Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-13 / 109. szám

1991. május 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Antall József: „A koalíciót szétverni csak belülről lehet(ne)” A kormánypártok dunántúli értekezlete Siófokon „A súrlódások még természetesek” — mondta a somogyi küldött A polgármester tartja magát, a képviselők távolmaradtak Viharos falufórum Tengődön (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Ferenc József a vá­lasztások óta eltelt időszak tör­ténetét vázolta fel, s néhány kudarc okát (például a koalí­ciós pártok népszerűségének csökkenését a helyhatósági választások tükrében) abban látja, hogy a változásokat a vi­déki Magyarország kevésbé érzékelhette, a lakosság sok helyütt ugyanazokat az arcokat látta, látja a vezetésben, mint azelőtt. Ez különösen érvé­nyes a gazdasági szférára, ahol a vezetők jelentős nem­zetgazdasági értékeket kótya­vetyéltek, kótyavetyélnek el. Elmaradtak olyan intézkedé­sek, amelyeknek hiányát ép­pen a szélsőségesek használ­hatják ki; nem kell más, csak egy ügyes népvezér, aki szó­lamaival szítja a változások gyorsaságával elégedetlenek indulatait, akik természetesen nem veszik észre ebben a poli­tikai manipulációt. A koalíciós kormány nehéz helyzetét, küz­delmét a szuverén Magyaror­szág megújításáértfeltehetöen csak a tárgyilagos utókor fogja helyesen értékelni. Hangsú­lyozta: könnyű naponta felső­Rt lesz a kombinát Gazdasági társaságokká alakítják át a bábolnai kom­binát igazgatóságait, s ja­nuártól a híres kombinát már részvénytársasági formá­ban működik. Eddig húsznál több vegyesvállalatot alapí­tottak amerikai, kanadai, német, francia, osztrák, iz­raeli cégekkel, s megkezd­ték a kombinát egyes rész­legeinek bérletbe adását is. A kombinát dolgozóinak ke­zelésébe került például a ba­romfiistálló, a juhállomány. Privatizációs alapítványt is létrehoztak, így kedvezmé­nyekkel, hitelekkel segítik a magánvállalkozások élénkí­tését. rolni — a kormány szemére hányva — a gondokat, nehéz­ségeket. Nagy Ferenc József a koalíció fenntartása, megerősí­tése mellett szállt síkra, s a többi között javasolta, hogy kéthetente üljenek össze a pár­tok illetékes képviselői, s kizá­rólagos koalíciós kérdésekkel foglalkozzanak. A képviselő- testületekben is ezt kellene tenni — fűzte hozzá. Antall József előadása ele­jén dunántúli gyökereiről val­lott; arról, hogy nincs olyan megyéje Dunántúlnak, ahol va­lamelyik apai őse ne élt, ne harcolt volna fegyverrel a kéz­ben, vagy tette a dolgát az or­szág érdekében. „Somogy, Zala, Veszprém, de sorolhat­nám a többi megyét is, nekem az otthont jelenti" — mondta. „Ide kötnek a gyökerek. Ezért számomra az, hogy magyar­ság, az, hogy a föld népének megbecsülése, nem politikai program, hanem egyszerű adottság.” Ezután arról szólt, mit jelent a három párt koalíci­ója, melyek az összekötő szá­lak, s végül kijelentette: ezt a koalíciót szétverni csak belülről lehet (lehetne). Ami a szerinte „Azt szeretnénk, ha új virág nyílna, amely az 56-os forrada­lom igazi, tiszta szellemét vinné tovább” — hangzott el szombaton az 56-os Szövet­ség kaposvári szervezetének alakuló ülésén. Az ülésen részt vett Hornyák Tibor, a szövet­ség elnöke és Roik János alel- nök is. A kaposvári 56-osok képviselőjeként Galambos La­jos mondott beszédet. Az alelnök elmondta, a szö­vetség célja az 1956-os forra­dalom és szabadságharc esz­méinek marádéktalan megva­lósítása: a jólét, szabadság és a független Magyarország. A nem éppen jószándékú bíráló ellenzéket illeti, hangsúlyozta: a kormánynak az a dolga, hogy kormányozzon, az ellenzék­nek, hogy bírálja a kormány működését. Visszatekintve a nemzeti kerekasztal tárgyalá­saira, elmondta, hogy 1989 nyarán kritika érte őket, amiért azon munkálkodott, hogy ez a három párt egymásra találjon. Miért? Merte három párt világ- szemlélete, politikai filozófiája olyan közel áll egymáshoz, hogy emiatt egymásnak ter­mészetes szövetségesei. Az alapelvek tehát közösek, noha megvannak a különbségek is, hiszen a kereszténydemokrata néppárt világnézeti, az MDF és a Független Kisgazdapárt pe­dig programpárt. Egy-egy pár­ton belül is vannak érdekkü­lönbségek, viták — ez termé­szetes (akkor nem volnának, hadiktatúra volna), még inkább természetes ez három párt esetében, különösen amikor örökségük lényegében közös. „Személyesen is kötődöm a Független Kisgazda- és a Ke­reszténydemokrata Néppárt­hoz (annak idején mindkét pártba meghívtak), dacára an­szövetség nemzetben gondol­kodik, a világ magyarságának érdekeit képviseli. A pártdikta­túra üldözöttjeinek védelmét kérik, és elégtételt. „A bűnösö­ket vonják felelősségre, va­gyonukat kobozzák el, s köte­lezzék őket anyagi jóvátételre!” — hangzott el az ülésen. A szövetség egyébként pár­tállástól függetlenül tömöríteni kívánja mindazokat, akik az or­szág felelmekedéséért küzde­nek. Később elhangzott, hogy szocialista természetesen (?) nem lehet tagja a szövetség­nek. Sérelmeikről is szóltak. Hornyák Tibor elmondta, hogy nak, hogy úgy döntöttem: az MDF-ben, melynek alapító tagja vagyok, dolgozom” — mondta. Szólt még az ország átalakulásának történelmi és gazdasági körülményeiről, s ki­fejtette: a kibontakozáshoz mindenekeklőtt stabilitásra van szükség, társadalmi és politikai értelemben egyaránt. A miniszterelnök előadása után tartott sajtótájékoztatón a három pártvezető ugyancsak a koalíció fenntartásának szük­ségességéről szólt, tanúságot téve annak hatékonysága mel­lett. Ezt követően a küldöttek számoltak be otthoni tapaszta­lataikról, nem rejtve véka alá a vidék gondjait, a különböző nehézségeket, ellentmondá­sokat. A legutolsó felszólaló a rendezvény egyik szervezője, dr. Szijjártó Henrik, az MDF somogyi alelnöke volt. A többi között arról beszólt, hogy a koa­líciós pártok közti súrlódások még természetesek, hiszen rövid idő telt el ahhoz, hogy egymást igazán megismerjék. Ő is kifejezte reményét, hogy az eddigi együttműködés eredményesnek bizonyul. Szapudi András a parlament csak 300 800 forin­tot szavazott meg nekik támo­gatás címén, ők 15 milliót kér­tek. A vakok, bénák, láb nélküli harcosok támogatására kellett volna ez az összeg, de a par­lament ezzel az alamizsnával megcsúfolta 1956 szellemét. Ezt az összeget visszautasítot­ták. S amit a legfelháborítobb- nak tartottak: az Országos Ál­latvédő Egyesület öt miílió fo­rint támogatást kapott... A beszámolók után hozzá­szólások hangzottak el, majd akik a szövetség tagjai kíván­tak lenni, aláírták a belépési nyilatkozatot. T. K. Viharos hangulatú, heves szócsatákkal, bekiabálások­kal, vádaskodással tarkított fa­lufórum volt pénteken este a mintegy 670 lelket számláló Tengődön. A lakossági fóru­mot a közelmúltban lemondott hat önkormányzati képviselő kezdeményezte. A fórumon a választásra jogosultak mintegy 20 százaléka vett részt. A hiva­tali alkalmazottak és a még ön- kormányzati képviselői mandá­tummal rendelkezők közül nem volt ott senki. Egyedül Sza­bolcs Árpád polgármester érezte kötelességének, hogy a nyilvánosság előtt válaszoljon a kérdésekre. A fórum kezde­tén Fenyvesi Ferenc azt kez­deményezte, hogy a lemondott képviselők és a polgármester üljenek egy asztalhoz. Erre nem került sor. Arra a kérdésre sem kaptak egyértelmű választ a résztvevők, hogy a polgár- mester és a lemondott képvise­lők miért nem tudtak együtt dolgozni. A lemondottak nevé­ben Vincze László elmondta: hiányos volt a tájékoztatás, a testületi üléseken nem volt ér­demi munka, nem született döntés komoly dolgokról, Ezek is hozzájárultak a a lemondás­hoz. Hermán Gyula arról érdek­lődött, hogy a jegyzőnő hogyan és miért került Tengődre, kik döntöttek erről és hogyan álla­pították meg a bérét? Köve­cses István azt mondta, az em­bereket becsapják, nincs de­mokrácia, széthúzás van a fa­luban. Tihanyi Sándor ugyan­csak a tájékoztatás hiányos­ságát kifogásolta. Fodor Antal szerint meg kell szüntetni a személyeskedést, ésszerű kompromisszumra van szük­ség, mert a falu látja kárát, ha nincs egységes irányítás. Fenyvesi Lászlóné azt kér­dezte Szabolcs Árpádtól, miért nem kérték ki a lakosság véle­ményét a költségvetés tárgya­lásakor? Nagy tapsot kapott Tringer József, aki azt indítvá­nyozta: mondjanak le a jelen­legi képviselők és a polgármes­ter. Legyen új, tiszta választás! Keserű Ferenc szerint a le­mondott képviselők ne indulja­nak a választáson: ők ugyanis már meghátráltak a feldatok elől. Fenyvesi László, az egyik lemondott képviselő azt mondta a polgármesterről: „mindent eltitkolt a testület elől..., egyedül intézkedett, kész tények elé állított bennün­ket! Dupla munkát viszont nem vállalunk”. Csicsmann Imre ezt megtoldotta azzal: azért mond­tak le, hogy ne legyen a testüle­ten belül harc, ne legyenek ke­rékkötők, akik a településért dolgozni akartak... Nagy vita alakult ki a szociá­lis segélyezésről. Többen kér­dezték: a pénzt az igazán rá­szorulók kapják-e? Többen is kiabálták: „Azért dolgozunk, fi­zetünk, hogy legyen nekik mi­ből inni I?” A polgármester a fó­rumon azt mondta; neki a falu lakossága adott megbízatást, nem ez a kis fórum. Csak akkor fog lemondani, ha a választó- polgárok visszahívják. A több mint kétórás vita után is kevés szó esett az időközi vá­lasztás előkészületeiről; arról, hogy mit kellene tenni a helyi polgároknak és a még hivatal­ban levő képviselőknek... így valószínű, hogy a június 23-ra kitűzött időközi választások után sem lesz nyugalom a köz­ségben. Krutek József- Ezzel mi elköszönünk, s évekig nem politizálunk... Megalakult az 56-os Szövetség kaposvári szervezete Minden jó, ami hasznos Magvetők közössége Gazdakör Somogyaszalóban Mottó:„A történelem időnként produkál olyan körülmé­nyeket, hogy nem kell új dolgokat kitalálni, hanem a régi, jól bevált módszereket kell újraszervezni. ” Húsz-huszonöten gyűltek össze Somogyaszalóban a polgármesteri hivatal tanács­kozó termében. Előbb kinn az épület előtt folyt a csendes esti beszélgetés az aszalóiak föld- szeretetéről, a napi gondokról, meg hogy csak napokkal ko­rábban röppent fel a hír: a földet művelők érdekében gazdakört kellene alakítani. Az idő rövid­sége miatt, talán a hír nem is ju­tott el mindenkihez. — Nem baj — jegyezte meg valaki—, valahol el kell kez­deni, a magot el kell vetni, az­tán majd szaporodik az. Az összefogás erő Fajcsi János a község pol­gármestere mondja: — Minden kezdeményezést támogatunk és segítünk, ami a község lakóinak érdekét szol­gálja. Ezért is meggyőződé­sünk, hogy a gazdakör min­denképpen ezek sorába tarto­zik. Hogy miről is van szó valójá­ban? Dr. Tamás Károly, a Pan­non Agrártudományi Egyetem kaposvári kara termelésfej­lesztési intézetének főigazga­tója így beszélt erről: — Úgy érezzük, fontos, hogy találkozzunk a gazdálkodók­kal, azokkal, akik részt vesznek az agrártermelésben és eltö­kélt szándékuk, hogy ezt job­ban, eredményesebben akar­ják végezni. Csak közösen le­het megtalálni azt a módot, hogy ezt a célt elérjük. Természetesen az össze­függésekről, a háttérről is szó került. Arról, hogy az agrárága­zat, megfelelő gazdaság- és agrárpolitika, valamint egy sor fontos törvény hiányában elbi­zonytalanodott, sokasodnak a válságjelenségek, a paraszti munka értelmét, értékét meg­kérdőjelező problémák. — Sok vita folyik ma nálunk még az üzem nagyságáról is — mondta dr. Tamás Károly. — Nem jó ez sem! A termelés ha­tékonysága soha, sehol nem függött az üzem nagyságától, — a szakértelem, a technoló­giai fegyelem határozta meg minden esetben az eredmé­nyességet. Sok egyéb mellett egy vállalkozás sikerének négy alapvető feltétele van: a szak­értelem, a fejlett technológia, a tőke és a biztonságos piac. Mi­vel ma Magyarországon együt­tesen nincs meg ez a négy fel­tétel, az ország agrárgazda­sága nem fordulhat „sarko­san”. A fokozatosságra, az át­menetre, az üzemméretek és termelési feladatok harmóniá­jának kialakítására idő kell, — de közben gondoskodni kell a feltételekről is. Nyugat-európai példák sora bizonyítja, hogy nem nélkülözhető ehhez az összefogás, a szövetkezés. Az első program A gazdakör — ahogy ez az esti beszélgetésen elhangzott — első és induló fóruma lehet az agrártermelés átalakuló fo­lyamatában. A szakismeretek gyarapításán túl, innen indul­hat el olyan kezdeményezés, hogy a gazdák szövetkezze­nek termékeik földolgozására, értékesítésére, jussanak kellő információhoz a mindenkori piaci igényekről. — Patinás parasztközösség él ebben a faluban — mondta Pintér György, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese —, és közösségi érdek, hogy az emberek megtalálják egymást. Méghozzá úgy, hogy megőrzik az elmúlt évtizedek értékeit, de közben megkeresik és megta­lálják az új értékek megterem­tésének módját is. Hogyan is induljunk ezen az úton? — Erről folyt a beszélge­tés. Volt, aki már rögtön finan­szírozási kérdéseket vetett fel, volt aki programjavaslatokat tett, mivel is kellene foglal­kozni. A kezdeményezés hasznosságával mindenki egyetértett. Ám, hogy elindul­jon egy-egy gazdakör, valaki­nek kell szervezni a munkát, in­formálni az embereket. Egy va­laki felállt, javasolta: legyen a gazdakör elnöke dr. Ballai At­tila, az egyetem kaposvári ka­rának tanszékvezető tanára, aki a községben lakik, titkára pedig Pintér György, a szövet­kezet elnökhelyettese. Az egyetértés teljes volt. És abban is, hogy két héten belül a gaz­dakör első programként a pa­raszti vállalkozások jogi, pénz­ügyi, gazdaságossági kérdé­seit tűzi napirendjére. Nem volt protokoll, nem volt semmi ünnepélyesség. Csak valami elindult... Utószó helyett „A magyar mezőgazdaság vállalkozó szektorának segíté­sére ma a legcélravezetőbb út­nak látszik a gazdakörök szer­vezése... Minden egyéni gaz­dának szüksége lesz a terme­lési ismereteken túl a termelési szerkezet és mérték megtalá­lásához, a piaci igények, az adózás, a biztosítás ismereté­hez...” ,A világháborút köve­tően a földreformok idején volt már hasonló helyzet, ezért nem kell új dolgot kitalálni, hanem a régi, jól bevált szervezeteket kell újraszervezni.” Ezek a mondatok abban a pályázatban olvashatók, me­lyet az egyetemi kar termelés- fejlesztési intézete a somogyi vállalkozási központhoz nyúj­tott be. Dr. Tamás Károly mondta: — A gazdakörök és a gazda­képzés szervezésével a vállal­kozó mezőgazdaság kialakítá­sát kívánjuk segíteni. Minél rö- videbb időn belül a megye 228 településén szeretnénk meg­szervezni a gazdaköröket. Egyetemünk termelésfejlesz­tési intézete, a továbbképzési központ minden szakmai elmé­leti támogatást megad ahhoz, hogy az agrártermelők az or­szág érdekeit jól szolgálják. A pályázat benyújtásának kelte május 8-a. Egy nappal később, május 9-én este Somogyaszalóban megalakult az első gazdakör. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents