Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-15 / 138. szám

„Az utolsó két lépést is tudni kell...” A Szelence táncoslábú követei — Szja, Szazsó! Mikor lesz a próba? — toppan be egy talp­raesett fruska a boglárlellei Vi- kár Béla Művelődési Ház irodá­jába s karján, a „röpülősre” ke­ményített táncos szok­nya-blúzzal megáll mestere, Szabó Zsolt előtt. A bajszos fia­talember félszeg nyugalommal irányítja tanítványát az öltö­zőbe majd ugyanezzel a fél­szeg, minden magamutogatást kerülő csöndes nyugalommal kezd beszélni a Szelence gyermektánccsoport születé­séről, munkájukról. — Több, felnőtt csoporttal foglalkoztam, de olyan fiatal voltam, hogy a táncosok a fe­jemre nőttek. Akkor határoz­tam el, hogy megalakítom a Lelle Táncegyüttes utánpótlás csoportját. Hét éve tanfolyam­ként indult a képzés, de hama­rosan önálló csoporttá alakult a 20-25 tagú kis csapat. Hogy te­hetségesek voltak-e? Aki nem volt jó versenytáncosnak és a testnevelőtanárnak, az megfe­lelt nekem. Ide nem kötelező járni, ha valaki úgy érezte, hogy elege van az egészből, elme­hetett. A vékony, igazi táncos al­katú, 32 éves intarziakészítő fi­atalemberről senki nem mon­daná meg, hogy a pesti aszfal­ton nőtt föl. Arról, hogy mégis honnan ivódott belé a néptánc szeretete, így vall: — Akkoriban indult a nép­táncmozgalom és testvérem Szabó Szilárd, — aki a Bartók Táncegyüttes vezetője — pél­dáján felbuzdulva én is részt vettem benne. Olyan kiváló metereim voltak, mint Tímár Sándor Európa-díjas táncmű­vész és Jánosi Sándor, a „nagy öreg”, akit csak a táncművé­szet Bartókja néven emleget­nek ma is. 0 indította el a tánc­házmozgalmat és metodiká­mat is az ő elképzelései alap­ján dolgoztam ki. A lényege: a felszabadult játékra kell meg­tanítani a kicsiket, mert ez úgy fejleszti az éneklési készséget, a ritmusérzéket, hogy egyszer csak — s ezt észre sem veszik! — már keményen dolgoznak. Lassan átvezetni a gyerekeket ebbe a munkába, ez az én módszerem. — Zsolt a személyes példá­jával hat — kapcsolódik a be­szélgetésbe Gulyás János, a ház vezetője. — A színpadon a gyerekek a saját bőrükön ta­pasztalják, hogy nem lehet hi­bázni. Itt nincs csoki, nincs rágó, csak színpad és közön­ség van, Velük szembe kell állni, egyedül... Ezt csak az tudja jól tanítani, aki maga is a színpadon van. Zsolt ilyen em­ber. S még valami: a színpadon az utolsó két lépést is tudni kell. A gyerekek heti három alka­lommal két órán át próbálnak. Az 1200-1300 lelket számláló településről több, mint 40 nebu­lót sikerül „táncba vinni”. A művelődési ház karbnntartó- járól, gépkocsivezetőjéről, amolyan mindeneséről csak véletlenül tudom meg, hogy B kategóriás előadóművész és a Népművészet Okleveles Ifjú Mestere. Az aranyminősítést elért Szelence gyermektáncs- csoport mellett már útjára indí­totta az utánpótlás utánpótlá­sát: a Csipet-csoportot is. A „veszteséggel” ugyanis mindig számolnia kell. A gyerekek, — mire beérnek — kinőnek a kis­csizmából és vagy búcsút inte­nek, vagy a felnőttek együtte­sében ropják tovább. Szabó Zsolt, oda is követi őket, mert nem csupán a Lelle Táncegyüt- test irányítja, de vállalta a Bala­ton Táncegyüttes művészeti vezetését is. Gondok persze vannak itt is. Támogatásuk egyre apad, és a hajdani szponzorok: az állami gazdaság, az áfész is csak jó szóval tudja biztatni őket. Elő­állt hát az a furcsa helyzet, hogy az apró lábak, a balaton- földvári Fesztivál Szállóban összetáncolták nemcsak a sa­ját költségvetésüket hanem a ház fenntartásához is jelentő­sen hozzájárultak. A „bér­munka” ez esetben azonban nem megy a minőség rová­sára. A nebulók közül hatan: Jakabfi Ádám, Bene Bálint, Je- zeniczky Zsuzsa, Keller Attila, Lutor Zoltán, Nemes Szilvia és Ország Krisztina az idei me­gyei gyermekszólista néptánc­versenyen bejutottak az or­szágos döntőbe. Szabó Zsolt tarsolyában pedig ott lapul 4 pedagógiai és egy koreográfiái díj. Helyre legényke kukkant be az ajtón. Jakabfi Ádám a kalo­taszegi ugrós ifjú mestere. — Ez a fiú, tán ezzel a büszke, táncos mozdulattal jött a világra. Olyan tehetséges és jó tanuló, hogy nem sokáig büszkélkedhetek vele, mert „Egyszer csak — s ezt észre sem veszik! — már keményen dolgoznak” ...tán ezzel a büszke táncos mozdulattal jött a világra (Fotó: Kovács Tibor) biztosan felfigyelnek rá és el­csalogatják — mondja Szabó Zsolt, majd hozzáfűzi: majd­nem elfelejtettem mestereim között megemlíteni Együd Ár­pádot. Amikor a megyébe ke­rültem, csak a Latinca-múze- umban volt éjszakai pihenőhe­lyem. Ott aludtam a kiállítás mellett és éjszakánként hallot­tam tüsténkedni. Reggelente friss kávéval ébresztett, me­sélt, hallgattam a zenéjét. A somogyi gyermekjátékokat tőle tanultam. — „Szazso, Szazso" — hal­latszik egyre gyakrabban a hí­vás. És Szazso, azaz Szabó Zsolt elsiet, hogy a türelmetlen aprókat a tánc nyelvén tanítsa élni. * Szarvason az elmúlt hét vé­gén megrendezett II. Országos Gyermekszólista Táncverse­nyen Jakabfi Ádám bokrétás táncos lett, míg Lutor Zoltán és Nemes Szilvia a somogyi lassú és finom csárdás előadására különdíjat kapott. Várnai Ágnes 1991. június 15., szombat Halászni a zavarosban Tabi érdekek Hírkorong címmel a múlt óv szeptemberétől a Vénusz Képzőművészeti Alapítvány kuratóriumának szerkeszté­sében havonta jelenik meg Tab és térsége független kultúrális és közéleti folyóirata. A kisvá­rosban a közelmúltban futó­tűzként terjedt el a hír: az egyik megjelent írás miatt betiltották a májusi szám terjesztését. I Mi az igazság? — kér­deztem a felelős szer­kesztőt, Bertalan Bélát. — A hír csak részben igaz. Május 30-án délelőtt 9 órakor a Sprint Kiadói Kft nyomdájában készült folyóiratot a gyakorlat­nak megfelelően a városi könyvtárba vitték, majd a szo­kásos módon megkezdődött a terjesztés. Néhány órával ké­sőbb tudomást szereztem a „Volt jegyző..." című írás meg­jelenéséről, amely a nyomdá­nak megküldött kéziratok kö­zött nem szerepelt, s tervezett megjelenéséről nem tudtam. Ezért ideiglenesen fölfüggesz­tettem a terjesztést! Mivel a 2150 példányban megjelent lapból időközben 1000 már ter­jesztésre került, ezért úgy dön­töttem, hogy nincs értelme a további mintegy 1000 lap visz- szatartásának. így — május 31-től elvileg minden család­hoz el kellett jutnia a Hírko­rongnak. (Ezt a számot a Város egyes utcáiban lakók közül többen azóta nem kapták meg!) A tabi Hírkorongban megje­lent írás pedig arról szól, hogy egy kisváros bátor vállalkozója éttermet bérelt, ám kiderült, hogy a nyitvatartási engedélyt korábban nem az étterem he­lyiségeire adták ki, hanem a régi tulaljdonos nevére. A kü­lönböző szükséges papírok megszerzése érdekében az új bérlő szaladgált fűhöz-fához. A nyitvatartással kapcsolatos ügyet megbeszélte a jegyzővel is, ám hiába teltek a napok, a nyitvatartásra vonatkozó en­gedély csak nem érkezett. He­lyette egyik éjszaka három órakor a vendéglőben megje­lent a kisváros jegyzője. Mivel a fogyasztás után a számlát nem rendezte — s helyette a fel­szolgálók sem fizettek — kö­zölte, hogy bezáratja az üzle­tet. „Nemcsak a mesében van­nak ilyen jegyzők” — fejeződik be az írás. 2 A cikk — fn — monog­rammal jelent meg. Szer­zője Fischbein Nándor, a So­mogyi Hírlap kérdésére - mely szerint hol történt meg az eset, melyik kisvárosról van szó —, az alábbi írásos nyilatkozatot adta: — Tabon a Signó Kft bérli a helyi áfész-től a vendéglátóhe­lyet, amely mintegy 40 sze­mélyt foglalkoztat, s évi 6 millió forint rezsiköltséget fizet. Az üzletet a vendégek igényei szerint kívánjuk nyitva tartani, ezért a jegyző úr ne korlátozza a nyitvatartási időt és a tevé­kenységi kört. Az írás a Tabon megjelenő Hírharang-ban ter­mészetesen Tab kisvárosról, il­letve annak jegyzőjéről, dr. Ga- rabon Károlyról szól. A jegyző különösen akkor ne korlátozza a nyitvatartást és a működést a városban, amikor ez az egyet­len olyan szórakozóhely, amely megfelelő színvonalú szórakozást biztosít többek között a város fiataljainak. Ez a nyilatkozat — melynek eredeti szövegét és aláírását szerkesztőségünk őrzi, — nem kevés önbizalomról tanúsko­dik, és nem sok tiszteletet visel el a város közhivatalival szem­ben. 3 Miként vélekedik minder­ről dr. Garabon Károly, Tab jegyzője? íme az ő véle­ménye: — A Signó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft (ügyvezető igazgató: Papp Zsuzsanna) május 20-án kerelmet nyújtott be, melyet május 22-én szemé­lyes meghallgatása során ki­egészített. Kérte, hogy a — Csalogány büfében minden pénteken és szombaton 22 órától reggel 6 óráig diszkót rendezhessenek, és—a Száz­lépcső Étterem presszó részét 22 órától 03 óráig éjszakai szó­rakozóhelyként (bár, háttérze­nével) üzemeltethessék. Papp Zsuzsannát tájékoztat­tam arról, hogy diszkó miatt a vendéglő környékén lakók kö­zel egy év óta tiltakoznak, mert a zaj zavarja éjszakai nyugal­mukat, és zárás után a fiatalok minősíthetetlenül viselkednek (ordítanak, üvegeket törnek, dörömbölnek a lakások abla­kain stb.) Az igazgató vállalta, hogy zajszint beállítást végez­tet, és elbeszélget a diszkót rendszeresen látogató fiata­lokkal. Megegyeztünk abban, a dis- kóra vonatkozó kérelmet csak a zajszint mérése után bíráljuk el. Megjegyzem, hogy erre a mai napig nem került ser. Tabi lakosoktól időközben bejelen­tés érkezett hozzánk, hogy az éjszakai bár máris működik, felháborodva kifogásolták a felszolgáló hölgyek hiányos öl­tözetét. Május 23-án írásban kértem Papp Zsuzsannát, hogy a kérelem elbírálásáig a bárt ne üzemeltesse. Ugyan­ezen a napon egyik ismerő­sömmel 23 óra körül megjelen­tem a presszóban, hogy sze­mélyesen is meggyőződjek az ott történtekről. A szórakozóhelyen mint vendég voltam jelen, jegyző minőségemet meg sem emlí­tettem, a nyitvatartást nem ki­fogásoltam, mert az ügyvezető igazgató ott nem tartózkodott. A vásárlók könyvét elkértem, de abba nem írtam semmit, mert nem volt hitelesítve. Az el­fogyasztott italt kifizettük. A következő nap délután 1/4 4 körül a hivatalomba rám tá­madt Fischbej Nándor, aki mi­nősíthetetlen hangnemben, ordítva kifogásolta, hogy miért akarom akadályozni az üzlet fellendítését, az ügyvezetőnek küldött ügyiratot az asztalomra dobta, megfenyegetett, a való­ságnak meg nem felelő ténye­ket állított rólam. A kérelem érkezésétől szá­mított kilencedik napon (a hatá­rozat kiadásának napja 1991. május 29) hozzájárultunk ah­hoz, hogy 22 órától 03 óráig a presszó bárként üzemeljen. Az előbb már említett ok mi­att a diszkó rendezésére vo­natkozó kérelmet még nem tudtuk elbírálni. Ennek ellenére a Csalogány környékén lakók felháborodását kiváltva min­den hétvégén diszkót rendez­tek. Utóbbi miatt a polgármes­ter szabálysértési feljelentést tett az ügyvezető igazgató el­len. 4 Itt tart tehát most a tabi vihar. A hatásógnak egy község (a lakók) érdekét kell az üzleti érdekkel szembe állítani, s ezzel az ügy hivatalos része be is fejeződik. Nem a mi feladatunk eldön­teni, hogy akinek pénze van, igaza is van szemlélet meddig tartandó, s miként lehet az ér­dekek egyeztetését megkerülő hivatalokat magánemberként büntetlenül megcáfolni, med­dig lehet a nyilvánosság előtt meghurcolni? Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents