Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-20 / 142. szám

1991. június 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 A belgyógyászat és sebészet kapcsolata Minden területre figyelni kell Véget ért a Magyar Belgyó­gyász Társaság dunántúli szekciójának háromnapos vándorgyűlése. Az eszme­csere tapasztalatairól és a bel­gyógyászat aktuális kérdései­ről dr. Varga László címzetes egyetemi tanárt, a társaság ügyvezető elnökét kérdeztük. — Őszig — az új elnök meg­választásáig — teljes felelős­séggel vállaltam a megbízatást és képviselem a társaságot — mondta az elnök. — Ez a legali­tás és a folytonosság biztosí­téka. A kaposvári vándorgyű­lés ismét bizonyította: Magyar- országon az egyik legjobb és legaktívabb testület a társaság dunántúli szekciója. — Ennek tradicionális vagy egyéb oka van? — Az előbbi. Nagyon komo­lyan vették a munkát. A fóru­mokat, valamint a vándorgyű­léseket arra használták fel, hogy átadják a tapasztalatokat és ezzel, valamint az irodalom­ból átültetett újabb ismeretek segítségével teremtsenek mű­helyt. Emellett a fiataloknak is megadtuk a lehetőséget arra, hogy olyan légkörben gyakorol­ják a szereplést, ahol nem a kri­tika, hanem a segítőkészség a döntő. A fiatalok fórumán dr. Kovács Márta és dr. Uhiyarik Andrea, a dorogi kórház két or­vosa nyerte el közös előadásá­val a 18 ezer forintos első díjat. Egy súlyos, ritka emésztő­rendszeri vérzés felismerését és kezelését mutatták be. — Szakmailag és emberileg mit adott az eszmecsere? — A nem várt események — a két orvos vezető halála—kü­lönleges helyzetet teremtettek, de az itteni vezetés, a szerve­zőbizottság dr. Rumi György főorvos vezetésével nagyon jól áthidalta a problémákat. Eredményes, kitűnően szerve­zett kongresszus résztvevői lehettünk, ahol az orvostudo­mány minden területe képvi­selte magát. Elsősorban a nephrológiának és a gasztro- enterologiának — amely ve­zető szerepet tölt be a kapos­vári kórházban —, de a kardio­lógiának, valamint a haemato- lógiának és egyéb területeknek is jutott megfelelő fórum. A Csíky Gergely Színház magas színvonalú előadásának, em­lékét is a vándorgyűlés tapasz­talataival egy „tarsolyban” visszük haza. — Tapasztalható egyfajta egzisztenciális elkülönülés a belgyógyászaton belül is érzé­kelhető. Sikerült-e az ülés alatt az orvosoknak egy olyan kap­csolatot kialakítaniuk egymás­sal, amelynek révén ez áthi­dalható? — Ha a belgyógyászat kü­lönböző területei, mint például a haematológia, kardiológia, gasztroenterológia stb. önálló­sodnak, ez nem jelenti azt, hogy a belgyógyászat mint egységes tudományterület megszűnne. Csak ezen az egységen belül, az egyes kol­ARCOK A SZÍNHÁZ VILÁGÁBÓL Nagy-Kálózy Eszter új „otthona” Kaposvári emlékek és a készülő operafilm (Fotó: Lang Róbert Nagy-Kálózy Eszter két pá­lyakezdő éve után tavaly szer­ződött el a budapesti Radnóti Színházhoz. A fiatal színész­nőnek számos színpadi sikere mellett a filmezés hozta meg a népszerűséget. Gondoljunk csak a Csinszka, az Észter- könyv vagy legutóbb az Édes Anna című filmekre, amelyek Nagy-Kálózy Eszter filmszí­nésznői kvalitásait dicsérik, hi­szen eredeti tehetséget igazol­tak a? általa megformált szere­pek­Nagy-Kálózy Észtert Kapos­várén legutóbb Füst Milán Az árvák című darabjában láthat­tuk- Az előadás előtti percek­ben kérdeztem­— Izgul? — igen, nagyon­—Fokózza ezt, hogy egykori színházadon ezúttal vendég­ként lép fel? — Kifejezetten jé érzés, hogy olyan színpadon játszha- tom, amelyet már ismerek­Persze ezt az előadást pici színpadra tervezték, ezért kí­váncsi is vagyok, hogyan sike­rül1 itt és most. — Otthonra talált a Radnóti­ban? — Igen. Most úgy érzem, hogy jól vagyok, és szeretek ott lenni. Tehát helyesen tettem, hogy elszerződtem Pestre, és eddig nem bántam meg. — Milyen meghatározó él­ményei vannak Kaposvárról? — Nagyon jók. A kissé rossz érzéseim, amelyek itt voltak — főként a bezártság miatt — Pesten elmúltak, de maga a társulat, a próbák, a munka mind szép emlékeim. Az itteni színpadon nagyon sokat tanul­tam, olyan emberekkel dolgoz­tam együtt, akik meghatáro­zóak voltak a pályámon. Az egész itteni komoly és kemény munkafolyamat- és módszer, a rendezők és a kollégák segítő figyelme együttesen pótolta a főiskolai tanulmányaim során tapasztalt hiányérzetemet- Nekem tehát jót tettek a kapos­vári évek. — A Radnótiban nem érez­zük igazán a színházak körüli válsághangulatot, persze tud­juk, hogy ez létezik. Többen úgy hisszük, hogy a Radnóti na nem is abszgjut nyugedt=, de egy kis sziget­= Befejezésül' milyen sze­repek várnak Önre? — Most éppen operafilmet fprgatok, a Bohéméletet, ahol Mimit játszom, Nagy Vikter rendezésében. T§Fmé§?ete- sen az énekhang nem a? enyém, hanem Kinises Veri- nikáé lesz. A későbbi OZÍnháli szerepeimről még kerai velna beszelni--­Varga 2§§lt Dr. Varga László egyetemi tanár (Fotó: Király J. Béla) Filmjegyzet Ébredések légáknak a részterületek iránti érdeklődése nő meg. Az na­gyon nagy hiba lenne azonban, ha a részekre történő összpon­tosítás miatt elveszne az egész iránti érdeklődés. A belgyó­gyászat ugyanis minden rész­területet felölelő tudomány, és aki ezt tisztességesen kívánja művelni, annak a saját terüle­tén túl az egészet is ismernie kell. — A tudományterületek egyre gyakrabban érintkeznek és olykor át is nyúlnak egymás illetőségi területére. Rumi főor­vosék osztályán például en­doszkóp segítségével már ki­sebb műtéti beavatkozásokat is végrehajtottak. Mennyire engedheti meg magának a belgyógyász, hogy egy társz- szakma — jelen esetben a se­bészet — területére lépjen? — Ez egy nagyon szeren­csés társulás, és a sebész kol­légák örülnek a jelenségnek. Látványos felvonulással, szabadtéri fúvószenével nyit­ják meg holnap a soproni ün­nepi hetek rendezvénysoroza­tát. A háromhetes program ge­rincét a zenei események alkot­ják. A régi zenei napok nyitá­nyaként szombaton a győri le­ánykar ad hangversenyt. A ha­zai együtteseken kívül fellép a Az igényes, a gasztroenteroló­gia területén dolgozó sebészek e nélkül a segítség nélkül ma már nem is szívesen dolgoz­nak. Sok esetben éppen az operatív — például a vérzés- csillapító — endoszkópiával olyan műtéteket spórolhatnak meg a sebészeknek, amelyek­nek nagy a kockázatuk. A leg­nagyobb nyertes azonban itt is a beteg. A vérzés elállítása után sokkal könnyebb meg­operálni. Ha valakinek például van egy súlyos, gennyes epe- útgyulladása — amely egy apró metszéssel megoldható úgy, hogy megszűnik a sárga­sága és a szepszíse —, ezután már lehet a kőeltávolításra gondolni és hasznos a beavat­kozás olyan idős betegeknél, akiket már nem lehet operálni. Ezzel ugyanis még biztosítani lehet az élet folytatásához szükséges feltételeket. Várnai Ágnes csehszlovák Musica Aeterna és a lyoni Barokk Kamaraze­nekar, továbbá Alekszej Lju- bimov szovjet pianista. A fertő- rákosi barlangszínház páratlan környezete ad helyet Verdi Na- bucco című operájának július 5-én, majd egy hét múlva ugyanott lép színre jubileumi műsorával a Magyar Állami Népi Együttes. Végre egy film. Egy film, amely nem kapta meg az idén sem az év filmje, sem a legjobb forgatókönyv, sem a legjobb színészi alakítás Oscar-díját. Bár mindhárom kategóriának jelöltje volt, az Oscarnak azonban csak a szele csapta meg. Az Ébredésekről van szó, Penny Marshall rendezőnő harmadik produkciójáról, me­lyet dr. Oliver Sacks regénye alapján készített. Az Amerikai Filmakadémia nem nagy tet­szésére, legalábbis ami a díja­zást illeti. Mindettől függetlenül persze lehet egy alkotás óriási mozi. S az Ébredések az is. Nem azért, mert Miroslav Ondricek — Formán majd összes filmje operatőrének — képei látha­tóan jók vagy mert Anton Fürst — a Bat Man Oscar-tulajdonos látványtervezőjének — díszle­tei szembeötlően életszerűek. Nem ezért, hiszen ők az alá­rendelt szerepkörükben tuda­tosan háttérben maradnak. Ez esetben ez a dolguk. Az eredeti címen Awake- nings ereje másban rejlik. De ml is ez a más?... A kérdés megválaszolásá­hoz menjünk vissza 1969-be, a bronxi Bainbridge kórházba, ahol a legsúlyosabb krónikus idegbántalmakban szenvedő betegeket ápolják. Mindany- nyian „élő halottak". Mozdulat­lanul, maszkszerű arccal és rezzenetlen szemmel mered­nek a világra, fejük oldalirány­ban görcsösen kifacsarodva. 30-40 éve léteznek élet és halál mezsgyéjén. Nem tudni látnak, hallanak, éreznek-e egyálta­lán. Különös véletlen folytán ke­rül e kórházba dr. Malcolm Sayer (Robin Williams) kutató­orvos, aki eddig csak a labora­tóriumi munkálatainak élt. Lel­kes és visszahúzódó, de ter­mészetesen se kutyája, se macskája. Ki is bírná elviselni, ha hiteles élettársa állandóan vaskos könyvvel a mellén, amúgy ruhástul hajtaná álomra szemüveges fejét a dolgozó- szoba rendetlenségében jól megbúvó epedán? Sayer megszállottan hisz abban, hogy ezek a fura szob­rokra emlékeztető páciensek odabenn pnégis élnek. Előha­lászva a porlepte aktákat kide­ríti: a 20-as években mindegyi­kük áldozatául esett egy ször­nyű járványnak, az encephali- tis lethargicanak, amely látle­lete a Parkinson-kórhoz hason­latos tünetekben nyilvánul meg. A felismerés óriási... Oliver Sacks, a kiváló neuro­lógus professzor az orvosi iro­dalom klasszikusai közé tarto­zik. 1966-ban találkozott azok­kal a betegekkel, akikről az Éb­redések c. könyvét írta, közü­lük húsz esetet dolgozott fel egyforma alapossággal. A for­gatókönyv természetesen filmszerűbb: egy páciensre, egy bizonyos Leonard Lowe-ra és annak megindító történe­tére exponál — amit e szerep­ben Robert DeNiro produkál, azt nem lehet „Oszkárokban” mérni. Tud valamit. Valami egész egyszerű dolgot. Eljátssza, hogy Leonard 9 évesen, sok-sok olvasás után, egyik pillanatról a másikra megszűnik létezni, s mi elhisz- szük neki. Hogy több évtizeden keresztül mozdulatlanul hall­gatta édesanyja felolvasásait, tűrte amint „akarata ellenére" előrenyalta frizuráját. Sayer doktor L-dopaminos kezelésére Leonard feléled. Elkezd nézni, beszólni és érezni. Feldolgozza, hogy harminc éven át kimaradt min­denből. Nem élt, nem szeretett. Csinos csokornyakkendője fölött csodálkozva nézi a hosz- szúhajú hippiket és értelem­szerűen megfordul az első arra járó hölgy után. Küzd az élet­ben maradásért. S valahol a vi­lágban a „valódi” Leonard Lowe ugyanéit teszi. „A film megtörtént eéémé- nyeket dolgoz fel...” Balassa Tamás Nabucco Fertőrákoson Elindultam szép hazámból... Szokatlan, hagyományainktól eltérő gyermeknapi ünnepség valósult meg 1991. június i-jén. Aszó igazi értelmében nemzetközi gyermeknap megünneplésére került sor a Csíkszeredái Nagy Imre Iskola 4. G osztályos tanulóinak és az Ady Endre iskola 8. osztályos tanulói egy részének Istvándiban. Alig tudunk felocsúdni az álomnak tűnő, szép, felejthetetlen napok emlékeiből, amit e kis faluközössége — élén dr. Kozma Ákosné tanárnő—nyújtott a 4. G és 8. osz­tályos gyermekeinknek. Szívük minden melegével vették körül erdélyi „testvérei­ket”. A határtalan szeretet nyomai örökre a gyermekszívekbe vésődtek. A június 1 -jei gyermeknap megünneplé­sét videofelvétel őrzi; falusi és városi, fe­kete- és fehérbőrű, kis- és nagyiskolás gyermekek ropják együtt a táncot, a falu kültúrházában mulatnak a közös ünnepi műsor után, A tombola sem hiányzik- Az emeletes tortát nekünk, a vendegeknek adják át amit =- hazaérve — itt, Csíkszere­dában a Nagy Imre iskola nyílt szülői érte­kezlete (ahol a kiránduló gyerekek is jelen vannak) után fogyasztanak el tanulóink, miután a videót el vetelekbe sűrített emléke­iket újra átélik, §e talán kezdjük az elején; a határt Nagylaknál átlépve gyermekeink spontán énekelték: „Ilindultam szép hazámból, hú f§s szép Brdélyországból", A határőrök reagálása sem volt közömbös: Nagy iándor és Horváth László iégkrémFe és Pepsi kólára hívta meg az ia-as létszámú közösségünket- Nemesek az anyagi, ha­nem a gesztusértéke is felbecsülhetetlen. Áldja meg ©két az Isten érte. Ez volt a határnál a fogadtatás! Ezek- után már az utazás hátralevő ideje a kíván­csisággá, sőt türelmetlenséggé fokozódik. A szívélyes fogadtatás Istvándi népétől feloldja a kirándulók 20 órás utazási fára­dalmait. A napi programban minden helyet kap: az ünnepi műsor mindkét iskola ré­széről a helyi népszokásokat, népdalokat, táncokat viszi színpadra. Figyelünk a szín­padon szereplő gyermekseregre: együtt dobban a szívünk szavukra, de együtt dobban a láb, elválaszthatatlan immár ke­zük, de szívük is. Megéretették az istván- diak dalaink, verseini< mondanivalóját — könnyes szemekkel nyugtázták. Átérzés- sel szavalta Mészáros Ági, a Nagy Imre is­kola 4. § osztályos tanulója versét, mely­ben benne van a múlt keserűsége, de az omber jövőben való hite is: Sírásra görbült a szánk mikor a legszebben akartunk élni gyáva lett bennünk az öröm ahogy boldogok akartunk lenni induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni a jóságot még ma el kéne kezdeni. Igen, a jóságot, ezt a falu és város közti testvéri szeretetett kapcsolatot mélyítik a változatos napi programok. Nem marad ki a hálaadás sem: részt ve­szünk a második nap délelőtti óráiban a re­formátus istentiszteleten, ahol a falu re­formátus lelkésze, Máthé Csaba mint va­lamikori erdélyi szól övéihez, hozzánk, A kora délutáni órákban pedig a kis katolikus templom kápolnájában hallgatunk szent­misét. Végével Keezely Károly plébános harmóniumhez ül, éneket is tanít: Szeres­sük Jézust pillanatok alatt megtanulja a je­lenlevő kis gyermekközösség. A dalra dal­lal válaszolunk: „Erdő mellett estvé lettem". Halkan énekelnek tanulóink, majd az Ige című vers hangzik el az oltár előtt. Nyomot hagyott szívünkben a kis kápolnában el­hangzott prédikáció. Következik a környék megismerése: Szigetvár, Pécs, Barcs—no meg a szabad programok váltakozásával napokká nőnek az élménydús órák. A búcsúestet a focimérkőzés előzi meg, mely a szép zöld gyepes iskola udvarán zajlik le. Az ízletes vacsora jókorra készült el. A kifáradt fiúk, s a nekik drukkoló lányok jóízűen fogyasztják a fűszeres magyar éte­leket. A falu asszonyai, de a szakácsmű­vészethez értő férfiak óriási nagy üstökben főzik a vörös borral öntözött ezporköltet, készül a másik két óriási üstben a székely vagy a magyar gulyás. Ezt a képet foglalják keretbe az iskola udvarát szegélyező lombhullató fák között díszelgő ezüstfenyők, melyek együtt gaz­dagabbá, színesebbé teszik a zöld koszo­rút, Közepében most élő viráesokrok; ist­vándi és Csíkszeredái gyerekek, Köszönjük nektek istvándi testvéreink a szép napokat! Szeretettel várunk benne­teket ide, a Hargita aljába! Együtt adunk majd hálát a csíksomlyói kegytemplom­ban, hogy a határokon túli magyar testvére­inkkel találkozhattunk s barátságunkat testvérként ápolhatjuk. Csíkszereda, 1991, június 7, Gergely Orsolya a Csíkszeredái Nagy Imre iskola tanítónője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents