Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-04 / 102. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. május 4., szombat Ünnepi köszöntő helyett, virágcsokor mellé AnyáljóC, anyaságról Nem hivatalos ünnep, de meghatottan készülünk május első vasárnapjára. Anyáink napja ez: az orgonaillatü sze­retető és tiszteleté. Az anya es gyermek kapcsolatát min­denki sajátos lelkülete, érzelmei alapján éli meg. Ha nőnek született / Éjszaka Kairóban — délután Óbudán Molnár Piroska, a kaposvári Csiky Gergely Színház művé­sze szívesen beszél fiával való kapcsolatáról. — Az első pár hónapot ki­véve, amit szükségképpen együtt töltöttem a fiammal, na­gyon keveset tudtam vele lenni. Vidéken játszottam, a gyerekem Pesten volt a nagy­mamánál. A fiam nagyon jó gyerek, és nem érezteti velem, hogy kevesebbet találkoztunk. Ráadásul szupernagymama nevelte, aki mindent megpró­bált, hogy engem tehermente­sítsen. Most már 22 éves lesz a fiam: évekig élt és tanult külföl­dön. Tizenkét éves korától csak évente találkoztunk. Most remény van arra, hogy ősztől Pesten, a színművészeti főis­kolán is megkezdi tanulmá­nyait, így többet lehetünk együtt. — Nevezhető barátinak mostani kapcsolatuk? — Igen, kifejezetten. Sokat vitatkozunk, de ez nekem is jót tesz. Érdekel az is, hogyan lát ennyi év távlatából. — Az anyaság miért fontos Önnek? — Ha már nőnek született az ember, és erre lehetősége van. akkor nem szabad a gyermek- vállalástól menekülni. Az ösz- szes adománnyal, amit ezzel adott a természet, élni kell. Még mindig jobb így, hogy távol és keveset van fiam, mintha nem lenne gyerekem. Ha már ott van a gyerek, akkor a látha­tatlan erők mind összefognak az újszülött érdekében. Ha a gyermek meg akar születni, akkor megteszi ezt, és segíteni kell, hogy megtörténjen. Nekem mindig fontos volt Csákányi Eszter színésznő azt mondja: elérkezett ahhoz a korhoz, amikor nem nagyon kellene tovább várnia. — Nem szeretnék annyira önzőén megöregedni, hogy tel­jesen egyedül maradjak. Bár­milyen szerelemben is él az ember, az nem teljes gyermek nélkül. Ráadásul mi nagyon meleg családi légkörben éltünk a szüleimmel, a nővéremmel és a nagymamámmal. Nagyon jó volt ez, mert mindenkinek megvolt a szerepe: apué a szi­gor. anyué a gyengédség, a nagymamáé meg az abszolút gyerekpártiság Anyu hét éve halt meg, és most iszonyúan hiányzik. Előfordult, amikor azt gondoltam: hülye voltam, hogy nem szültem eddig, végül is nem bántam meg. Későn érő típus vagyok, és úgy érzem, hogy most jött el az ideje, már képes vagyok gyermeket vál­lalni. Tehát nem a pályámtól függött elsősorban. Vannak olyan kolléganőim, akik későn szültek, tehát nem érzem. hogy elkéstem volna. Persze lehet, hogy ez csak egy magyarázat, Molnár Piroska a lényeg azonban, hogy már nem akarok sokáig várni, hi­szen ha a sors megadja ezt a lehetőséget a nőnek, élnie kell vele. — Mennyire fontos az anyák napja? — Soha nem úgy kelek fel,* hogy ma anyák napja van. Ne­kem mindig fontos volt az anyám. Élményeim szerint a ki­tűzött ünnepeken mindig ve­szekedés van: „Miért nem vi­selkedsz jól? Anyák napján is szemtelenkedsz?” — és ha­sonlók. Igazából, amióta anyu meghalt, azóta még többet gondolok rá. Ne ellenkezzen a természettel Weeber Klára szobrászmű­vész két gyereket nevel. A fia már felnőtt, a lánya általános iskolás. Kaposvári műtermé­ben beszélgetünk, és mindjárt a lényeget mondja: szeren­Csakanyi Eszter Antalne Keresztes Maria esés. mert a hivatása is nagyon közel áll az anyasághoz. — A munkáimhoz a termé­szettől kapok anyagot, amit nekem valahogyan formálnom kell. Az anyaság is lényegében a gyermek világra jövetelével kezdődik, amikortól megka­pom, és felelősségem van: mi­lyenreformálom. A nevelésben is az a legfontosabb, hogy ne ellenkezzem a természettel... Amikor dolgozom, lehet, hogy nincs ebéd. De kellemes érzés, amikor bejönnek a műterembe a gyerekek és azt mondják: „Hű anyu, ez jó!" — Az egyik hivatás nem ká­rosítja a másikat? — Nem hiszem, mert amikor vártam őket, illetve kicsik voltak , akkor ők voltak a fontosabbak. Azok az évek mégsem múltak el nyomtalanul, hiszen a fe­jemben levő tervek és gondola­tok óhatatlanul lerakodtak, így amikor újra dolgozhattam, ak­kor sokkal előrébbről folytat­tam, mint ahol abbahagytam. Weeber Klára Nekem csak a könnyeim Gosztonyi Vera NB-l-es röp- labdázó, a Tungsram SC fiatal játékosa. Féléves a kisfia A sportolónő februártól már újra edz. — Férjem is sportoló, és sze­rencsésen megoldottuk, hogy mindig együtt lehetünk a gye­rekkel. Édesanyám is nagyon szívesen segít nekünk. A sportba való visszatérés elég nehéz volt, mert a kiesés meg­látszott a játékomon, de min­denképpen a gyerek a legfon­tosabb. A Tungsram-nál ezt megértik Az életnek is ez a természetes rendje. Nem is ér­tem azokat a nőket, akiknek fontosabb a hivatásuk, mint a gyerek. Amikor András meg­született, nekem csak a köny- nyeim potyogtak. A sportolónő lelke mélyén szívesen vállalna három gye­reket is, csakhát ebben a gaz­dasági helyzetben... András fiát ölében tartva arról is szól, hogy férjével egyformán kive­szik részüket a fiú neveléséből, s az apa épp olyan örömmel pe- lenkázza, mint ő. Ez így van rendjén. Háttér a család Sántos polgármester-asz- szonyának, Antalné Keresztes Máriának két gyermeke van. Azt mondja: a közélet és a gyermeknevelés neki nem okozott gondot. —- Kilencéves a fiam és öté­ves a kislányom. A férjemmel bíztattak: induljak csak a vá­lasztásokon. A gyerekek ma is roppant büszkék rám, és na­gyon örülnek az eredménynek. Azóta is sokat segítenek ne­kem. A férjem is főz. gondoskodik róluk, ha kell, hiszen az egész addigi napirendem átalakult. — Ha választás elé kerülne: család vagy hivatás? — Egyértelmű: kizárólag a család. Erre azonban eddig nem került sor, mert a mun­kámmal járó nehézségeken is a családi háttár segít át. Varga Zsolt Fotó: Gyertyás László A címben szereplő utazás még a Malév legújabb repü­lőgépével sem teljesíthető, mert a menetrend szerinti já­rat csak hajnalra érkezik Af­rika földjére. Gondolatban viszont a zene hullámaiba kapaszkodva indulunk egy óbudai panelház negyedik emeletéről a varázslatos egyiptomi fővárosba. Az ide­genvezető Hoffmann Sándor zeneszerző, szövegíró, egy­kori kaposvári illetőségű ze­nész. Idestova fél éve, hogy a róla szóló írás megjelent a .Somogyi Hírlapban, s akkor arról panaszkodott, hogy ő a lakodalmas rockzene legna­gyobb vesztese. Több tucat kazettája és többszáz dala ellenére mások ültek a hú­sosfazék közvetlen köze­lébe, ahová nem engednek senkit. Most azonban — igaz, sa­ját hangjukon — lemezük je­lent meg feleségével Keszt­helyi Etelkával, s mellé ott a kazetta is. Az album címe: Éjszaka Kairóban—az egyik híres Claire Kenneth regény címével azonos. Nekem csak az a furcsa, hogy egé­szen más stílusú zene hall­ható, mint amilyet tőle már megszoktunk... — Minek is tagadnám, hogy igyekeztem meglova­golni a lakodalmas rockze­nét Hogy nem sikertelenül, azt huszonegynéhány ka­zetta tanúsítja. Ám akár hi­szik. akár nem, én valójában táncdalszerzőnek érzem magam, azaz a melodikus, ritmusos zene az igazi vilá­gom... — Bocsánat, hogy félbe­szakítom, de tanúsíthatom, hogy Korda Györgynek, Ko­vács Józsefnek, Szécsi Pál­nak. Fenyvesi Gabinak, Máté Péternek és másoknak írt dalai valóban tánczenék voltak. Azonban jött a beat korszaka, majd tovább for­málódott ez a zenei ízlés és kikötött a heavy métáinál. Nem túlságosan merész vál­lalkozás napjainkban a kö­zépgeneráció egykori ízlé­sének megfelelő zenét és szöveget írni? — Az én korom is közelít az ötven felé, de ezt nem ta­gadom le. Miért is tenném. Változatlanul szeretem adal- lamos, nagyívü olasz meló­diákat, vagy a pattogós, mozgalmas, talp alá való ze­nét, ezért is igyekeztem úgy összeállítani a lemez anya­gát, hogy többféle ízlés és kívánság is összecsengjen. A címadó dal valóban a vi­lághírű, Amerikában élő ma­gyar írónő regényeimének ismétlése, hangulatában pedig tipikus keleti zene, amelyre a mi hallgatóink nem táncolnak, de elképzelnek egy alig — felöltözött has­táncosnőt... A továbbiakban nem hiányoznak a világslá­gerek sem, s hogy ne tagad­jam meg egykori lagzijáró önmagam, belecsempész­kissé frivol témát is, amikor egy fiatalember azon medi­tál: Van-e magán bugyi kis­asszony? — Ezt talán ne firtassuk! Érdekelne viszont, hogy Ön büszkén vallja magát somo­gyinak. Ennek ellenére nem ismerem egyetlen tipikus somogyi nótáját sem! Vajon miért? — Ha úgy érti, hogy a „Szép város Kolozsvár..."— mintájára kellett volna írnom egy kaposvári dalt — talán igaza van. Még nem követ­tem el... Ám megjelent Mat­rózcsárda címmel egy kazet­tám, amelyen sok-sok bala­toni nóta van, ezek parányi jóindulattal somogyiaknak is tekinthetők. Mentségemül szolgáljon, hogy Tabról, Barcsról, Marcaliról vagy a Zselicségről én sem tudok ki­rázni egy slágert a kisujjam- ból. Viszont megígérem, hogy megpróbálom. — Megpróbált mást is, ugyancsak a hagyományos tánczene kategóriájában slágert írt Aradszky László­nak. Soltész Rezsőnek, Ko­vács Erzsinek és Cserháti Zsuzsának. Folytatja? — Szeretném... Ha az énekesek is kérik a dalaimat, a közönség — főleg a somo­gyi — nem nyitogatja halla­tán a bicskáját... | Saly Géza | Gosztonyi Vera sportoló es gyermeke tem egy tisztesseges, de

Next

/
Thumbnails
Contents