Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-02 / 100. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. május 2., -csütörtök Nyugdíjasok egymásért és a városért Mérlegen egy év munkája Zárszámadás a marcali egyesületben Zárszámadó és vezetőségválasztó közgyűlést tartott a közelmúltban a Nyugdíjasok Marcali Egyesülete. A rendezvényen megjelent dr. Sütő László, a város polgármestere. dr. Suchman Tamás országgyűlési képviselő, Pataki Mihály nyugalmazott őrnagy, a helyőrség nyugdíjasegyesületének elnöke, s ott voltak a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének, illetve a Társadalmi Egyesületek Megyei Szövetségének vezetői is. A vendégek és a mintegy százhetven egyesületi tag nagy érdeklődéssel hallgatta az elnöki beszámolót az egész évi tevékenységről, mint elhangzott: a „tanulóév" eredményeiről, tapasztalatairól. És — köntörfalazás nélkül — az előfordult hibákról —, s hogy ezek ne ismétlődjenek meg, erről majd az új vezetőségnek kell gondoskodni. — Amit lelkiismeretünk diktált, úgy érezzük, megtettük — mondta az egyesület elnöke. — Jól beváltak a fogadónapok, melyekből hetente kettőt tartottunk. Sokan felkeresték ügyele- tünket, s minden ott fölmerült kérdésre válaszoltunk. Jól sikerültek kulturális programjaink. Egy-egy jogi és politikai, továbbá három orvosi előadás hangzott el egy év alatt, s az előadók minden esetben ellenszolgáltatás nélkül tettek eleget felkérésünknek—ezúton is megköszönjük önzetlen fáradozásukat... A beszámolóból kitűnt, hogy az egyesületbe tömörült marcali nyugdíjasok nagy érdeklődést tanúsítottak az előadások iránt: sokan jelentek meg a rendezvényeken és számos kérdés, érdekes vélemény hangzott el. Négy színházi előadást tekintettek meg Zalaegerszegen és három nagyobb kiránduláson vettek részt. Összefogtak programjaik sikere érdekében — így volt ez a múlt év karácsonyán is, amikor családias hangulatú, bensőséges ünnepségre gyűltek össze, vagy a Katalin-napi, szilveszteri, farsangi zenés rendezvények — batyusbálok — alkalmából. Ilyenkor felidézték régmúlt ifjúságuk feledhetetlen emlékeit, s ha csak néhány órára is, de el felejtették gondjaikat... A közgyűlés résztvevői hallhattak arról is, hogy az egyesü let vezetőségének kezdemé nyezésére a múlt év őszén kedvezményes élelmiszervá sárt rendeztek, s ez a tagság zömének igencsak jelentős anyagi megtakarítást jelentett 600 ezer forint értékű élelmiszert, gyümölcsöt, illetve mo sóport szerzett be az egyesület nagykereskedelmi áron, s mindezt kereskedelmi gyakor lattal és tapasztalattal rendelkező, jó szándékú közreműkö dők segítségével juttatták el a nyugdíjasokhoz. A kedvezményes élelmiszer-értékesítési akciók az idén is folytatódtak. Megállapodtak a marcali mozgáskorlátozottak egyesületével abban, hogy befogad ják őket: a mozgáskorlátozottak a nyugdíjasokkal azonos jogokat élveznek az egyesü letben, használhatják helyiségeiket és a berendezést, a felszerelést. A családsegítő köz ponttal kölcsönösen támogat ták egymást a működés során gyümölcsöző az együttműködés a városi művelődési házzal is. A jövőre nézve a klubélet pezsdítését tűzték ki az egyik legfontosabb célként. Ehhez továbbra is igénylik az eddig is köszönetre érdemes segítséget a város gazdálkodó szervezeteitől. Ám, mint azt az egyesület elnöke hangsúlyozta: segítséget nemcsak kapni, de adni is szeretnének. „tenni, dolgozni akarunk váró sunk helyzetének és az idősek életének jobbításáért mindaddig, amíg erőnkből telik—segíteni akarjuk az emberek boldo gulását, a kiegyensúlyozottabb élet megteremtését. ” Az elnöki, illetve az ellenőrző bizottsági beszámoló után az egyesület vezetősége lemondott, majd néhány személyi változással a tagság újjáválasz tóttá a testületet. A vendégek felszólalásait követően az új vezetőség bejelentette az egyesület csatlakozását a Társadalmi Egyesületek Országos Szövetségéhez és kijelölték az egyesület két-két küldöttét, aki ezután az országos, illetve a megyei szövetségben képviseli a marcaliakat. H. F. MEGKÉRDEZTÉK, VÁLASZOLUNK S.Gy-né nyugdíj előtt álló pedagógus az iránt érdeklődött, hogy igazak-e az ösztönző nyugdíjpótlék megszűnéséről szóló hírek. A közelmúltban módosított jogszabályok szerint: az 1990. december 31-ét követően munkaviszonyban (szövetkezeti tagként) eltöltött időt ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából figyelembe venni nem lehet. A hír igaz. Kedvező viszont, hogy azok, akik 1990. december 31 -ig egy évnél rövidebb, de legalább harminc nap ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt szereztek, őket az ösztönző nyugdíjpótlék erre az időre is megilleti. Ez a rendelkezés azonban a fizikai munkakörben foglalkoztatottakra, valamint az egészségügyben néhány munkakört betöltőkre és a pedagógusokra vonatkozik. K.J. berzencei olvasónk csalódott, mert a nyugdíjemelés összegénél a szolgálati idejét nem vették figyelembe. Utólag kérte beszámítani az 1945-1951-ig erdészetben favágóként végzett munka elismerését. Ez beigazolódott, ám ennek ellenére az 1991.1.1 -jé- től esedékes emelésnél a többi szolgálati időt figyelmen kívül hagyták. A nyugellátások emeléséről szóló kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy az emelés mértéke az öregségi nyugdíj megállapításakor elismert szolgálati időhöz kötődik. Tehát akinél utólag beszámításra kerül a szolgálati idő, az a nyugdíj összegét ugyan módosítja, azonban a szolgálati időhöz kötött nyugdíjemelés mértéke emiatt nem változhat. Hány Istók birodalma A mai nyugdíjasok közül bizonyosan sokan emlékeznek ifjúkoruk izgalmas olvasmányára, Jókai Mór. A névtelen várcímü regényére, s az abban fel-feltünedező „vizi emberre”, Hány Istókra. A történet e bizarr szereplője arról a tájról kapta a nevét, ahol — állítólag 1749-ben — a vízből kifogták, vagyis a Hanságról, régebbi szóval—Hányról. Egyébként a Király-tó volt a kétéltűnek mondott, úszóhártyákat „viselő” nyolc-tízéves gyermek állandó otthona... A Hány valamikor áthatolhatatlan vagy csak titkos utakon átszelhető mocsár- és tóvidék volt, s ma sem mutat— a környezetszennyeződés ellenére — különösebb romlást. Hány Istók egykori birodalmában máig tovább él a mocsár világa... Hangnem (Egy nyugdíjas feljegyzései) Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Mostanában keményhangú leveleket kézbesítget a postás. Az ember nem akadna fenn e levelek hangnemén, ha történetesen a bíróságról vagy a büntetésvégrehajtási intézménytől kapna végzést vagy határozatot, mert a bűnözőkkel nem lehet kesztyűs kézzel bánni, ott jogos lenne a kemény hangnem. De nem vagyok bűnöző! Törvénytisztelő, pontosan fizető magyar állampolgár vagyok. A leveleket többnyire az önkormányzat ilyen vagy olyan csoportjától kapom. Két éve még elegendő volt egy sokszorosított értesítés például a Ba- laton-parti tanácstól, ahol hétvégi házam van, s én meg még sok ezernyi tulajdonos (akkoriban még Tisztelt Ügyfelek) kifizettük, amit kiróttak ránk (pl.adó, üdülőhelyi díjátalány, szemétszállítási díj, stb.). Az értesítés szó helyett most határozat, a befizetni szíveskedjék helyett köteles, kötelezem, kell szerepel. Persze, a jogaimra is felhívják az immár komputerrel készített, finomtapintású levélben a figyelmemet: „E határozat ellen a kézbesítést követő 15 napon belül a köztársasági megbízott kaposvári területi hivatalához címzett, de hivatalomhoz be nyújtandó — 600 forintos ille tékbélyeggel ellátott — fellebbezéssel élhet”. Mellesleg a szóbanforgó határozat ezer forint üdülőhelyi díjátalány meg fizetésére kötelez... Tessék: a kemény hangnem mellé egy kis cinizmus is, ráadás gyanánt... Kerner Tibor Még egy emelés? Információnk szerint az idén még egy nyugdíjemeléssel számolhatunk. Az évközi emelés annak idején még mint lehetőség merült fel, annak függvényében, lesz-e pénz erre a célra. Akkor úgy tetszett, hogy sikerül anyagi fedeztet teremteni, s most kilátás van rá, hogy a lehetőségből bizonyosság legyen. Az előkészületek megkezdődtek az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságon. Ökomenikus ... és fortély Hát, ha valami aföllebbezés- től elriaszt, Kedves Nyugdíjas, az — gondolom — épp a 600 forintos illeték. Hogy miként „mászott” az 50-100 forintos okmánybélyeg 600-ra, ki tudja. Aztán: telik még az adófizető állampolgár pénzéből másmilyen fortélyra is a szolgáltatótól! íme a Magyar Távközlési Vállalat Pécsi Távközlési Igazgatósága által küldött „Távközlési szolgáltatások számlája” hátoldaláról egy idézet: „A távbeszélő számla határnap után történő kiegyenlítése esetén 50 Ft, adott naptári évben minden további határidőcsúszás esetén 150 forint nyilvántartási (?) díjat számolunk fel. Legutóbb a számla esedékessége április 30, a számla kelte április 16-a, a kézbesítés időpontja pedig április 24-e volt. A számla keltétől a kézbesítésig tehát nyolc nap telt el, s maradt hat nap a befizetésre. Hogy miért van szükség nálunk a számla keltétől a kézbesítő sig nyolc napra? S miért csu pán hat nap áll az előfizető rendelkezésére? Sejtem. Azért, mert a vállalat szolgáltat Amúgy magyar módra. Es 60 nap után kikapcs. Ez neki szíve-joga. A miénk meg az. hogy fizessünk. Adót, díjakat és egyebeket. Tényleg: miért akarunk mi annyit beszélni?! Főként tele fonon... A szerk. szeretetszolgálat Megalakult a Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat. Az új egyesület külföldi és hazai tevékenységének megszervezéséről — a nyugat-európai protestáns szeretetszolgálatok képviselőinek részvételével — tanácskozást rendeztek hazánkban. Magánszemélyek Kelet-Európábán elsőként Magyarországon alakítottak szeretetszolgálatot. Megújuló stációk — Ladon is A századforduló táján készült stációfestményeket állítanak ki Szekszárdon: a Krisztus keresztútjának 14 jelenetét ábrázoló képek május végéig tekinthetők meg a Remete kápolnában. Somogybán a ladi temető Kálvária-dombján ugyancsak folyik a század első felében épült stációk helyreállítása. Kedvezményes üdülés Szívesen élnek a nyugdíjasok a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek" Országos Szövetsége által kezdeményezett üdülési lehetőségekkel. Például Zsórifürdőn és Beregfürdőn mindössze napi 180 forintért kapnak teljes ellátást. Januártól: betegbiztosítás A társadalombiztosítás reformjának részeként 1992. január 1 -jétől életbe lép a beteg- biztosítási rendszer: az állampolgárijogú egészségügyi ellátást fölváltja a biztosítási alapú szolgáltatás. Három lány a vonaton Amikor a csomagjaival fel- cihelődött a vonatra, még senki sem ült a fülkében. Nem bánta volna, ha egyedül marad. Hosszú az út az ország másik csücskébe, ahová a lánya hívta vendégségbe. Örült volna, ha nyugodtan olvashat... Néhány perc múlva azonban három kislány nyo- makodott a fülkébe. Vidámak és hangosak voltak. Az asszony megpróbált olvasni, de nem tudott. Akaratlanul a lányokra kellett figyelnie, akiknek néhány mondatából rájött: abban az iskolában végzik most a nyolcadikat, ahol ő húsz évig tanított, s ahonnan néhány éve ment nyugdíjba. Furcsán érezte magát, amikor régebbi pedagógus kollégái nevét, vagy gúnynevét hallotta emlegetni, d$ kisvártatva csupa fül lett, mert a lányok arról kezdtek beszélni, milyen pályát választottak. —Én nem tudtam jobbat kitalálni az óvónőképzőnél. Az legalább tiszta, meg fehérköpenyes szakma... — Én is oda jelentkeztem, de a hátam is borsódzik, ha arra gondolok, hogy harminc-negyven olyan kölyökkel kell majd bajlódnom, mint az öcskösöm... — Engem is rábeszéltek. Majd meglátjuk, mi lesz. Az idős tanárnő úgy érezte, évekkel visszapergett az idő. Letette a könyvet, s a lányokra mosolyogva megszólalt: — Nagyon örülök, hogy három leendő óvónénivel hozott össze a sorsi Ne haragudjatok kislányok, hogy véletlenül kihallgattam a szavaitokat, de így legalább segíthettek nekem. Van ugyanis három aranyos unokám, akik nem tudnak betelni a mesékkel, és mindig újat követelnek rajtam... A múltkor kitalálták, hogy majd ők megmondják, kiről vagy miről kanyarítsak nekik új mesét. Például egy kiscicá- ról, egy tortáról, egy telefon- fülkéről, meg egy utcaseprő bácsiról... Hát most mit csináljak? — Már elnézést, de ez egy marhaság!— vágta rá az Ancsának nevezett lány. — Tessék venni új mesekönyvet, tele van velük minden bolt. —Az újságokban is vannak mesék, meg az a sok Grimm, Andersen, meg az isten tudja, hányféle régi mese — legyintett az Ági nevű lány. A harmadik lány — akit a többiek Beának szólítottak — töprengve ült. Aztán csendesen belekezdett: — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy apuka, akinek az volt a munkája, hogy az utcai telefonokat javítja... Ez az apuka elhatározta, hogy a kislányát, akit mindig csak a hétvégeken láthat, egy hatalmas tortával lepi meg a születésnapjára, s a torta tetején lesz marcipánból egy kis- cica... Zakatolt a vonat, s egyre kalandosabb fordulatokat véve kerekedett ki a mese. Bea csak mondta, mondta, kipirosodva, s nem is figyelte, hogy a másik két lány milyen döbbenten mered rá. Az ”itt a vége, fuss el véle!” után csend ült a fülkére. Az idős asszony felállt, átölelte a mesélőt, és így szólt: — Köszönöm, kis óvónéni! Te jól választottál... (-S-)
