Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-09 / 106. szám

1991. május 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Zeneiskola és sportpálya lesz Tevékeny taszáriak EGY „RENDETLEN” NAPON EGY RENDES ÖNKORMÁNYZATRÓL Az élénk zeneszó aznap nem az énekóra kezdetét jelen­tette és a technikateremben sem a rajzórán lettek gyurmá- sak az asztalok. Az egyik föld­szinti osztálytermet beterítet­ték a földre rakott fagyöngyök, orgonák és más tavaszi virá­gok. A közelből pedig félelmetes harci kiálltás, majd nagy csö­römpölés hallatszott... Egy napra fejetetejére állt „rend" jel­lemezte a taszári általános is­kolát. A színes, érdekesnek ígér­kező programok közül min­denki kiválaszthatta a kedvére valót. Volt társastánc bemu­tató, a fazekas korongon egy kaposvári keramikus, Buni Gabriella mutatta meg a mes­terfogásokat, és virágköté­szetben is ő oktatta az érdek­lődő diákokat. Az említett „harci kiáltás” pedig „csupán” egy ka­ratebemutató mellékzöreje volt. Délután a sportpálya népe­sült be. A gyerekek a humoros vetélkedő keretében osztály- főnökeik jellegzetes szólásait, grimaszait parodizálták. Egy-egy jól sikerült poén után hangos kacaj töltötte be az ud­vart, együtt nevetett tanár, diák. Az iskola lakói, azonban — úgy halottuk — nemcsak a „fordított nap” miatt lehetnek jókedvűek. A tervekről kérdez­tük az igazgatót, Nagy Feren­cet. — A nyelvtanulásra manap­ság különösen nagy szükség van. Jövőre szeretnénk angol és német tagozatos osztályo­kat indítani. A polgármesteri hivatallal igazán jó a kapcsolatunk, így az ő támogatásukkal két új tan­termet építünk. Ezek közül az egyik talán a legmodernebb technikájú nyelvi laborberen­Fotó: Kovács Tibor dezésekkel lesz felszerelve. Terveink szerint akár már az óvodában elkezdődhetne a nyelvoktatás. Szeretnénk a művészeti tárgyakra is egyre több időt szánni, Így az ének, és a rajz oktatást a lehetőségek­hez mérten fejlesztjük. Nem tit­kolt vágyunk, hogy a közeljö­vőben megkezdhesse műkö­dését a taszári zeneiskola. Az önkormányzat támogatá­sáról biztosított és a gyerekek részéről is nagy az érdeklődés. Jövőre szolfézs oktatással kezdjük, ezt követően pedig el­kezdődhet a hangszeres kép­zés is. Nemrég szerződést kötöt­tünk a kaposvári építők SC-vel, s eszerint az iskola a szakosz­tály egyik utánpótlási bázisává válhat. Az atlétika és a ritmikus sportgimnasztika ugyan a két legkedveltebb sportág, de ettől függetlenül szeretnénk új ko­sárlabda pályát is építeni. Barna Zsolt Bővíti műsoridejét a Pécsi Televízió (Folytatás az 1. oldalról) A Pécsi Stúdió országosan sugárzott műsorai közül két­ségtelenül a nemzetiségi mű­sorok a legjelentősebbek. A német nyelvű Unser Bildschirm és a horvát-szerb nyelvű Nas ekran májustól immár minden héten jelentkezik. A felelős szerkesztők: Stangl Márta, Reil József, Balázs Mihály és Krics- kovics Antal. A Pécsi Stúdió öt évvel ezelőtt kezdeményezte először cigány nemzetiségi műsorok indítását. A terv most megvalósul: május 10-én, pén­teken jelentkezik először a Ba- gam sama — Ashun kathe — Figyelj rám! című cigány maga­zin, amely ettől kezdve havonta kétszer kerül majd képernyőre. A két felelős szerkesztő: Ró­zsavölgyi Erzsébet és Kurucz Gyula. Műsorvezető: Jónás Judit színművész. Az egészségkárosodottak Sorstárak című szolgáltató műsora havi magazinból „heti­lap” lett. A felelős szerkesztő: Füzes János. Ő a társszer­kesztője a Fűben, fában című sorozatnak is, mely a Termé­szetgyógyász című folyóirattal közös szerkesztésben kéthe­tente jelentkezik majd, 10-10 perc terjedelemben. A szorongó, neurotikus, pszichés zavarokkal küszködő emberek műsora lesz az ugyancsak kéthetente jelent­kező Segítség című mini-ma­gazin. Felelős szerkesztő: Varga Gyöngyi. Alpok-Adria továbbra is A Pécsi Stúdió folytatja az európai regionális együttmű­ködés szellemében indított műsorait is. Az Alpok-Adria magazin továbbra is havonta, a Deutsche Welle Európai forgó­színpad című magazinja pedig havonta kétszer jelentkezik majd. Ez utóbbi német nyelven, magyar feliratozással. Számos dokumentumfilm, önálló művészeti műsor is ké­szül a Pécsi Stúdióban. Szűts Emil történész közreműködé­sével már megkezdődött az El­süllyedt sziget című történelmi dokumentumfilm forgatása, amely az úgynevezett Bara­nyai Szerb-Magyar Köztársa­ság kikiáltásának 70. évfordu­lóján kerül majd képernyőre. Máris nagy várakozás előzi meg a Jány Gusztávról terve­zett portrét, hiszen a Donnál elpusztult II. Magyar Hadsereg parancsnokának alakja máig a szenvedélyes viták kereszttű­zében áll. Portréfilmet készít a Stúdió Kéri Kálmán tábornok­ról is. E két utóbbi film történész-szak értője Kovács Lajos Péter. Két-nyelven A horvát-szerb szerkesztő­ség kivitelezésében készül a Két-nyelven című zenés iro­dalmi portré, mely Matoricz Jó­zsef színművészt mutatja be Radó Gyula rendezésében. Bükkösdi László — több év után — folytatja népszerű Nó­taszó című sorozatát. Hárságyi Margit az immár bazilika rangra emelt Pécsi Székesegyházat mutatja be, a templom felújítá­sának 100. évfordulója alkal­mából. Bárány György ren­dező-operatőr Magyarországi horgászvizek című sorozatát folytatja, ebben az évben Ba­ranya, Nógrád és Heves me­gyékbe kalauzolva a természet és a horgász-sport szerelme­seit. A Magyar Televízió Pécsi Stúdiója mindemellett rend­szeresen jelentkezik majd a Te­lesport és a Falutévé adásai­ban is. A lehetőségekhez ké­pest folytatódik az Együttacsa- lád és az Éjszakai randevú című műsorok sugárzása is. De ez már a Stúdió életében is útelágazást jelez. Napjaink kényszere és nagy kihívása, hogy a közszolgálati és keres­kedelmi jellegű televíziózást párhuzamosan kell megvalósí­tani. Bizonyos jelek szerint ez lehetetlen. Ám a körülmények okán egyszerűen muszáj. Békés Sándor Kaposvári szerző tudományos kötete „Száraz” nyelvészet színes előadásban A nyelvészeti tanulmányok nem tartoznak a legizgalma­sabb olvasmányaink közé. Többnyire azért, mert szárazab­bak, kevésbé olvasmányosabbak. Erre az általánosnak mondható megállapításra cáfol rá dr. Fülöp László kötete. A kaposvári szerző — a személynevek és azok eredetének ne­ves kutatója—igazán érdekes, ugyanakkor tudományos igé­nyességgel megírt könyve Somogy megye személynevei­nek történetét dolgozza fel. A Kaposmente földrajzi- és tele­püléstörténeti ismertetése már önmagában elgondokodtató tanulságokkal szolgál és a szerző részletes elemzése min­den, a témával összefüggő kérdésre kitér. így például a né­pesség, a földrajzi egységek, a kortörténet, a természeti- tár­sadalmi adottságok és a néprajzi szempontok alapján vizs­gálja a Somogy megyei vízmente személyneveinek eredetét. Külön foglalkozik a vezeték és a keresztnevekkel, a nemek szerinti megoszlással és a megye településeinek névkutatá­sával. A részletes, sokéves tudományos munkát felölelő könyv­ben alapos áttekintést kapunk a névkutatás tudományáról. Ez nemcsak az egyetemes magyar nyelvészet számára hasz­nos, hanem a szülőföld, a somogyi művelődéstörténet szem­pontjából is. A Somogy megyei vízmente személynevei (1722-1900) című könyv közel 30 megyei kistelepülés nyelvi emlékeinek feldolgozására vállalkozik — tegyük hozzá siker­rel — az általános kutatási módszerek elemzése mellett. Nem kis érdem, hogy dr. Fülöp László szerző mindezt úgy teszi: a nyelvészettel kevésbé foglalkozó olvasónak is színes, érde­kes perceket ígér amellett, hogy igen sokat tanulhat belőle. A korabeli anyakönyveket és az adatgyűjtés egyéb módozatait is feltáró könyvet az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Böl­csészettudományi Kara adta ki a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola közreműködő segítségével. VZs. ORGONA ÉS KÓRUSMUZSIKA A Filharmónia záróhangversenye a templomban Az Országos Filharmónia záróhangversenyét a közön­ség a kaposvári belvárosi ró­mai katolikus templomban hallhatta, Ezzel a hangver­sennyel nemcsak egy évad, egy korszak Is lezárult. Ezentúl ugyanis, a Nemzeti Filharmó­nia szervezi a hangversenye­ket. Reménykedjünk, hogy a névváltozás után is legalább olyan színvonalas előadásokat hallhatunk majd , mint amilye­neket a múlt évadban. A búcsú estéjén egy fiatal orgonamüvósz, Elekes Zsuzsa mutatkozott be a közönség­nek. A sokoldalú zenész zon­gorán, csembalón és orgonán egyaránt játszik. Hogy mégis az orgona mellett döntött, an­nak oka egy ifjúkori élményben keresendő. Liszt Ferenc egyik felejthetetlen művét hallotta Lehotka Gábor tolmácsolásá­ban és ez az élmény egy életre szóló vonzalom lett. Olyany- nyira, hogy a mostani koncer­ten is egy Liszt mű: B-A-C-H prelúdium és fúgájának tolmá­csolásával hódította meg a kö­zönséget. És ez nem is volt kis feladat. Egyrészt, mert a beve­zetőként felcsendülő Bach G-moll fantázia és fúga korále- lőjátékának tolmácsolása lan­gyos sikert aratott. Az ismeret­len környezet és hangszer, a közönség bizonytalansága — tapsolhat-e, vagy sem — együttesen közrejátszott a visszafogott fogadtatásban. Nem tudni pontosan: a javí­tásra váró orgona mennyire volt ludas abban , hogy a játék színskálája kissé fakóbb volt a kelleténél. Az is bizonyossá vált, hogy nem a közönség lelkesedése hiányzott. A fellépő Vikár kó­rus, Zákányi Zsolt vezényleté­vel azonnal meghódította a hallgatóságot. Mendelssohn 43. zsoltárát olyan éteri tiszta­sággal és finom, érzelmekkel Fotó: Lang Róbert fűtött, ám mégsem érzelgős hangzással közvetítették, hogy az méltán robbantotta ki a vas­tapsot. Ugyanez a magas szín­vonalú, érett tolmácsolás jel­lemezte Gallus Jerusalem Ga- udeé s Hairston Amen című kó­rusművét. Az ezt követően felcsendülő C. Franck a moll korálfantáziá- jának finom dallamvezetése óppenhogy csak megérintette a közönséget. Pedig Elekes Zsuzsa mértéktartó, visszafo­gott orgonajátéka talán több el­ismerést érdemelt volna. Le­het, hogy kissé idegenkedik a templomi hangversenyek kö­zönsége az újszerű hangzás­tól. Ha nem Bach szólal meg az orgonán, már nem is számítha­tunk igazi sikerre. Bizonyította ezt a Sulyok Imre Két orgona- darabját: Könyörgés és Hálaa­dást követő gyér siker is. Az 1912-ben született, Kodály és Zalánfy tanítványaként alkotó művész meghurcoltatásának és megmenekülésének élmé­nyeit dolgozta fel az orgona­műben. Igaz, hogy a darab kissé szokatlan, eklektikus- sága nem adhatott egységes zenei élményt de fokozta az idegenkedést a túláradó ro­mantikus, hangzásbeli szélső­ségesség is. Kodály Stabat Materének elhangzása után már egyér­telművé vált, hogy ezen az es­tén a Vikár kórusé volt a fősze­rep. Az utolsóként felcsendülő Liszt mű, mellyel Elekes Zsu­zsa a nagy mester Bach előtt Is lerótta tiszteletét, hozta meg az igazi sikert. E darabnál egy érett, nagyformátumú művészt ismerhettünk meg. A szélső­séges érzelmi kitöréseket nagyszerű technikával, bev­érzéssel és erőteljességgel tolmácsolta a törékeny mű­vésznő. Várnai Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents