Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-11 / 108. szám
1991. május 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Az ország egyik legjobb teátrumában Színházi találkozóra készül Kaposvár Koltai Tamás: Szubjektív megítélésem szerint válogattam Tizedik alkalommal kerül sor május 18-26. között az Országos Színházi Találkozóra, amelynek ezúttal Kaposvár lesz a házigazdája. A jelentős kulturális esemény részleteiről kérdeztük Koltai Tamás színikritikust, a találkozó szervezőjét. — Miért esett a választás Kaposvárra? — Amikor felmerült, hogy most vidéken legyen a színházi találkozó, akkor teljesen nyilvánvaló volt Kaposvár. Az ország egyik legjobb — vagy talán a legjobb — színháza van itt, és adottak a körülmények is a fesztivál megrendezésére. Emellett olyan közönséget nevelt föl, amelyik feltehetően érdeklődéssel figyeli majd az előadásokat. — A találkozón 14 darabot láthat a közönség, nagy- színházi és stúdióelőadásokat egyaránt, az ország több társulatának produkcióját. A válogatás hogyan történt? — Abszolút szubjektív megítélésem szerint válogattam. Ez a gyakorlat máshol is ismert: egy kurátor állítja össze a repertoárt. Természetesen ezért az esztétikai és etikai felelősséget is vállalja. Ebben az évadban ezek voltak a legjobb előadások az országban, és — ízlésem szerint — azok a produkciók kerültek a találkozóra, amelyek valami újat és eredetit akartak létrehozni. Nagyon fontosak a fesztivál stúdióelőadásai, hiszen az igazi színházak "őrhelyei" ezek. Az arány egyébként kedvezőtlen a fővárosi színházakra nézve, de valóban nem volt több, erre a fesztiválra méltó budapesti előadás. — A találkozón a bemutatókon kívül milyen programok lesznek? — Sajnos ebben a kérdésben nem vagyok optimista. Kellene, hogy legyenek szakmai találkozók, ankétok, beszélgetések. Ha mégsem lesznek, annak oka: a szakmabelieknek a mai viszonyok ezt nem teszik lehetővé, ugyanis nem tudnak Kaposváron maradni a találkozó végéig. Másrészt anyagi okai is vannak ennek, hiszen a költségei kevésbé biztosíthatók. Ami biztos: a televízió Kaposváron lesz és a bemutatók felvételén kívül műsort készítenek még a fesztivál ideje alatt. A tervek szerint — még a díjkiosztás előtt—a zsűri is tart egy nyilvános ülést. Varga Zsolt Új igazgató a múzeum élén Dr. Jungbert Béla: Arányosan szeretnénk kutatni, fejleszteni, publikálni és kiállítani A megyei önkormányzat, a múzeum dolgozói, valamint a szakmai bizottság együttes döntése alapján április 29-től dr.Jungbert Bélát nevezték ki a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága élére. A 39 esztendős igazgató Kolozsváron született, és történelem-latin szakos tanári, valamint régész-diplomáját az ottani egyetemen szerezte. A kolozsvári Erdélyi Történelmi és Régészeti Múzeumban régészként dolgozott. A szakterülete az őskőkor kutatása volt. Több feltárást végzett a Nyugati-Kárpátok barlangjaiban. Magyarországra 1979-bén települt át, és a székesfehérvári István Király Múzeumban a megye őskorával foglalkozott. Intenzív közéleti tevékenységet is végezett. Az őszig megtartja a székesfehérvári önkormányzatban a képviselői mandátumát. — Milyen tervekkel érkezett Somogyba? — Úgy érzem, megvannak azok a személyi feltételek — igaz, az osztályokon különböző súllyal —, amelyek alapján érdemi munkát végezhetünk. Inkább a szakmai összefogás, az irányítás és egy intézményhálózati koncepció az, ahol új struktúrákat kell kidolgozni és életbe léptetni. Minden krízisben a kultúra a legsérülékenyebb. Intézményeiben és dotálásában. A saját életterüket és hatáskörüket most tisztázó helyi és megyei ön- kormányzatoknak, partnereknek és egyben felelős gazdáknak kell lenni. A megyei múzeumok egységes szervezetét meg kell őriznünk; annak ellenére, hogy nincs pénz, és a törvényi háttér is hiányos. — Egyes önkormányzatok szívesen átvennék a helyi múzeumok működtetését. — A különböző településeken lévő kiállítóhelyek fölött továbbra is szakmai felügyeletet kíván gyakorolni a megyei múzeum. Számos egységnél nagymértékű felújítás szükséges. Tatarozásra szorul a központi épület, a Rippl-Rónai villa, s Barcson és Marcaliban is vannak gondok. A kisebb bemutatóhelyeket csak azért nem említem, mert ezek zömében megkérdőjelezik, hogy egyáltalán elhelyezhetünk-e bennük műtárgyakat. Nyitottabb és intenzívebb kiállításstratégiát szeretnénk megvalósítani. Jobban jelen akarunk lenni a város, a megye kulturális életében. Megjelentetjük a Múzeumi Híradót és újra lesz évkönyve a Somogy Megyei Múzeumnak. Arányosan szeretnénk kutatni, fejleszteni, publikálni és kiállítani minden olyan szakterületen, amelyet egy-egy múzeumi osztály képvisel. Továbbra is előttünk áll a Kis-Balaton környékének ré(Fotó: Király) gészeti kutatása, a Déli autópálya és az M-7-es nyomvonala feltárásának ránk eső szakasza is izgalmas feladat. Új állandó néprajzi és régészeti kiállítást, hangsúlyozottan somogyi jellegű természettudományos kiáll ítástlervezünk és továbbra is bemutatjuk a múzeum rendkívül gazdag és változatos képzőművészeti anyagait. Szeretnénk valahol olyan teret kialakítani, ahol akár havi változtatással egy jelentősebb leletet vagy tárgyegyüttest elhelyezhetünk. Az épületben nagyobb időszakos kiállítások is helyet kapnának, amelyeket vándoroltatnánk a megyében, az országban... — Milyennek találta a múzeumot? Az első benyomásom az, hogy a múzeumban sokkal nyugodtabb és ígéretesebb a légkör, mint ahogy azt sokan gondolják. Munkatársaimtól azt kértem: elsődlegesen szakmai feladataikra koncentráljanak. Eredményeket kell produkálnunk, s a múzeumról alkotott képet kell tudatosan megváltoztatnunk. Ez természetesen feltételez egy új intézményműködtetési koncepciót, ami ejvi szinten ki van munkálva. Ám ez a gyakorlatban szerkezeti-szervezeti és személyi változtatásokat is feltételez. Ezeknek iránya azonban kizárólag a szakmai előbb- rejutást célozza. Tudatában vagyok annak, hogy az anyagi lehetőségek ebben a megyében is igencsak korlátozottak. Ugyanakkor a közművelődés és a kultúra intézményhálózati rendszerének a védelme nagy felelőssége és kötelessége minden önkormányzatnak. Az intézményi költségvetés megtervezését alapvetően meghatározza a megyei költségvetésből erre szánt keret. E téren máris reális félelmeim vannak, hiszen olyan elképzelésekről is hallottam, amelyek a megyei múzeum érdembeni működ- tethetőségét is megkérdőjelezték. Lörincz Sándor Filmjegyzet A Keresztapa III. A z országos bemutatóval egyidőben a kaposvári Szivárvány Filmszínház is műsorára tűzte a — Mario Puzo nagysikerű bestselleréből készült — Keresztapa-trilógia harmadik, befejező részét. Francis Ford Coppola a Cor- leone család történetének újabb epizódjait feldolgozó játékfilmje az idei Cannes-i fesztivál egyik nagy vesztesének számít. A borsot a rendezőként elsőfilmes színész, Kevin Costner törte az orruk alá, aki Farkasokkal Táncoló című vállalkozásával tarolta le az elismerések javát. Coppola hoppon maradt... Nem így 1972-ben, amikor A Keresztapa első — majd három — órás része 3 Oscart és 200 millió dollárt hozott a konyhára. A Keresztapa folytatása 1974-ben készült el és még nagyobb sikert hozott. Jutalma hat Oscar-díj lett. (A két rész összesen 21 felterjesztést kapott és elérte a világ legjövedelmezőbb mozija címet.) Francis Ford Coppolát egyszer megkérdezték, miért készít filmeket. A következőt felelte: „Azért készítek filmeket, hogy kifizessem adósságaimat, amelyeket akkor csináltam, amikor filmeket csináltam azért, hogy más filmeket csinálhassak.” A Keresztapa III. hazai bemutatója, szemben „elődeinek” bő tízéves csúszásával, alig néhány hónapot késett a New York-i bemutatóhoz képest, de sikerében nem maradt el tőle. Coppola 16 év elteltével fogott hozzá a folytatáshoz és a már jól megszokott gyakorlathoz híven eredeti helyszíneken forgatott. 1989 novemberében kezdte Rómában; hat hétig dolgozott a Cinecitta műhelyében, majd a stáb Szicíliába tette át székhelyét. A munkálatok New Yorkban fejeződtek be 8 hónap múltán. Gordon Willis (Woody Allen társa filmjeiben) gyönyörűen komponált, egymásba gördülékenyen kapcsolódó mozgókamerás képei nyitják a mozit. Coppola ezúttal sem kapkod, a 163 perc tiszta filmidőt mértéktartó élvezettel játssza végig. A stílus érett és kimódolt, csakúgy, mint a főszereplő Michael Corleone — AI Pacino — visz- szafogott egyénisége. Ebben az epizódban Michael Corleone a család eddigi tevékenységének és ügyleteinek legalizálásán fáradozik. Figyelme Európa, illetve a Vatikán felé fordul, ott keresi az üdvözülést, a legitimitást. Michael legfőbb gondja az, hogy biztonságos, minden tiltott tevékenységtől mentes életet teremtsen szeretteinek. Nehéz dolga van... Francis Ford Coppola családi filmje egyben családi vállalkozás is. A női főszerepeket talán kicsit túlsztárolt leánya, Sophia Coppola és nővére Ta- lia Shire alakítják. A zenét — egykor Nino Rota — most Carmine Coppola szerezte. A film utolsó harmadában Coppola jutalomjátékát láthatjuk. Velünk játszik. Végtére is megengedheti magának. Jól csinálja. Balassa Tamás Vigyorgó szegénység Balogh Lajos groteszk rajzai Siófokon Az Élet és Irodalomban tűntek fel ezek a jellegzetes, perifériás figurák. Borostás kocsmatöltelékek, utcaseprők, kuka-dézsmálók, ószeresek, a nagyvárosi lumpenvilág bené- pesítői, akik, úgy tetszik, jobb híján ezt a világot próbálták a maguk számára otthonossá tenni. Öreg vagányok, akiknek ha volt is valaha feleségük, gyermekük, már régóta egyedül járják útjukat, elhagyták őket, vagy maguk űzték el a családot, napról napra, a mának élnek, nincs gondjuk a holnapra. Lakás híján hol itt, hol ott húzzák meg magukat éjszakára, ők azok, akik az állóbüfékben lecsapnak a maradék ételre, az ott hagyott félkorsó sörre, alkalmi munkákból keresik a fröccsre, féldecire valót, s ha sikerül egyszer-kétszer alaposan felönteni a garatra, még boldognak is érzik magukat. Balogh Lajos groteszk rajzai furcsa érzéseket keltenek bennünk. Nem adhatjuk át magunkat a részvétteljes szomorúságnak (pedig legszívesebben azt tennénk), mert a micisapkás, kigombolt overállos kocsmavendég ránk vigyorog fogatlan szájjal, s vidáman integet a sörösüveggel. Ezek a figurák ugyanis a legritkább esetben tudják magukról, hogy ők szerencsétlenek. És jókat nevetnek, csapdossák egymás vállát, vaskos tréfákat mondanak a társaságukban piáló kivénhedt prostituáltnak, aki ugyancsak torz mjo- sollyal reagál az útszéli humorra. A harminchét éves művész ugyanis azt vallja: "nem lehet az ember annyira szerencsétlen, hogy ne legyen egy csöppnyi vidámság az életében". Balogh Lajos Kaposváron született, Tatán járt gimnázui- umba, s Kerti Károly Mun- kácsy-díjas grafikusművész volt a mestere. Budapesten él, az Élet és Irodalom felfedezettje, de a Rakéta regényújságban is gyakran szerepelt sajátos témáival. I989 óta tagja a Művészeti Alapnak, több hazai és nemzetközi tárlaton állította ki műveit. Az idén februárban, a kaposvári első országos groteszk képző- és iparművészeti kiállításon különdíjat kapott "A zene csak a miénk" cimű, utcai muzsikusokat megjelenítő kompozíciójáért. Első önálló kiállítása a napokban nyílt meg Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ galériáján, s május 26-ig tekinthető meg. (Szapudi) Védett somogyi pincék Kétszáz védett műemlékkel gyarapodott Somogy az elmúlt évben. A balatonberényi és a balatonkeresztúri szőlőhegyen mintegy kétszáz pince és présház érdemes arra, hogy megőrizzék a népi építészet emlékeként. A hét elején Pécsváradon rendeztek tanácskozást Dél-Dunántúl népi építészeti örökségéről. Ezen vett részt Lőrincné dr. Szabó Tünde Somogy megyei főépítész, aki előadásában ismertette a balatonberényi és a balatonkeresztúri szőlőhegyi pincék és présházak kultúrhistóriáját és bemutatta azokat az épületeket, amelyek száz- százötven éve őrzik a népi építészet emlékeit. A tanácskozás alkalmat adott arra is, hogy a műemlék- védelmi szakemberek, a régészek és az építészek együtt dolgozzanak a jövőben. A Somogy Megyei Közgyűlés élet- rehívta a környezetvédelmi és műemléki bizottságot, amely jelentős támogatást kap értékeink megőrzésében. A helyi önkormányzatok felelőssége is megnőtt e téren. Lőrinczné dr. Szabó Tünde elmondta: — A balatonberényi és a balatonszentgyörgyi pince -és présháztulajdonsok büszkék arra, hogy a műemlékvédelem is fölfigyelt építményeikre. A megyei közgyűlés pedig felmentést kért az alól, hogy a két település szőlőhegyein csak harminc négyzetméter alapterületű pincék épülhessenek a jövőben. A régi épületek példája nyomán hatvan négyzet- méter alapterületű pincék és présházak építésére is adhatunk engedélyt — mondta a megyei főépítész. A pécsvá- radi tanácskozáson előadást tartott dr. Magyar Kálmán, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának a régésze is, aki történelmi visszapillantásában megyénk Árpád-kori és középkori lakóházépítészetéről szólt. A rendezvényhez kapcsolódóan nyílt kiállítás Lantos Miklós fotóiból, amelyek közül számos Somogy műemlékeit örökítette meg. H. Csukás Györgyi a mernyei uradalom 18-19.századi épületeit mutatta be, Knézy Judit az 1696-tól 1860-ig épült somogyi falusi házak változatosságát ismertette. Jugoszláv részvevők hívták föl a figyelmet a Dráva-menti vízimalmok magyarországi kutatásának fontosságára. A balatonberényi és a balatonkeresztúri pincék és présházak fotódokumentációjából ez év őszén kiállítást rendeznek Budapesten a Néprajzi Múzeumban. (Horányi)
