Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-18 / 114. szám
Iskola a parton SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. május 18., szombat Álmok a mai és a holnapi kertről Gyakorlóbázisunk is a szőiő- és gyümölcstermesztés területén. De szakmai segítő, támogató jellegű kapcsolatainkat sorolhatnám: az öreglaki ÁG-tól a siófoki ÁG-ig, a Siómente téesztől a Kaposmérő- ben végzett zöldségtermesztő gyakorlatig, s Dánszentmiklós- tól, ahol a gyümölcstermesztést gyakorolják diákjaink a szombathelyi virágkertészeti vállalatig. Ám itt kell megemlíteni a helyi takarékszövetkezetet és a kaposvári útfenntartó vállalatot is. — A diákok elhelyezkedését segítik ezek a szakmai kapcsolatok? — Nem mondanám. Mint napjainkban mindenütt, a mezőgazdasági üzemekben is leépítések vannak. Az elhelyezkedést a gyerekeknek kell megoldaniuk. A továbbtanulási arány azonban jó, évente 15-22 százalék. — A jelentkezési arány tükrözi az iskola népszerűségét? — Manapság a túljelentkezés nem csupán egy középiskola népszerűségét reprezentálja, hanem azt is, hogy a demográfiai hullám elérte a középfokú oktatási intézményeket. Ettől függetlenül állíthatom, hogy a hírünk jó: 2,5-3 szoros a túljelentkezés. — Igazgató úr, ha most azonnal egy álma teljesülhetne, mi lenne az? — Ezzel a remek tantestülettel egy 12 tantermes iskola, mellette úgy 60-70 hektáros területtel... Tamási Rita Fotó: Lang Róbert Az egyik korszerű nyelvi labor A helyi önkormányzat segítő kezet nyújtott Petrovics Jenő Az új iskolarész arisztokratikusan szép épületének fehér falai szinte visszautasítják a tolakodó napsugarakat. Nem így a fehér-barna iskolát körülölelő park fái, dísznövényei, amelyek rajongva fogadják a fényt, a gondosan nyírt pázsiton játszanak az árnyékkal. Látszik, hogy értő kezek munkája ez a környezet: itt többek között kertészeket is képeznek. A bogiári Mathiász János Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet területén járunk. Bár inkább a szőlőre szokták mondani, hogy dédelgetni kell, s hogy nem gazdára, hanem szolgára van szüksége, azt hiszem ez az iskola nagyszerű parkjára is illik. — Az intézményünk 1963-ban alakult — válaszolta kérdésünkre Petrovics Jenő igazgató —, a helyi általános iskola keretein belül szakközépiskolaként. Ezt 1969-ben egyesítették a kihelyezett csurgói szakmunkásképző osztállyal, ekkor lett szakközépiskola és szakmunkás- képző intézet. A fennállásának 25. évfordulóján vettük fel a nagy magyar kertész, Mathiász János nevét, ezzel is szimbolizálva az intézmény profilját. — Úgy tudom, itt nem csak kertészeket képeznek... — Három szakon oktatunk: van mezőgazdasági gépésztechnikusi, kertésztechnikusi képzés, valamint a három éves kertész szakmunkásképzés. A mezőgazdasági gépész oktatás nem csupán a gépész tantárgyak, hanem agronómiái ismeretek elsajátítását is jelenti. A tanulmányok befejezése feljogosítja a diákokat többek között egy magángazdaság szakszerű vezetésére. Ehhez azonban olyan üzemszervezési, marketing ismereteket is kell nyújtani, hogy a szakember ne csak termelni, hanem értékesíteni is tudjon. Zökkenő- mentesen! A kertésztechnikusok — a dísznövényektől a parképítésig, a virágkötészettől a szőlő- és gyümölcstermesztésig — a kertészet valamennyi ágát tanulják. A három éves szakmunkásképzésnél először úgy gondoltuk, hogy általános kertészképzést nyújtunk, ám — különösen a lányoknál — nem kerülhető el egy bizonyos ide„A számítógépnek munkaeszközzé kell válnia” genforgalmi képzés sem. Olyan praktikus ismeretekre gondolok, amelyek alkalmassá teszik a fiatal lányt a gazda- sszonyi teendők ellátására.- — A szakismereti tárgyakon kívül vannak hangsúlyozottabb oktatási területek? — A szakképzésen túl igen fontosnak tartjuk a nyelvi és a számítástechnikai képzést. Diákjaink három nyelvi laborban angolul és németül tanulhatnak, számítástechnikai képzésüket pedig 16 IBM ti típusú gép segíti. Úgy gondolom, a sokat emlegetett Európa Házba csak akkor léphetünk be, ha a nyelvismeret és az „otthonosan" kezelt számítógép munkaeszközzé válik. — A családi gazdaságok létrejötte mennyiben változtatja meg az iskola képzési struktúráját? — Egyelőre azt tudjuk, hogy állami birtokoknak, szövetkezeteknek, magángazdaságoknak képezünk diákokat, ám jó lenne tudni, hogy mekkora lesz a családi gazdaságok területe. Ugyanis ha majd kialakulnak ezek a birtokok, a szülő már úgy küldi ide a gyermekét, hogy tudja: az iskola után mivel kell majd foglalkoznia. Ekkor megoldható lesz, hogy a diák olyan profilú gazdaságban végezze a gyakorlati idejét, amilyenben majd végzettként dolgozni fog. — Milyen fennhatóság alá tartozik az iskola? — Hát, egy kicsit sokan bábáskodnak felettünk — nevetett keserűen az igazgató. — Természetesen a Művelődési Minisztériumhoz tartozunk, ám a szakképzés irányítását a Munkaügyi Minisztérium, a szakmai irányítást pedig a Földművelésügyi Minisztérium látja el. A pedagógiai irányításunkat a megyei önkormányzati hivatal végzi s nem utolsó sorban a városi önkormányzathoz tartozunk. Jobb lenne egy átgondoltabb oktatási irányítás... — A helyi városi önkormányzatnak mennyire szívügye az iskola? — Jó kezekbe kerültünk, amikor az iskolák törvényben garantált önállósága mellett az Az új iskolarész új fenntartónk a városi önkormányzat lett. A 25 milliós normatív — állami — támogatást megtoldotta: 41 millió forintos költségvetést biztosított. Az iskola működésével tehát nincs gond, ám a fejlesztéseket az önkormányzat saját erőből nem tudja fedezni. — Milyen fejlesztésekre gondol? — Az eredeti épület 1965-ben készült egy általános iskolai három osztályos, alsó tagozatos típusterv alapján. Most pedig 11 osztályunk van... Tavaly előtt elkezdtük az új iskola építését, négy tanterem, három nyelvi labor szeptemberre elkészült. A beruházás 25 millió forintba került, a berendezése pedig 8 és fél millióba. Ezt az összeget az akkori megyei tanács állami céltámogatásból folyósította, az építést pedig az öreglaki ÁG brigádja végezte. — Nyilván ez még nem az „álomiskola”... — Nem. Az eredeti épületet kellene átalakítani fiúkollégiummá, a megkezdett iskolabővítést pedig folytatni. Kialakítani 12 tantermet, gyakorló- és fakultációs termeket, ebédlőt, tornacsarnokot. Ahogy mondta: ez még álom... — A diákok képzését milyen kapcsolatok segítik? — A Balatonboglári Mező- gazdasági Kombináttal — az iskola alapítójával — már igen régi, hagyományos a jó kapcsolatunk. Egyrészt a szakképzési alapot — évente 1,5-2 millió forintot — is intézményünknek adja, másrészt pedig termelésből „kiöregedett” gépeket kapunk a kombináttól. BALECZKY ANNAMÁRIA OTTHON „A színem a fekete” Majdnem két évtizede ismerjük a képernyőről. Kedves, könnyen mosolygó arcával, szépen artikulált beszédé vei sokak kedvencévé lett. Hogyan él, mit csinál otthon? Negyedik éve él egy Pozsonyi úti tágas, szépen berendezett lakásban. Vastag rács és zárak védik az ajtót. A magyarázat? Éppen tizedik napja költözött be, amikor egy kora reggeli órán két hívatlan vendég szerette volna „meglátogatni”. Már az ajtót feszegették, amikor Annamária felébredt, és erejét összeszedve rájuk kiáltott. Szerencsére felfutottak... Kimerítő munka — Rendszertelen és idegileg igen kimerítő a munkám — monjda —, ezért örülök, ha itthon „ejtőzhetek”, nyugodtan pihenhetek. Kényelmes, lezser öltözékben, egy kávé mellett—a cigarettát mindig útáltam, soha egy szálat sem szívtam — olvasgatok legszívesebben. — Miféléket? — Elsősorban újságokat. Régebben pontosan tudtam, hogy melyiket vegyem, de manapság alig tudok választani. Lemegyek az újságoshoz, aztán ott a standon kinézem, hogy melyiket is vegyem meg. Sok könyvet is olvasok, elsősorban a szép, ro- matnikus regényeket szeretem, például Stendhal egyes műveit többször is újraolvasom. Pár éve a zene is fontos része lett az életemnek, főleg a klasszikusokat kedvelem, szívesen hallgatom akár órákon át. Rajzolni, festeni is szoktam. Bár szeretem az állatokat, nincs se kutyám, se macskám. Elárulom, hogy írni is szoktam: gondolatokat, feljegyzéseket, novellákat... Ha egyszer úgy érzem majd, shogy érdekes lehet mások számára is, akkor talán írok egy könyvet, bár nagyon nem szeretek kitárulkozni. — Miért? — Hazudni nem vagyok hajlandó, őszintének lenni meg talán nem mindig hasznos. Volt platinaszőke — Milyen ruhákat visel szívesen? — Csak az egyszerű, kényelmes ruhákat szeretem. A színem a fekete —, sajnos ezt a tévében nemigen hordhatom. Aztán szeretem a szürkét, a fehéret, s olykor ellenpontként felveszek egy vadító tűzpiros blúzt vagy ruhát. — A frizurája is nagyon egyszerű. — Igen. A rövid hajat kedvelem, és ez a természetes hajszínem. Bár a bemondóságom kezdetén, amikor mindenki beleszóslt mindenbe, voltam platinaszőke is... Szörnyű volt. Most már vállalom önmagam minden vonatkozásban. Nem akarok másnak látszani. Eöry Éva ,1 'ie ->i t
