Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-20 / 115. szám
1991. május 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Német kulturális napok Barcson Fúvósok, fotók, festmények — Szeretnénk, ha minél nyitottabbá válhatnának a két város közti kapcsolatok — mondta Feigli Ferenc barcsi polgármester a szombati rögtönzött fúvóskoncert után. — Ennek jó példája a tűzoltók közti, immár hagyományossá váló kapcsolat. Iskoláink között is egyre szorosabb az együttműködés. Kedden sinsheimi barátaink átadnak egy Ford Escort gépkocsit, ezen az iskola diákjai tanulhatnak majd vezetni. Szeretnénk, ha a gazdasági kapcsolataink is erősödnének. Felmérjük az igényeket, az ígéret szerint pedig júniusban egy német gazdasági szakemberekből álló küldöttség érkezik városunkba. — Testvérvárosi kapcsolatokat leginkább a művelődés, a kultúra terén lehet kialakítani — tette hozzá Helmut Beck, Sinsheim polgármester-helyettese. — Mi is szeretnénk azonban, ha együttműködésünk a gazdaság néhány területére is áttolódna. Magyar szakmunkások németországi képzése már a közeljövőben beindulhat. Felmérjük az igényeket, és eszerint cselekszünk. Szombat délután a fúvószenekar ugyan beszorult a tűzoltólaktanyába, a rossz idő azonban nem szegte kedvét a vendégeknek és vendéglátók A festett selymek között. (Fotó: Gyertyás) nak. Rövid köszöntők után a német város tűzoltói átadták ajándékukat, majd néhány pohár sör mellett kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség. A sinsheimi fúvósegyüttes délutáni rövid bemutatkozását követően szombaton hét órakor a városi művelődési központban lépett a nagyközönség elé. Ezt követően került sor Győri Vilmos „Sinsheim magyar szemmel” című fotókiállításának megnyitójára. A fény és árnyék, lent és fent, kint és bent ellentétpárokra felépített anyagot Győri Vilmos a sinsheimi delegációnak ajándékozta. Vasárnap a német kulturális napok a barcsi katolikus templomban zenés misével folytatódtak. Marianne Schlesinger selyemfestő kiállításának megnyitójára a Dráva múzeumban fél tizenkettőkor került sor. A selyemfestészet nálunk kevésbé ismert művészet. A selyemanyagokat ecsettel, speciális festékek és technikák segítségével alakítják. Marianne Schlesinger — rövid bemutatójában — a selyemfestészet kulisszatitkaiba is beavatta az érdeklődőket. (Barna) Viharos szél a Balatonon „Fagyos” pünkösd Tíz fokot hűlt a víz — Kintrekedt hajók (Folytatás az 1.oldalról.) A ciklon viharos szelet és jelentős lehűlést hozott. Ezekben a napokban a napi átlag- hőmérséklet 8 fokkal elmaradt a sokéves május havi átlaghőmérséklettől. A tó erős hullámzása következtében a víz 10 fokra hűlt le. A ciklonörvény lassan távozik északkelet felé, vasárnap délelőtt 10 órakor óránként 97 kilométeres szelet keltve Siófok térségében. így elrendelték a másodfokú viharjelzést. Ez a rendkívül szeles idő vissza-visszatér még napra is. Erre bizonyíték, hogy a szomorú füredi tornádó 1972 május 19-én volt. A tegnapi viharos erejű szél az egyébként még részleges hajóforgalmat is befolyásolta. A siófok-földvári járat nem indulhatott el, a földvár-füredi járat pedig nem tudott bemenni Siófokra— tudtuk meg Janko- vics Andrástól, a siófoki központi állomásfőnöktől. A rokonlátogatások miatt a tihany- szántódi kompforgalom az átlagosnál erősebb volt, óránként indultak a járművek, sőt mentesítő járatokat is be kellett állítani. A szél sok faágat letört, a Közúti Igazgatóság útellenőrei azonban ezeket eltávolították a 7-es és a 67-es útról is(Lajos) GOLDMARK ALAPÍTVÁNY Keszthely jeles szülötte, Goldmark Károly zeneszerző