Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-04 / 102. szám
1991. május 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Döntés előtt A még Tolna megyéhez tartozó Attala hivatalos formát is adott kívánságának, hogy szeretne ismét Somogyhoz tartozni. A megyei közgyűlés jóváhagyta az attalai önkormányzat képviselő testületének a „megyeváltásra” vonatkozó kezdeményezését. Ez persze csak a fele utat jelenti a célig, hiszen a helyiek végleges döntése még nem született meg. Ahhoz azonban, hogy Attala is kimondhassa a „boldogító igent”, előbb a fogadó megyének kellett állást foglalnia: támogatja-e az elvágyódok törekvéseit. — Augusztusban szavazással döntjük el, hogy somogyiak, vagy tolnaiak legyünk-e — mondta Bognár Zoltán polgár- mester. Majd így folytatta: — Az az igazság, hogy erre az időre már az egész falunak színt kellett volna vallania. Ám még nem értek meg rá a feltételek. Nyáron, tekintettel a nagy munkaidőre, nem akarunk falugyűlést összehívni, így augusztusra marad akaratunk végső kinyilvánítása. A polgármester szavaiból kiderült, hogy az előkészületek folynak a fontos lépés megtételére. Több helyi intézmény véleményét írásban is kikérik. Minden jel arra utal, ha Attala Somogy mellett voksol, szorgalmas községgel gyarapszik megyénk. E napokban sem csak a virágba borult fák alatt, hanem a mezőn is lüktet az élet, és az önkormányzatnál is. Most alakítják ki a falu szélén azt a nagy vásárteret, amelyen vásárokat, majálisokat rendezhetnek, és odacsalhatják a környékbeli községek lakóit is. Mellette utakat építenek, fásítanak. Csak akáccsemetéből tizenkézeret ültettek el, részben a helybeliek társadalmi munkájával. Nem titkolják: szeretnék, ha fellendülne egy kicsit a kereskedelem, az adok-veszek, ha az emberek egymásnak eladhatnák, amit az állam nem hajlandó megvenni tőlük. — Keressük azokat a formákat, amelyekkel könnyebbé tehetjük az itt és a környéken élők életét. Így többek között hentesüzletet építünk, ahol majd olcsó húst lehet kapni. Szeretnénk, ha a használaton kívüli pékségünket megvenné egy ügyes vállalkozó és a hozott lisztből az egész környéknek sütne kenyeret. Kiszámítottuk, hogy így a 32 forintos kenyér mindössze 20 forintba kerülne. A vállalkozó számíthatna mindenben az önkormányzat segítségére. A polgármester miközben a tervekről beszélt, szólt többek között a hiányos önkormányzati törvényekről, a bénító bürokráciáról, amely a húsbolt megnyitása elé gördít mondvacsinált akadályokat. A megyéhez tartozásban tehát augusztusra érik meg a döntés... (Szegedi) Babodi helykereső A HÁTTÉRIPAR IS LEHET JÓ ÜZLET Az idei Hungaropiast kiállításon felvonult a világ műanyagipara. A Flair, a TVK, a Pannonplast és a többi nagyágyú mellett ott volt egy kis somogyi cég, a Babodi Műanyag Kft. is. Standjuk kirakatában ruhafogasok, tiplik és villanyszereléshez szükséges apróságok, amelyek nélkülözhetetlenek ugyan, ám nem éppen egy ilyen nagy kiállításra valók. Hisz akinek kell az úgyis megveszi, akinek pedig nincs rá szüksége, azt nehéz meggyőzni. — Ebben van némi igazság — mondta dr. Falussy Lajos ügyvezető igazgató — ugyanakkor az is igaz, ha soha sehol nem mutatjuk meg hogy létezünk, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy valami más munkát is csinálhassunk. Sokat küzdöttünk az önállóságért, s hogy végre sikerült, szeretnénk bebizonyítani, megállunk a saját lábunkon. Ehhez kell a piackutatás és a marketing. Az üzem húsz éven át té- esz-melléküzemágként működött, s csak 1989 októberétől lett önálló társaság. Alapítói között ott van a volt anyacég, a babodi Petőfi termelőszövetkezet, valamint a Villamos Szigetelő és Műanyaggyár. A kiállított termékek zömét ez utóbbi megrendelésére készítik az átadott technológia alapján. Meglehetősen ósdi gépparkot és egy szinte használhatatlan infrastruktúrát örököltek a té- esztől. Ennek fejlesztése sok pénzbe kerül, nem csoda hát, ha a dolgozók attól tartottak, hogy egy leépítéssel megspórolt pénzből akarja ezt végrehajtani a cég. — Pontosan ez az, amit szerettünk volna elkerülni. A faluban a téesz szinte az egyetlen lehetséges munkahely volt, és az ma is. Kiváltunk, de igyekeztünk a dolgozókat megtartani, ami csak úgy volt lehetséges, ha sikerül új munkákat szerezni. Hát ezért is kell kiállításokra járni többek között... A próbálkozások sikerrel jár (Fotó:Lang Róbert) tak, az átalakulás óta 25 százalékkal nőtt a dolgozói létszám, s ugyanennyivel az értékesített késztermék is. Emellett elkezdődött az infrastruktúra bővítése, új üzemcsarnok, új gépek, felújított szociális helyiségek és egy kiépítés alatt álló kommunikációs rendszer jelzi a változást. — Itt még vannak hiányosságok, mert olyan alapvető dolgok nincsenek még, mint a telefon. A céget nem lehet közvetlenül tárcsázni, s ha hívott már postán keresztül valakit, akkor tudja, nem ez a legalkalmasabb eszköz az üzleti tárgyalásokhoz. Ennek hiányában nem lehet telefaxunk sem, annyit tudtunk elérni, hogy egy telexet fölszereltethettünk hosszú utánjárás után. Több mint hárommillió forintot költöttünk a munkafeltételek javítására, ezen kívül új gépeket, szerszámokat vásároltunk. Szükség lesz további beruházásokra is, mert a villamos szerelési anyagok piaca lassan de biztosan beszűkül, s bárhogy is igyekszünk az érékesítést szinten tartani, egy idő után ez nem fog menni. Olyan szintre kell kerülnünk, ha valaki nekünk üzletet ajánl, a lehető leggyorsabban át tudjunk állni, és megkezdhessük a gyártást. Üzleti ajánlatokban pedig — szerencsére — nincs hiány. Felkereste a kft standját a Dunai Vasmű. Kapacitást keresr tek hőre keményedő műanyag fékbetétek gyártására, egy másik cég pedig flakonkupakot szedne gyártatni. — Ezek apró üzletnek látszanak, de nekünk megfelel ez is. Sokan nem veszik komolyan az ilyen kevésbé látványos munkákat, de nekünk éppen ez kell. Ezen a téren viszont a legjobbak, és a legolcsóbbak szeretnénk lenni. Ezekből az „apró” munkákból tavaly 100 milliós volt a termelési értékünk, tízmilliós nyereséggel. Ezzel a 10 százalékos nyereséggel elégedettek vagyunk, azt hiszem sok 150 embert foglalkoztató üzem kiegyezne vele. A kft olcsóságát kihasználva szeretne termékeivel a nyugati piacra is kijutni. Ehhez persze a kiváló minőség mellett külsőségekben is meg kell felelni egy magasabb követelményszintnek. — Ez volt az egyik beruházásunk. Olyan csomagológépet kellett beszereznünk, amely az igényesebb piacon is képes eladni az árut. Már jelentkezett is egy megrendelő, és többmilliós tipliüzlet van kilátásban. Mi háttéripari cég vagyunk és azok is akarunk maradni. Itt viszont mielőbb megkell találni a helyünket, ezért vagyunk itt, és leszünk ott máshol is, ahol felfigyelhetnek ránk. Varga Ottó Attala akarata Az önállóság igénye Tabon TVG vagy BVG? Horváth Gyula gyáregység-vezető: „Vagy veszteséget termelünk, vagy megszüntetjük a gyártást” Kelet-német környezeti károk Az elkövetkezendő 10 évben mintegy 211 milliárd márkát kell fordítani a volt NDK területén bekövetkezett környezet- szennyezések felszámolására. A vizek megtisztítására, majd tisztán tartására legkevesebb 125 milliárd márkát kell költeni a gazdaságkutató intézet jelzése szerint. Tízek tanulmánya A közép-kelet-európai országoknak az eddiginél nagyobb és főleg igen rövid időn belül rendelkezésükre álló külföldi segítségre van szükségük— nyilatkozta a Tízek tanulmányára hivatkozva Philippe Maystadt belga pénzügyminiszter, aki ismét kiállt a reformpolitikáját éppen az anyagi támogatás hiányában csak komoly nehézségek árán megvalósító volt szocialista országok mellett. Kamatlábcsökkentések Az amerikai jegybank kamatlábcsökkentésére válaszul a legnagyobb bankok közé tartozó J. P. Morgan and Co. és a chicagói First National Bank is fél százalékkal visszavette a legjobb klienseinek felszámított kamatlábat. Az ügyfeleknek így a korábbi 9 helyett ezentúl csupán 8,5 százalékos kamatot kell fizetniük. — Gyáregységünk önállósodási törekvése évek óta tart — mondta Horváth Gyula, a BVG tabi gyáregység vezetője. — A vállalati központ azonban többször elutasította a leány- vállalati formában való működésünket. Kft-ben a régit nem — Feletteseink a gazdasági egység jövőjét a BVG által alapított kft formájában képzelik el — fűzte hozzá —, s ez részünkre nem járna előnnyel. Tulajdonképpen a jelenlegi — tovább már nem tartható — helyzetet konzerválná más gazdasági eszközökkel. Ebben az esetben továbbra is korlátozott lenne az itt termelt eredmény feletti rendelkezési jogunk. Kollektívánk nem hajlandó a továbbiakban évente több tízmillió forintot Budapestre juttatni. Nem tűrjük el azt, hogy a BVG egészében a 700 fős létszámból csak 200 a termelő munkát végző... Az, hogy elindult nálunk az önállósodási folyamat, azt objektív szükség szülte! A jövőben ugyanis csak önállóan, hatékonyan és rugalmasan működő szervezet tud megélni. — A rendszerváltás után bekövetkezett gazdasági visszaesés miként érintette önöket? Milyen ma a piaci helyzetük? — A piaci verseny belföldön és külföldön is erősödött, ezáltal nehezebbé vált a BVG — mint nagyvállalat — helyzete is. A tartály- és berendezés- gyártással több olyan cég is elkezdett foglalkozni, amelyeknek eddig nem az volt a fő profilja. Ezek a cégek konkurenciaként jelentkeztek a piacon. A legnagyobb gondunk az, hogy a mi termékeink az átlagárasnál drágábbak. A magasabb ár és a viszonylagos rugalmatlanságunk miatt pedig csökkent a versenyképességünk, sőt piaci tévesztéseink is voltak belföldön, de ez, sajnos, nem kerülhető el az exportban sem. Ahhoz, hogy gyáregységünk életben tudjon maradni — átvészelve ezt a nehéz gazdasági időszakot — alapvető, hogy jelenlegi árkondícióinkat javítsuk, szervezetünket rugalmasabbá tegyük. Ebből következik: vagy veszteséget termelünk, vagy megszüntetjük a gyártást, vagy önállóak leszünk... A vállalatnál egyébként romlott a hagyományos eredménymutató, az eredménytermelő képesség pedig nem érte el az értékcsökkenés szintjét. Nem volt határozott, vállalati szintű fejlesztési irányzat sem. Ennek hatásai természetesen Tabon is erősen érzékelhetővé váltak. Romlottak a termelés tárgyi-műszaki feltételei. A gépek, termelőberendezések és az épületek is elöregedtek. Az itt képződött fejlesztési alap kis hányada jutott csak vissza. Gyáregységünkben az alapítás óta folyamatos vagyonvesztés következett be. Ma a működőképesség alsó határán vagyunk. Ha a magas árak miatt a piaci térvesztési folyamatot nem tudjuk megállítani, akkor 200 dolgozónk munkahelye kerül veszélybe. Többletköltségek — A gyáregység milyen eredménnyel zárta az első negyedévet? — Termelésünk csökkent a már említett piaci térvesztések miatt, hiszen áraink 5-15 százalékkal voltak magasabbak, mint a konkurenciáé. Sajnos, a napokban vesztettünk el egy 70 millió forintos ártárgyalást, éppen a 10 százalékos többletköltség miatt. Csökkent a termelésünk azért is, mert a hazai piacon megjelentek a szovjet alakulatok tartályai, s ezekhez viszonylag olcsón hozzájutottak a vevők. Ebből adódott, hogy az utóbbi hónapokban raktárra is termeltünk mintegy 6 millió forint értékben. A leterhelés biztosítása miatt vállaltunk a Balatonfüredi Hajógyár részére anyagmentes bérmunkát. — Vannak-e piacképes termékeik? — Igen. Gyáregységünk vezetése 5-6 évvel ezelőtt felis merte a piacon való önálló megjelenés szükségességét. Termékszerkezetünket a piaci követelményekhez és igényekhez igazítottuk. Jó kapcsolatot alakítottunk ki olyan vállalatokkal, amelyeknek fő profilja a vízkezelés, víztisztítás. 10-15 tonnás vízszűrő és szennyvízkezelő egységeket gyártottunk. Igény van — Van igény a termékeikre? — Természetesen, hiszen jelenleg nagy a kintlevő ajánlati állomány. A második félév termelésének a többszörösét biztosítaná, de még az is jó lenne, ha legalább az ajánlatok tíz százalékát realizálhatnánk... — Végezetül: hogyan áll a gyáregység önállósodása? — Gyáregységünk vezetése — miután a kollektívától felhatalmazást kapott — a törvényes lehetőségeknek megfelelően, előzetesen egyeztetve az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal, független szakértő intézetet bízott meg az önállósodási koncepció kidolgozásával. Ezt május 7-én tárgyalja a központ vállalati tanácsa. Úgy hiszem, hogy ezt nem fogják támogatni, annak ellenére, hogy megalapozott a gyáregység elképzelése. Önálló vállalattá — Tartály- és Vegyipari Gépgyár (TVG) — történő átalakulásunk esetén a vállalat központjában az élet- képességünk fenntartásához jelentős létszámot kellene leépíteni. Gyáregységünk egyetért a vállalat átalakulásával, de mi önálló állami vállalattá kívánunk szerveződni; csak így tartjuk elképzelhetőnek a talpon- maradást, a túlélést. Ha ezt a vállalati tanács nem támogatja, illetve elutasítja, akkor várhatóan május közepén terjesztjük elő az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban önállósodási elképzeléseinket, s kérni fogjuk a vállalati vagyon megosztását. Ha a minisztérium ezt elutasítja, akkor a vállalati központ tervei alapján kft-vé alakul a gyáregység. Ha elfogadják a javaslatunkat, akkor júliustól-augusztus- tól önállóan, Tartály- és Vegyipari Gépgyárként dolgozunk tovább. Krutek József
