Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-09 / 106. szám
1991. május 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — TÉKA 7 Ismerjük meg a Bibliát /6/ A próféták Michelangelo: Ezekiél próféta. 1508 — 1512. Az ószövetségi könyvek második csoportja azoknak az embereknek a tanítását őrzi, akiket prófétáknak nevezünk. A próféta név a görög prófétész szóból ered, amely a héber Biblia nabi kifejezését adja vissza. A nabi /próféta/ értelme lehet "aki beszél, aki hirdet", és lehet "hívott, meghívott". Az utóbbit szokták előnyben részesíteni, s így az ószövetség nabi-nak nevezi azt a személyt, aki Istentől meghívást kapott arra, hogy szavát hirdesse Izrael népének, elsősorban élő beszédben, némelykor jelképes cselekedetek formájában is. írópróféták, akik prédikáltak A próféták a történeti könyvek tanulsága szerint már Kr. e. a 11. századtól megtalálhatók Izraelben (pl. Sámuel, Nátán, Illés, Elizeus), de csak a 8. század közepétől jelent meg az ún. klasszikus prófétaság, amely Kr. e. a 4. századig tartott. A klaszikus próféták igehirdetését olvashatjuk a Bibliában. Ezért nevezik őket íróprófétáknak, ami nem egészen szabatos, minthogy a próféták nem írásban, hanem élő szóban, prédikációban hirdették Isten szavát. Az írott könyvek az elmondott beszédek összegyűjtéséből alakultak ki a próféta tanítványai vagy hagyományozó körök munkája nyomán. A próféták küldetésük igazolásaként arra hivatkoztak, hogy a közvetlenül Izrael Istene szólította és állította őket szolgálatába (Iz 6; Jer 1; Ez 1; Ám 7,14). Nem saját gondolataikat hirdették, hanem egyedül és kizárólag a meghívó Isten szavát. Csak neki tartoztak számadással, s rajta kívül nem érezték magukat alávetve semmiféle tekintélynek. Az Istennel való találkozást olyan erőnek élték meg, amely ellenállhatatlan és egész életüket gyökeresen átalakította. A meghívás kiragadta őket eredeti életkörülményeikből is és olyan útra vezette, amelyet esetenként vállalni sem akartak. Ennek jellegzetes példája Jeremiás élet- története. A meghívás független volt eredeti foglalkozásuktól és származásuktól is; Ámosz pásztor, Izajás arisztokrata volt, Jeremiás a papsághoz tartozott és korának "értelmiségi" rétegéhez állt közel. A próféták küldetése egész Izraelhez szólt. A hit és erkölcs kérdéseit nem elvontan, hanem konkrét megnyilvánulásaiban nézték, ezért figyelmük az emberi életnek szinte minden területére kiterjedt. Tanítottak és bíráltak Tanításukban foglalkoztak a kultusszal, az állam kül- és belpolitikájával, a társadalom szociális vonatkozásaival, sőt a környező népek sorsával is. Korunk viszonyai gyakran kemény kritikára késztették őket. Taglalták a hitnek és a hitből fakadó erkölcsi cselekvésnek a megnyilvánulásait, amelyekre Izraelt választott- sága és az Istennel való szövetsége kötelezte. Az eljövendő pusztulást gyakran drámai képekben írták le. Ám a fenyegető ítéletet nem látták elkerülhetetlennek, mindig megmaradt a lehetőség a bűnös életvitel megváltoztatására, s így Istenhez térve az üdvösség ajándékának reményére. Ezért a próféták tevékenységében kiemelkedő szerepe volt a megtérésre való felhívásnak, az isteni megbocsátás és az üdvösség új lehetőségének. Kritikájuk, főként pedig az ítélet hirdetése miatt a próféták a közvélemény ellenállásába ütköztek, mely kétségbe vonta tanításuk és küldetésük isteni eredetét. Ámoszt kiutasították a bételi szentélyből és Izrael királyságából (Ám 7,10 közv.), Ozeást bolond prófétának tartották (Oz 9,7 köz.), Izajás szavát a király és környzete elutasította, de a legbővebb leírás Jeremiás lelki és testi szenvedéseiről maradt fenn. Tevékenységük átértékelése 586 után következett be, amikor II.Nebukadnezár újbabiloni király lerombolta Jeruzsálemet, Juda királyságát megsemmisítette, lakóinak jelentős részét Babilonba deportálta. A nemzeti katasztrófát Isten büntetéseként élték meg, amelynek bekövetkezte igazolta a próféták szavát. Úgy érezték, hogy a beszédeikből levont tanulságok megteremthetik a jövőbeli isteni megbocsátás reményét. Ezért tanításukat mint Isten Izraelnek szóló üzenetét összegyűjtötték. Egyúttal Isten sugalmazására újabb hitélményekkel kiegészítették és saját korukra értelmezték. Isten szándéka nem az ítélet A próféták vigasztalták is a népet. A nehéz történelmi helyzetekben reményt öntöttek kortársaikba. Azt az üdvössé- ges jövőt hirdették, amelyet Isten készít Izraelnek, mert nem hagyja el népét. A büntetés nem az utolsó szó az üdvösség történetében, Isten szándéka nem az ítélet, hanem a megbocsátás. A próféták gyógyító és buzdító hatása a Babilonba hurcolt izraeliták körében mérhető fel. A közöttük tevékenykedő próféta, akinek tanítását Izajás könyve 40-55. fejezeteiben találjuk és Ezekiél hatására tartották meg hitüket és nemzeti azonosságukat, így ők adtak lendületet a fogság utáni zsidóság helyreállításához. A zsidó nép és a kereszténység egyaránt Isten szavának közvetítőit látja a prófétákban, akik szellemi és erkölcsi nagyságuk révén az egyetemes emberi értékrend képviselői is. (Folytatjuk) Rózsa Huba róm. kát. hittudományi egyetem professzora Avarok a múló időben zelmi információval szolgál. A zene feltehetőleg az avarok életében is mindennap jelen volt — Milyen zene lehetett ez? — Szakemberek véleménye szerint leginkább acsuvas, burját, mongol archaikus zenével rokonítható. A kiállításon ezek szólnak, állathangokkal, a hétköznapi élet apró zörejeivel. A jurtából a csillagos égre látunk, amely talán jelzi azt az atmoszférát, amelyben az avarok éltek, azt a közvetlen kapcsolatot, mely a természettel fűzte őket össze. — Amiket látunk, tulajdonképpen életképek. — Igen, hiszen így életközellibbé válnak a bemutatott tárgyak, melyek mindegyike másolat. Nem csupán azért, mert a kiállítás nyitott, tehát minden darabja könnyen hozzáférhető, hanem elsősorban azért, mert a rekonstruált, frissen varrt, festett ruhákhoz nehezen illeszthetőek a több száz éves régészeti leletek. A stílus így egységes, az információk viszont nem vesztenek értékükből. Egyébként — a zenéhez hasonlóan — csuvas, burját és mongol népmeséket is őriznek magnószalagjaink. A látogatók — elsősorban nyilván a gyerekek — feltehetően szívesen hallgatják majd őket. Török Erzsébet Mit tudtunk eddig az avarokról? Az átlag magyar polgár ismeretei alighanem kimerülnek abban: honfoglaJó őseink ideérkezvén, a Kárpát-medencében még találkozhattak velük. Meglehet, hogy ereinkben avar vér is csörgedezik? A szegedi Móra Ferenc Múzeum új, állandó régészeti kiállítása azonban nem feltevésekre épít. Az Avarnak mondták magukat... című kiállítás — ha lehet azt mondani — teljességre törekedve mutatja be az avarok történelmét, hitvilágát, viseletét és életmódját. A fantázia persze mégiscsak szerepet kapott a kiállítás már külső megjelenésében is eltér a szokványostól. Az első terem jurtaszerű kiállítóterét — mely újszerű kísérletként egyéni tárgyakra leszűkítve mutatja be az ember és természet kapcsolatát — külső ív fogja körbe, amely viszont az avarok történelmével ismerteti meg a látogatókat. A rendkívül gazdag anyag Csongrád megyei ásatásokból került elő. A vidék ugyanis különösen gazdag leletekben a régészek megközelítőleg ötezer avar sírt tártak fel eddig. A másik terem még inkább meglódítja a látogatók fantáziáját. Szintén jurtába lépünk, felettünk a csillagos égbolt a Tejúttal, körülöttünk pedig avar férfiak, nők és gyerekek, amint mindennapi tevékenységüket végzik. Itt a tárgyak funkciót kapnak, nem vitrinek mögül néznek vissza ránk. A kiállítást Kürti Béla és Lő- rinczy Gábor régészek rendezték. — Az avarok birodalma hajdan meghatározó erő volt Európában — mondja Kürti Béla. — Történelmüket, életüket 567 és 803 között kísérjük nyomon. Az Északnyugat-Mongólia területén birodalmat alapító törkök elől menekültek nyugat felé. így kerültek a Kárpát-medencébe. Amikor ideérkeztek, a lovas nomád népek jellegzetességeit viselték magukon. Az ezekből az időkből előkerült leleltek— lándzsák, íjak, nyílhegyek — Közép-Ázsia területén is megtalálhatók. Miután Bizánccal határosak voltak, az onnan származó használati eszközök—például hitelesített súlyok és mérleg, rézüst darabkák — kerültek elő, de a bizánci hatás művészetükben is kimutatható. Annál is inkább, mivel 626-ban a birodalom fővárosát is ostrom alá vették. A bizánci császár az ellenségeskedést elkerülendő, évi 60 ezer, később már 200 ezer aranyat fizetett az avaroknak, amit ők árucikkekre váltanak. Ekkoriban azonban változás történt környezetükben. A szomszéd népek megerősödtek, s ez ráébresztette az avarokat: a Kárpát-medence nem alkalmas a nomád életmódra. Letelepedtek, és ennek ezernyi jelét mutatják a régészeti leletek is: hétköznapi eszközök, háziállatok csontmaradványai kerültek elő. Az avarok tragédiája, hogy vezetőik nem alkalmazkodtak az új helyzethez, a megváltozott gazdasági viszonyokhoz. Bukásukhoz végül ez is hozzájárult. — A kiállításon két rekonstruált sír is látható. Ezek mai szemmel nézve, meglehetősen furcsa temetkezési szokásokról vallanak. —Az egyik sír azért érdekes, mert egy házaspár közös nyughelye. A másik az úgynevezett fülkesírok közé tartozik, melyek Magyarországon eddig nem voltak láthatók. A hagyományos módon megásott sír végén egy fülkét engedtek le, melyben halottaikat a melléjük helyezett fegyverekkel, ékszerekkel valósággal elrejtették. Az áldozati állatokat a fenti aknarészbe helyezték. — Az első terem belső kiállítótere — ahogyan már szó volt róla — újszerű kísérletet takar. — Itt a természet és az ember kapcsolatát, egy eltűnt nép belső világát próbáltam megjeleníteni. A jurtát 16 stilizált, festett oszlop osztja fel. Ezekre rákerültek a jellegzetesen avar díszítések. Láthatjuk az avar kori rovásírást, s mellettük olyan török nyelvű szövegeket, amelyek utalhatnak az avarok világára is. Úgy gondolom, hogy e nép ábrázoló művészetében tükröződnek hősénekei, népmeséi, tükröződik eredetmondájuk, amely át- és áthatja életüket. — Mindez már átvezet bennünket a kiállítás második termébe, abba a jurtába, mely il- lúziókeltően mutatja be az avarok mindennapi életét, szokásait, viselét. — Meggyőződésem, hogy a tárgyak önmagukért már nem beszélnek — mondja Lőrinczy Gábor. — Az volt a koncepcióm, hogy a régészeti leletanyag — megfigyelések alapján — életszerűen mutassa be a korabeli avar életmódot. Amíg a látogató nézelődik, zene szól, amely egyfajta ér Részletek a kiállításról (Fotó: Enyedi Zoltán)
