Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-14 / 137. szám
1991. június 14., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Hadilábon a pártalkotmánnyal Lemaradásban az előprivatizáció Kétezer-ötszáz üzlet vár eladásra — A Balaton-part a szezon után jön Kisgazdapártiak és Torgyánpártiak A polgári demokráciához vezető út olyan, mint egy színes kavalkád. Tehát az sem meglepő, hogy a pártok demokrácia-értelmezései is nagy erőfeszítéseket követelnek attól, aki veszi az időt és a fáradságot, s igyekszik nyomon követni a történéseket. Az utóbbi időszakban Független Kisgazdapárt mindenekelőtt a belső torzsalkodásaival hívta fel ma- gáraafigyelmet.A„Torgyán-je- lenség” nem új, ám ma már nemcsak a kisgazdákat érintő mindennapos „csemege”. Torgyán hívei mindent megtesznek azért, hogy kövessék. A somogyi kisgazdapárti alapszervezetek elnökei a minap vehették (volna) kézhez azt a levelet, amelyben a következőkről tudatják őket: „ A Független Kisgazda Párt Somogy m-i vezetőségének megbízásából az elmúlt hetekben részt vettünk a szombathelyi „Dunántúli Regionális Szervezetek” konferenciáján, valamint a „Dunán inneni” szervezetek megbeszélésén, Jászapátiban. A szombathelyi értekezleten állásfoglalás született arra vonatkozóan, hogy a soron következő országos nagyválasztmányon a Dunántúl részéről: Elnöknek: dr. Torgyán József. Főtitkárnak: Németh Béla (Vas megye). Alelnöknek: Nyári Sándor (Somogy megye), Gyimóthy Géza (Komárom megye). Főtitkárhelyettesnek: Rozs János (Fejér megye). A többi pozícióra a „Dunán inneni" szervezetek tesznek ajánlást. A szombathelyi értekezleten dr. Torgyán József személyének támogatásában Fejér, Győr-Sopron, Pest, Somogy, Vas és Zala megye egységes volt, Tolna és Veszprém megye álláspontja ingadozott, Baranya megye nem képviseltette magát. Az 1991. június 9-én Jászapátiban megtartott kisgazda értekezleten a dunántúliak megbízásából Barkóczy Gellért mb. elnök és Nyári Sándor alelnök vettek részt érdekeink képviseletében. A „Dunán inneni” szervezetek több mint 50 százaléka — név szerint — Bács-Kiskun, Borsod-Ababúj-Zemplén, Hajdu-Bihar, Heves, Jász-Nagykun, Nógrád és Szabolcs megyék egyértelműen Torgyán pártiak, a többi megye semleges álláspontra helyezkedett. Kinyilvánították, hogy dr. Torgyán József elnökké választását nem akadályozzák, de támogatni sem fogják. Mi — Somogy megyeiek—a tagság álláspontjának megfelelően képviseltük megyénket és dr. Torgyán József mellett tettük le voksunkat. Dr. Varga Károly sk. főügyész, Barkóczy Gellért sk. mb. elnök, Lehoczky Gyula sk. főtitkár, Nyári Sándor sk. alelnök, Bán József sk. pártigazgató.” Ennyi tehát az 59/1991 iktatószámot viselő levél, amelyet egy nap múlva gyorsan visszavontak. S megkezdődött az „ügy” sajátos kivizsgálása. Egyes kisgazdapárti vezetők szerint a felelősség nem azt terheli, aki a levelet írta, hanem azokat, akik ezt eljuttatták a sajtóhoz. Az ügy érdekessége, hogy a Kisgazdapárt helyi szervezetei csak most a napokban választják meg azokat az új küldötteket, akik majd a hónap végén a párt nagyválasztmányi ülésén arról döntenek, hogy kik legyenek a vezetők. Ezért aztán különös, hogy a küldöttek megválasztása előtt már tudni lehet, hogy Pesten akkor kire adják a voksukat. Információink szerint ilyen tárgyalások folytatására a párt Somogy megyei elnöksége nem adott megbízást. De hát ki tudja, mennyit ér a pártfegyelem, kiváltképpen akkor, amikor egy, a pártalkotmányt is sértő, bár országosnak tetsző „alku” szerint illenék szavazni. Lengyel János (Folytatás az 1. oldalról.) A kereskedelemben az elmúlt évben felgyorsult az állami vállalatok átalakulásának folyamata, bár ez a gyorsulás igencsak viszonylagos. 17 vállalat részvénytársasággá alakult, az állami cég teljes megszűnésével. Kiválással 7, alapítással 2 új állami vállalat létesült, egy állami cég pedig teljesen megszűnt. Összességében tehát 1988-ban 229 állami vállalat létezett és ez ez év május 31-ig mindössze kilenccel (!) csökkent! Az egyetlen jó hír: eddig több mint 60 vállalat jelezte átalakulási szándékát az Állami Vagyonügynökségnek, s ezek elbírálása várhatóan a hó végéig befejeződik. Mindezek ellenére még mindig a kereskedelmi szektor az, ahol a legnagyobb az embereknek vállalkozói kedve. Jelenleg összesen 82 ezer vállalkozás működik a kereskedelemben Magyarországon. Közel négyszeresére nőtt a kft-k száma (6480) és a magánkereskedők is majd négyszer annyian vannak (72 811) mint egy évvel ezelőtt. A Magyarországra beáramló külföldi tőke is eléri a 12 milliárd forintot. A számok nagyok, és ez is egy fajtája a privatizációnak, ám mindez nem menti azt a tényt, hogy az előprivatizációs törvény végrehajtása messze elmarad a várakozástól. Bár a bejelentett üzletek száma — közel tízezer — annyi, amennyire várt a kormány, ám a ténylegesen eladott 186 üzlet nagyon kevés. Ennek egyik oka, hogy a törvényadta lehetőségek mellett zajlott — és zajlik ma is — egy spontán privatizáció, mely során az állami vállalatok a dolgozók bevonásával kft-vé, rt-vé alakította boltjait. Az csak természetes, hogy a spontán privatizáció során a, legjobb üzleteket mentették át társasági formába. Oka a lemaradásnak az elhibázott, rossz hitelkonstrukció. A bankok nem érdekeltek a folyamatban, nem kifizetődő számukra ez az üzlet, ráadásul csak márciustól lehet kölcsönt, felvenni a vásárláshoz. Az Állami Vagyonügynökség is későn kapott észbe, csak a törvény elfogadása után kezdte kiépíteni a végrehajtáshoz szükséges vagyonértékelési, árverési és más szervezeteit. Ráadásul a késve és körülményesen felértékelt és árverésre bocsátott üzletek kikiáltási ára irreálisan magas. Egyelőre úgy látszik, a gyors és minél nagyobb pénzek. be- kasszírozása a cél, nem pedig a hosszú távú történő tervezés. Alapvető gond — mondta Schagrin Tamás —, hogy a vállalkozók körében visszatartó erőt jelent, hogy a legtöbb esetben csak a bérleti jogot kapják meg a privatizáció során, nem pedig magát az ingatlant. Ezért sokan úgy érzik, a „levegőt” vásárolják meg nagy pénzekért. Ez nem így van — hangsúlyozta —, Nyugat-Eu- rópában is ez a gyakorlat, és hazánkban a bérlők érdekeit egyre több szabályozó és törvény védi. A privatizációt tehát gyorsítani kell, annak ellenére is, hogy a fél évvel ezelőtthez képest dekonjunktúra van. Ezt úgy lehet elérni, hogy több önmérsékletet kell tanúsítani a kikiáltási árak megállapításakor. Az alapvető cél a szerkezetváltás, s ne az egyszeri bevétel legyen. Végül az árat úgyis a piac, a versenytárgyalás dönti majd el! Végezetül méginkább érdekelté kell tenni a bankokat, hogy elősegítsék a vásárlásokat. A Somogyi Hírlap kérdésére, hogy a gyorsításra váró privatizációban mikor kerül sorra Somogy megye és a Balaton Schagrin Tamás elmondta, nem kíván a tárca sem helyet, sem üzlettípusokat favorizálni, azonos ütemben kell megvalósítani az eladásokat az országban. A Balaton mindezek ellenére speciális helyzetben van. Nem lenne szerencsés ugyanis a szezon kellős közepén alapvető változásoknak kitenni sem a tulajdonosokat, sem pedig a vendégeket. Ezért a balatoni privatizációval meg kell várni a szezon végét. V. O. PISZTOLY ÉS POLICE Számítógépes rendszer a rendőrségnél A somogyi rendőrkapitányságokon is megjelentek már a számítógépek, amelyeknek a segítségével tucatnyi papírmunka kerülhető el. Az utcát járó rendőröknél azonban még mindig ott a notesz, s ha igazoltatnak valakit, bizony jegyzetelniük kell. Talán már nem sokáig! Tegnap délelőtt a megyei fő- kapitányságon a szakembereknek bemutatták a Ka- possystem Kft. Police nevű rendszerét, amely egy komplett adatfeldolgozó program a hozzáajánlott gépekkel együtt. Az IBM PC-hez közvetlenül csatlakoztatható a Psion Or- ganiser típusú kéziszámítógép. így a rendőrnek az utcán csak annyi dolga van, hogy az adott program segítségével „lebillenttyűzi” a legfontosabb adatokat, majd azokat továbbítja a nagyobb gépre. Ez most még egy kissé körülményes, hiszen csak a szolgálata végén csatlakozhat a rendszerhez, de vannak olyan kisegítő berendezések amelyek azt is lehetővé teszik, hogy rádióhullámok segítségével azonnal továbbíthassa adatait. Ez persze sokba kerül. Mint annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy azonnali visszajelzést kapjon egy-egy körözöttről. Ha a „Police” nem is, de pisztoly és számítógép e- lőbb-utóbb minden rendőr zsebében lesz. N. J. (Fotó: Kovács Tibor) HOLLÁDnaÚTKERESŐ Egy térség égető gondjai N emrég „Holládi félelmek” című írásomban arra kerestem választ, mi lehet az oka, hogy ebben a faluban a legmagasabb az egy lakosra jutó bűncselekmények száma Somogybán. A megkérdezett helybeliek úgy látták, hogy a háttérben cigányok vannak. A cikk megejelenése után levelet kaptam Orsós Jánostól, a nemrég létesített holládi vendéglő tulajdonosától. Azt sérelmezte, hogy „lecigányoztuk” és a helyzetet egyoldalúan megítélő magyarok véleményét tükröztük. Nos, a cigány szót csupán egy népcsoport megjelölésére használtam minden úgynevezett „le" mellékzönge nélkül. A cikk azzal fejeződött be: „Mélyebbre kell ásni — írtam —, hogy megtudjuk a titkot”. A levél nyomán ismét Hol- ládra mentem, s felkerestem Orsós Jánost. Róla tudni kell: Tolna megyéből került Hollódra. Szívén viseli a cigányság sorsát. Kapcsolatot tart fenn a cigányszövetséggel. Azzal, amit.eddig tett, nemcsak a holládi, hanem a környékbeli cigányok tiszteletét és bizalmát is kivívta. Véleménye tehát értékadó. Mivel sikerült találkozni azzal a jobbat akaró maggal is, amely körülötte az utóbbi időben kialakult, nemcsak az ő, hanem egy tágabb cigányközösség véleményét is megismerhettem arról, hogyan látják jelenlegi nehéz helyzetüket és az ebből kivezető utat. Mélyen sérti őket, hogy a magyarok egy kalap alá veszik a cigányokat. A hatóságok is gyakran ebbe a hibába esnek. A rendőrök nagy részének a szemében szinte minden cigány bűnöző vagy előbb-utóbb az lesz. Több példát említettek erre. Sokan nem tudják, hogy egy részük a dögkútból él. Nemrég megesett: egyik asz- szonynak arra sem volt pénze, hogy kisgyermekét eltemet- tese. Gyakran megesik, hogy azt vetik a cigányok szemére a magyarok, amit éppen ők idéznek elő. Majdnem mindenütt szinte éhbérért dolgoztatják őket. Amikor nem hagyják magukat kizsákmányolni és odébb állnak vagy mert alultáplált szervezetük nem bírja a megterhelést és idő előtt abbahagyják a munkát, azzal vádolják őket, hogy lusták, nem szeretnek dolgozni. Elítélik a cigányokat, mert — úgymond — korcsmáznak. Italozásra biztatják őket viszont, amikor azt akarják, hogy a házi kimérőkből elfogyjon a csinált bor, amelytől már az első utcasarkon felbuknak. Átkozzák az újonnan nyílt vendéglőt és tulajdonosát mondván: odajárnak a környék cigányai és ott romlanak el. Csak arról feledkeznek meg, hogy közülük alig fogyasztanak néhányan. Azért jönnek, mert nincs hol összejönni. Számukra a vendéglő egyben találkozóhely, fórum is. A kivezető utat a nagyobb megértésben, a toleranciában látják. Sokat lendítene az együttműködésen, ha a cigányok esetében sem tennének egyenlő- ségi jelet a bűnöző, és a tiszte- ségesen élő, jobbra törekvő cigány közé. Ha segítene a társadalom abban, hogy aki valóban munkájával akar boldogulni, az meg is tehesse. Azt kérik és várják, hogy legalább alkalmi munkát ajánljanak nekik, hogy a betevő falatot megkereshessék, mert az éhség és a nélkülözés igen rossz tanácsadó. A vendéglős, akit talán modern vajdának nevezhetnék, vállalta, hogy 24 óra alatt létrehoz 25-30 fős munkabrigádot, ha van mit tenni. A munka — fűzte hozzá—nemcsak arra jó, hogy jövedelemhez juttassa a családokat, hanem arra is, hogy nevelje őket. Hiszen csak akkor lehet igazán megtudni, ki az, aki nem a tisztességes tevékenységből akar megélni, ha előbb lehetőséget adnak számára, hogy dönthessen. Elemi erővel tört fel a vágy a holládi cigányokból, hogy valamiféle közösségi életet élhessenek. Szívesen alakítanának táncs- csoportot, csak lenne hol ösz- szejönni. Klubbá varázsolnák a szomszédos Marótpusztán a régi mozit, ha kapnának valamilyen segítséget. Akadt olyan fiatal cigányférfi, aki foglalkozna a gyerekekkel, ha ehhez megteremtenék a feltételeket, hiszen — mint mondta — már kicsi korban rá kellene őket nevelni az értelmes életre. Székesfehérváron — jegyezte meg — felkérték erre. Gyakran hallottam tőlük, hogy Somogybán nem fordítanak kellő gondot a cigányokra. Itt csak szövegből van bőven — mondták. A vendéglős nem győzte dicsérni a Tolna megyeiek sok kezdeményezését, amely seregnyi cigánycsalád kiemelkedéséhez vezetett. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megítéljem. Azt viszont tudom, hogy annak a nyomornak és kilátástalan- ságnak káros következményeit, amely Hollódon és környékén lakó (Tikos, Szegerdő, Somogysámson, Marótpuszta is hasonló gondokkal küzd) cigányok körében tapasztalható, az egész társadalom megérzi. Aligha lehet nyugodt a még oly jó körülmények között élő magyar állampolgár is, amíg ekkora közösségek, ilyen alapvető, tengernyi gonddal küszködnek. M egkérdezték tőlem, mit várok attól, ha súlyos gondjaiknak nyilvánosságot adunk. Azt feleltem, abban reménykedem, hogy kapnak segítséget mindenekelőtt azoktól, akik valóban hathatósan tudnak is segíteni. A holládi tapasztalatok azt mutatják, hogy legelőbb oda érdemes adni a támogatást, ahol az érintettek maguk is jobbítani akarnak sorsukon. Szegedi Nándor Ingatlanbörze A legnagyobb hazai ingatlanközvetítők részvételével első ízben rendeznek ingatlanbörzét Magyarországon június 14-16-ig a budapesti Építők Székházában. A börze célja: összehozni az ingatlan- közvetítőket, hogy a fogyasztók, a lakás, az iroda, vagy a telekkereskedők szélesebb választékot ismerhessenek meg. Ellenőrzés a kereskedelemben Az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség elkészítette második félévi munka- programját. Az év hátralevő hónapjaiban többek köztött ellenőrzik a gyermekjátékok értékesítésének, javításának helyzetét, a kórházi élelmezés szabályainak betartását, az új és a használt személygépkocsik forgalmazásának körülményeit. Duna-kanyar tervpályázat Élénk a szakmai érdeklődés a Visegrád-Nagymaros tájrendezési tervpályázat iránt. A 2 millió forintos összdíjazással meghirdetett terv alapján, Magyarországon eddig egyedülálló tájrehabilitációt hajthatnak végre a szakemberek.
