Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-03 / 127. szám

1991. június 3., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 BŐD PETER ÁKOS JÓL EREZTE MAGAT KAPOSVÁRON Könnyed sörözés a miniszterrel „ELLENSÉGEM AZ, AKI NEM AKAR SEMMIT" Antall József, Jeszenszky Géza, Bőd Péter Ákos és dr. Habs­burg Ottó. Őket ígérte Szántó Gyula, a kaposvári Orfeum bár tulaj­donosa, hogy jelen lesznek új sörözőjének megnyitásán. Össze is trombitálta a megyeszékhely elitjét, pontosabban a vállalkozókat, jöjjenek el, és kötetlen beszélgetéseken tájékozódjanak a kor­mány vállalkozási és privatizációs terveiről. A fesztelenséghez minden adott: svédasztal, sör, bor és cigányzene. El is jöttek vagy ötvenen az öt órára meghirdetett megnyitóra, és kellemes cseve­gés közben vártak... Amit a kárpótlási törvényről tudni kell (9.) Tudnivalók a jegyről A díszvendégek ugyanis késtek. Késtek, mégpedig jócskán, úgyhogy többen már fogadásokat kötöttek, eljön- nek-e egyáltalán? A szervezők ugyan elmondták, biztosra csak Bőd Péter Ákos és Habs­burg Ottó ígérte, Antall és Je­szenszky csak 95 százalék hogy jön, mégis fél nyolc tájban többen pislogtak a nagytermi svédasztal felé, mondván ők vállalkozók és nem várakozók. Nyolc óra után pár perccel azonban véget ért a várakozás és a találgatás, befutott dr. Bőd Péter Ákos BMW-je, leparkolt Szász Endre amerikai cirkálója mellé és megkeződött az ün­nepség. A fogadás és egy rövid polgármesteri köszöntő után a miniszter üdvözölte a jelenlé­vőket, majd egy korsó sör után igen gyorsan beinvitálták a nagyterembe, ami ellen nem is tiltakozott. Úgy látszik éhes volt ő is. Talán illenék írnom a menü­ről is, hisz valóban nagyszerű volt, de legyen elég annyi; ipari és kereskedelmi miniszterünk a füstölt nyelvet és a sonkate­kercset részesítette előnyben. Az éhség csillapodásával egyenes arányban nőtt azok száma, akik szót váltottak Bőd Péter Ákossal. Ő mindenkinek mosolyogva és hosszan vála­szolt, látszott rajta, most igazán nem siet. így volt ez akkor is, amikor a Somogyi Hírlapnak nyilatkozott. — Miniszter úr, gyakran jár söröző megnyitásokra? — Bár szeretem a sört, sörö­zőben még nem voltam az el­telt 12 hónap alatt, talán ez az egyetlen kivétel. Hozzánk tar­tozik a kavicsbányászattól a kohászaton át a divatintézetig sok minden. Komolyan ve­szem azt, hogy én turisztikai miniszter is vagyok, voltam már szállodamegnyitásokon, bor­versenyen, nyitottam meg vi­torlásversenyt, holott én soha nem vitorláztam. Sörözőben még nem voltam, de miután jött­a meghívás és tudtam hogy ma itt járok a környéken, ezért nagy örömmel elfogadtam. — Sok hasonló meghívás érkezik önhöz? — Igen, elég sok. Márcsak azért is, mert nagyon sokan szeretnének minisztert látni, ami érthető. Nyugaton a mi­niszter nem is csinál tulajdon­képpen mást, mint megnyit, átad, ösztönöz. Nálunk azért más a helyzet, nagy az állami szektor, ezért mint „tulajdonos” felelősséget kell éreznem egy vaskohóért vagy egy bányáért. Ezért kevesebbszer engedhe­tem meg magamnak, hogy pro­tokolláris eseményeken részt vegyek, és akkor is csak szom­baton este. De minden esetben jólesően veszem tudomásul a meghívásokat, mert minden meghívás egy új vállalkozást jelent és ma minden vállalko­zásnak örülni kell. Még akkor is, ha tudjuk nagyon jól, hogy egy söröző, vagy egy butik nem oldja meg a magyar ipar ösz- szes problémáját, de ez jele annak, hogy az ember akar va­lamit csinálni, és az az ember nekem szövetségesem. Nem tudom mit gondol politikailag, nem tudom mit gondol rólam, de én akkor is a szövetsége­semnek tartom. Az ellenségem az, aki nem akar semmit. — Még akkor is, ha csupán a saját meggazdagodása a cél? Ha nem is igazán vállalkozni akar, ha nem csak kihasználni a zűrös gazdasági pénzügyi helyzet kínálta könnyű pénz­szerzés motiválja? — Ezzel nem tudunk sajnos foglalkozni. Honnan tudhatná azt a minisztérium, hogy ki akar most gyorsan kaszálni, hirtelen nagy pénzt begyűjteni. Ezt ta­lán az élet előbb-utóbb helyre­rázza. Nekünk meg kell terem­teni a lehetőséget és nem kor­látozni kell a vállalkozásokat. — De hitelt mindenki kaphat, amiből lehet hogy nem vállal­kozást épít, hanem villát. Nem gépet vásárol hanem nyugati kocsit. Később ez a „vállal­kozó" megbukik, ésahiteltnem tudja törleszteni. Ezek a pén­zek nem hiányoznak valahol? — Ez súlyos gond, ami mi­nősíti a jelenlegi bankrendszert is. Ugyanakkor közrejátszik ebben az a tény, hogy az elmúlt 40 évben senki sem gazdago­dott meg aki keményen dolgo­zott, és aki meggazdagodott, az nem azért, mert keményen dolgozott. Következésképpen nincs indulóvagyona senkinek, „bemondásra" kaphatnak hite­leket. Majd ha kialakul a va­gyon, ami a fedezete egy vál­lalkozásnak, akkor megválto­zik ez a rendszer is. Ez a koc­kázat az oka annak, hogy ilyen drága a hitel, hisz a bank azért épít be nyolc százalék kamat- marsot, mert tudja, hogy jóné- hány vállalkozás — és ennek ma legnagyobb része állami cég — nem tud majd fizetni. — Vagyis aki talpon tud ma­radni, az fizeti meg a csődbe ju­tottak, esetleg a szerencselo­vagok tartozásait is. — Tulajdonképpen... igen. Nézze, amikor Amerikában kia­lakult a piac, lőttek, -raboltak, csaltak, szédelegtek. Ehhez képest Magyarországon még szolidan indult el, nem lőnek, nem rabolnak, legfeljebb egy kicsit szédelegnek. Most kerül a parlament elé az új csődtörvény, talán helyre tudja rázni a pénzügyi fegyel­met. — Várhatjuk-e azt, hogy a vállalkozásoktól gazdagszik az ország? Visszaforgatják-e a A miniszter és a polgármes­ter (Fotó: Lang Róbert) nyereséget a vállalkozásokba, vagy felélik? — Minden jel arra mutat, hogy gazdagodunk. Nőnek a bankbetétek, terebélyesednek a vállalkozások. Azt persze lát­juk mi is, hogy a legtöbb ma­gyar vállalkozó azt hiszi, egy év alatt már Mercedessel kell járni. Nyugaton ez oly ritka, hisz jól tudják, először meg kell erősödni, piaci részesedést kell szerezni és majd ráérnek utána a külcsínre gondolni. Ná­lunk még egy kicsit infantilis a hozzáállás, és eljutunk majd oda, hogy aki megengedhetné magának a fényűzést az nem teszi, aki pedig nem, az pont egy méregdrága kocsival akarja magára felhívni a fi­gyelmet, mert a tehetségével nem tudja. Mivel a beszélgetés alatt szinte egyfajta sor alakult ki Bőd Péter Ákos előtt, nem akartuk tovább kisajátítani. A jól sikerült vacsora után a ven­dégsereg levonult az Orfeum bárba, ahol egy kis italozás mellett sztriptíz szórakoztatta őket. Mindez azonban már intim félhomályban, ahol nem illik zavarni a vendégeket. így a kérdést már nem tettük föl, igaz, kérdés nélkül is jól lát­szott: ipari és kereskedelmi mi­niszterünk jól érezte magát Kaposváron. Varga Ottó Figyelembe véve az állam teherbíró képességét, to­vábbá azt, hogy a tulajdonnal nem rendelkező ál­lampolgárok is szenvedtek olyan anyagi hatású sérelme­ket, amelyeknek orvoslására még részleges jelleggel sincs mód (például „B” listázás), in­dokolt volt meghatározni a kár­pótlás felső határát. A törvény a kórpótlás mértékének felső ha­tárát — tulajdoni tárgyanként és volt tulajdonosonként - öt­millió forintban határozza meg. A kárpótlás maximális összege tehát ötmillió forint. Több tulajdonos esetén a Tizenkét arany - borra A Bonus Bonorum borrend szigorú szakmai hagyomá­nyait, szertartásos külsőségeit követték a dél-balatoni borvidék körzeti borversenyének rende­zői a hét végén Balatonszaba- diban, a Siómente tsz éttermé­ben. A környező falvak szőlő­hegyeiről, pincéiből 85 termelő­től összesen 142 féle bor érke­zett a versenyre. A 94 féle fehér; 19, a 43 vörös; 10 fajtából állt, a vidék jellegzetes fajtakörét képviselték. A 85 szőlőtermelő közül kettő nagyüzem, jelesül a siófoki Siómente és a zamárdi Magyar Tenger termelőszövet­kezet. Három csoportban 21 szakember kóstolgatta, minősí­tette az italokat. Az eredmény- hirdető ünnepségen az elnök­ség tagjai a Bonus Bono- rum-rend színes köntöseiben, láncaival jelentek meg. Szendrődy Győző a Bonus Bonorum Nagymestere („jók között a legjobb”) tartott előa­dást a borrend hagyományairól, a bortermesztés és fogyasztás történetéről, kultúrájáról, majd méltatta azt az áldozatos lelkes tevékenységet, amelyet Frid- rich György a Siómente tsz ágazatvezetője, a verseny ha­gyományos főrendezője fejtett ki a dél-balatoni borvidék fölvi- rágoztatás végett. 12 arany, 31 ezüst, és 45 bronzérem jutott a legjobb bo­roknak. (Szapudi) kárpótlás mértékét a tulajdo­nostársak között tulajdoni há­nyaduk arányában kell megál­lapítani. A kárrendezési hivatal a hozzá benyújtott kérelmek, az ahhoz csatolt okiratok, vala­mint az önkormányzatoknál, földhivataloknál fellelhető egyéb dokumentumok alapján meghatározza a kár összegét s ennek alapján a kárpótlás mér­tékét. A kárpótlás összegéről kárpótlási /egyet állít ki. A kár­pótlás tehát nem pénzzel, ha­nem az említett kárpótlási jeggyel történik. Új közigazgatási feladatok Két napos továbbképzésen vettek részt a megyei önkor­mányzati hivatal dolgozói Bala- tonföldváron. Dr. Gyenesei Ist­ván után dr. Kara Pál belügy­minisztériumi helyettes állam­titkár az önkormányzati tör­vény hatályosulásának tapasz­talatairól, valamint a megyei önkormányzat szerepéről be­szélt. Ezt követően a közszol­gálati törvénytervezet elveiről, az új hatásköri törvényről esett szó. A Dreher Barcson Szombaton Barcson Dreher sörözőt nyitott a Csillag étte­rem a Kőbányai Sörgyár támo­gatásával. A délutáni megnyi­tón táncház várta a betérőket, a Boróka Táncegyüttessel. A térzene is sokakat szórakozta­tott a parkolóban, a Barcsi Vá­rosi Fúvószenekar játszott. Csak Dreher sört adnak a sö­rözőben csapolva és üvegben egyaránt. Égett a bálázó Műszaki hiba miatt kigyulladt és elégett a nagyatádi termelő­szövetkezet Hestron típusú körbálázója szombaton dél­után. A Háromfa határában, munkavégzés közben keletke­zett tűz során személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár 650 ezer forint. (Folytatjuk) A kormány programja: Nyilvánosságra hozták a Kor­mány agrárprogramját, azt az át­fogó koncepciót, amely az elkövet­kező három év alatt az ágazatban felhalmozódott feszültségeket, válságjelenségeket hivatott fel­számolni. A dokumentum kiindulópontja a tu­lajdonviszonyok rendezése. Már a kárpótlási törvény körül kialakult vita is jelezte, hogy az agrárágazat gondjai­nak orvoslása-elképzelhetetlen enél- kül. Hazánkban jelenleg a terrr^ő- föld-terület 8,2 millió hektár, amelyből 27 százalék állami tulajdonban, 42 százalék a mai szövetkezeteik közös tulajdonában van, s mindössze 7 szá­zaléka felett rendelkeznek magán- személyek, vállalkozók. A mintegy 1,7 millió hektárnyi erdőterületből 68 szá­zalékban az állam, 31 százalékban a szövetkezetek részesednek, s csu­pán 1 százalék van az „erdősgazdák” kezén. Ugyanakkor az élelmiszeripar a nemzetgazdaság egészén belül meghatározó szerepet játszik, lénye­gesen nagyobb súlyt képvisel, mint más, hasonló gazdasági fejlettségű országokban. Noha korábban büszkén hirdettük a magyar mezőgazdaság erényeit, a ke­leti piac összeomlása felszínre hozta az igénytelen „egypiacos” termelés megannyi problémáját, amelyet a ha­zai fogyasztó és termelő, számára szokatlan módon — hús és tejválság­gal küszködve —, élt meg. Számos egyetlen piacra szakosodott vállalat — sőt szinte az egész konzervipar, boripar—egyetlen esztendő alatt kilá­tástalan helyzetbe került. A piacvesztés Kelet-Magyaror- szág, a Duna-Tisza köze agrárnépes­ségének jelentős részét megélhetési gondok elé állította. Ez a felismerés, ez a lépéskényszer a mostani kor­mányprogram egyik vezérmotívuma. Pontos elemzés A dokumentum egyik erénye az ag­rárgazdaság helyzetének pontos elemzése. A nemzetközi és a hazai korlátok rendkívül szűkre szabják ag­rárpolitikánk cselekvési szabadságát. Tudomásul kell vennünk, hogy az át­alakuló nemzetközi piacon leértéke­lődött a magyar áru, az általunk szállí­tott tömegtermékekre nincs igény, vagy ha találunk is vevőt, eladni csak nyomott árakon tudunk. És bizony szembe kell néznünk bizonyos pro­tekcionizmussal is: nem tudunk a fej­Versenyképes mezőgazdaságot! lett országokkal konkurálni, a Közös Piac kínálta kedvezmények nem je­lentenek többet, mint ami a fejlődő or­szágokat általában megilletik. Koncentráció A nemzetközi fejlődés a nagyobb méretű üzemek, a koncentráció irá­nyába mutat mind a termelésben, mind a kereskedelemben, ezért a többnyire „lengyel módszerként” is­mert birtokelaprózási politika aligha je­lenthet kiutat gondjainkból. Ezért is hangsúlyozza a dokumentum: ha pri­vatizálva is, de meg kell őrizni a nagy­üzemi gazdálkodást. Egyéni tulajdo­nosok önkéntes érdekegyesülése al­kossa az új nagyüzemek alapját. A korszerű agrárgazdálkodás meg­követeli az úgynevezett térségi szem­léletet, amely az ökológiai szempon­tokból az átfogó falupolitikán át egé­szen a foglalkoztatás-politikáig terjed. Támogatott vállalkozók Az agrárprogramról eddig napvilá­got látott értékelések szinte kivétel nélkül kiemelik: a kárpótlási törvény végrehajtása során óhatatlanul elkü­lönül majd a földtulajdon és földhasz­nálat. A kormány kezdetben nem a tu­lajdonost, hanem a tőkéjét is kockáz­tató, vállalkozó bérlőt fogja támogatni. A kormány nyíltan vállalja: az újonnan kialakuló agrárgazdaságban a na­gyobb méretű szövetkezeti, magán és állami vállalkozások adják a mező- gazdasági termelés zömét. Külön fejezet foglalkozik az agrár­termékek kereskedelmével. Mint megfogalmazták: a belföld a magyar agrártermékek legnagyobb piaca, hi­szen az átlagos magyar állampolgár családi jövedelmének több mint 40 százalékát élelmiszer és élvezeti cik­kek vásárlására fordítja. Éppen ezért kell megtalálni belföldön is a termelés és kereskedelem egészséges össz­hangját. A végső cél egy olyan agrár­piac megteremtése, amely tekintettel van a fogyasztók igényeinek sokrétű­ségére, rugalmasan alkalmazkodik a kereslet változásaihoz és a lehető leg­jobban kihasználja a h®lyi adottságo­kat. Az agrárgazdaságban is teret nyitnak a vállalkozásoknak. Azzal számolnak, hogy már 1991-ben az ágazatba befektetők száma megha­ladja a százezres nagyságrendet, s a tulajdoni struktúra átrendeződésével párhuzamosan tovább szélesedik ez a kör. Anyagi biztonságukat egyrészt az úgynevezett agrárrendtartás beveze­tésével, másrészt hosszúlejáratú hite­lekkel, kamatkedvezményekkel, fa­lusi bankhálózat kiépítésével, új. biz­tosítások bevezetésével szeretnék garantálni. Gondolkodnak az adózási rendszer változtatásán is: akárcsak a fejlett agrárországokban teszik, nem a vállalkozót, hanem a'fogyasztót ter­helnék nálunk is az állami bevételek­hez nélkülözhetetlen agráradók. Képzett szakemberekkel A program sarkalatos pontja az ag­rárszakemberek képzése, amelyben egy új oktatási struktúra éppúgy helyet kap, mint a nélkülözhetetlen tangaz­daságok, vagy a külföldi tőkeforrások. A kormány szerint ez a politika és program vezethet végül a nemzetközi­leg is versenyképes, a magántulajdon és a piacgazdaság alapján álló haté­kony agrárgazdaság kiépítéséhez, amely tartósan — jelentősebb támo­gatások nélkül is—képes számottevő exportteljesítményre. Somfai Péter Ferenczy-Huropress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents