Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-12 / 135. szám

1991. június 12., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 A világbank prognózisa 3350 dollár átlagjövedelem az ezredfordulón Magyarországon A Magyarország és az OECD (Gazdasági és Együttműködési Szervezet) között június 4-én Párizsban aláírt megállapodás kulcspontja: milyen méretű együttműködés bontakozik ki Európa keleti felének állami — így Magyarország — és a 24 legfejlettebb ipari állam között. Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a fellendülés nálunk elvá­laszthatatlan eleme az európai gazdasági folyamatoknak, s vi­lággazdasági érdek is. — Ezért fontos támogatni a közép- és kelet-európai országokat, s ezért kell őket arra ösztönözni, hogy minél hathatósabban kapcsolódjanak be a kontinens vérkeringésébe. Ez nyugati tu­dóskollektívák közös állás­pontja. „A kelet-európai reformor­szágok — köztük Magyaror­szág — az elkövetkező 10-20 évben megduplázhatják az ex­portjukat, ha a nyugat-európai országok készek lesznek rá, hogy megnyissák előttük a pia­caikat” — állapítja meg a Har­vard egyetem professzor-kuta­tóinak most nyilvánosságra hozott, a kelet-európai keres­kedelmi folyamatokat a máso­dik világháború időszakától elemző átfogó tanulmánya. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a kelet-európai reformok sikere összességében jelentő­sen javítja a nyugat-európai or­szágok exportlehetőségeit, s végső soron felduzzasztja a vi­lágkereskedelmet. E tendencia érvényesülését két külső felté­tel nehezítheti az érintett or­szágok számára: a kamatok vi­lágméretű emelkedése és a fej­lődő országok növekvő külke­reskedelmi képességének el­szívó hatása. Más amerikai tu­dósok a Washingtoni Gazda­ságkutató Intézet ugyancsak május második felében kiadott tanulmányában közép- és hosszú távon számolnak a ke- let-közép-európai gazdaságok kibontakozásával. Magánvállalkozók körében végzett közvéleménykutatás alapján arra a következtetésre jutottak, hogy jelentős és nö­vekvő az érdeklődés e térség iránt a világban. A megkérde­zett vállalatok — megfelelő he- ' lyi feltételek esetén — készek megháromszorozni, sőt négy­szeresére növelni itt beruhá­zásaik értékét. A kiindulási szint persze még mindig vi­szonylag alacsony, ezért a Ke- let-Közép-Európában befekte­tésre kerülő összeg így sem fogja meghaladni az érintett vállalatok teljes külföldi tőkeál­lományának 2 százalékát. Az egykori KGST-orszá- gokba juttatandó tőke ily mó­don a következő öt évben — a körülményektől függően és or­szágonként eltérő mértékben — 30-90 milliárd dollárra te­hető. Ez lényegesen keve­sebb, mint amennyit korábban — különösen az érdekelt or­szágok részéről — reméltek, különös tekintettel arra, hogy ennek a tőkének a zömét a volt NDK gazdaságának talpraállí- tására szánják. Visszafogottan derűlátó képet rajzol fel a tér­ség lehetőségeiről néhány más, Nyugat-Európa külön­böző fővárosaiból származó elemzés is. A szakértők széles köre abból indul ki, hogy az el- múlfr-idöszak gazdasági és tár­sadalmi változásai Európa ke­leti felében minden országban a termelés jelentős visszaesé­sével járnak együtt.. Az NDK-ban — amely kiszolgálta­tottja lett á nyugatnémet kon­szerneknek — a termelés- csökkenés tavaly 1989-hez vi­szonyítva 19, Lengyelország­ban 13, Romániában 11, Bul­gáriában 10 százalék volt, nem is szólva a Szovjetunióról, ahol a zuhanás mértéke az idén is 12-15 százalék lesz. Viszonylagosan jó a magyar és lengyel helyezés a bécsi Nemzetközi Gazdaságössze­hasonlító Intézet legfrissebb elemzése szerint. Az intézet úgy ítéli meg, hogy kivétel nél­kül minden volt KGST-ország gazdasági teljesítménye to­vább csökken 1991-ben, az egész évben legalább 11 szá­zalékkal, a mezőgazdaságban 3 százalékkal. A belső gazda­sági struktúraváltás nyilván­való hatásain túl — úgy látják —, a másodikfélévben fokozot­tan érezteti majd a hatását a KGST kereskedelem össze­omlása és a Golf-válság. Ma­gyarország és Lengyelország helyzete annyival lehet e- lőnyösebb a többi országénál, hogy mindkettő jelentős mér­tékben növelte nyugati export­ját, s ily módon „váratlanul megjavult a kereskedelmi mér­legük". Hasonló a kép a valuta- tartalékok vonatkozásában is: miközben az egész térség de­vizatartalékai 32 milliárd dollár­ról 23 milliárd dollárra csökken­tek, Lengyelország és Ma­gyarország tartalékai nőttek. (A térség adósságállománya közben 8 milliárd dollárral emelkedett, azért csak enoyi- vel, mert a nyugati bankok szi­gorították a hitelnyújtás feltéte­leit. Az összadósság 1990 vé­gén így is elérte a 140 milliár­dot, s ma már megközelíti a 150 milliárd dollárt.) Mindebben szerepet játszik az is — ezt a Brüsszelben működő Európai Kereskedelmi Kamara publi­kálta, 19 tagországhoz (köztük elsőízben a Magyar Gazdasági Kamarához is) eljuttatott kör­kérdésére kapott válaszok alapján —, hogy a kelet-kö- zép-európai országok exportá- lási reményei mindez ideig csak korlátozottan érvényesül­tek, s így a piacnyitás negatív gazdasági következményei is tovább hatnak. M ikorra és hogyan le­het úrrá lenni ezeken a nehézségeken? A kutatók évtizedekkel számol­nak. A világbank prognózisa például csak több évtized múlva tartja elképzelhetőnek, hogy a keleti térség országai elérjék a nyugat-európai ipari államok mostani teljesítmé­nyét. De azok sem egyforma mértékben. A „gazdag észak” (Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország) 2000-ben elérheti az évi 3350 dollár átlagjövedelmet a „a szegény dél” (Bulágária, Jugo­szlávia, Románia) viszont ép­pen 1000 dollárral kevesebbre számíthat. Adam Zwass, a bécsi Der Standard szemleírója arra hívja fel a figyelmet, hogy „Ke- let-Európa átformálásának épí­tészei — bár sokan közülük a Harvardon végeztek — sokat tudnak arról, hogy működik a piacgazdaság. De keveset tudnak az oda vezető útról”. A vizsgafeladat tehát a magyar gazdaság építői-irányítói szá­mára is adott: tanulni az utat. Kocsis Tamás Ott repül apuka, integess neki! Boszorkány század Dübörgő Szuhojok vetnek pillanatnyi árnyékot az erős napsütéstől elkínzott, mégis ál­landóan fölfelé irányított sze­meinkre. MÍG 21-esek hármas köteléke érkezik szelíden va­lamivel hangsebesség alatt a domb felöl, s kétoldalról tá­madja a vezérgépet. Az né­hány pillanatra eltűnik egy fel­hőben, majd óriási bukfencet vetve hátra, üldözöttből üldö­zővé válik. Fülsiketítő élmény. Lent a közönség értően bó­logat, nem újdonság ez nekik, hisz ők is berepülőpilóták vol­tak egykor. A második világhá­ború egyik legismertebb repü­lősszázadának, a Boszorkány századnak a tagjai. A hajdani éjszakai bombá­zókból ma már csak húszán maradtak, szétszórva a világ­ban. Mégis a legtöbben eljöttek a taszáriak meghívására, hi­szen negyven év után úgy tű­nik, végre újjáéledhetnek a bo­szorkányok. A taszári egyes számú repülőszázad veszi fel a legendás nevet, s a fiatalok rá­termettségüket, mondhatni boszorkányos ügyességüket bizonyítandó produkálták az előbbi „égi háborút”. A látvá­nyos bemutató megdobogtatta a régiek szívét. Előkerültek az Fotó: Kontsagh Sándor emlékek, kopott fényképek, nevek... Mit tudsz róla, mi van vele?... Lezuhant még negy­vennégyben... — Messerschmidt 109-es- sel repültem, és összeakadtam egy amerikai Leitninggel. Be voltam ijedve, de azért kilőt­tem. 8000 méterről ugrott ki a pilótája. Meglátogattam a kór­házban, jól elbeszélgettünk, kicsit talán össze is barátkoz­tunk, aztán egy nap elvitték a németek — meséli pipáját töm- ködve Rekettyés László. —Jó látni ezeket a fiatalokat, — folytatja — hiszen saját fia­talságunkat juttatják az eszünkbe. Kislányközeiben sem vert jobban a szívem mint most. A bemutató után rövid ün­nepségre került sor, amelyen Pinkóczi József őrnagy, a fiata­lok parancsnoka mondott kö­szöntőt. Ezután a régi harcostársak, egykori parancsnokuk, a világ­háborúban hősi halált halt Mo- csáry István emlékére fát ültet­tek a laktanya repülős emlék­műve közelében, s megkoszo­rúzták az emlékművet. N.L. Somogybán több mint 130 személy nyugdíját vizsgálják felül Nagy Húszéin Tibor, az Agrárszövetség főtitkára nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak Válságkezelő mechanizmusra van szükség Somogybán nincsenek ma­gas nyugdíjak. Az átlagos ellá­tás összege 7056 forint, és összesen 94.184 személynek kézbesít nyugdíjat a postás. Huszonötezer forintnál több nyugdíjat tizenhármán kapnak. Minden második nyugdíj vi­szont 7 ezer forintnál keve­sebb. Az utóbbi időben mégis szóbeszéd tárgya volt ez az el­látás. Oka ennek egy új tör­vény, amely az egyes nyugdí­jak felülvizsgálatáról, illetve az egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről intézkedik. Sárdi Gyula, a megyei társada­lombiztosítási igazgatóság igazgatója mondta: — A törvény felülvizsgáltatja azokat a nyugdíjakat, amelyek megállapítása eltért az általá­nos szabályoktól. Ezeket az ügyeket három kategóriába so­rolja: az elsőbe az állami veze­tők részére megállapított nyugdíjak, a másodikba a volt MSZMP KB által történt nyug­díjmegállapítások, a harma­dikba pedig az úgynevezett korengedményes ügyek tar­toznak. A felülvizsgálat a Nyugdíjfolyósító Főigazgató­ságon, illetve a megyei igazga­tóságokon történik. — A felülvizsgálat így érinti az állami vezetőként nyugdíjba vonult Losonczi Pált is? — Igen, érinti. Az új nyugdí­jának megállapításán jelenleg dolgozunk. Állami vezetőként egyébként más nem kapott ilyen ellátást Somogybán. Felül kell vizsgálni viszont 44 olyan nyugdíjat, amelyet az MSZMP KB-ban állapítottak meg. Valamennyien behozták már az új nyugdíj megállapítá­sához szükséges igénylő la­pot. A törvény szerint az MSZMP által megállapított nyugdíjak folyósítását a fői­gazgatóság június 30-ával megszünteti. Á beadott új igé­nyek alapján állapítják meg a szolgálati időt és a bruttó kere­setet, s ennek alapján pedig a nyugdíjat. Úgy, ahogy azt an­nak idején is megtettük volna, ha hozzánk fordulnak. — Jelentősek-e az eltérések az általános szabályoktól? — A beadott okiratokból azt tapasztaltuk, hogy lényeges el­térés nem volt. Néhány eset­ben számították csak kedve­zőbben a szolgálati időt: ha va­laki az öregségi korhatár el­érése előtt ment nyugdíjba, ak­kor felkerekítették a szolgálati idejét, úgy tekintették, mintha már betöltötte volna a nyugdíj- korhatárt. Ezekben az esetek­ben az új nyugdíjmegállapítás­kor kevesebb lesz a szolgálati idő és kismértékű, néhány száz forint a nyugdíjcsökkenés. Az új határozat után már ezt a nyugdíjat folyósítják. — Volt már akitől az idén megvonták a nyugdíjat? — A Nyugdíjfolyósító Fői­gazgatóság csak azoknak kül­dött értesítést, akik június 30-tól nem kapnak ellátást. Küldött egy űrlapot is a tájékoz­tatással, hogy a lakóhely sze­rint illetékes igazgatóságot ke­ressék fel nyugdíjigényükkel. Csak az állami vezetők nyugdí­jának beszüntetésére került sor május 31-ével. — A harmadik csoportba a korengedményes ügyek tar­toznak... — Igazgatóságunk területén ez a legnagyobb csoport. Azok a gazdasági, párt- és mozgalmi vezetők tartoznak ide, akik an­nak idején korkedvezménnyel vonultak nyugdíjba. Ezeket az ügyeket is felül kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy az ÁBMH, vagy a Munkaügyi Mi­nisztérium adta a korenged­ményt. Erről is kaptunk egy ki­mutatást. Ez a felülvizsgálat megyénkben több mint 130 személyt érintene, de közülük többen már nem élnek. Ennek a csoportnak a tagjai azonban nem kaptak értesítést a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságtól. Ezeket a nyugdíjakat annak idején mi állapítottuk meg, ezért rendelkezésünkre állnak az akták. Azt vizsgáljuk, hogy