Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-04 / 102. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. május 4., szombat Ünnepi köszöntő helyett, virágcsokor mellé AnyáljóC, anyaságról Nem hivatalos ünnep, de meghatottan készülünk május első vasárnapjára. Anyáink napja ez: az orgonaillatü szeretető és tiszteleté. Az anya es gyermek kapcsolatát mindenki sajátos lelkülete, érzelmei alapján éli meg. Ha nőnek született / Éjszaka Kairóban — délután Óbudán Molnár Piroska, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze szívesen beszél fiával való kapcsolatáról. — Az első pár hónapot kivéve, amit szükségképpen együtt töltöttem a fiammal, nagyon keveset tudtam vele lenni. Vidéken játszottam, a gyerekem Pesten volt a nagymamánál. A fiam nagyon jó gyerek, és nem érezteti velem, hogy kevesebbet találkoztunk. Ráadásul szupernagymama nevelte, aki mindent megpróbált, hogy engem tehermentesítsen. Most már 22 éves lesz a fiam: évekig élt és tanult külföldön. Tizenkét éves korától csak évente találkoztunk. Most remény van arra, hogy ősztől Pesten, a színművészeti főiskolán is megkezdi tanulmányait, így többet lehetünk együtt. — Nevezhető barátinak mostani kapcsolatuk? — Igen, kifejezetten. Sokat vitatkozunk, de ez nekem is jót tesz. Érdekel az is, hogyan lát ennyi év távlatából. — Az anyaság miért fontos Önnek? — Ha már nőnek született az ember, és erre lehetősége van. akkor nem szabad a gyermek- vállalástól menekülni. Az ösz- szes adománnyal, amit ezzel adott a természet, élni kell. Még mindig jobb így, hogy távol és keveset van fiam, mintha nem lenne gyerekem. Ha már ott van a gyerek, akkor a láthatatlan erők mind összefognak az újszülött érdekében. Ha a gyermek meg akar születni, akkor megteszi ezt, és segíteni kell, hogy megtörténjen. Nekem mindig fontos volt Csákányi Eszter színésznő azt mondja: elérkezett ahhoz a korhoz, amikor nem nagyon kellene tovább várnia. — Nem szeretnék annyira önzőén megöregedni, hogy teljesen egyedül maradjak. Bármilyen szerelemben is él az ember, az nem teljes gyermek nélkül. Ráadásul mi nagyon meleg családi légkörben éltünk a szüleimmel, a nővéremmel és a nagymamámmal. Nagyon jó volt ez, mert mindenkinek megvolt a szerepe: apué a szigor. anyué a gyengédség, a nagymamáé meg az abszolút gyerekpártiság Anyu hét éve halt meg, és most iszonyúan hiányzik. Előfordult, amikor azt gondoltam: hülye voltam, hogy nem szültem eddig, végül is nem bántam meg. Későn érő típus vagyok, és úgy érzem, hogy most jött el az ideje, már képes vagyok gyermeket vállalni. Tehát nem a pályámtól függött elsősorban. Vannak olyan kolléganőim, akik későn szültek, tehát nem érzem. hogy elkéstem volna. Persze lehet, hogy ez csak egy magyarázat, Molnár Piroska a lényeg azonban, hogy már nem akarok sokáig várni, hiszen ha a sors megadja ezt a lehetőséget a nőnek, élnie kell vele. — Mennyire fontos az anyák napja? — Soha nem úgy kelek fel,* hogy ma anyák napja van. Nekem mindig fontos volt az anyám. Élményeim szerint a kitűzött ünnepeken mindig veszekedés van: „Miért nem viselkedsz jól? Anyák napján is szemtelenkedsz?” — és hasonlók. Igazából, amióta anyu meghalt, azóta még többet gondolok rá. Ne ellenkezzen a természettel Weeber Klára szobrászművész két gyereket nevel. A fia már felnőtt, a lánya általános iskolás. Kaposvári műtermében beszélgetünk, és mindjárt a lényeget mondja: szerenCsakanyi Eszter Antalne Keresztes Maria esés. mert a hivatása is nagyon közel áll az anyasághoz. — A munkáimhoz a természettől kapok anyagot, amit nekem valahogyan formálnom kell. Az anyaság is lényegében a gyermek világra jövetelével kezdődik, amikortól megkapom, és felelősségem van: milyenreformálom. A nevelésben is az a legfontosabb, hogy ne ellenkezzem a természettel... Amikor dolgozom, lehet, hogy nincs ebéd. De kellemes érzés, amikor bejönnek a műterembe a gyerekek és azt mondják: „Hű anyu, ez jó!" — Az egyik hivatás nem károsítja a másikat? — Nem hiszem, mert amikor vártam őket, illetve kicsik voltak , akkor ők voltak a fontosabbak. Azok az évek mégsem múltak el nyomtalanul, hiszen a fejemben levő tervek és gondolatok óhatatlanul lerakodtak, így amikor újra dolgozhattam, akkor sokkal előrébbről folytattam, mint ahol abbahagytam. Weeber Klára Nekem csak a könnyeim Gosztonyi Vera NB-l-es röp- labdázó, a Tungsram SC fiatal játékosa. Féléves a kisfia A sportolónő februártól már újra edz. — Férjem is sportoló, és szerencsésen megoldottuk, hogy mindig együtt lehetünk a gyerekkel. Édesanyám is nagyon szívesen segít nekünk. A sportba való visszatérés elég nehéz volt, mert a kiesés meglátszott a játékomon, de mindenképpen a gyerek a legfontosabb. A Tungsram-nál ezt megértik Az életnek is ez a természetes rendje. Nem is értem azokat a nőket, akiknek fontosabb a hivatásuk, mint a gyerek. Amikor András megszületett, nekem csak a köny- nyeim potyogtak. A sportolónő lelke mélyén szívesen vállalna három gyereket is, csakhát ebben a gazdasági helyzetben... András fiát ölében tartva arról is szól, hogy férjével egyformán kiveszik részüket a fiú neveléséből, s az apa épp olyan örömmel pe- lenkázza, mint ő. Ez így van rendjén. Háttér a család Sántos polgármester-asz- szonyának, Antalné Keresztes Máriának két gyermeke van. Azt mondja: a közélet és a gyermeknevelés neki nem okozott gondot. —- Kilencéves a fiam és ötéves a kislányom. A férjemmel bíztattak: induljak csak a választásokon. A gyerekek ma is roppant büszkék rám, és nagyon örülnek az eredménynek. Azóta is sokat segítenek nekem. A férjem is főz. gondoskodik róluk, ha kell, hiszen az egész addigi napirendem átalakult. — Ha választás elé kerülne: család vagy hivatás? — Egyértelmű: kizárólag a család. Erre azonban eddig nem került sor, mert a munkámmal járó nehézségeken is a családi háttár segít át. Varga Zsolt Fotó: Gyertyás László A címben szereplő utazás még a Malév legújabb repülőgépével sem teljesíthető, mert a menetrend szerinti járat csak hajnalra érkezik Afrika földjére. Gondolatban viszont a zene hullámaiba kapaszkodva indulunk egy óbudai panelház negyedik emeletéről a varázslatos egyiptomi fővárosba. Az idegenvezető Hoffmann Sándor zeneszerző, szövegíró, egykori kaposvári illetőségű zenész. Idestova fél éve, hogy a róla szóló írás megjelent a .Somogyi Hírlapban, s akkor arról panaszkodott, hogy ő a lakodalmas rockzene legnagyobb vesztese. Több tucat kazettája és többszáz dala ellenére mások ültek a húsosfazék közvetlen közelébe, ahová nem engednek senkit. Most azonban — igaz, saját hangjukon — lemezük jelent meg feleségével Keszthelyi Etelkával, s mellé ott a kazetta is. Az album címe: Éjszaka Kairóban—az egyik híres Claire Kenneth regény címével azonos. Nekem csak az a furcsa, hogy egészen más stílusú zene hallható, mint amilyet tőle már megszoktunk... — Minek is tagadnám, hogy igyekeztem meglovagolni a lakodalmas rockzenét Hogy nem sikertelenül, azt huszonegynéhány kazetta tanúsítja. Ám akár hiszik. akár nem, én valójában táncdalszerzőnek érzem magam, azaz a melodikus, ritmusos zene az igazi világom... — Bocsánat, hogy félbeszakítom, de tanúsíthatom, hogy Korda Györgynek, Kovács Józsefnek, Szécsi Pálnak. Fenyvesi Gabinak, Máté Péternek és másoknak írt dalai valóban tánczenék voltak. Azonban jött a beat korszaka, majd tovább formálódott ez a zenei ízlés és kikötött a heavy métáinál. Nem túlságosan merész vállalkozás napjainkban a középgeneráció egykori ízlésének megfelelő zenét és szöveget írni? — Az én korom is közelít az ötven felé, de ezt nem tagadom le. Miért is tenném. Változatlanul szeretem adal- lamos, nagyívü olasz melódiákat, vagy a pattogós, mozgalmas, talp alá való zenét, ezért is igyekeztem úgy összeállítani a lemez anyagát, hogy többféle ízlés és kívánság is összecsengjen. A címadó dal valóban a világhírű, Amerikában élő magyar írónő regényeimének ismétlése, hangulatában pedig tipikus keleti zene, amelyre a mi hallgatóink nem táncolnak, de elképzelnek egy alig — felöltözött hastáncosnőt... A továbbiakban nem hiányoznak a világslágerek sem, s hogy ne tagadjam meg egykori lagzijáró önmagam, belecsempészkissé frivol témát is, amikor egy fiatalember azon meditál: Van-e magán bugyi kisasszony? — Ezt talán ne firtassuk! Érdekelne viszont, hogy Ön büszkén vallja magát somogyinak. Ennek ellenére nem ismerem egyetlen tipikus somogyi nótáját sem! Vajon miért? — Ha úgy érti, hogy a „Szép város Kolozsvár..."— mintájára kellett volna írnom egy kaposvári dalt — talán igaza van. Még nem követtem el... Ám megjelent Matrózcsárda címmel egy kazettám, amelyen sok-sok balatoni nóta van, ezek parányi jóindulattal somogyiaknak is tekinthetők. Mentségemül szolgáljon, hogy Tabról, Barcsról, Marcaliról vagy a Zselicségről én sem tudok kirázni egy slágert a kisujjam- ból. Viszont megígérem, hogy megpróbálom. — Megpróbált mást is, ugyancsak a hagyományos tánczene kategóriájában slágert írt Aradszky Lászlónak. Soltész Rezsőnek, Kovács Erzsinek és Cserháti Zsuzsának. Folytatja? — Szeretném... Ha az énekesek is kérik a dalaimat, a közönség — főleg a somogyi — nem nyitogatja hallatán a bicskáját... | Saly Géza | Gosztonyi Vera sportoló es gyermeke tem egy tisztesseges, de
