Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-01 / 126. szám

1991. június 1., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Áfész jövőkép Dr. Szilvasán Pál: Az semmiképpen sem javasolható, hogy a tagok alapellátása kikerüljön a szövetkezetekből (Folytatás az 1. oldalról.) — Korábban a termelőszö­vetkezetek elsőbbsége politi­kai szándék és a politikát ala­kító emberek akarata volt. A fogyasztási szövetkezeteket a lenini elvekhez képest túlságo­san laza tömörülésnek tartot­ták, s emiatt nem is ismerték el valódi szövetkezeteknek. Az persze akkor is tény volt, hogy a magyar gyakorlat a világban tapasztalható folyamatokkal jiem egyezett. Nyugaton ugyanis termelő típusú szövet­kezés alig van, rendkívül aktí­vak és hatékonyak viszont a fogyasztási, értékesítési és beszerző szövetkezetek. — A mozgalom jövője rész­ben a nyugati példák, de sokkal inkább a szövetkezés belső törvényei alapján kétségtele­nül megalapozott. Ám úgy tű­nik, ezt nem mindenki ismeri el, hiszen a nem is olyan régen még példamutató szövetkezők mostanában elhagyják a moz­galmat, s más, napjainkban di­vatos társulási formákat vá­lasztva. — Nagy a bizonytalanság, s ez arra késztet embereket, hogy új utakat keressnek. Meg kell viszont állapítanunk, hogy a szövetkezetekből menekülők száma kicsi, a nagy többség egy világszerte elismert modell magyar gyakorlatát akarja kor­szerűsíteni. Természetesen a szövetkezeti struktúrát sem szabad konzerválni, ha az gazdaságilag célszerűtlen, hanem ki kell használni a tár­sasági törvényből adódó lehe­tőségeket. Szövetkezeti tőké­vel lehet kft-t, részvénytársa­ságot alapítani, ha az a tagság érdekeit szolgálja. Az viszont semmiképpen nem javasol­ható, hogy a tagok alapellátása kikerüljön a szövetkezetekből; ez jelenti Nyugaton is a főpro­filt. — Manapság a privatizáció az egész magyar gazdaság­ban sláger téma. A falusi boltok is magánkézbe kerülnek? —A fogyasztási szövetkeze­tek már ma is privátszektor: tu­lajdonosai vannak. Ők nem azért szövetkeztek, hogy egy legényegyletnek legyenek a tagjai, hanem gazdasági tevé­kenységet folytatnak. Elvben ez így volt a múltban is, de a po­litikai torzulások miatt a valós szövetkezeti gondolat nem ér­vényesülhetett. Ezek az akadá­lyok leomlottak, s ha egy szö­vetkezetnek vannak tulajdono­sai, és nekik elegendő tőkéjük van, akkor nem privatizálni kell, hanem működni. Sürgető fel­adat a ma még osztatlan va­gyon nevesítése. Felmérése­ink szerint egy tagra átlagosan 15-20 ezer forint értékű va­gyon jut. Ennek hozadéka lesz, amiből ugyan megélni nem le­het, de a tulajdonosi kötődés feltétlenül erősödik a jövőben. Az üzletrészek nagysága szö­vetkezetenként és tagonként eltérő lesz majd, de változatla­nul megmarad az egy tag - egy szavazat elv. Ez garantálja azt, hogy a legkisebb tulajdonos is beleszólhat a közösség dolga­iba. Ez a lényegi különbség a szövetkezet és a részvénytár­saság között, az utóbbiban ugyanis a vagyon nagyságától függ az érdekek érvényesí­tése. — A szövetkezet tehát min­denkinek esélyegyenlőséget ad arra, hogy akaratát érvé­nyesítse. Ez azonban csak elv, amit eddig is sokan és sokszor megsértettek. Jobb lesz-e attól a falusi ellátás, hogy a szövet­kezetek kezében marad? — A szövetkezetnek misszi­ója a kis falvak ellátása. Ha ki­vonulnak onnan, belátható ideig megbénul a kiszolgálás. Nem véletlen, hogy a magán- szektor nem vállalkozik falun. A szövetkezetek maradnak fa­lun, hiszen a tagság azért hozza létre őket, hogy az ellá­tásukat megszervezze. Az persze várható, s egyre inkább követelmény is lesz, hogy a szövetkezeti működés megvál­tozik. Mindenütt meg kell ta­nulniuk profi módon kereske­dem, s ennek egyik feltétele, hogy a teljes vertikumot átfog­ják. Ennek eddig az állam is gá­tat szabott, hiszen az állami tu­lajdonú nagykereskedelmi vál­lalatok lefölözték a hasznot, a morzsákat engedték át a szö­vetkezeteknek. A jövő szövet­kezete maga látja el az áruk beszerzését külföldről és itt­honról, elvégzi a nagy- és kis­kereskedői munkát is. A tagság érdekében senkinek nem en­gedi át a hasznot. így lesz ké­pes a legkisebb települések el­látására is. Nincs ebben semmi különös és újdonság, Nyuga­ton is így működnek a szövet­kezetek. Az igazi kereskedő ugyanis az, aki beszerzi az árut. Tőle függ a hatékonyság, hiszen egyáltalán nem mind­egy, hol és mennyiért vásárol. A beszerzést nagyban érde­mes folytatni, így ennek révén a szövetkezeti központok sze­repe felértékelődik. Ha profi módon működnek a szövetke­zetek, hatékonyabbak lehet­nek a magánkereskedőknél, s ezáltal kiegyensúlyozottabb lehet a falusi ellátás. — Ez lesz a jövő. A jelen vi­szont korántsem ennyire letisz­tult. Készül az átmeneti tör­vény, amely saját maguk felül­vizsgálatára kényszeríti a szö­vetkezeteket. Várhatóan lesz­nek szétválások, viták, ame­lyek sokakat egzisztenciálisan is hátrányosan érintenek. — A magyar szövetkezetek történetében is egy olyan sza­kasz következik, amikor lezárul a múlt, s utána újraindul a moz­galom. Az újrakezdéshez a megváltozott viszonyokhoz igazított alapszabály kell, a tagságnak döntéseket kell hoznia saját működéséről. Mindez a legkevesebb zökke­nővel akkor fejeződhet be, ha mindenki szem előtt tartja, hogy a szövetkezet magá­nemberek társas vállalkozása, amely egyenlő esélyeket igé­nyel. A szövetkezet gazdasági vállalkozás, következéskép­pen a politikától mentesen kell fejlődnie. V. Farkas József Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (8.) Mi mennyit ér? A negyvenes évek végétől különösen jelentős sérelmek érték a magánva- gyont. Sokan azt várják a tör­vénytől, hogy az állam lehető­ségeihez mérten gondoskod­jon a vagyoni sérelmek orvos­lásáról. A degresszív latin szó, foko­zatosan csökkenést jelent. A kárpótlási törvény — figye­lemmel arra, hogy a nemzet te­herbíró képessége ma nem te­szi lehetővé a tulajdonelvonás során elszenvedett károk teljes térítését — egysávos degresz- szív kulcsozású számítási módszert ír elő. Ebben megha­tározásra kerül a kár összege forintban s ehhez hozzárende­lik a kárpótlás mértékét száza­lékban. A módszer lényege te­hát — a degresszivitás követ­keztében — hogy minél maga­sabb a kár összege, annál ala­csonyabb a kárpótlás száza­léka. A mértékét a kár össze­gének ismeretében az aláb­biak szerint lehet kiszámítani. Ha a kár mértéke 0-200 000 fo­rint között van, akkor a kárpót­lás mértéke 100 százalék. Ha a kár mértéke 200 001 — 300 000 forint között van, akkor a kárpótlás mértéke 200 000 fo­rint és a 200 000 forinton felüli rész 50 százaléka. 300 001 — 500 000 forint között a kárpót­lás mértéke 250 000 forint és a 300 000 forinton felüli rész 30 százaléka, 500 001 forinttól a kárpótlás mértéke 310 000 fo­rint és az 500 000 forinton felüli rész 10 százaléka. (Folytatjuk) Zöld benzin Zöld üzemanyagot tan­kolnak ezentúl a katalizá­toros autók birtokosai Belgiumban. A pénzügy- miniszter rendelete ér­telmében minden benzin­kutas köteles a környe­zetvédő mozgalmat jel­képező színűre festetni az ólommentes benzint. A festést nem a szépség, hanem a csalók miatt rendelték el: néhány ku­tas ugyanis a hagyomá­nyos benzinhez ólom­menteset kevert, amely adókedvezmények miatt olcsóbb az ólomtartal­múnál. Profilt vált a Zöldért Diszkont áruház Siófokon Nagyvállalatok, gazdálkodó szervezetek, kereskedők, vál­lalkozók vettek részt tegnap azon az árubemutatón, ame­lyet a Somogy Megyei Zöld­ség-Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat rendezett a siófoki telephelyén. Az Oros­házi Baromfifeldolgozó Válla­lat, a Békéscsabai Húsker, á Baranya Megyei Zöldért, a Soproni és a Kőbányai Sör­gyár, az Interfruct, a Nagykani­zsai Italárugyár mutatta be termékeit, és ott volt természe­tesen a Somogy Megyei Zöl­dért Vállalat, amely a jövőben a kiállítók, gyártók termékeit for­galmazza. Az árubemutatóval egyidőben nagykereskedelmi raktárát és diszkont áruházat alakítottak ki és nyitottak meg a siófoki telephelyen. A negyven évi kizárólagos burgonya és zöldség forgal­mazás után változtatott a válla­lat. A nagykereskedelmi tö­meg- és egyedi áruk forgalma­zásával fontos kereskedelmi láncszemmé kíván válni az or­szágban. Saját termékkel is megjelennek a piacon: burgo­nyaszirmot gyártanak az olasz Crescensi cégtől vásárolt gép­soron. Az előzetes elképzelések szerint újból megszervezik Sió­fokon a korábban megszünte­tett zöldség-gyümölcs nagy­bani forgalmazását is. A For­ráskúti termelőszövetkezet egész évben folyamatosan szállítja majd a primőr és sza­badföldi termékeket. (Dénesi) A hátrányos ifjúsági rétegért Tanácskozás az AGRYA-nál Az AGRYA, az Agrár- és Fa­lusi Ifjúsági Szövetség orszá­gos és megyei vezetőinek ta­nácskozására került sor nem­rég a Somogy Megyei Önkor­mányzat Társadalompolitikai, Gazdaságszervező és Vállal­kozási Irodáján. Szó esett töb­bek között a szervezet orszá­gos és megyei helyzetéről, te­vékenységéről. A tanácskozá­son részt vett Soós Tibor, a Somogy Megyei Falun Élő Fia­talok Szövetsége (FÉFISZ) el­nöke, az AGRYA elnökségi tagja is. A szövetség, mely 1989-ben alakult önálló, nem politikai if­júsági szervezetként, elsősor­ban a falvakban élő és az ag­rárüzemekben dolgozó fiatalok ifjúsági szervezete. A szövet­ség egy sajátosan hátrányos if­júsági réteg érdekében dolgo­zik - hangzott el a tanácskozá­son. Programjuk konkrét kez­deményezéseket tartalmaz, amelyek vidéken, a falvakban élő fiatalok boldogulását, hát­rányaik leküzdését, művelődé­sét, tanulását, értelmiségivé válását szolgálja. Szeretnék elérni azt, hogy egyre több fia­tal válalhasson közéleti szere­pet az önkormányzatokban és segíthesse faluja, a helyi kö­zösség fejlődését. Holládi félelmek A macska megtorpan az udvaron; egyik lába a le­vegőben marad, majd hirtelen viszafordul. Bizalmat­lan. A házak egy része elha­gyatott. Némelyiknek homlok­zatán úgy hat a mohalepte szü­letési évszám, mint a sírkeresz­ten a felirat, amely egykorvolt életre emlékeztet... — Idős ember tengette benne napjait — mutat ■ az egyik roskadozó épületre a mellete lakó H.-né. Többször betörtek ide a hely­beli cigányok. Félelmetes.— Elgondolkodik, majd így foly­tatja: — Egyedül lakom. Félek. Gyakran töltöm az éjszakát ál­matlanul, a neszekre figyelve. Barátom a rádió. Ha azt hallga­tom, úgy érzem, nem vagyok egyedül. Hollódon, a 7-es út mellett, a félelem lett az úr. Az egy la­kosra jutó bűncselekmények száma itt a legmagasabb a megyében. Azt mondják, en­nek hátterében cigányok áll­nak. Az egyik, magát megnevezni nem akaró, helybeli értelmiségi nő állítja, nem volt mindig így. — Régen éjjel is haza mer­tem jönni egyedül. Most a há­zam sarkáig sem merek el­menni. A baj akkor kezdődött, amikor újabb cigánycsaládokat telepítettek Holládra. Közöttük két olyat, amelyik szinte meg- fékezhetetlen, és elhintette a rettegés csíráit. — Uram, a szomszédomban is laknak cigányok. Ezekre a lakásom kulcsát is rá merném bízni — mondja Z. I. gazdál­kodó. Ő ugyan vállalja a nyilvá­nosságot, ám jobbnak látom, hogy elhallgassam a nevét. Szomorú képet fest Holládról. — Innen menekülnek az emberek. Azok sem maradnak sokáig, akik ezen a szép kör­nyéken hétvégi házat, pincét vásárolnak. Ha a bűnözőknek fogytán a pénzük, először eze­ket törik fel. A pénz pedig gyor­san fogy, különösen azóta, hogy egy, ugyancsak máshon­nan idekerült cigányember kocsmát nyitott. Jól megértik egymást... 2 A kocsmárost nem talá­lom. Fiatal felszolgáló- ■ nője őszinte és barát­ságos. Szavaiból arra követ­keztetek, hogy ők is szenved­nek a renitenskedőktől. — Az egyik a múltkor a pult­hoz vizelt. Kidobtam. Egy má­sik megfenyegetett, mert nem kapott piát hitelben. Na, meg­mondtam neki, hogy ki itt az úr. Én nem félek tőlük. A kérdésre — mit lehetne tenni, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot? — szinte any- nyiféle volt a válasz, ahányan a véleményt mondó. Talán segít valamit, ha a rendőrség Bala- tonszentgyörgyön a nyárra őr­söt létesít. Az egyik asszony­nak ezzel kapcsolatban kéte­lyei vannak. Elmondja, hogy amikor a lakását feldúlták, a ki­hívott rendőr semmire sem ment a megnevezett és behí­vott tolvajjal. Erre ő azt taná­csolta neki, menjen ki. Aztán két nagy pofont adott a gyerek­nek és az nyomban meg­mondta, hogy az ellopott holmit a padlásukon találják meg. — Talán több munkaalkal­mat kellene teremteni, hiszen a munkanélküliség elsősorban a cigányokat sújtja — mondom. — Ne higgye — így az egyik asszony. — Próbálkozott már ezzel néhány cég. Egy idő után feladták. Kérdezze meg a bala­tonszentgyörgyi téglagyárban, miért kellett útilaput kötni a ci­gányok talpára. Megmondom: azért, mert nem dolgoztak megfelelően. Igénytelenek. Beérik zsíros kenyérrel, meg piával. Amíg a munkanélküli- és a szociális segélyből futja, nincs baj. De aztán ha elfo­gyott, következik a betörés... — Ön hogyan látja ezt? — kérdem a poros úton ■ a fellegeket bámuló, harmincöt év körüli, rongyos pulóveres, szakállas cigány férfitól. Tekintete és viselke­dése alapján azt gondolhat­nám, legalább érettségizett. De hamar kiderül, hogy a nyolc általánosnál abbahagyta a ta­nulást. — Hogy én hogyan látom a holládi közbiztonságot meg a cigányokat? Nem is tudom, mit mondjak. Van itt valami prob­léma? Én nemigen hallottam erről... Ja, hogy az alvégiek vi­selt dolgai? Hát... Nagyot nevet. — Remek. Tetszik nekem, ha egy idegen rögtön előrukkol ilyen helyi nevekkel, mint az al­vég. Hát igen, igen, de azért... Kerülgeti a kényes kérdése­ket. Inkább arról beszél, hogy nemrég festményeivel és rajza­ival beállított a Tudományos Akadémiára, mert szerette volna, ha ezek alapján megmé­rettetik. De finoman kidobták. Jólesik neki az érdeklődésem. Bevezet egy néhány négyzet- méteres ffészerbe, amelyet a lerobbant ház végéhez tapasz­tottak. A teteje üveg, beragyog a nap. A földön keleti módra szőnyeg. Bútor sehol. Néhány öltöny lóg egy hevenyészett fogason. A sarokban nagy mappákban rajzok lapulnak. Szemben az általa másolt Mona Lisa néz rám. Feltűnően nagy a tisztaság, a rend. Miközben rajzait lapoz­gatja, nagy festőkről beszél meglepő tájékozottsággal, meg sorolja a Biblia igazságait életmódról, nőkről, egészsé­ges étkezésről. A nevét is megtudom. Bog­dán Tibornak hívják. Rajzai meglepően jó formaérzékről, megkapó természetközelség­ről árulkodnak. A kapuban utánam szól: hallgatnám meg filozofikus írá­sát a lét értelméről és titkáról, amelyet egy méhecske halála okán vetett papírra. Hallgatom az általa is sokszor megrajzolt, tovatűnő kócos fellegek alatt az udvaron, amint az ákombákom betűk szavakká elevenednek. Míg csak el nem fogy az utolsó sor is... 4 A faluban elmondom valakinek esetemet Ti- ■ borral. — Igen, Tibi rendes ember. De higgye el, ő sem tartana ki egy rendszerességet és fe­gyelmet kívánó munkahelyen. Akkor hát mi a megoldás? Talán a kemény kéz és a gumi­bot? Aligha. Mélyebbre kellene ásni, hogy megtudjuk a titkot. Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents