Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-10 / 83. szám
1991. április 10.,.szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Bár a repülőgépes mezőgazdasági munkák nem olcsók, akik megszokták, mégis szívesen alkalmazzák idén is. Kedvező a felhasználóknak, hogy számos bérleti forma közül választhatnak. A pilóták maguk is bérelhetnek gépet munkavégzésre. A hagyományos szolgáltatás mellett újnak számít a polgári utasok légi fuvarozása, séta- repültetése. Ezért vásároltak —, elsőként az országban — egy Cessna típusú gépet, amit légi taxiként üzemeltetnek majd. Képünkön az új gép látható, illetve egy helikoptert permetezésre készítenek elő. (Fotó: Kovács Tibor) Mezőgazdaság —jövőkép nélkül AGRÁRPROGRAM —AGRÁRGONDOK A magyar mezőgazdaság egyre mélyülő válságát nap mint nap tapasztalhatjuk, az élelmiszer-gazdaság összes nyeresége tavaly az 1989. évinek a hatvan százalékára csappant. Van-e kiút, s ha igen, milyen irányba kell elindulni? — kédez- tük dr. Mészáros Gyulát, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatóját, aki egyébként a Pénzügyminisztériumból került ebbe a székbe. Hívásra „házhoz” is megy a Tákisz Ötletet adnak, pénzük nincs Dr. Várfalvi István: 25 ezer ember bérét számfejtjük gazdaságosan A tervgazdaság jól-rosszul működő szabályai már szétestek, a piaci környezetben nélkülözhetetlen feltételek viszont még nem alakultak ki. Ennek egyik szembetűnő jele az a súlyos örökség, hogy az élelmiszer fetisizált fogalom volt a múlt rendszerben. A lakosság életszínvonalát a tervgazdaság utolsó percéig ezzel védték, ezért az élelmiszerek árai szociálpolitikai elemeket is tartalmaztak. A piacgazdaság ezt nyilvánvalóan nem fogadhatja el, s az átmeneti időszakot fogyasztáscsökkentés nélkül nem lehet átvészelni. Az élet- színvonal stabilizálódása azonban azonnal serkenti a keresletet az élelmiszerek iránt, tehát a piacvesztés kifejezetten átmeneti. Éppen ezért az a kérdés: hogyan lehet az élelmiszert szociálpolitikai funkcióitól megszabadítani úgy, hogy közben a piaci feszültségek is oldódjanak. Tervgazdaságra emlékeztető program — Miként kezeli ezt a mostanában sokat emlegetett Kupaprogram, amely gazdasági kormányprogrammá lépett elő ? — Sajnálatos, hogy a pénzügyminiszter anyagának agrár- blokkja lényegesen gyengébb színvonalú, mint az általános gazdasági részek. Kupa Mihály programjából világosan kitűnik, hogy nem fiskális szemléletű, s bízik a gazdaság erejében. A mezőgazdasági részek viszont szakmailag a régmúlt filozófiáját követik, a tervgazdasági időkre emlélkeztetnek. Ennek oka jórészt szubjektív, mert az állami irányításban kevés az olyan szakember, akinek érdeke is, és hisz is az agrárgazdasági rendszerváltásban. — Ön szerint tehát nem hamis vád, üres fecsegés, hogy Magyarországnak nincs agrár- politikája? — Az eddigi elképzelések, az elfogadott koncepciók nem tekinthetők jó agrárprogramnak. A húsipar — nyugati piac — A Magyar Agrárkamara már hónapokkal ezelőtt kidolgozta a szerintük követendő agrárpolitikát. Az anyagot több fórumon tárgyalták, s az áprilisi közgyűlés is napirendjére tűzi. Önök szerint melyek az új agrárpolitika sarokpontjai? —Az agrárgazdaságot át kell alakítani. A kérdés csupán ennek a módszere lehet, vagyis hogy teljesen el kell-e törölni a mostani struktúrát, vagy a szerves fejlődés alakítja ki az új szervezeteket. A kamara álláspontja szerint, ha megúsztuk a politikai rendszerváltást tragédiák nélkül, értelmetlen erőltetni a túlzottan radikális gazdasági átalakulást, és a mezőgazdaság belső erői által gerjesztett szerves fejlődésé lehet a jövő. Nyilvánvaló, hogy az árarányokon változtatni kell, mindenek előtt le kell fejteni róluk a szociálpolitikai funkciókat. Mosta-. nában harsányan beszélünk versenyről, piacról; de azt nem tesszük hozzá, hogy az éppen lábadozó Albániával, vagy a fejlett Nyugat-Európával akarunk-e versenyezni. Nincs más alternatíva, mint a nyugati igazodás; még akkor is, ha tudjuk, hogy technikai fejlettségben és minőségben súlyos hátrányaink vannak. Például a magyar húsipari kapacitásoknak csupán a 30 százaléka alkalmas a nyugati piacokon elfogadott minőség gyártására. Ha ugyanis versenyezni akarunk, akkor versenypozíciót kell teremteni, másként hiábavaló ábrándozás az egész. Ez nem feltétlenül jelent nagyobb termelési támogatást, alacsony támogatás, alacsony adó elven működhetne a mezőgazdaság. Az átalakulás nélkülözhetetlen sarokpontja, hogy a privatizáció jogi feltételeit sürgősen garantálja a kormány es a parlament.' Ugyancsak elengedhetetlen, hogy az átalakuló agrárgazdaság működőképességét szolgálja az infrastruktúra is. Nem csupán az anyagi jellegű struktúrákra, hanem az irányításra is gondolok. Kedvező jel, hogy a kormánynak novemberig a parlament elé kell vinni a földművelésügyi igazgatási rendszer felülvizsgálatát, korszerűsítését. —A nyilvánvalóan nem teljes körű felsorolásból kitűnik: temérdek a teendő. Ha ezek többségét el is végeztük, nem lesz több pénze az országnak, nyilvánvalóan nem bírjuk a költség- vetési versenyt. Talpon tudunk így maradni? — Nézetem szerint még vannak tartalékai a mezőgazdaságnak, egy ideig kibírja a mindenképpen hátrányos diszkriminációt. Ez három okra vezethető vissza. Először is, éghajlati adottságaink kedvezőek, így a szerkezetváltás végigvihető a termelésben. Másodszor, Keleten és Nyugaton példa nélküli a magyar agrárstruktúra, nevezetesen a nagyüzem és a kisüzem szerencsés ötvöződése. A harmadik, bár szomorú ok, de tény: a parasztság nyomora. A magyar mezőgazdaságban dolgozók lényegesen kevesebbet keresnek, mint nyugat-európai társaik, így a termelési költségek az alacsony bérek miatt kordában tarthatók. A kombájn és az úthasználat — Tételezzük fel, hogy az agrárkamara koncepciója helytálló, a válságból való kilábalásnak elfogadható programja. Kamarai törvény azonban nincs, így szellemileg szárnyalva, fizikailag viszont gúzsba kötve létezik a szervezet. — Valóban rendezni szükséges az agrárkamara helyét. A kamara nem hagyományos, opponáló érdekképviselet, funkciójában több annál: koncepciókat alkot, részt vállal a termelés és a piac működtetésében, tagságának érdekegyeztető fórumokat nyújt. Ennek közelmúltbeli példája, hogy a gazdasági kabinet elnökéhez nyújtottunk be indítványt az engergiaár — és adórendszer harmonizálására. Eszerint tudomásul vesszük, hogy a gázolaj ára nyugat-európai, ugyanakkor azt követeljük, hogy az adó visszatérítése is ahhoz igazodjék. A traktor és a kombájn alig használja az utakat a Lajtán túl és innen, de ezért amott az adót visszatérítik. A következetesség szabályai szerint ez itt is járna, ami nyolcmilliárd forintot, a mezőgazdasági nyereségnek több mint a felét jelenti. Tehát a kamarai munka a termelésre koncentrál, az irányítás szakmaiságát erősíti, ami demokratikus körülmények között sem az irányítók, sem az irányítottak érdekeivel nem ellentétes. V. Farkas József Az önkormányzatok segítése az egyik feladata a közelmúltban megalakult Tákisz-nak. Teljes neve így hangzik: a Belügyminisztérium Somogy Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálata. Vezetője dr. Várfalvi István lett, pályázat útján. Korábban a megyei önkormányzat közgazdasági főosztályvezetője volt. — Ma nem szerencsés újabb hivatalok létrehozását bejelenteni — mondta —, a közvélemény úgy gondolja, hogy akkor növekszik a közigazgatás létszáma, s vele a bürokrácia. Másról van szó: ma szükség van a kormányzat és az önkormányzatok közötti közvetítő szintre. Az önkormányzatokkal összefüggő gazdasági, pénzügyi, informatikai feladatok ellátására hozta létre a kormány a területi-államháztartási és köz- igazgatási információs szolgálatokat. Alapvető feladatuk az információ áramlásának biztosítása az önkormányzatok és a központi kormányzat között. A miénk nem egy újabb szervezet, a létszáma is kisebb. A volt megyei tanácsi apparátusból húszán vannak itt. Ide került az egykori tanácsi költségvetési elszámoló hivatal teljes apparátusa a számítógépekkel, a bér- számfejtéssel együtt. A létszámunk 170—180. Kihelyezett szakszolgálat — Miben segít a szolgálat az önkormányzatoknak ? — Kötelező feladatunk a kapcsolat tartása a kormányzat és a települések között a költségvetés-tervezéstől a céltámogatások megpályázásáig. A kormányzat területi kihelyezett szakszolgálataként működünk. Vannak sajátos feladataink, mint a pénzellátás és az információs rendszer megszervezése. A számítástechnikai háttérre épülve bennünket bíztak meg az országos népességnyilvántartás, a választások, népszavazás informatikai feladatainak ellátásával. Természetesen az utóbbi kettő hatósági-jogi része a köztársasági megbízott hivatalához tartozik. Az önkormányzat igénye szerint térítésmentesen végeznek több szolgáltatást. Az önkormányzatoknál és intézményeikben mintegy 25 ezer ember dolgozik. Bérük számfejtését, társadalombiztosítási ellátását, a személyi jövedelmi adózással összefüggő ügyintézést az önkormányzatok ingyenesen igénybe vehetik. Úgy tetszik, ma ez a legcélszerűbb, a leggazdaságosabb megoldás. Somogybán a 70 tanács helyett'240 önkormányzat alakult. Közülük 180 tartozik körjegyzőséghez, gazdasági értelemben azonban valamennyi önálló. A költségvetés készítésével, a gazdálkodással kapcsolatos térítésmentes szakmai tanácsadó munka ezért az egyik legfontosabb. Hívjon, jövünk! — Hívásra házhoz megyünk — mondta dr. Várfalvi István. — Néhány kollégám a kis településeket járja, és megpróbálja a legnagyobb szakmai segítséget adni, hasznosítva a más településeken szerzett jó vagy rossz tapasztalatokat, de nem szólnak bele a döntésekbe. — A kötelező feladatainkon felül végezhetünk bármilyen vállalkozási, szolgáltatási tevékenységet térítésért az önkormányzatoknak és az intézményeiknek, vagy más szervezeteknek. Ez lehet adózás-, vállalkozásszervezés, számítás- technika. Ez a tevékenységünk szerintem majd a későbbi években teljesedik ki. — Az eddig elmondottakból kiderült: a szolgálathoz csak tanácsért lehet fordulni, pénzért nem. — A kormány nem a régi pénzelosztó funkciót akarta átmenteni a volt megyei tanácsi feladatok közül, hanem azt a szellemi kapacitást, amelyre szükségük van a településeknek. Ma pénzügyi döntést csak testület hozhat. A Tákisz ebben