Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-28 / 122. szám

1991. május 28., kedd SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 5 író-olvasó találkozók • • Ünnepi könyvhét Kamarás István író-ol- vasó találkozójával veszi kezdetét az Ünnepi Könyv­hét rendezvénysorozata ma délelőtt fél 11-kor a Megyei Könyvtárban. A népszerű író íme, az ember című köte- i téről beszélget a könyvtáro­sokkal. Szakonyi Károly má­jus 30-án 12 órakor a kapos­vári Iparművészeti Szakkö­zépiskolába, 19 órakor pe­dig a kadarkúti könyvtárba látogat el. Ferdinandy György 18 órakor a nagy­atádi városi könyvtár ven- j dége lesz. Ujkéry Csaba jú­nius 3-án 18 és 19 óra között Budapesten a Vörösmarty téren, a Püski Kiadónál de- ; dikálja Handzsár a tükörben című könyvét. Horgas Bélát afonyódi általános iskola jú­nius 4-én 10 órakor, az igali könyvtár 16 órakor fogadja. A -fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban szintén e napon, 10 órakor beszél­gethetünk Levendel Júliá­val, aki délután négy órakor i a kaposvári Kinizsi Pál Élei- = miszeripari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző * növendékeinek kérdéseit I várja. A Gyergyai Albert Kol- ,• légiumban 16 órakor kerül | sor Győrffi László író-olvasó ; találkozójára. Az Ünnepi : Könyvhét valamennyi ren- ] dezvényén lesz könyvvásár ' Buzsákot is felkeresték A mozgáskorlátozottak nemzetközi balatoni találkozó­jának résztvevői ellátogattak Pusztaberénybe is, ahol a fo­nyódi körzet mozgáskorláto- zottai fogadták osztrák és né­met sorstársaikat. A kastély­ban elköltött uzsonna után Bu- zsákra mentek, s Knézics Ist­ván polgármesterrel találkoz­tak. Megismerkedtek a község történetével, látnivalóival, majd megtekintették a buzsáki ha­gyományőrzők műsorát is. Festmények Kötésén Volt egyszer egy találkozó Vasárnap este legördült a függöny, végétért a X. Országos Színházi Találkozó Kaposváron. Készülődés és kétely előz te meg. Készülődés a közönség, a résztvevők, a szervezők részé­ről, esetenként kétely a szakma meg a sajtó ré­széről. Miért vidéken, miért ennyi vidékivel, va­jon tényleg ezek (mármint, produkciók) a leg­jobbak? És így tovább... Nincs is ebben semmi meglepő. A színházi élet, a színházi értékek változását igyekezett a találkozó váltásával— helyszínének és módszerének megválasztá­sával — is követni, tükrözni. A „randevúk” ho- zadékán lehet is, érdemes is vitázni—főleg ha • •• e polémiák elősegítik azoknak a találkozón is visszhangzó dilemmáknak a megoldását, ame­lyekkel a mai magyar színházaknak szembe kell nézniük. Mi a magunk részéről igyekeztünk e fesztivál tisztes krónikásai lenni, megismertetni olvasó­inkkal a színházi emberek törekvéseit is, oly­annyira, hogy az elkövetkező napokban (és la­pokban) újabb portrékat adunk közre jelentős művészekről. Volt tehát egy találkozó, melynek közönsége sok tartalmas színházi estét kapott; melyet a kaposvári publikum méltán megér­demelt. T. T. Régi idők „igézete” Az 1975-ös Hazatérés, va­lamint az 1981-ben bemutatott A melegház című darab után ismét Harold Pintér- műnek tapsolhatott a kaposvári kö­zönség. Az elismerés ezúttal a budapesti Dominó Színpad já­tékának szólt. A Szilágyi-Ta- kács-Egri „trió” a 20 évvel eze­lőtt íródott Old 7/mes-szal, vagyis az Ungvári famás fordí­totta Régi időkkel lépett szín­padra a zsúfolásig megtelt stú­dióban. Elegáns, fehér díszle­tek között (és mögött) kettős vi­lág sejlik föl a Valló Péter ren­dezte, két részes darabban. Valóság és emlékezet furcsa elegye e mű, amely néhol kép­zeletbeli motívumokkal is ki­egészül. Ajóízű — ám itt-ott fa­nyar — múltidézés, a régi idők vibráló képeinek, élménye­gyütteseinek felszínre hívása egyre könnyedebb. Éppen ez a többpólusú „nosztalgia-játék” ad — ha adhat — új tartalmat Deeley — Szilágyi Tibor, Anne — Takács Kati, és Kate — Egri Kati — kapcsolatának. A házasság állóvizét a haj­dani barátnő látogatása korbá­csolja föl. A két évtized homá­lyából előbúvó emlékek — a „combcsókoló perspektíva” sokat sejtető lehetőségei, a kölcsönvett fehérneművel való kaland, a