születésének 161. évfordulóján, szombaton este emlékhangversenyt és kiállítást rendeztek a Helikon Kastélymúzeumban, melyen bejelentették a Goldmark alapítvány létrehozását. A kuratórium elnöke dr. Czoma László. Országos Színházi Találkozó Thália randevúi Szombaton elkezdődött Bátran állíthatjuk: nem igazán tiszta az égbolt a színházművészet felett (sem). Mindez vehető a szó legszorosabb értelmében, hiszen a X. Országos Színházi Találkozó helyszínét, a kaposvári Csiky Gergely Színház épületét— legalábbis a kezdetekben — kitartóan öntözte az égi áldás. S hogy ez mennyire nyomja rá a bélyegét majd a fesztivál hangulatára, az később derül ki. Ami tény: bármennyire vannak soha nem látott és tapasztalt méretű gondjai ennek a műfajnak, Thália hívei — a filmművészekkel ellentétben — az idén sem maradnak megmérettetés nélkül. A másik vitathatatlan és örömteli momentum, hogy eme viharverte időkben is képes a szakma—érzékenyen figyelve — változtatásra. A Színházművészeti Szövetség egy régi tervezetét megvalósítva, az idei találkozó kiválasztott produkciói és annak helyszíne egyetlen személy, egy ún. kurátor szubjektív meggyőződése és értékító Pogány Judit és Gazdag Gyula lete alapján kerültek kiválasztásra. Ezt a posztot ez évben a Színház című folyóirat főszerkesztője, a Színházművészeti Szövetség tagja, Kottái Tamás színikritikus tölti be. A zsűri és az általa odaítélendő díjak ezután is megmaradnak. A személyek kiválasztása a szakma különböző rétegeiből történt, eszerint a tagok a következők: Balázsovits Lajos színművész, Bereményi Géza író, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Sipos Gyula Francia- országban élő magyar származású kritikus, Szlávik István díszlettervező, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Színház igazgató-főrendezője, és Tordy Géza színművész. A dí Csákányi Eszter és Bálint András (Fotó: Lang Róbert) jakat a fesztivált követő napokban adják majd át Budapesten. A találkozón nyolc nagyszínpadi és hat stúdióelőadás kerül bemutatásra, melyek jelentős része (10!) vidéki társulatok produkciója. Ezen arányhoz jelentősen hozzájárultak a szolnokiak. A „vidéket” még két-két veszprémi és pécsi, valamint egy-egy miskolci, nyíregyházi és kaposvári előadás képviseli. A szervezők nem titkolt célja, hogy a szakmát — ha csak társulatonként s napokra is, de — közös fedél alá „kényszerítsék”. Míg a fővárosban tartott találkozók pusztán „tájolások” voltak, addig Kaposvár remélhetőleg kitűnő alkalmakat fog teremteni — mert óriási szükség van rá — spontán beszélgetésekre és disputákra. Nyilvános szakmai beszélgetésen vasárnap 11-kor vehet részt a közönség a Kilián Művelődési Központban. Mindezek után örömmel jelentem, hogy szombaton hét órás kezdettel felment a függöny, talán egy új színház, talán egy új világ előtt... Balassa Tamás Bereményi a zsűriben A színházi találkozó néhány zsűritagjával is sikerült találkozni szombaton. A szállodában futottunk össze Radnóti Zsuzsa dramaturggal és Bereményi Géza íróval. A jeles színházi dramaturgban nagy a várakozás a találkozó darabjaival kapcsolatban, viszont inkább a fesztivál végére ígért rövid beszélgetést. Bereményi Géza — akinek írói munkássága mellett a Cseh Tamásnak írt dalszövegei és rendezései méltán váltották ki a szakma és a közönség elismerését — ennyit mondott az első napon: — Engem felkértek, hogy vegyek részt a zsűri munkájában és végignézve az előadásokat közös véleményt alakítsunk ki róluk. Ez tiszta feladat, és én örülök, hogy nem folyik szét a találkozó rengeteg beszélgetésbe, vitákba és korai értékelésekbe. Most nem a szakma gondjairól, hanem eredményeiről van szó. Az évad legjobb bemutatói megmutatják, hogyan áll a magyar színjátszás... V.Zs. „Szerelemgyerekek zsúrja” Schwajda György: Tudomásul vesszük, hogy a kulturális vezetés nem veszi figyelembe a szakmát A szolnokiak három produkciót hoztak, a legtöbbet a meghívott társulatok közül. Egri Márta színésznő: — Pesten mindig fesztiváljellege volt a színházi találkozónak, hogy most mi lesz, azt nem tudom. Bizonyára itt nehezebben jön össze a szakma, mint Budapesten, mert ennek technikai nehézségei vannak. Mi is csak két napig vagyunk itt — amikor játszunk —, illetve azt kértük, hogy legalább Jeles András darabját megnézhessük — mondja. — A találkozó segíthet valamit a színházi szakmán? — Nem hiszek abban, hogy az igazi nagy bajokon ez segíthetne, hiszen ehhez mindany- nyiunknak itt kellene lenni. Azok az emberek, akik eddig is Jelenet, a Hit kell! című darabból. találkozni akartak egymással, ettől függetlenül is összejöttek. — Szolnok három darabbal érkezett, és ez jelzi, hogy igen erős társulat a "mezőnyben"... — Feltétlenül. Azért is érdekes a dolog, mert ez a három produkciónk van. Ezek szerencsésen megütötték a mércét. Korábban a közönségünk és a szakma is elismerte, nagy lelkesedéssel fogadta ezeket az előadásokat. Schwajda György, a színház igazgatója: — Ezúttal Koltai Tamás színikritikus vállaltaiéi, hogy saját ízlése szerint válogassa a darabokat. Ez nagyon jó dolog, és nem azért mondom, mert mi három produkcióval érkeztünk, hanem azért, mert a világon mindenhol egy fesztiváligazgató szervezi a művészeti találkozókat. Eddig semleges, és megfoghatatlan erők csinálták a színházi találkozókat, ahova valaki benevezett, valaki nem. Most először egy helyen van a fesztivál, és Koltai, illetve Kaposvár vállalta ezt. Nyilván nem a teljes keresztmetszete ez a magyar színházi életnek, de így képtelenség is volna megszervezni. Nagyon örülök annak, hogy mi itt vagyunk. Ráadásul azért, mert ezt az évet úgy játszottuk végig, hogy nem volt színházunk a felújítás miatt. Egyik bemutatónk Budapesten, a másik a szolnoki művelődési házban, a harmadik egy kis szobában volt. — Mi a véleménye arról, hogy Kaposvár lett a kiválasztott? — A kaposvári színház méltó elimerése ez, izgalommal jöttünk ide: közönsége és a társulata előtt játszani rangot jelent. — Oldja ez a találkozó a színházak körüli feszültséget? — Nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük, hogy a kulturális vezetés nem veszi figyelembe a szakmát, s annak a véleményét. Nem hiszem, hogy ez a fesztivál befolyásolná ezt. A kulturális tárca vezetése valószínűleg nem lesz itt, legalábbis nem hiszem. Ők híresek arról, hogy nem járnak színházba. A gondokról egyébként nem itt, hanem naponta kell beszélni, mert ez a fesztivál mégiscsak ünnep. Fodor Tamás rendező: — A közönség abban a szerencsés helyzetben van, hogy kiválasztották számára a darabokat az idei színházi termésből. Ezek az alkotások igazi „szerelemgyerekek”, a találkozó ezeknek a zsúrja, a házibulija, így nagyon kedves nekünk. Persze az baj, hogy itt éppen csak megmutatják „új ruháikat a gyerekek”, de nem biztos, hogy mind összetalálkoznak. Az is kérdés, hogy mit jelenthet egy ilyen fesztivál a tulajdonosok, vagyis a fenntartók számára. Kívánatos volna, hogy a kulturális tárca meghallgassa a szakmát, mint tudjuk, ez nem szokott megtörténni. Az is nagy baj, hogy a minisztériumnak nincsen súlya és koherens elképzelése arról, hogy — ha már elvágtuk a köldökzsinórt — milyen legyen a kultúra új támogatási rendszere. Varga Zsolt
