Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-17 / 113. szám

1991. május 17., péntek SOMOGYI HÍRLAP CUKRÁSZOK, SZAKÁCSOK, KERESKEDŐK LESZNEK Százból tizenöt gondolja komolyan Kaposváron a Nemzetőr sori takaros üzletben kereskedő­tanulók kínálják a portékát Rá­kár Gézáné szakoktató irányí­tásával. A Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépis­kola és Szakmunkásképző In­tézet mintegy 200 tanulója jár ide szakmai gyakorlatra. A belső teremben 12-15 élelmi­szer- és vegyesbolti eladó ta­nulja az elméletet; az üzletben heti váltással 3 diák szolgálja ki a vevőket. Fontos az udvariasság A másodéves Decsi Dóra száraztésztát pakol a polcokra. Jól érzi magát itt, mert úgy véli, a szakma alapjait megtanul­hatja ebben a kis boltban, ahol a vevőkkel is könnyebb bánni. Ha végez, a Kinizsi-lakótelepi 320-as ABC-ben szeretne el­helyezkedni. A somogyegresi Füge Csilla és a kaposfüredi Laczkó Krisz­tina éppen két vevővel foglal­kozik, s amikor a vásárlókat meggyőzték arról, hogy melyik mosóport érdemesebb válasz­tani, elmondják; az eladó egyik legfontosabb tulajdonsága az udvariasság. Csak így lehet vásárlókat toborozni. Szakoktatójuktól megtu­dom: nagyon sokan azért ta­nulnak itt, mert máshová nem vették fel őket, s így szakma­szeretetről nemigen lehet be­szélni a tanulók körében. Kéthetenként egy napot töl­tenek a tanműhelyben Kovács Mihály mesterszakács tanítvá­nyai. Az elsőévesek besegíte­nek a hidegtálkészítésbe, ami csak a harmadik évben tan­anyag. Rántott fogas készült Molnárné módra. A jól felsze­relt helyiségben égett olajszag kering. Kiderül: valamelyik kukta égve felejtette a gázt a serpenyő alatt... Jászberényi András a hal­hoz való rizsre ügyel. Régi vá­gya, hogy szakács legyen. A szakoktató minden szavára fi­gyel; otthon, a hét végén már ő szeretné elkészíteni a köretet. Bán Zsolt vajas burgonyát és tartármártást tálal. Hogy sza­kács lesz, az a nagybátyjának is köszönhető, aki a Szigetvári utcai bölcsődében szakács. Szinte minden héten találkoz „Nézzük csak, mi hiányzik” (Fotó: Lang) nak, hogy megbeszéljék a szakmai titkokat, s új recepte­ket csereberéljenek. Elefánti Géza a mesterszakács mellett tüsténkedik. Salátalevelet mos, citrom- és uborkakariká­kat szeletel. Ezeket rakja a gusztusos, marhanyelvszele- tekkel teli tálcára. Azt mondja: bármikor megfőz otthon egy egyszerűbb levest vagy egy fi­nom cukorborsó főzeléket. De töltött csirkét is sütött már... Kovács Mihálytól 90-100 ta­nuló lesi el a mesterség forté­lyait. A mesterszakács szerint 100 diákból csak 10-en, 15-en gondolják komolyan ezt a hiva­tást. Talán még túl fiatalok ah­hoz, hogy döntsenek: mivel akarják megszerezni a ke­nyérre valót. Jó cukrász lesz belőlük Cukorillat árad a cukrász­műhelyből. Mihajlovits Róbert szakoktató az omlós tésztából készíthető édes teasütemé­nyekkel ismerteti meg tanítvá­nyait. Öt lány hallgatja a főisko­lára készülő fiatal ember sza­vait, s kezdi el a munkát. Ösz- szeállítják a tésztát, nyújtják, szaggatják és sütik. A nagyatádi Szép Andrea apró islereket és linzereket formál. Filipovics Jánosnécuk­rásznál van gyakorlaton, és csak a maga készítette süte­ményeket hajlandó megenni. Saját cukrászüzletre, -mű­helyre vágyik; sokfajta ínyenfa- lattal. Csakúgy, mint a taszári Igali Mónika, aki az úgyneve­zett néro-tésztát gyúrja. A ma- gyaratádi Síikkel Mónikának a kakaós habos a kedvence, de — jó cukrász módjára — min­den tőlük kikerülő süteményt megkóstol. Mihajlovits Róberttól — aki 60 tanulót tanít a három évfo­lyamon — megtudom: ügyesek a lányok, és reméli, jó cukrász lesz belőlük. Lőrincz Sándor Tizenötéves lányanyák Kilencvenezer megszakított élet A Központi Statisztikai Hiva­tal előzetes adatai szerint 1990-ben közel 90000 terhes­ségmegszakítás volt Magyar- országon. A terhességmeg­szakítások száma 1973-ban még 170000 volt. Az akkor ho­zott szigorító rendelkezéseket követően az abortuszok száma hirtelen és nagymértékben csökkent. 1983-ban 78600 ter­hességmegszakítást végez­tek. Ettől kezdve mérsékelt, de határozottan emelkedő irány­zat figyelhető meg 1989-ig, amikor a terhességmegszakí­tások száma 90500 volt. ebben szerepet játszhattak többek között az 1988-ban életbe lép­tetett enyhítő intézkedések. Az 1990. évi adatok kismér­tékben az 1989. évi alatt ma­radtak, s ez az emelkedő irány­zat megtorpanását jelzi. Nyu­godtak azonban mégsem lehe­tünk. A terhességmegszakításon átesett nők társadalmi-demog­ráfiai helyzetében azonban bi­zonyos változások tapasztal­hatók: emelkedik azoknak az aránya akik az első terhessé­güket szakíttatják meg. Nö­vekvő közöttük a fiatalok — fő­leg a 20 éven aluliak—aránya. A 15 éven aluli leányok köré­ben végzett terhesség meg­szakítások száma majdnem a háromszorosára nőtt. Némi változás van a terhes­ségmegszakítás engedélye­zésének indokai között is. 1990-ben a terhességmeg­szakításokon átesett nők egy- harmada nem élt házasságban (1988-ban még csak egyne­gyede). A 35 éves kor feletti terhességmegszakítást kérő nők aránya csökkent. Csök­kenő az önálló lakás hiánya miatti abortuszok száma is. Egyre több olyan nő kérte a ter­hességmegszakítást, akinek van már két élő gyereke. Kis­mértékben csökkent — 1990-ben tíz százalék alatt ma­radt — a nő betegsége vagy a genetikai okok miatti terhes­ségmegszakítások aránya. Egyéb — főleg szociális okok­ból — a terhességmegszakítá­soknak körülbelül a négy szá­zalékát engedélyezték. Nemzetközi összehasonlí­tásban is magas hazánkban — átlagosan 35 ezer — az ezer szülőképes korú nőre jutó abor­tuszok száma. Magyarorszá­gon 100 ismertté vált terhes­ségből 40 végződik terhes­ségmegszakítással; Hollandi­ában 10 alatt van ez a szám. Az összehasonlításhoz több tényezőt is figyelembe kell venni; többek között azt, hogy az egyes országokban külön­böző szigorúságú jogszabá­lyok szabályozzák a terhes­ségmegszakításokat. Lényeges az eltérés a fo­gamzásgátló eszközök köré­ben és hozzáférhetőségében, az emberek szociális helyze­tében, sőt még az egyes or­szágok által közölt adatok megbízhatóságában és teljes­körűségében is. A nemzetközi összehasonlí­tásokból egyértelműen levon­ható következtetés: Magyaror­szágon több az ismétélten abortáló nők száma és maga­sabb a házas nők aránya, mint az országok többségében. A nyugat-európai országokban főleg akkor fordulnak a terhes­ségmegszakítás kényszeré­hez, amikor már nem kívánnak több gyererket. Hazánkban vi­szont a gyermekvállalást meg­előző abortuszok magas ará­nya a jellemző. A beteget partnernek tekintik ÖNISMERETI TANFOLYAM NŐVÉREKNEK A balatonföldvári továbbképző központban rendezett mentálhigiénés tanfolyamot a szociá­lis otthoni módszertani csoport. A tizenhét, szo­ciális otthonban dolgozó nővér egyéves, intenzív önismereti tanfolyamát dr.Boldizsár Ferenc osz- tályvezető főorvos vezette. — A mi szakmánkban hatványozott szerepe van önmagunk megismerésének — mondta dr.Boldizsár Ferenc. — Személyiségjegyeink egyben munkaeszközünk. A nővér magatartá­sával gyógyulást és romlást egyaránt okozhat a betegeknél, ezért van nagy szükség néhány személyiségjegy korrekciójára. A tabi, a drávatamási, a gyöngyöspusztai, a berzencei, a kálmáncsai, a segesdi, valamint a patalomi szociális otthon nővérei — akikre több száz gyengeelméjű, elmebeteg vagy időskorú gondozása van bízva — a rogersi elvekkel is­merkedtek meg. Ez személyiségközpontú meg­közelítés, amelynek az a lényege: igyekszünk a másik embert minél jobban elfogadni és segíteni abban, hogy megtalálja a megoldásokat prob­lémáira. A hagyományos orvosi szemlélethez viszonyítva mindez passzív megközelítésnek tűnhet, mert nem kész megoldási kulcsokat aka­runk a betegekre „ráerőltetni”, hanem az ő aktív részvételükkel keressük a megoldást. Szimmet­rikus kapcsolatokra építünk, a betegeket egyen­rangú partnerként kezeljük. így próbálunk segí­teni. A tanfolyam résztvevői arról győzték meg a megyei kórház pszichiátriai osztályának főorvo­sát, hogy ezzel a fontos szemléletbeli kérdéssel azonosulnak, s betegeiket továbbra is e szel­lemben ápolják-gondozzák. L. S. Numizmatikai évforduló A numizmatika történeti se­gédtudomány, amelynek né­hány lelkes szakembere — múzeológus, tanár, amatőr gyűjtő — 90 esztendeje meg­alapította a Magyar Numizma­tikai Társulatot. A jubileum al­kalmából a társulat szeptem­berben háromnapos ünnepsé­get rendez, megemlékezik a ki­lenc évtized jelentősebb ese­ményeiről, s a jubileumra két emlékérmet is kibocsát. Magyar nap Újvidéken Magyar napot tartottak ked­den az Újvidéki Mezőgazda- sági Vásáron, ahol 25 cég mintegy 500 négyzetméteren mutatja be árukínálatát. A ma­gyar napot kóstolóval, árusí­tással is egybekötik, s a békés­csabai Majorettek és fúvósze­nekar gondoskodott vidám hangulatról. Kiállítás Belgiumban A belgiumi Windisch-Graetz alapítvány első rendezvénye­ként a Bierbais kastélyban, kedden este nyolc magyar mű­vész munkáit mutatta be. Az alapítvány célja hidat létesíteni Amerika, Nyugat-Európa és Kelet-Közép-Európa kultúrái között. Színházi Vendégjátékok A nagyváradi Állami Színház román tagozata szerdán este —a Művelődési és Közoktatási Minisztérium meghívására — Budapesten, a Thália Szín­házban vendégszerepei. Peter Shaffer: Amadeus című művét mutatják be. A román nyelven előadott darabot a közönség szinkrontolmácsolásban hall­hatja. Megállapodtak a Múzsák Ismét felvették a munkát a Múzsák Közművelődési Kiadó nyomdászai, miután kedden megállapodtak a kultúrális tár­cával. A kiadó vezetésével ide­iglenesen megbízott igazga­tónő elbocsájtotta állásából a nyomda vezetőjét. A nyomdá­szok tiltakozásul a múlt héten kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. A paraszt, a bika meg a Posta IGAZ MESE GAZDÁLKODÓKNAK Volt egyszer egy szegényember. Naná hogy szegény volt, hi­szen Magyarországon volt egyéni gazdálkodó 1991-ben. Így aztán esélye sem volt a meg­gazdagodásra. Tudta ezt jól ez a szegény ember, de nagy naivságában arra gondolt, ha meggazda­godni nem is, megélni azért meg tud a két keze munkájából. Földje volt egy ke­véske, és ott állt az ud­varában az istálló is, gondolt hát egy nagyot, és vett bele két kis bocit. Úgy döntött, felhizlalja őket jó nagyra, aztán eladja a jóságos Hús­kombinátnak és egy­szeriben sok pénze lesz. A bocik nőttek, növö- gettek, ették a szénát, a silót és a méregdrága tápot. Munka is volt ve­lük bőven, nem unatko­zott a szegényember meg a felesége. De a sok munkának és a még több ráfordításnak másfél év múlva meg­érett a gyümölcse, a két boci hatalmas két bi­kává fejlődött. Meg is látszott rajtuk a jó gazda gondossága és hozzáértése, kiváló húsformákkal első osz­tályú minősítéssel vette át a húsüzem. Igaz, fizetni nem fi­zettek, de ez csupán aprócska gondnak né­zett ki, mert szentül megígérték a szegé­nyembernek, néhány héten belül postázzák neki a pénzt. Hiszik, nem hiszik, m it ád az ég, betartották a szavukat és már a le­adás utáni második hó­nap elején feladták a szegény embernek a pénzét a postára. Ám ez a szegény ember — aki egyébkét alig 30 kilométernyire lakik a húsüzemtől és a Postától — hiába várt, egy huncut krajcár nem sok, annyi sem érkezett a címére. Mivel 86 ezer forint nagyon nagy pénz en­nek a szegényember­nek, elment a helyi pos­tahivatalba, hogy meg­kérdezze mi a helyzet, miért nem kap semmit. Azt mondták neki, utá­nanéznek. Utánanéztek. Kapott is a szegény ember — no nem pénzt, hanem — egy tudakozványt, töltse ki és várjon. A szegény ember ki­töltötte, és várt. Teltek a napok, a hetek, a hóna­pok, ám a postán afülük botját sem mozgatták, hiába kérdezgette többször is a szegény ember, hogy áll az ügye. A helyi posta, de még a megyei hivatal sem tehet semmit, mert az ilyen „elveszett-utal- ványpénzek” felülvizs­gálatát Budapesten végzik, ami ugye 200 ki­lométerre van és mivel minden gond oda fut be, igen sok a dolguk . Na sebaj — gondolta ez a szegény naiv em­ber —, legalább addig sem veri magát felelőt­len költekezésekbe, a pénze pedig kamato­zik, hisz ott a postának az ő saját bankja, amely ekkora összegnél, az eltelt három hónapra már igen komoly kama­tot ígér reklámjaiban naponta hússzor is a népnek. Ám amikor ezt szóba hozta a postán, csak gúnyos kacajt és meg­vető pillantásokat ka­pott. Nem kérem, a Posta nem fizet kama­tot, örüljön ha egy hó­napon belül megkapja a pénzét. Hazament hát a sze­gényember, és elgon­dolkodott, aztán rájött a megoldásra. Legköze­lebb ha meghízik a bi­kája, nem a húsüzembe viszi, hanem a Postára, hátha ezzel lehet egy kicsit gyorsítani az ügy­intézésen. Nincs itt a vége, ne fuss el véle, mert ha a szegényember máig megkapta volna a pén­zét, az én mesém sem tartott volna tovább. így azonban legyenek hol­nap a ti vendégeitek, mert a népkonyha már betelt. V. O.

Next

/
Thumbnails
Contents