Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-17 / 113. szám
1991. május 17., péntek SOMOGYI HÍRLAP CUKRÁSZOK, SZAKÁCSOK, KERESKEDŐK LESZNEK Százból tizenöt gondolja komolyan Kaposváron a Nemzetőr sori takaros üzletben kereskedőtanulók kínálják a portékát Rákár Gézáné szakoktató irányításával. A Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet mintegy 200 tanulója jár ide szakmai gyakorlatra. A belső teremben 12-15 élelmiszer- és vegyesbolti eladó tanulja az elméletet; az üzletben heti váltással 3 diák szolgálja ki a vevőket. Fontos az udvariasság A másodéves Decsi Dóra száraztésztát pakol a polcokra. Jól érzi magát itt, mert úgy véli, a szakma alapjait megtanulhatja ebben a kis boltban, ahol a vevőkkel is könnyebb bánni. Ha végez, a Kinizsi-lakótelepi 320-as ABC-ben szeretne elhelyezkedni. A somogyegresi Füge Csilla és a kaposfüredi Laczkó Krisztina éppen két vevővel foglalkozik, s amikor a vásárlókat meggyőzték arról, hogy melyik mosóport érdemesebb választani, elmondják; az eladó egyik legfontosabb tulajdonsága az udvariasság. Csak így lehet vásárlókat toborozni. Szakoktatójuktól megtudom: nagyon sokan azért tanulnak itt, mert máshová nem vették fel őket, s így szakmaszeretetről nemigen lehet beszélni a tanulók körében. Kéthetenként egy napot töltenek a tanműhelyben Kovács Mihály mesterszakács tanítványai. Az elsőévesek besegítenek a hidegtálkészítésbe, ami csak a harmadik évben tananyag. Rántott fogas készült Molnárné módra. A jól felszerelt helyiségben égett olajszag kering. Kiderül: valamelyik kukta égve felejtette a gázt a serpenyő alatt... Jászberényi András a halhoz való rizsre ügyel. Régi vágya, hogy szakács legyen. A szakoktató minden szavára figyel; otthon, a hét végén már ő szeretné elkészíteni a köretet. Bán Zsolt vajas burgonyát és tartármártást tálal. Hogy szakács lesz, az a nagybátyjának is köszönhető, aki a Szigetvári utcai bölcsődében szakács. Szinte minden héten találkoz „Nézzük csak, mi hiányzik” (Fotó: Lang) nak, hogy megbeszéljék a szakmai titkokat, s új recepteket csereberéljenek. Elefánti Géza a mesterszakács mellett tüsténkedik. Salátalevelet mos, citrom- és uborkakarikákat szeletel. Ezeket rakja a gusztusos, marhanyelvszele- tekkel teli tálcára. Azt mondja: bármikor megfőz otthon egy egyszerűbb levest vagy egy finom cukorborsó főzeléket. De töltött csirkét is sütött már... Kovács Mihálytól 90-100 tanuló lesi el a mesterség fortélyait. A mesterszakács szerint 100 diákból csak 10-en, 15-en gondolják komolyan ezt a hivatást. Talán még túl fiatalok ahhoz, hogy döntsenek: mivel akarják megszerezni a kenyérre valót. Jó cukrász lesz belőlük Cukorillat árad a cukrászműhelyből. Mihajlovits Róbert szakoktató az omlós tésztából készíthető édes teasüteményekkel ismerteti meg tanítványait. Öt lány hallgatja a főiskolára készülő fiatal ember szavait, s kezdi el a munkát. Ösz- szeállítják a tésztát, nyújtják, szaggatják és sütik. A nagyatádi Szép Andrea apró islereket és linzereket formál. Filipovics Jánosnécukrásznál van gyakorlaton, és csak a maga készítette süteményeket hajlandó megenni. Saját cukrászüzletre, -műhelyre vágyik; sokfajta ínyenfa- lattal. Csakúgy, mint a taszári Igali Mónika, aki az úgynevezett néro-tésztát gyúrja. A ma- gyaratádi Síikkel Mónikának a kakaós habos a kedvence, de — jó cukrász módjára — minden tőlük kikerülő süteményt megkóstol. Mihajlovits Róberttól — aki 60 tanulót tanít a három évfolyamon — megtudom: ügyesek a lányok, és reméli, jó cukrász lesz belőlük. Lőrincz Sándor Tizenötéves lányanyák Kilencvenezer megszakított élet A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint 1990-ben közel 90000 terhességmegszakítás volt Magyar- országon. A terhességmegszakítások száma 1973-ban még 170000 volt. Az akkor hozott szigorító rendelkezéseket követően az abortuszok száma hirtelen és nagymértékben csökkent. 1983-ban 78600 terhességmegszakítást végeztek. Ettől kezdve mérsékelt, de határozottan emelkedő irányzat figyelhető meg 1989-ig, amikor a terhességmegszakítások száma 90500 volt. ebben szerepet játszhattak többek között az 1988-ban életbe léptetett enyhítő intézkedések. Az 1990. évi adatok kismértékben az 1989. évi alatt maradtak, s ez az emelkedő irányzat megtorpanását jelzi. Nyugodtak azonban mégsem lehetünk. A terhességmegszakításon átesett nők társadalmi-demográfiai helyzetében azonban bizonyos változások tapasztalhatók: emelkedik azoknak az aránya akik az első terhességüket szakíttatják meg. Növekvő közöttük a fiatalok — főleg a 20 éven aluliak—aránya. A 15 éven aluli leányok körében végzett terhesség megszakítások száma majdnem a háromszorosára nőtt. Némi változás van a terhességmegszakítás engedélyezésének indokai között is. 1990-ben a terhességmegszakításokon átesett nők egy- harmada nem élt házasságban (1988-ban még csak egynegyede). A 35 éves kor feletti terhességmegszakítást kérő nők aránya csökkent. Csökkenő az önálló lakás hiánya miatti abortuszok száma is. Egyre több olyan nő kérte a terhességmegszakítást, akinek van már két élő gyereke. Kismértékben csökkent — 1990-ben tíz százalék alatt maradt — a nő betegsége vagy a genetikai okok miatti terhességmegszakítások aránya. Egyéb — főleg szociális okokból — a terhességmegszakításoknak körülbelül a négy százalékát engedélyezték. Nemzetközi összehasonlításban is magas hazánkban — átlagosan 35 ezer — az ezer szülőképes korú nőre jutó abortuszok száma. Magyarországon 100 ismertté vált terhességből 40 végződik terhességmegszakítással; Hollandiában 10 alatt van ez a szám. Az összehasonlításhoz több tényezőt is figyelembe kell venni; többek között azt, hogy az egyes országokban különböző szigorúságú jogszabályok szabályozzák a terhességmegszakításokat. Lényeges az eltérés a fogamzásgátló eszközök körében és hozzáférhetőségében, az emberek szociális helyzetében, sőt még az egyes országok által közölt adatok megbízhatóságában és teljeskörűségében is. A nemzetközi összehasonlításokból egyértelműen levonható következtetés: Magyarországon több az ismétélten abortáló nők száma és magasabb a házas nők aránya, mint az országok többségében. A nyugat-európai országokban főleg akkor fordulnak a terhességmegszakítás kényszeréhez, amikor már nem kívánnak több gyererket. Hazánkban viszont a gyermekvállalást megelőző abortuszok magas aránya a jellemző. A beteget partnernek tekintik ÖNISMERETI TANFOLYAM NŐVÉREKNEK A balatonföldvári továbbképző központban rendezett mentálhigiénés tanfolyamot a szociális otthoni módszertani csoport. A tizenhét, szociális otthonban dolgozó nővér egyéves, intenzív önismereti tanfolyamát dr.Boldizsár Ferenc osz- tályvezető főorvos vezette. — A mi szakmánkban hatványozott szerepe van önmagunk megismerésének — mondta dr.Boldizsár Ferenc. — Személyiségjegyeink egyben munkaeszközünk. A nővér magatartásával gyógyulást és romlást egyaránt okozhat a betegeknél, ezért van nagy szükség néhány személyiségjegy korrekciójára. A tabi, a drávatamási, a gyöngyöspusztai, a berzencei, a kálmáncsai, a segesdi, valamint a patalomi szociális otthon nővérei — akikre több száz gyengeelméjű, elmebeteg vagy időskorú gondozása van bízva — a rogersi elvekkel ismerkedtek meg. Ez személyiségközpontú megközelítés, amelynek az a lényege: igyekszünk a másik embert minél jobban elfogadni és segíteni abban, hogy megtalálja a megoldásokat problémáira. A hagyományos orvosi szemlélethez viszonyítva mindez passzív megközelítésnek tűnhet, mert nem kész megoldási kulcsokat akarunk a betegekre „ráerőltetni”, hanem az ő aktív részvételükkel keressük a megoldást. Szimmetrikus kapcsolatokra építünk, a betegeket egyenrangú partnerként kezeljük. így próbálunk segíteni. A tanfolyam résztvevői arról győzték meg a megyei kórház pszichiátriai osztályának főorvosát, hogy ezzel a fontos szemléletbeli kérdéssel azonosulnak, s betegeiket továbbra is e szellemben ápolják-gondozzák. L. S. Numizmatikai évforduló A numizmatika történeti segédtudomány, amelynek néhány lelkes szakembere — múzeológus, tanár, amatőr gyűjtő — 90 esztendeje megalapította a Magyar Numizmatikai Társulatot. A jubileum alkalmából a társulat szeptemberben háromnapos ünnepséget rendez, megemlékezik a kilenc évtized jelentősebb eseményeiről, s a jubileumra két emlékérmet is kibocsát. Magyar nap Újvidéken Magyar napot tartottak kedden az Újvidéki Mezőgazda- sági Vásáron, ahol 25 cég mintegy 500 négyzetméteren mutatja be árukínálatát. A magyar napot kóstolóval, árusítással is egybekötik, s a békéscsabai Majorettek és fúvószenekar gondoskodott vidám hangulatról. Kiállítás Belgiumban A belgiumi Windisch-Graetz alapítvány első rendezvényeként a Bierbais kastélyban, kedden este nyolc magyar művész munkáit mutatta be. Az alapítvány célja hidat létesíteni Amerika, Nyugat-Európa és Kelet-Közép-Európa kultúrái között. Színházi Vendégjátékok A nagyváradi Állami Színház román tagozata szerdán este —a Művelődési és Közoktatási Minisztérium meghívására — Budapesten, a Thália Színházban vendégszerepei. Peter Shaffer: Amadeus című művét mutatják be. A román nyelven előadott darabot a közönség szinkrontolmácsolásban hallhatja. Megállapodtak a Múzsák Ismét felvették a munkát a Múzsák Közművelődési Kiadó nyomdászai, miután kedden megállapodtak a kultúrális tárcával. A kiadó vezetésével ideiglenesen megbízott igazgatónő elbocsájtotta állásából a nyomda vezetőjét. A nyomdászok tiltakozásul a múlt héten kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. A paraszt, a bika meg a Posta IGAZ MESE GAZDÁLKODÓKNAK Volt egyszer egy szegényember. Naná hogy szegény volt, hiszen Magyarországon volt egyéni gazdálkodó 1991-ben. Így aztán esélye sem volt a meggazdagodásra. Tudta ezt jól ez a szegény ember, de nagy naivságában arra gondolt, ha meggazdagodni nem is, megélni azért meg tud a két keze munkájából. Földje volt egy kevéske, és ott állt az udvarában az istálló is, gondolt hát egy nagyot, és vett bele két kis bocit. Úgy döntött, felhizlalja őket jó nagyra, aztán eladja a jóságos Húskombinátnak és egyszeriben sok pénze lesz. A bocik nőttek, növö- gettek, ették a szénát, a silót és a méregdrága tápot. Munka is volt velük bőven, nem unatkozott a szegényember meg a felesége. De a sok munkának és a még több ráfordításnak másfél év múlva megérett a gyümölcse, a két boci hatalmas két bikává fejlődött. Meg is látszott rajtuk a jó gazda gondossága és hozzáértése, kiváló húsformákkal első osztályú minősítéssel vette át a húsüzem. Igaz, fizetni nem fizettek, de ez csupán aprócska gondnak nézett ki, mert szentül megígérték a szegényembernek, néhány héten belül postázzák neki a pénzt. Hiszik, nem hiszik, m it ád az ég, betartották a szavukat és már a leadás utáni második hónap elején feladták a szegény embernek a pénzét a postára. Ám ez a szegény ember — aki egyébkét alig 30 kilométernyire lakik a húsüzemtől és a Postától — hiába várt, egy huncut krajcár nem sok, annyi sem érkezett a címére. Mivel 86 ezer forint nagyon nagy pénz ennek a szegényembernek, elment a helyi postahivatalba, hogy megkérdezze mi a helyzet, miért nem kap semmit. Azt mondták neki, utánanéznek. Utánanéztek. Kapott is a szegény ember — no nem pénzt, hanem — egy tudakozványt, töltse ki és várjon. A szegény ember kitöltötte, és várt. Teltek a napok, a hetek, a hónapok, ám a postán afülük botját sem mozgatták, hiába kérdezgette többször is a szegény ember, hogy áll az ügye. A helyi posta, de még a megyei hivatal sem tehet semmit, mert az ilyen „elveszett-utal- ványpénzek” felülvizsgálatát Budapesten végzik, ami ugye 200 kilométerre van és mivel minden gond oda fut be, igen sok a dolguk . Na sebaj — gondolta ez a szegény naiv ember —, legalább addig sem veri magát felelőtlen költekezésekbe, a pénze pedig kamatozik, hisz ott a postának az ő saját bankja, amely ekkora összegnél, az eltelt három hónapra már igen komoly kamatot ígér reklámjaiban naponta hússzor is a népnek. Ám amikor ezt szóba hozta a postán, csak gúnyos kacajt és megvető pillantásokat kapott. Nem kérem, a Posta nem fizet kamatot, örüljön ha egy hónapon belül megkapja a pénzét. Hazament hát a szegényember, és elgondolkodott, aztán rájött a megoldásra. Legközelebb ha meghízik a bikája, nem a húsüzembe viszi, hanem a Postára, hátha ezzel lehet egy kicsit gyorsítani az ügyintézésen. Nincs itt a vége, ne fuss el véle, mert ha a szegényember máig megkapta volna a pénzét, az én mesém sem tartott volna tovább. így azonban legyenek holnap a ti vendégeitek, mert a népkonyha már betelt. V. O.