előkészítő, informatív tevékenységet lát el. Példaként említem a céltámogatási pályázatok összegyűjtését, továbbítását, valamint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések központi támogatásainak előkészítését. Különösen a kis települések igényelték a segítségünket a pályázatok benyújtásához az elmúlt másfél hónapban. Abban segítünk az ön- kormányzatoknak, hogyan tudnak pénzhez jutni, s miként használhatják fel azt a legész- szerűbben. Ez nem kevés! Lajos Géza Nem a név; az eredmény a fontos A politika iránt érdeklődők húsvéti ajándéka volt az a fideszes felismerés, amelyben — némi nyers analógiával, hasonlóan az 1977-es spanyolországi Monc- loa-paktumhoz — javaslatot tettek arra, hogy a hat parlamenti párt kössön közjogi és gazdasági szerződést. Az előzetes elképzelések szerint az egy hónapos tárgyalássorozat keretében az eltérő koncepciók között kellene konszenzust teremteni. A kezdeményezés célja mindenképpen érthető. Egy politikai „váltó gazdálkodásra” törekvő országban kétségkívül fontos, hogy a jövőt is meghatározó alapvető törvények a lehető legszélesebb társadalmi konszenzuson nyugodjanak. A kezdeményezés megértésre talált. Támogatásáról biztosította a kormány, és Antall József miniszterelnök hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy valamiféle újabb kerékasztal-tárgyalások kezdődjenek. A hatpárti megbeszélések hozadéka az lehet, hogy a pártok össznemzeti kérdésekben egyeztetik álláspontjukat. Göncz Árpád köztársasági elnök őrömmel fogadta a fiatal demokraták javaslatát, és szükségesnek tartotta kiemelni: az egyeztetésnek okvetlenül a jövőbe kell mutatni, s a társadalmat feszítő gondokra megoldást ajánlani. A parlamenti pártok is kifejtették állás-' pontjukat. A megítélésben lévő eltérések ellenére egyetértettek a tárgyalássorozat szükségességében. A politikai élet meghatározó szereplői újabb ösztönzést kaptak tehát arra, hogy a csendes magyar forradalom haladási sebességét fokozzák. Az ebben való közös érdekeltség nyilvánvaló. A közvéleményjelentős része is eredményeket vár. Joggal követeli, hogy az új magyar társadalom berendezkedése vessen számot a jövővel, és csak a demokráciát szavatolja, ne pedig a hatalom birtoklását. Fontos alaptörvények hiányoznak még. A gazdasági rendszerváltozás felemássága is bizonyítja, hogy a jelenlegi sem nem terv, sem nem piac állapota a tisztességes gazdasági törekvések mellett nagy lehetőségeket biztosít a manipulációhoz. Azt is, hogy az eddigi változás újfent csak az alullevőket gyötörte. Minden rendszerváltozásnak vannak haszonélvezői és szenvedői. A szenvedők száma egyre nagyobb, a haszonélvezőket pedig nem méri, s nem is korlátozza a piac. Alkotmányozni kellene, hogy a hatalmi elit váltása ne eredményezze az egész társadalom sarkaiból való kifordítását. Szavatolni a jogokat, s nemcsak beszélni róla. Életteret és lehetőséget adni az egyes embernek, hogy eltarthassa családját. Csak úgy, ahogy az fejlett demokráciákban szokás. Teljesen mindegy, hogy miként nevezik azt a tárgyalást, amelynek eredményeképpen felgyorsul a törvényhozás, és megszületnek a demokratikus parlamentben az oly fontos törvények. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy valóban érezhető pozitív változásoknak is tanúi, ha megtudhatják, hogy mit hoz a holnap. Ma már ugyanis milliók vannak ebben az országban, akik erejüket megfeszítve is alig bírják tovább! Lengyel János