történt-e az általános szabá­lyoktól eltérő nyugdíjszámítás. Véleményem szerint csak a szolgálati idő számításban le­hetett eltérés. A korenged­ményt kérők közül ugyanis tu­domásom szerint 17-en kaptak arra lehetőséget, hogy a szol­gálati idejüket az öregségi kor­határig számoljuk. Ók most számíthatnak arra, hogy a nyugdíjuk a beszámított évek arányában csökken. A többi esetben a felülvizsgálat csak formai jelentőségű, sokan be­töltötték már a nyugdíjkorha­tárt. — Mi történik azokkal a kor- engedményes nyugdíjasokkal, akik még nem töltötték be az öregségi korhatárt? — Nekik nincs jogalapjuk a nyugdíjra. Az általános szabály az, hogy csak a korhatárt be­töltő személy jogosult nyugel­látásra. A korhatárt megelő­zően csak akkor kaphat valaki nyugdíjat, ha rokkant, de nem öregségi, hanem rokkantsági nyugdíjra jogosult. — Tehát nekik újra munkát kell vállalni? — Ez előfordulhat, de nálunk Somogybán csak néhány személyről lehet szó. Lengyel János (Folytatás az 1. oldalról.) A feladat egyrészt az, hogy azonnal le kell küzdeni a tom­boló válságot, másrészt ki kel­lene dolgozni végre már az ágazat válságának kezelésére szolgáló mechanizmust. A kormányzatnak kategorikusan meg kellene fogalmazni, mit is vár az agrárágazattól, és ho­gyan kívánja a mezőgazda­ságból élők arányos jövedele­mét biztosítani. — Hogyan értékeli a kárpót­lási törvény körüli vitát? A jelen­leg megfogalmazott részleges kárpótlás mekkora lehetőséget ad a nyugat-európai integráci­óhoz? —Semekkorát! Önmagában a részleges, de akár a teljes kárpótlás sem lehet eszköze az európai integrációnak. Ha a kárpótlás vagy kártalanítás problémáján túljutunk, akkor lehet csak gondolkodni azon, hogy egyáltalán hogyan történ­jék meg a magyar mezőgazda­ság szerkezet- és tulajdoni vál­tása. A vitát is ketté kell választani. Egyrészt adott a kárpótlás ügye, másrészt a körülötte zajló vita. A kárpótlás körüli vita csak arra alkalmas, hogy a valóban jelentős problémákról elterelje a figyelmet. Időnként olyan ér­zésem támad, mintha ez lenne a fő cél! A kárpótlás kérdéseit annak idején több párt is vá­lasztási céljául tűzte ki. Az azóta kialakult politikai harc sokkal nagyobb mértékben kel­tette fel a kárpótlás iránti érdek­lődést, mint az valójában indo­kolt lett volna. A kárpótlás ügyében véleményem szerint a járható út az, ha az életet, a személyes szabadságot és a tulajdont ért sérelmeket alkot­mányos keretek között, a tár­sadalom teherviselő képessé­gének figyelembe vételével el­rendezik. Óriási hiba és rendkívüli gazdasági kockázat, ha a kár­pótlás kérdését a tulajdonre­formmal, a tulajdonszerzéssel akarják összemosni. Egy alaposan kidolgozott gazdasági reformot szolgáló tulajdonkoncepciót kellene ki­dolgozni. Ha a kárpótlást és az integrációt mégis összefüg­gésbe hozzuk, akkor a nyu­gat-európai integrációhoz való csatlakozás nem valósulhat meg a gazdasági, tulajdoni vi­szonyok átalakítása nélkül. Ez addig nem oldható meg, amíg vitás kérdések lesznek. Az Alkotmánybíróság hatá­rozata a demokratikus intéz­ményrendszer működését iga­zolja. Az erre reagáló koalíciós párti megnyilvánulások viszont aggodalommal töltik el az ál­lampolgárokat, mert ez a de­mokratikus rend törékenységét is mutatja. Mészáros Tamás Bizonytalan napraforgó Eredménytelen tárgyaláso­kat folytattak a somogyi, olajos növényeket termelő gazdasá­gok képviselői a növényolai- pari vállalattal. Azok a terme­lők, akik február végéig nem kötöttek szerződést a céggel, nem számíthatnak arra, hogy eladhatják termésüket. A NO- MOV olcsó import napraforgót is be tud szerezni. Dohány a dohányhoz Segíti a nagyatádi dohány­beváltó a termelőket. Kamat­mentes hitelt adnak az öntö­zési lehetőségek megteremté­séhez és a háztáji szárítók fel­állításához. Nagyobb kényelem, több szabadidő Átutalási betét­számla (113014)

Next

/
Thumbnails
Contents