nők lelki (és testi?) együttléte — újraélése zök­kenti ki a nézőt és a szereplőt a magányos mindennapokból. Régi idők képei lebege- nek-táncolnak előttünk; gyak­ran mindenféle logika nélkül. A közös, ám mégis külön-kü- lön szálon futó sejtelmes múlti­dézésben mindegyik szereplő mesterien alakít. A feleség, a visszafogott és szinte kiismer­hetetlen Kate, valamint az ér­zékeny ám határozottabb és élettelibb barátnő, Anna között vergődik-őrlődik Deeley, az igazi vesztes. Egy férfi, aki az emlékfoszlányok útvesztőiből könnyek között próbál kike­rülni. Az emlékezet és a képzelet jeleneteit — a szerzőnek és a fordítónak köszönhetően — maradandóvá teszi a nagy köl­tői erővel megkomponált, s humorral gazdagon fűszere­zett színpadi szöveg, a szí­nészhármas remek játékával együtt. Lőrincz Sándor ( Ha árva a lélek Lock József, nyugalmazott miniszteri főtanácsos szeren­csétlen ember. Anna és Mária a lányai pedig hasonló mérték­ben árvák. Mondhatni teljesen. Kérdezhetnők: lehet-e va­lamely emberi egyed nem tel­jesen árva; szülőtvesztett, ám mégsem apátlan-anyátlan; magára hagyott, ám mégsem elhagyatott. A válasz Füst Milán, Az ár­vák című színműve ismereté­ben válik kézenfekvővé, me­lyet a Radnóti Színház produk­ciójában, a X. Országos Szín­házi Találkozó utolsó előadá­saként láthatott a közönség. Századunk magyar irodal­mának egyik kitűnő tehetségű — a Nyugat nagy generációjá­nak jelentős alakjai közé tar­tozó — alkotója hazánk legke­vésbé tisztázott géniuszainak egyike. Személye állandó elemzések és viták tárgya, munkásságát időnként bénító némaság és torz félreértés, fél­remagyarázás veszi körül. Az árvák némileg elfeledett művei sorát gyarapítja; Valló Péter rendező szinte az isme­retlenségből halászta elő. Sa­ját maga tervezte szürke, rideg, minden otthonosságot nélkü­löző díszleteiben kelnek életre a tökélyre vitt színészvezetés­ről árulkodó figurák. Haumann Péter tanácstalan főtaná­csosa, aki meglett kora elle­nére értetlenül áll a felesége elvesztése által felszínre emelkedett problémák előtt. Nagy-Kálózy Eszter a nyugha­tatlan, igazságkereső, Tóth Il­dikó az önfejű, dologkerülő le­ány szerepében, Kiss Andrea Evelinje, aki házikisasszony­ként hamar az elhunyt helyébe fúrja magát, valamint a szigorló orvos — (Széles László) —, ki­csit a külvilág képviseletében. Apropó, külvilág. Ez az, ami nincs a darabban. Lockéknak nincs szomszéduk, nincs isme­rősük, nincsenek barátaik. És nincsen hitük. Ez az amitől tel­jesen árvák. Ők csupán Lock — nem szó szerint idézett — szavaival mondva, szeretnék az egész „hóbelevancot” végre —ha néhány röpke percre is— de a víz alatt tudni. Valló pontos rendezésére, Haumann emlékezetes szipor- kázásaival és Melis László „élő”, hangulatkísérő hege- dűdallamaival Lock „elmélyü­lése" tett pontot: már az is va­lami, hogy megértük a mai na­pot! Balassa Tamás Haumann Péter és Nagy-Kálózy Eszter A Jubilate Akik nem számíthatnak semmire Uj oktatási formák KILENCEDIK OSZTÁLY — REFORMRA VÁRVA — HUSZONHÁROM HÓNAPIG: KÖZISMERET Szőke György festményei­ből és grafikáiból nyílt kiállítás vasárnap este Kötésén, a Ka- zay kúriában. A művész-tanár alkotásait dr.Feledy Gyula ajánlotta az érdeklődők figyel­mébe, akik június 16-ig láto­gathatják a kiállítást. Utca — Beck Andrásról Utcát neveztek el Párizs egyik elővárosában, Clamart- ban Beck Andrásról, a jeles magyar szobrászról. Az 1957-től 1985-ig, haláláig itt élő művészt nagyra értékelték Franciaországban; alkotásai —amelyeknek egy részét a vá­rosra hagyta —, számos kiállí­táson szerepeltek. Ezért kapta most nevét az egyik volt mű­terme közelében levő utca. Gyermekvédő Liga A Parlament mielőbb hozzon létre önálló ifjúsági bizottságot, és alkossa meg a gyermek- és ifjúságvédelmi-, valamint az új családjogi törvényt — hangsú­lyozták az Országos Gyer­mekvédő Liga közgyűlésén. A felhívásukban figyelmeztettek: a gyermekek egyre katasztro- fálisabb testi-lelki állapotát már nem lehet az ország nehézsé­geivel magyarázni. Az elmúlt év őszén szerve­ződtek kamarakórusba a nagyatádi 1. számú általános iskola volt ének-zene tagoza­tos növendékei közül tizen­nyolcán. Ezeket a gyerekeket kezdettől fogva Pauker Zoltán énektanár tanította és kedvel- tette meg velük a közös ének­lést. Amikor aztán véget értek általános iskolai tanulmányaik, egyszer csak kezdték hiányát érezni a kellemes, élménygaz­dag együttléteknek. Közülük valamelyik azzal az ötlettel állt volt osztálytársai elé, hogy mi lenne ha megkérnék a tanár urat: vállalja, hogy a jövőben egy kamarakórusba tömörülve foglalkozik velük. Pauker Zol­tánt nem kellett sokáig győz­ködni arról, hogy vállalja, szí­vesen tett eleget kérésüknek. A városi művelődési ház pedig helyet, anyagi támogatást adott — és ad továbbra is — a kórus működéséhez. Szep­tember második felében meg­tartották az első összejövete­lüket és próbájukat, amelyen megbeszélték az első hónapok programját. — Név is kellene a kórusnak! — hangzott a javaslat az egyik leány részéről. És nem is kellett sokat gondolkodniuk azon, hogy mit válasszanak. Mivel egymásnak is örvendeztek a már különböző középfokú isko­lákban Kaposvárott, Barcson, Csurgón, Marcaliban és Nagy­atádon tanuló diákok, adódott az ötlet: legyen Jubilate! Ez a címe Bárdos Lajos egyik, álta­luk korábban is sokat énekelt kórusművének. Jubilate: Ör­vendezzünk! Örvendezzünk annak, hogy újra együtt énekelhetünk, s jól érezhetjük magunkat. így azóta minden hét végén szom­batonként 2-3 órát töltenek el gyakorlással, no és egy kis te­rcierével a kamarakórus lel­kes, megszállottjai. Pauker tanár úr mondja: — Ebben az a csodálatos, hogy valamennyien fantasztikusan szeretnek énekelni, hogy teljes erővel részt vesznek a próbá­kon, s hogy közösen beszélik meg milyen műveket tanulja­nak be és tűzzenek műsorukra. Valósággal örülnek egymás­nak és én is nagyon örülök ne­kik. A város művészeteket pár­toló közönsége is boldog lehet: ebből a kamarakórusból egy felnőtt, jelentős kórus alakul ki sokunk örömére. (Dorcsi) Országosan mintegy 40-50 ezerre tehető azoknak a fiata­loknak a száma, akik a most végzettek közül nem számít­hatnak sem továbbtanulásra, sem gyors elhelyezkedésre. Dr. Bernáth Jenőt és dr. Jekkel Antalt, a Munkaügyi Miniszté­rium osztályvezetőit kérdeztük: mit lehet tenni e fiatalok érde­kében? —A megváltozott gazdasági körülmények okozta ellent­mondások átmeneti megoldá­sára törekszünk — mondta dr. Bernáth László. — A korábbi oktatási rendszer nem a most alakuló gazdaság kiszolgálá­sára készült fel. Tudomásul kell venni, hogy egy-egy szakem­bernek élete során esetleg két-három szakmai váltást is meg kell élnie. Ez alól a frissen végzettek sem kivételek. — A kilencedik osztály beik­tatásával azoknak a fiatalok­nak az iskolai továbbtanulását szeretnénk megoldani, akik gyenge tanulmányi eredmé­nyeik miatt nem juthatnak kö­zépiskolába, s így még egy ta­név áll rendelkezésükre, hogy felkészüljenek az ismereteik­ben mutatkozó hiányok meg­szüntetésére. —tette hozzá dr. Jekkel Antal. A szakmunkás- képzőkből kimaradtak részére olyan kétéves oktatást kívá­nunk elindítani, amelyben mintegy tíz szakma általános ismeretanyagát sajátíthatják el a tanulók. Ebbe az iskolatí­pusba fogjuk beilleszteni a vi­déken egyre népszerűbb ,,gaz- daasszony”-képzést is. Új te­matikával hívjuk életre a dolgo­zók általános iskoláját, ahová ezentúl azok a diáktjk is pá­lyázhatnak, akik csak a szak­mai előképzéshez szükséges köz- és szakismereti anyagot kívánják megtanulni. Megtudtuk: a szakképzés­ben ezentúl a korábban tapasz­talt lemorzsolódások elkerülé­sére huszonhárom hónapig ki­zárólag általános, átfogó isme­reteket oktatnak majd, csak utána várják a tanulóktól a spe­ciális szakmaválasztást. A szakközépiskolákban kétéves kiegészítéssel technikusokat is képeznek úgy, hogy ez az út nyitva álljon a gimnáziumot végzettek előtt is. A várhatóan szeptembertől beinduló átmeneti képzési formák még nem jelentenek végleges megoldást, azt csak az átfogó és a gazdaság igé­nyeihez igazodó oktatási re­form hozhatja meg. (Ferenczy Europress) Földi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents