Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-03 / 101. szám
1991. május 3., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 „TOP 24” Politikusaink népszerű(tlen)ségéröl A hazai népszerűségi lista „érmes helyeit” a SZONDA-IPSOS Közvéleménykutató áprilisi vizsgálatai szerint egy író, egy milliomos vállalkozó és egy bankelnökhelyettes foglalja el. Göncz Árpád a szó jó értelmében lassan apa figurájává válik egy erre fogékony népnek, ám ez tán kevés lenne vitathatatlan elsőbbségéhez. Fontos és kevésbé jelentős eseményeken a köztársasági elnök megszólalásaival, viselkedésével újból és újból bizonyítja, hogy „emberből” van, és ez — a jelek szerint — még mindig a legvonzóbb tulajdonsága egy közéleti szereplőnek. Palotás János második helye úgy is értelmezhető: majdnem ő a legnépszerűbb politikus hazánkban. Vagy éppen azért van az élen, mert ő az egyetlen nem hivatásos politikus az egész listán? A VOSZ elnökének fél évvel ezelőtti szenzációs szereplését (taxis blokád, 1990 október) talán még mindig díjazzák a „fogyasztók”, ám elismerést válthat ki újabb, már nem is túl gyakori állásfoglalásaival is: világosan, határozottan mondja, amit mond, nagyrészt ugyanazokat a dolgokat, egy társadalmi réteg, a vállalkozók képviseletében. Ő köztudottan gazdag ember, példája tehát azt is jelzi, hogy nem mindenféle vagyon vörös posztó a (nehezedő életű) szavazók szemében. Németh Miklósnak, a volt miniszterelnöknek (még régebben: volt gazdaságpolitikai KB-titkárnak) az átmenetben szerzett vitathatatlan érdemei mellett jól kamatozott a múlt esztendőben vállalt szfinx-szerep. A huszonnégyek közül ő nyilatkozik a legkevesebbet — egyáltalán nem nyilatkozik. A szavak inflációja idején tanúsított már-már abszurd hallgatásával bizonyította: még a politikában is lehet beszédes a csend. Más kérdés, hogy hosszú távon ebből nem lehet megélni, a Kelet-Nyugati Fejlesztési Bank alelnöki fizetéséből inkább. Ám hogy onnan megőrízhető-e a bronzérmes hely — roppant kétséges. Az ex-miniszterelnököt követi ex-külügyminisztere, Horn Gyula. Az ő esetében is jórészt a múlt kamatozik, és a jelenkori országos ügyekben tanúsított higgadtsága. A mezőnyben bízvást legkevésbé higgadtnak minősíthető politikus, Torgyán József viszont huszonkettedik helyével csak Petrasovits Annát (az egyetlen nő a listán) és Thürmer Gyulát előzi meg. Mi több, az immár társelnök kisgazdát az egyébként erre a pártra szavazók sem favorizálják a listavezetőkkel szemben. Torgyán helyezetlensége azt is bizonyítja, hogy az ismertség még nem jelent automatikusan elfogadottságot. Az említettek mellett legismertebb politikusnak, Antall Józsefnek a 18., Pozsgay Imrének a 17. hely jutott. Ellenpéldájuk lehet a sokkal kevésbé ismert képviselő, Fodor Gábor, aki egy erős Fidesz-tri- umvirátus tagjaként pontszerző helyet foglal el. Az ötödik Orbán Viktor, hatodik Fodor Gábor, a nyolcadik Deutsch Tamás. Deutschnál politikai kvalitásainak ismeretében érdemes megjegyezni: a fiatalok és a nők körében vitathatatlan listavezető, noha az utóbbi időben kifejezetten keveset szerepel. Az ő, de Fodor Gábor, Orbán Viktor, Király Zoltán, Thürmer Gyula elismertsége a gyengébbnek vélt, ám egyenlő szavazati jogokkal rendelkező nem körében azt bizonyítja, hogy politikusoknál nem árt a jó fellépés és a megnyerő külső. Az egész lista legkevésbé, a megkérdezettek fele által ismert szereplője Kiss János, az SZDSZ elnöke, megtartotta helyét a középmezőnyben. Vele kapcsolatban megemlítendő, hogy mind előtte, mind pedig mögötte a parlamentből ismert vetélytársak vannak. Ő viszont, minthogy nem tagja a parlamentnek, kimarad egy nagy országos showból, s a jelekből ítélve ez nem is olyan nagy hátrány. Hátrány azonban a hatalmi pozíció — nehéz népszerűnek maradni a kormányzópártok tagjaként. Ha Palotás sajátságos MDF-támogatottságát nem számítjuk, Kupa Mihály (9.) és Surján László (10.) a legmagasabb helyezésű miniszterek az előttük helyet foglaló politikusok nyomában. Igaz, joggal állíthatják ők is, csakúgy, mint hátrább sorolt társaik (Für Lajos, Nagy Ferenc József): nekik nem népszerűnek kell lenniük, hanem — néha fájdalmas döntéseket hozva—jól kell dolgozniuk. Valószínű, hogy ha ez sikerül, azt előbb-utóbb elismeri (és megkérdezésekor honorálja is) a köz véleménye, ami egyszersmind a „huszonnégyek bandájának” átrendezését is jelenti majd. Rékai Gábor A jugoszláv főkonzul Somogybán Tegnap a megyei önkor- Bállá Emília jugoszláv főkonzul mányzat meghívására So- és PiperZsanko konzul. A ven- mogyba látogatott Brunnel dégek először a szennai falumúzeumot keresték fel, ahol dr. Gyenesei István, a megyei ön- kormányzat elnöke fogadta őket, majd L. Szabó Tünde megyei főépítész bemutatta a skanzent. Ezután megtekintették a kaposvári Csiki Gergely Színházat, amelyet a közelmúltban a jugoszláv INGRA cég újított fel. Ezt követően dr. Gyenesei István a kapcsolatokról folytatott megbeszélést a főkonzullal és a konzullal. Hangsúlyozta: szeretnék, ha déli szomszédunkkal, különösen Bjelovárral és térségével korábban kialakult, de az utóbbi években meggyengült kapcsolat ismét erősödne, a régebbi, főként pártközi együttműködést a gazdasági váltaná fel. A vendégek a tiszteletükre adott ebéd után felkeresték a városi önkormányzatot, itt Szabados Péter polgármester fogadta őket és tájékoztatta a város életéről,terveiről. A főkonzul asszony nemrég került Pécsre, ahol — mint mondta — egyebek között a konzulátus kialakításán fáradozik (most bérelt szállodai szobákban működik hivatala), válaszolt a Somogyi Hírlap néhány kérdésére. Elmondta: azért jöttek, hogy megismerkedjenek a somogyi tájjal és emberekkel. Már az itt töltött első órák is igen kellemes benyomást tettek rájuk. Talán ez is hozzájárult, hogy a kapcsolatot szeretnék elmélyíteni. Arra a kérdésre, hogy je- lenti-e ez az itt élő jugoszláv kisebbséggel való kapcsolat szorosabbra fűzését is, ezt mondta: itt-tartózkodása óta alkalma volt találkozni a Nyu- gat-Dunántúlon élő kisebbségek szervezeteivel. Somogybán ilyen találkpzókra még nem került sor. Úgy tudja — fűzte hozzá —, ebben a megyében nem jellemző a jogo- szláv nemzetiségek jelenléte. Ennek ellenére szerepel tervükben, hogy informálódjanak az itt élők helyzetéről, céljairól, kívánságairól is, hiszen általuk a két ország együttműködését is szeretnénk fokozni. — Van-e olyan kívánság, amelyet nekünk, magyaroknak kellene teljesíteni? — A mindkét országban elindult demokratizálódási folyamatok sok mindenen akarnak változtatni. Néha a várakozások túlnőnek a valós lehetőségeken. Személy szerint is örülök annak, hogy készül a nemzetiségi törvény. Azt hiszem, ez nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy a kisebbségek elégedettebbek legyenek. Persze sok múlik az anyagiakon is. Ebből a szempontból, sajnos, ma sem Jugoszlávia, sem Magyarország nincs túl kedvező helyzetben — mondta többek között a főkonzul asz- szony. (Szegedi) Korszerű táplálkozás Önkormányzó csapda... A 23. konzervipari higiéniai napokat tartják most Nagykőrösön az Élelmezésipari Tudományos Egyesület, a Konzervipari Kutatóintézet, a helyi konzervgyár és az MTESZ szervezésében. A mai tanácskozáson a minőségi táplálkozásról, a minőségpolitikáról, a korszerű csomagolástechnikáról váltanak szót többek között a szakemberek. Egyiptomi-magyar tárgyalások Magyar-egyiptomi tárgyalások folynak Kairóban. A Király Péter pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár vezette magyar küldöttség a kormányhitelekből származó kintlevőségek rendezéséről tanácskozott a vendéglátókkal. Az egyiptomi delegációt Rafik Szalaheddin, a Nemzetközi Együttműködési Minisztérium államtitkára vezette. Somogybán az elmúlt hónapokban sokakat érdeklő kérdéssé lépett elő a megyei közgyűlés és Kaposvár, a megyei jogú város „osztozkodása” az intézmények hovatartozásáról. Az érintett felek többször is megszólaltak lapunk hasábjain. Legutóbb a megyei közgyűlés alelnöke a megyei önkormányzat ülésén szólt az új fejleményekről. Tárgyilagosságra törekvő megállapítása szerint még mindig nincs elfogadható megoldás. Úgy tetszik, a frontvonalak megmerevedtek. A felek időnként egymást sem kímélve kívánják megvédeni harci álláspontjukat. Ismerve az előzményeket nem volt nehéz kitalálni, hogy az érintettek sokkal előbb megtalálják a zsákutcát, mint a megoldást. S ebben, sajnos, a törvényi feltételek hiánya is segít. Van ugyan önkormányzati törvény, de ez elegánsan eltekint a megyei jogú város pontos hatáskörének szabályozásától. Ezt megtehetné a hatásköri törvény, amely viszont még nincs... No persze lehetne elmélkedni a jószándékról, a felelősségről, a konstruktivitásról. Az érdekszempontok ütközéséről, az időnkénti kicsinyességről a már-már megbocsátható makacsságról és még sok minden másról. De sajnos, a lényeg ettől nem változik. A húzd meg, ereszd meg elvét elfedi a „húzzad, húzzad, csakazértis” gyakorlata. A megyei jogú város szakértői Kaposvár hatáskörébe kívánnak minden olyan intézményt, amely normatív támogatásban részesül. A csak engedni elvét pedig a Somogy Megyei Közgyűlés megbízásából tárgyaló delegáció nem fogadja el. A jelentős részben nyilvánosság előtt zajló osztozkodás igazából nem osztja meg a közvéleményt. A többség a jelenséget ártó presztízsharcnak tekinti és az önkormányzatok tehetetlenségének tudja be. Mások úgy vélekednek, hogy ez is a rendszer- váltás felemásságának eredménye, mert ugyan a személyek változtak, de a módszer maradt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindezért a parlament a felelős: miért nem hozta meg időben a szükséges törvényeket. Ez ügyben talán mégis az a legelgondolkodta- tóbb, hogy kevés szó esik azokról, akiket az egész „szétosztás” érint. Mert az oly sokat emlegetett intézmények munkájára szükség van, és szükség lesz. E helyeken is emberek dolgoznak, akiknek—mint azt már oly sokszor bizonyították — a „gazdától” függetlenül a munkájuk eredményessége a fontos. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bizonytalanság milyen hatásokkal járhat. A kialakult helyzet összetevőit figyelembe véve bizton állíthatjuk: nincs más lehetőség, mint okos kompromisszumokkal, emberközpontú megoldással ellavírozni a hatásköri törvény elfogadásáig. Nem ez az egyetlen törvény, amelynek hiánya hátráltatja az önkormányzatok érdemi munkáját. A somogyi önkormányzatok már eddig is többször bizonyították: ha nem is könnyen, de lehetetlennek tetsző helyzeteken is úrrá tudtak lenni. Lengyel János A megújuló Kaszó A gazdasági kisvasút a Ba- láta-tó mellett elhaladva zegzugos rengetegen át jut Ka- szóba. Szemnek szép erdő ez. — Somogybán az egyik legszebb erdőrengeteg a miénk— mondta Végvári Jenő igazgató. —Jó hallani ezt, mert azt beszélik, hogy az előző rendszer mindent tönkretett. — Kaszóból áldozati bárányt csináltak. A legbalgább hozzá nem értő is érti a célzást. Nemcsak Kaszóban voltak vadászatok. Arról kevés szó esik, hogy itt két esztendeje már nyugatiak is vadászhatnak. — Kaszó önállóságát elvették. A gazdaságot a veszprémi erdőgazdasághoz csatolták. Ne kérdezze, hogy miért. A lényeg, hogy január elsejétől ismét önálló, minden joggal felruházott erdészet vagyunk. Azt tesszük, amit a klasszikus értelemben vett erdőgazdaságok. A csemeteültetéstől a fakitermelésen át a fafelhasználásig. Éppen úgy foglalkozunk vadászattal és idegenforgalommal is, mint mások. — Megéri? — Már hogyne érné meg. Rendkívüli adottságai vannak ennek a térségnek. A tölgy, az éger, az akác, a kőris és a fenyő hazája ez a vidék. Az évente kitermelt fa egyharma- dát itt dolgozzuk föl bútorlécnek, parkettfríznek, fűrészárunak. Ä többit exportáljuk, illetve itthon adjuk el. Nyoma sincs már rablógazdálkodásnak. Az erdő a természet lelke. Ha elpusztítjuk az erdőt, akkor felborítjuk az ökonómiai egyensúlyt. Csak annyi fát vágunk ki, amennyi szükséges, illetve amennyi a jóváhagyott erdőgazdálkodási tervben van. — Mégis nyereségesek? — Gazdálkodni tudni kell. S hogy így lehet, azt bizonyítja, hogy egy dollárt 16 forint 70 fillérből is elő tudunk állítani.(!) — Nyilván az idegenforgalom is nyereséges. — Válasszuk ketté az idegenforgalmat és a vadásztatást! Az utóbbi valóban nyereséges. A május elsején kezdődő őzbakidényre száz vendéget várunk. Az üdültetés már más kérdés. Tudomásul kell vennünk, hogy hazai vendégre nem nagyon számíthatunk, mert az árak nem teszik lehetővé, hogy a jelenlegi keresetek mellett a magyar átlagember itt napokat tölthessen el. — Ha körülnézünk Európában, akkor kiderül, hogy a változó politikai körülmények miatt csökkent az érdeklődés Bulgária, Törökország és Jugoszlávia iránt. így aki kelet felé indul, az nálunk áll majd meg. Kaszó kincseit éppen ezért ajánlottuk a nyugati irodáknak. Első nagyobb rendezvényünk május elsején volt. Majálisunkat a hőlégballon-bemutató is színesítette. Szervezünk kiállításokat, bemutatókat, s gondolkodunk egy nagyobb sportlövészverseny meghirdetésén is. Nagy Jenő Fotó: Kovács Tibor
