Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-24 / 119. szám
1991. május 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Országos Színházi Találkozó Tündérkas/.inó I-II. Szarvas, a király Rendhagyó előadást hozott létre a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, amikor színpadra állított Carlo Gozzi, A szarvaskirály című tragikomédiáját. Az olasz meseíró és színpadi szerző különös kalandot jelentő műve az európai és keleti népmesék motívumaiból építkezik, ötvözve a szatirikus és érzelmes elemeket. Lendvai Zoltán rendező igen hatásos színházi produkciót vezényelt a stúdió előadásával. Az örök igazságokra épülő mese a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a szerelemről fogalmazza meg máig érvényes üzenetét, mindezt a Gozzi korabeli, két évszázaddal ezelőtti hangulatot is idézve. A néző, akit a puritánságával együtt nagyszerű díszletek és jelmezek, valamint a hang- és fényeffektusok segítenek e — Indiát idéző — mesevilág befogadásában, érzékenyen figyeli a rossz, a gyarló és a jó, az igaz mesés küzdelmét, amely a drámai konfliktusok filozófiai és lelki mélységeit közelíti meg. A színházi kompozíció a gonosz varázslattal szarvassá vált király története. A klasszikus meseelemeket sem nélkülöző előadás legnagyobb értéke, hogy hitelesen rajzolja meg a valóságos emberi jellemeket és ezek fogyatékosságait, ezzel egyszersmind a mindenkori társadaJelenet az előadásból lom magatartásformáit. Mindezt úgy teszi, hogy Gozzi mesedrámájával kellő alázattal bánik, hiszen úgy állítja az intimitást sugalló színházi stúdió pódiumára, hogy az itáliai szerző korabeli világából is kapunk ízelítőt. Ha a Gozzi-életmű mesés gondolatai ezúttal sajátosan stilizált formában és környezetben is elevenednek meg. A színészeknek nagy szerepe van mindebben, hiszen kitűnő alakításokat láthattunk: Illyés Róbert {Deramo), Szigeti András (Dadri), Majzik Edit (Clarice), Megyeri Zoltán (Truf- faldino), Korcsmáros Gábor (Leandro), Pregitzer Fruzsina (Angela), Földi László (Brig- hella) és Matolcsi Marianna (Smeraldina) igazán remekül játszottak. Igyekeztek ellensúlyozni azt is, hogy helyenként — főleg a második részben — kevésbé volt feszes az előadás, akadt üresjárat és érthetetlenül gyenge, indiszponáltságot jelző (Dunai Károly) színészi alakítás is. Varga Zsolt A találkozó támogatói A Kereskedelmi Bank Rt. a színházért A tizedik országos színházi találkozó létrejöttét két bank is segítette. A Művelődési és Oktatási Minisztérium adta hozzá a legtöbb pénzt, ám a két szponzor is letette a „garasokat” amellett, hogy a somogyi megye- székhelyen találkozhassanak, a színházak, bemutatkozhassanak. Hollós Róberttel, a Kereskedelmi Bank Rt. reklám-és propaganda osztályának munkatársával beszélgettünk. — Bankunk több tízmillió forintot áldoz évente a kultúra támogatására. Csupán a színpadi kultúra szponzorjának összege is hét- számjegyű. Támogatjuk a Magyar Állami Operaházat, a Madách Színház legutóbbi előadásához, a Mária Evangélium színpadra állításához is hozzájárultunk, támogatjuk a Katona József Színházat, legutóbb pénzzel segítetettük a szolnoki színház Liliomfi-előadását. Nemcsak a profi művészet élvezi a Kereskedelmi Bank Rt.támogató segítségét, a kiemelkedő amatőregyüttesek sem hiába fordulnak hozzánk. A Kereskedelmi Bank Rt. kaposvári fiókja is ismert arról, hogy a város sport-és kulturális életében szerepet játszik. Ebben évben a budapesti központ másfélmillió forint kifizetését engedélyezte a különféle igények kielégítésére. A közép-és főiskolai, valamint az egyetemi diáknapok rendezői éppúgy számíthattak rájuk, mint a közelgő kaposvári belgyógyász vándorgyűlés szervezői. A somogyvári bencés apátság az idén nyáron lesz 900 éves, a nagyszabású rendezvénysorozat előkészítői is megértésre találtak a Kereskedelmi Bank Rt. kaposvári irodájánál. A Kaposváron megrendezett tizedik országos színházi találkozó másik szponzora az Inter-Európa Bank Rt. volt. (Horányi) Carlo Gozzi Szarvaskirályának fényeit állították be a nyíregyháziak, amikor megkerestük a két részes tragikomédia rendezőjét, Lendvai Zoltán főiskolai hallgatót. — A Móricz Zsigmond Színház egy darabbal érkezett a fesztiválra, az is az „öné” volt. Egy huszonhárom esztendős főiskolai hallgatónak mit jelent ez a siker, most a pályára lépés kezdete előtt? — Örülök, hogy ez a mű is a „kiválasztottak” közé került. Én úgy érzem, érdekes a darab, s lehet szeretni. A színészeknek és a közönségnek egyaránt. Egyszerre okoz érzelmi és intellektuális izgalmakat. A színészi jelenlét és — stúdió előadás lévén — a nézők egymáshoz való közelléte bensőséges viszonyt eredményez. Ebben látom A szarvaskirály sikerét. — Miért éppen a nyíregyházi társulatnál rendezte meg? — Szerencsém volt. Néhány vizsgarendezésemet — a III.Richárd, illetve A szarvaskirály egy-egy jelenetét látták már a főiskolán a nyíregyháziak. Zsótér Sándor dramaturg beszélt Székely Gáborral; ő ajánlott a Móricz Zsigmond Színháznak, ahol dolgozni akaró és tudó emberek vannak. Milyen a műhelymunkájuk? Nemigen ismerem, mert csak a próbaidőszakban voltam lenn náluk. Én választottam a darabot, a dramaturgot és a tervezőt is, s a szerepeket is én osztottam. Hogy mindezt jól tettem-e, azt a kaposvári publikum is eldöntheti. — A műben zömmel fiatalok játszanak, de néhány idősebb arc is feltűnik. Az idősebb kollégák hogy fogadták az ifjú rendezőt? — A közöttünk kialakult viszony nincs életkorhoz kötve. Ugyanis ha az ember tud a színésznek olyan feladatot adni, amelyet az is annak tekint, akkor minden nehézség és gond elfelejtődik a próbák előrehaladtával. Különben is: a végeredmény a fontos, s ha adódik is nézetkülönbség közöttünk, a siker mindenért kárpótolhat bennünket. Úgy vélem, mindenki szeret a darabban játszani. Erről azonban őket kellene kifaggatni. — Hogyan tovább? — Még egy év a főiskolán, s A szarvaskirály sikerének köszönhetően, rendezhetek a veszprémi Petőfi Színházban, a Pesti Színházban, és valószínűleg Nyíregyházán is kapok még megbízást... Lőrincz Sándor Fotó: Lang Róbert Rendezte — a főiskola hallgatója NÉPDALOK ROCK RITMUSBAN Megjelent a fonyódi zenetanár lemeze — Keserűen tapasztaltam, hogy az óvodás kisgyerekek a Boney M. és a többi, külföldi sztárzenekar zenéjére táncolnak, s jobb híján ezt a muzsikát dúdolgatják. Miért ne lehetne divatossá tenni, a kor ízléséhez idomítva „tálalni” a népdalokat? Péterdi Péter, a fonyódi zeneiskola klarinéttanára meditált ilyenképpen, amikor most megjelenő nagylemezéről faggattam. Próbálkozása nem újkeletű, hiszen 4-5 éve már jelent meg egy lemeze, Tündérkaszinó címmel. A több, mint 30 ezer példányban napvilágot látott újdonságot két hét alatt elkapkodták a vásárlók. — Milyen meglepetést tartogat a Tündérkaszinó II.? — 15 népdal kapott helyet a korongon, ebből 1 szlovák és 1 szerb, a többi magyar. Felcsendül többek között a Volt nekem egy kecském..., a Kis kece lányom..., a Szegény legény vagyok én című, a gyerekek által is közkedvelt dal. —A jó zenéhez, jó előadók is kellenek. — Abban sem lesz hiány, mert a legismertebb együttesekből — Bikini, a volt Fonográf és Kaláka — állt össze a zenekar. Meglepetésként még 15 olyan érdekes hangszer is me- szólal, mint például a pánsíp. Feleségem és én is játszunk egy-egy darabban, klarinéton és fuvolán. Az énekesek népszerűségéhez sem fér kétség, hiszen Eszményi Viktória a Protonból, Radványi Balázs a Kalákából és Mikó István, a Thália-szín- pad igazgatója már régóta kedvencei a gyerekeknek. — Hogyan lesz egy klarinéttanárból zeneszerző? — Nemrég még a Hanglemezgyárban dolgoztam zenei rendezőként és több zenésszel kötöttem barátságot. Tőlük, a környezettől kaptam ösztönzést, és persze „mellesleg” zenetanár is vagyok... (Várnai) Az ausztriai Frohnleiten város meghívására három napos vendégszereplésre utazott ma a Kaposvári Szimfonikusok utánpótlás zenekara. A tehetséges „aprók” Ludmány Géza vezényletével lépnek az osztrák közönség elé. Képünk az indulás előtti utolsó próbán készült. (Fotó: Kovács Tibor) Népművelés helyett humánszolgáltatás Egy somogyi kisközség művelődési egyesülete A kis települések művelődése nem megoldott. Néha akad egy-egy ember, aki megpróbálja maga köré gyűjteni a falubeli tenniakarókat... Falusi művelődési egyesület működik — Kaposhomokon. A kisközség az elmúlt évtizedek körzetesítései során hátrányos helyzetbe került, ma, a taszári körjegyzőség tagközségeként még rosszabbak a körülményeik. Ezen igyekszik változtatni az Animá- tor Alapítvány egyik tereplehetősége, az Aranyhomok Szabadművelődési Egyesület, felvállalva a batéi faluház és a Humánszolgáltató Központ megszűnésével a testi, lelki, szellemi és közösségi egészségvédő, mentálhigiénés szellemiségét és gyakorlatát. Az egyesület szakmai képviselője Palásti János elmondta, hogy népművelőik elsőként a testi-lelki egészségvédelemmel foglalkozva lophatják be a műveltség termékeit egy igen mellőzött piacra. Halaszthatatlanul szükségesnek ítéli valamennyiük humánszolgáltató át- illetve továbbképzését. Az egyesület örökségül kapta a mintegy 300 lelket számláló kisközség hátrányos helyzetét, s munkásfiatalokból verbuválódott tagságával azok minden devianciáját, hétköznapi attitűdjeik hiányosságait, Az egyesület az ember és környezete egymást segítő kapcsolatrendszerét, az eligazodást segíti Vállalkozásorientáltak: tervük a falusi idegen- forgalom beindítása egy kulcsosházzal, erdei pihenővel; íjászközpont létrehozása, biogazdálkodás, munkahelyteremtő gyógynövénytermesztés fokozatos beindítása. Meg szeretnék teremteni ezekhez a szellemi hátteret is, népfőiskola beindításával. Az Animátor Alapítvány másik lehetősége az Animátor Lélekvédő Egyesület lesz. — Úgy gondolom a közművelődés, a ma mellőzött művelődés egyfajta megújulását hordozza magában, s talán méltó lehet szélesebb körű elterjesztésre is a helyi, autonóm lehetőségek palettáján — vallja Palásti János. — Nem kell félni a parttalan szolgálattá válástól. A mélyen emberi, segítő, humánszolgáltató közművelő- déstiez kell visszatérni. Hiszen a népművelés a szó nemes, legmélyebb értelmében: humánszolgáltatás. S íme az új szakma... Tóth Kriszta