználás módját — a kibocsátás napjának és helyének megjelölését — a sorozatjelet és a sorszámot — az Országos Kárrendezési Hivatal vezetőjének aláírását — a kárpótlási jegy címletét „ezer forint, ötezer forint, tízezer forint”. nos profilja alapján mondhatom, igen sokat tanulhatunk egymástól, hiszen mindkettőnknek azonos kérdésekre kell választ adnunk a társadalmipolitikai életben, a gazdaság területén, a mezőgazdasági, a technológiai és környezetvédelmi problémáknál. — Hogyan látja az együttműködés jövőjét? — Minden körülmények között el kell mélyíteni kapcsolatunkat, ehhez jó lehetőséget biztosíthat a Tempus programban való közös pályázatunk. Megismerkedésünkkor még remélni sem mertünk olyan változásokat, mint például Magyar- ország csatlakozása az Európai Közösséghez. A minőségi javulás a jövőbeni kapcsolat záloga. Az angol mezőgazdasági főiskola hallgatói rektorukkal együtt zsúfolt szakmai programok elé néznek, de mint megtudtuk, érdeklődve vállalják a megterhelést. (Mészáros) (Folytatjuk) Közös pályázat a Tempus programban Ajöld egy hatalmas Jalu Angol főiskolai delegáció a PATE-n JUGOSZLÁVIA DARABOKRA TÖRIK? (1) Drámai szakaszban a válóper Az Országgyűlés a világkiállítás mellett Gerbovits Jenő bírálta a kormányt Jugoszlávia darabokra törik? De lehet, hogy valamilyen titokzatos ragasztó azonban a cserepeket egybetartja, így a korsó ugyan már alig használható, de még mindig korsó marad? 1944 óta Jugoszláviát 6 köztársaság, 5 államalkotó nép.al- kotja, ezek 4 fő nyelvet beszélnek, 3 fő vallás követői és két írásmódot használnak. Igaz-e, hogy mindez együtt egy ország, Jugoszlávia vagy ez már csak oly mértékben tény, amennyire a törött cserépkorsó még cserép. A régiók vitái — a mélyben vagy nyíltan — azóta élnek, amióta 1918-ban a Szerb-Hor- vát-Szlovén Királyság, majd ebből 1929-ben Jugoszlávia megalakult. Tito elnök halála óta a cívódások kiéleződtek, s már világos: Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia- Hercegovina más pályára lépett — leegyszerűsítve a polgári demokrácia útjára —, mint amelyet (Tito örökségét reformokkal frissítve, őrizve) Szerbia (Vajdasággal és Koszovó- val) valamint Crna Gora járni próbál. A válóper drámai szakaszába jutott. Franjo Tudjman horvát elnök immár nyílt ultimátumot tett közé: félreérthetetlenül meghirdette, amennyiben június végéig „nem egyesülünk szuverén köztársaságok szövetségébe, úgy Horvátország kinyilvánítja teljes függetlenségét”. A kevésbé lármás, de mindig nagyon gyakorlatias szlovénokat alaposan felkavarta a maribori szlovén területi milícia parancsnokának elrablása május utolsó hétvégéjén a szövetségi hadsereg katonái által — s erre a maguk módján reagáltak. Újból — ezúttal félreérthetetlen időpontban — megerősítették azt, amit már nemegyszer hivatalosan is bejelentettek: Ljubljana készüf a maga „O-órájára”. Vagyis június 26-án a tervek szerint (és népszavazás eredményére hivatkozva) meghirdetik a 2 milliós ország függetlenségét — ha lehet egy új Jugoszlávia konföderációs keretében (amiben nemigen hisznek), vagy azon kívül (amitől viszont tartanak). Nehezen vitatható Jozse Mencinger ljubljanai közgazdász professzor megállapítása, hogy „gazdaságilag a függetlenség ára meglehetősen magas lesz, csak hosszú távon állhatunk megint jobban”. Szlovénia kétségkívül egyszerűbben választhatja a teljes szakítást a többi tagköztársaságnál, mert valamivel több mint 20 ezer négyzetkilométeres területén gyakorlatilag csak szlovénok élnek (minimális nemzetiség, közte magyar), s gazdasága a legfejlettebb Jugoszlávia részei közül, földrajzi fekvése alapján tengeri és tranzitország. De például a szlovén export 23 százaléka Jugoszlávia más részeibe és nem külföldre irányul. Politikailag pedig, ha fájdalmas tény is, de tény, Szlovénia a Vili. századtól kezdve a mai napig mindig többé-kevésbé függő helyzetben élt, s így egyszerűen nincs gyakorlata a szuverenitás gyakorlásában. S ez — kisebb-nagyobb időbeni eltérésektől eltekintve — igaz a mai Jugoszlávia minden részére. Már Szent László és Könyves Kálmán is uralkodott a mai Horvátország területén, s a történelem tragikus fintora, hogy függetlennek hivatalosan a Hitlert kiszolgáló Ante Pave- lics alatt hirdette magát az ország. Szerbia 1389-től a XIX. század végéig élt a török árnyékában, Bosznia-Hercegovina pedig 1878-ban a Monarchia okkupációjával válthatta fel a török uralmat. 1918 után pedig — saját, módon — Jugoszlávia minden része abban az érzésben élt (bár ezt nem mindig mondták ki hangosan), hogy Szerbia legalábbis első volt az egyenlőek között. S ezt, úgy tetszik, mindmáig nem felejtik el sem Szerbiában, sem másutt. Egy keserű mondás szerint Jugoszláviát évtizedeken át a kölcsönös „nem szeretem” tartotta össze, s az ettől elválaszthatatlan érdekellentétek hozták létre a mai helyzet gordiuszi csomóját. Ki tudja átvágni ezt és milyen karddal? France Bucar szlovén parlamenti elnök nem titkolt keserűséggel nem tartja kizártnak fegyverek alkalmazását: „Az esztelenségre hajlamos Balkán-mentalitást látva mindenre számítani kell” — véli. A sokat tapasztalt, 80 éves montenegrói Milovan Gyilasz, Tito egykori közeli barátja, 1954 óta pedig első számú, nemzetközi hírű politikai ellenfele viszont ma is hisz a józanságban: „A Jugoszláviát alkotó népek ellenségesek egymással, de elválaszthatatlanok”. Kocsis Tamás (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) Ezután — még ugyancsak napirend előtt, rendkívüli ügyben — Pető Iván kért szót. Az SZDSZ frakcióvezetője rámutatott, hogy a kárpótlási törvény ügyében a kormánynak kell új törvényjavaslatot kidolgoznia. A felszólalásra Kónya Imre MDF-frakcióvezető válaszolt, hangsúlyozva, hogy az országnak nincs ideje halogatni a törvényhozási munkát, hiszen az egész átalakulási folyamat kerülhet veszélybe. A képviselők felelős döntést hoznak, a koalíció élni fog többségével, és továbbra is vállalja a felelősséget a döntéseiért. Ezután a két felszólalásban elhangzottak újabb és újabb képviselőket késztettek felszólalásra, közülük Szabad György Zsíros Gézának (FKgP) és Orbán Viktornak (Fidesz) adta meg a szót, majd immár „rendes mederben” folytatódott az ülés. Tekintettel az osztrák kormány döntésére, miszerint Ausztria nem kíván részt venni a Budapest—Bécs Világkiállítás megrendezésében, Magyarországnak szándékában áll 1996-ban egyedül is — Budapesten és vidéki helyszíneken — megrendezni a világkiállítást. Az Országgyűlés tegnap elfogadott határozati javaslatában a döntés végrehajtása érdekében felhatalmazta a kormányt, hogy folytassa, illetve szükség szerint módosítsa az előkészítő munkákat, kezdeményezze a végrehajtással kapcsolatos pénzügyi — befektetői — tárgyalásokat és alakítsa ki a világkiállítás megrendezésének szervezeti rendszerét. A képviselők a javaslatban előírták a kormány számára, hogy 1991. szeptember 30-ig terjessze az Országgyűlés elé a világkiállítás megrendezését szolgáló törvényjavaslatot. A részletes vitában csupán Orbán Viktor kért szót, aki a képviselők felelősségére figyelmeztetett. Mint mondta: be nem látható kockázatra nem lenne szabad döntésre vállalkozniuk a honatyáknak. Balsai István igazságügy-miniszter válaszában egyebek között bejelentette, a kormány egységes állás pontra törekszik a fővárossal, s elképzeléseit egyezteti az összes érintett önkormányzattal. Ezt követően a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat részletes vitája szerepelt a plé- num napirendjén. A képviselők még folytatták a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját.
