Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-17 / 139. szám

1991. június 17., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Hőlégballon a város fölött (Fotó: Kovács Tibor) Mivel foglalkozik a Hét Kontinens Ballon Kft? Ügyvezető igazga­tójától, Sós Mihálytól megtudtuk: amerikai tulajdonosa, Bob Sparks neves sportember, több világrekord felállítója. Speciális hőlégballonjával kétszer repülte át az óceánt Európa és Amerika között. Olyan hőlégballonnal repült, amelynek van egy héliummal töltött külső része és egy belső, gázzal füthető, tehát szabályoz­ható egysége. — Véletlenül került kapcsolatba velünk — mondta Sós Mihály. — Készítettünk egy speciális hőlégballont, amely egy kétmillió lite­res söröspalackot mintáz, s ennyibe is kerül. A hőlégballonok na­gyon jó reklámhordozók, ezért bízunk az üzleti sikerben. Mindez azonban sport is. Elkészült a prototípusa az egyszemélyes, heve­deres hőlégballonnak, amelynek „Égi lovas” a neve. Hasonló megoldással készítettünk egy nagyobb ballont is. Ezt a hét végén mutatjuk be Őcsényben, a repülőnapon. N. J. FŐHAJTÁS NAGY IMRE EMLÉKE ELŐTT Harminchárom évvel eze­lőtt végezték ki Nagy Imrét, 1956-os forradalom kormány­főjét és társait. A szomorú év­fordulóról katonai tisztelet- adással emlékeztek meg szombaton délelőtt Kaposvá­ron a miniszterelnök egykori szülőházának falán elhelye­zettemléktáblánál. Szabados Péter, Kaposvár polgármes­tere arról beszélt, hogy az új­kori történelmünk kiemelkedő alakja példát akart mutatni és békét követelt. Akik az ellene hozott ítéletet hozták, tudták, hogy törvénysértést követnek el, de az uralmon levők min­denképpen menteni akarták a szocializmus korábbi modell­jét. „Ha együtt van a szív és az akarat, sokat tehetünk ha­zánkért” — hangsúlyozta a polgármester. Ezt követően Szita Károly alpolgármester társaságában helyezte el a kegyelet virágait Nagy Imre emléktáblájánál. A Magyar Köztársaság el­nökének koszorúját Válóczi István szárnysegéd hozta el. Nagy Imre leánya, Nagy Erzsébet és családja is részt vett a kegyeletes megemlé­kezésen. A köztársasági megbízott hivatala, a megyei közgyűlés, valamint a So­mogybán működő pártok képviselői ugyancsak koszo­rúkkal tisztelegtek Nagy Imre emléke előtt. Kevesen jöttek el a Fő utcai koszorúzásra ezt kissé meg­döbbenve vettük tudomásul. Mintha csak protokolláris ün­nepről lett volna szó. N. J. Végétért a Gazdasági Kamara közgyűlése Néhány javaslat beépült a kormány programjába Herr Hör elégedett, de furcsállja a dolgot Tabra készül a Balaton Textil Kft Feltöltik a stuttgarti raktárai — Húszezer embert tudna ellátni (Folytatás az 1. oldalról.) — Cégünk, amely 27 éve alakult arra, specializálódott, hogy a segélyező szervezete­ket katasztrófák esetén ellássa azokkal az árucikkekkel, ame­lyekre szükségük van — mondta Sepp Hör, a vállalat egyik alapítója. — Az örmény­országi földrengéskor egy éj­szaka több százezer ember vált hajléktalanná, és a Szovje­tunió nemzetközi segítséget kért. Vagy gondoljon az iraki háborúra, a kurd menekül­tekre... Szóval ilyenkor a kü­lönböző kormányoknak, az ENSZ-nek, a Vöröskereszt­nek, az egyházi segélyszerve­zeteknek sürgősen szükségük van azokra az árucikkekre, amelyeket mi gyártatunk s tar­tunk raktáron. Mi nekik szállí­tunk. Mindenekelőtt sok sá­torra van ilyenkor szükség. Az­tán tábori ágyra, takarókra, edényekre, evőeszközre stb. Magyarországon a Balaton Textil Kft sátrakat készít ne­künk Kilitiben, Bedegkéren és Kányán. Körülbelül 80 embert foglal­koztat a vegyesvállalat, és most terjeszkedik. Pontosab­ban a három gyártóhelyet sze­retnénk részben megszüntetni, ugyanakkor Tabon — egy tető alatt—folytatni a munkát. Erre a beruházásra mintegy 300 ezer dollárt szánunk, s még az idén megvalósítjuk. Ez a befek­tetés tulajdonképpen telek-, és épületvásárlás, a gépek már megvannak. Négy hét múltán megkezdik a tábori ágyak, augusztusban pedig az alumíniumedények gyártását is. Ez azt jelenti, hogy legalább hatvannal több dol­gozót alkalmaz a majd a jelen­leg 80 embert foglalkoztató kft. — Sajnos, a nyersanyag nagy részét nem tudjuk Ma­gyarországon megvenni — folytatja Herr Hör úr —, mert a gyártók képtelenek elfogad­ható árat ajánlani. Egy példát mondok: az alumíniumcsöve­ket (a sátrakhoz) Székesfehér­váron szerezzük be, ugyanitt szerettük volna megvenni a tá­nyérokhoz szükséges alumíni­umlemezeket is, de olyan „eszméletlen” árat kértek érte, hogy kénytelenek vagyunk most Dél-Koreában besze­rezni az árut. Szinte hihetetlen, hogy a szállítási költségekkel együtt is jóval olcsóbban kap­juk, mint itt, a szomszédban. A kisebb sátraknál acélcsö­veket alkalmaz a gyártó, s eze­ket Olaszországból kell beho­zatni, holott Salgótarjánban is megkaphatnák. De jóval drá­gábban, mint Olaszországban, ahol a munkabérek négyszer nagyobbak, mint Magyaroro- szágon, és szállítás ugyancsak horribilis összeg. S mégis megéri, ha az irreális salgótar­jáni árat nézzük. — Vannak egyéb problémák is, például a beruházások ese­tében. Rendkívül nehéz meg­szerezni a telket és az építési engedélyt. Érthetetlen, hosz- szadalmas folyamat. Már fél éve tart a különböző engedé­lyek beszerzése Tabon, s ez ügyben tegnap a polgásmester úrral is beszéltünk. Egyébként a Balaton Kft. dolgozóival, a termék minőségével, maximá­lisan elégedettek vagyunk. A Balaton Kft. igazgatója, társtulajdonosa (51 százalé­kig) Nagy Lajos közgazdász. — A vállalkozó akkor érzi jól magát—mondja, mintegy foly­tatva az előbbi példát —, ha nem ütközik akadályokba. No meg ha olyan megbízható tő­keerős cég áll a háta mögött, mint a mi esetünkben. Másfél évvel ezelőtt kétféle tervet ké­szítettünk. Meghatároztuk, mit szeretnénk elérni egy év, illetve körülbelül fél évtized alatt. Nos, egy év alatt háromszor annyit sikerült produkálni, mint amennyit terveztünk, s a hosz- szabb távú elképzeléseket is (mára!) túlteljesítettük. A stutt­garti cégnek, szerintem, azért vagyunk fontosak, mert a vevő­igényre gyorsan reagálunk, s minden igényt azonnal teljesí­tünk. Biztonságérzetünket vi­szont erősíti az a tudat, hogy minden egyes termékünket megvásárolják, hiszen a stutt­garti hatalmas raktárban olyankor is van helye az áru­nak, amikor éppen nincs rá ke­reslet. Ez a raktár ebben a pil­lanatban 20 ezer embert tudna ellátni a legszükségesebb ter­mékekkel, de legalább 300 ezer ember igényének megfe­lelően töltik fel. Munkánk tehát van, s lesz is, és az átvevők elégedettek a gyártmányunk minőségével. Sz. A. Csúszik a Start-hitel Szó sincs a pénzek össze­mosásáról, sőt még végleges döntés sem született arról, hogy ki kezelje a Start-hitelhez kapcsolódó garanciaalapot. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVFA) szívesen részt vett volna a hiteltájékoz­tató megjelentetésében, illetve felajánlotta, hogy egy újabb megjelenést finanszíroz, ám erre az IPOSZ nem tart igényt, ezért a konstrukcióból egye­lőre az MVFA kivonul. Az ala­pítvány korábban azt tervezte, hogy mintegy 1,3-1,5 milliárd forintos garanciaalapot hoz létre. Az eredeti tervek szerint a Start-hitel iránti kérelmeket jú­lius 1-jétől nyújthatják be az igénylők, ez azonban most 3-4, héttel csúszik, mert a kormány még nem döntött, hogy ki ke­zelje a garanciaalapot. A TÉT kezdeményezése A Társadalmi Érdekegyez­tető Tanács megbeszélésre hívta össze azokat a szerveze­teket, amelyek a kárpótlási tör­vény ellen foglaltak állást. Kez­deményezik, hogy az Or­szággyűlés vegye ki tárgyso­rozatából a kárpótlással és az egyházi ingatlanokkal kapcso­latos törvények megvitatását, mert ebben csak a tulajdonvi­szonyok általános rendezése után lehet dönteni. Kistermelők növekvő aránya Tovább nő a kistermelők szerepe a zöldségtermelés­ben: ők adták 1990-ben az össztermék 77 százalékát. A mintegy 2 millió tonnánnyi zöldséget 116 ezer hektáron termelték meg — ez 10 száza­lékkal haladja meg az 1989-es terület nagyságát. Igazságügyi konferencia Dr. Balsai István igazságü­gyi-miniszter vezetésével de­legáció utazott Ottawába, az Európa Tanács tagországai­nak igazságügy-miniszferei- nek konferenciájára. Az ez évi gazdasági folyama­tokat értékelő és a további fel­adatokat megfogalmazó állás- foglalás elfogadásával ért vé­get a hét végén a Magyar Gaz­dasági Kamara második kül­döttközgyűlése. Mint Tolnay Lajos elnök az írásbeli beszámolót kiegészítő hozzászólásában elmondta: a fél éve szövetségi rendszerben működő kamara legfontosabb eredménye, hogy a szerveze­tet a kormányzat kezdi partner­ként kezelni, és nőtt a kamara ereje és befolyása. Sikernek könyvelhető el az is, hogy a kamara néhány ja­vaslata beépült a kormány né­gyéves gazdaságpolitikai programjába. A volt „nagyvállalati lobby”, amely ma már egy új arculatú kamara, a jelenlegi helyzetet úgy ítéli meg, hogy Magyaror­szágon nincs gazdasági vál­ság, az alapvetően sikeres múlt évet eredményes hóna­pok követték az idén is. A gya­korlati életben dolgozó kamara képviselőinek azonban köte­lessége felhívni a figyelmet arra, hogy a különböző alága- zatokban és az egyes régiók­ban szaporodnak a válságje­lenségek. Ezért a piacgazdaságba való átmenet idejére a kor­mányzatnak aktív szerepet kell vállalnia, vagyis a sikeres pénzügyi adósságmenedzse­lés mellett szükség van a vál­ságjelenségek menedzselé­sére is. Ha Magyarország meg akarja tartani a reformorszá­gok közötti elfoglalt szerepét, akkor végre egyértelműen tisz­tázni kell a tulajdonviszonyo­kat. A törvénykezési gyakorla­tot összhangba kell hozni az ország adottságaival és köve­telményeivel, valamint kamara által is támogatott Kupa-prog­rammal. Megoldást kell keresni ab­ban a kérdésben is, hogy a gazdaságilag ellehetetlenülő és jogilag sok vonatkozásban tisztázatlan helyzetű önkor­mányzatok újabban sarcmód­szereket alkalmaznak a vállal­kozókkal szemben. A privatizációval kapcsolat­ban Tolnay Lajos azt kérte a küldöttközgyűlés résztvevőitől, hogy fogadják el azt a kihívást, miszerint a reálszférának kell bebizonyítania, hogy a jelen­legi centralizált privatizációs rendszer életképtelen. Tegye­nek le annyi és olyan javaslatot az illetékesek asztalára, hogy a decentralizált, piacosított pri­vatizáció elkerülhetetlen le­gyen. Hangsúlyozta még: a kamara célja részt venni a tör­vényalkotó munkában, a leg­fontosabb gazdasági törvé­nyek meghozatalában, konzul­tatív módon akár a felelősséget is megosztva. A közgyűlés egyébként állást foglalt a világ- kiállítás 1996. évi magyaror­szági megrendezése mellett. FINISBEN A BIZTOSÍTÓK Másfél millió autótulajdonos vár Egymilliónál kevesebb autó- tulajdonos kötötte eddig meg az új kötelező gépjárműfel^- lősség-biztosítási szerződést a hat biztosító intézetnél a Pénz­ügyminisztérium adatai sze­rint. így a július 1 -jei határidőig már csak két hét áll rendelke­zésre a további, körülbelül 1,6 millió ügyfélnek s a biztosítók­nak. A Hungáriánál a biztosítási állomány már meghaladja a félmillilót, de még kétszer eny- nyit szeretnének kötni. Úgy ta­pasztalják: ügynökeik általá­ban sikerrel járnak, a kiküldött csekkek azonban csak igen elenyésző arányán érkeztek vissza. Az Állami Biztosítónál el­mondták: eddig körülbelül 200-300 ezer aláírt szerződés van a birtokukban, a terv azon­ban ennek több mint duplája. Éppen ezért a hét végén új ak­ciót kezdtek „Légy saját magad ügynöke” elnevezéssel. Ennek lényege, hogy azt a 300 forin­tot, amelyet a költségvetés jut­tat szerződésenként a biztosí­tóknak, ők odaadják annak az ügyfélnek, aki befárad valame­lyik ÁB-irodába, és aláírja a szerződést. Mivel úgy gondol­ják, hogy sokan az utolsó pilla­natra halasztják a szerződés megkötését, ezért július 1 -jéig szombatonként is nyitva tarta­nak néhány fiókot, Az ÁB Generali még el sem kezdte a kötelező biztosítások szervezését. Igaz mindössze 20-50 ezer biztosítást szándé­koznak kötni; 15-étől küldik ki a leveleket. A Colonia Biztosítónál sem túl sok kötelezőt kötöttek. A német érdekeltségű cég azzal kívánja vonzóbbá tenni szol­gáltatásait, hogy országos há­lózata nem irodai rendszerben működik, hanem telefonon el­érhető ügynökök útján, akik nemcsak a szerződéseket kö­tik meg, hanem a kárbecslői teendőket is ellátják, s a káro­kat helyben kifizetik. A kötelező bi tosítások kö­tésével szintén foglalkozó Ga­rancia Biztosítót és a Provi­dencia Rt-t nem sikerült ez ügyben szóra bírni, így egye­lőre arra sincs válasz, vajon beváltak-e a Providenciánál üzletkötőként a postások.

Next

/
Thumbnails
Contents