Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-06 / 80. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. április 6., szombat Szerzetesrendek Magyarországon A jezsuiták újra visszatértek KAPOSVÁRON IS VOLT HÁZA A RENDNEK A Jézustársaságot — más­ként jézsuitákat — a baszk származású Inigo de Loyola (Loyolai szent Ignác),, volt ka­tonatiszt alapította 1534-ben. As rendet először 1540-ben hagyta jóvá III. Pál pápa, s III. Gyula 1550-ben ismét meg­erősítette. Alaptörvényük sze­rint a jezsuiták nemcsak saját üdvösségükön és tökéletese­désükön, hanem a hit védel­mén és terjesztésén, valamint a lelkenek a keresztény hitélet­ben való előbbre vitelén fára­doznak. A rend tagjai a szoká­sos három szerzetesi foga­dalmon kívül — szegénység, tisztaság, engedelmesség — negyedik fogadalmat is tesz­nek: még külön engedelmes­séget fogadnak a pápának, hogy prancsára bármely külde­tésbe elmennek. A rend hivata­los neve: Societas Jesu (S. J.) Ez az a szerzet, amelynél az ünnepélyes fogadalomtételt a leghosszabb várakozási idő előzi meg: 2 év noviciátus, 2 év humanisztikus tanulmány, 3 év filozófia, 3 év nevelősködés va­lamilyen jezsuita kollégium­ban, 4 év hittudományi főis­kola, 1-2 évnyi úgynevezett harmadik próbaév. Ezt még ál­talában követi valamilyen ta­nári képesítés megszerzése. A Jézustársaság tehát a szó tel­jes, bár nem kizárólagos értel­mében tanítórend. A rend magyarországi meg­telepítésére Oláh Miklós esz­tergomi érsek és Bornemissza Pál erdélyi püspök tett először kísérletet. Nagyszombati kol­légiumukat 1561-ben nyitották meg, ám ez a háborús viszo­nyok miatt hamarosan felosz­lott. Ugyanez a sors érte az er­délyi jezsuitákat is. 1579-ben Báthory István újratelepítette Erdélyben ajezsuitákat, s rájuk bízta a kolozsvári egyetemet (1581). Ezt Székely Mózes ka­tonái rombolták le 1603-ban. Magyarországon Draskovoch György bíboros Znióváralján és Vágsellyén létesít jezsuita rendházat, amelyeket Bocskai hajdúi dúlnak föl. A nagyszom­bati kollégiumot Forgách Fe­renc bíboros nyitotta meg újra, amelyet Pázmány Péter 1635-ben egyetemmé fejlesz­tett. A rend a török hódoltság és az állandó hadjáratok ellenére szépen fejlődött. A török kiű­zése után rendházaik száma 36, a 18. század végére—pon­tosabban a rend 1773. évi fel­oszlatásakor — ez a szám 52-re emelkedett. Közülük 42-ben középiskolai, hétben fő­iskolai oktatás folyt, a redntá- gok száma meghaladta az ez­ret. A Jézustársaság erejének forrása a rend zseniálisan megalkotott szervezetében, a rendtagok tudományos és asz- tétikus képzésében, s hivatá­suk iránti teljes odaadásában keresendő. Nagysikerű tevékenységük ellenségeket szerzett a rend­nek a katolikusok között is. A hamis vádak és rágalmak egész özönét zúdították a je­zsuitákra. Különösen a 18. század felvilágosult hitetlen­sége indított heves harcot a rend ellen, amelyben az egy­ház fő támaszát látta. Az intri­kákba a Bourbon-királyi udva­rok is belakapcsolódtak. Fran­ciaországban például az üldö­zés szikráját az lobbantotta lángra, hogy a jezsuiták nem vállalták el Pompadour asz- szony, XV. Lajos kegyeltjének lelkiatyai tisztét. A hölgy erre kieszközölte a királynál ajezsu- iták kitiltását az országból. A francia példát a többi — portu­gál, spanyol, nápolyi — udvar is követte, majd követelték a pápától az egész rend feloszla­tását. XIV. Kelemen pápa hosszú ellenállás és halogatás után engedett. 1773-ban eltö­rölte a Jézustársaságot, ame­lyet azután VII. Pius állított vissza régi szervezetébe é s jogaiba 1814-ben. Magyarországra 1853-ban tértek vissza, mégpedig régi helyükre, Nagyszombatba, a helység azonban a trianoni bé­keparancs végrehajtásakor el­veszett. Az 1909-ben önállóvá vált magyar jezsuita rendtar­tománynak a következő helye­ken voltak házai: Budapesten kettő, Kalocsán gimnáziummal és konviktussal, Pécsett gim­náziummal és konviktussal, Szegeden, Nagykapornokon, Mezőkövesden, Kaposvárott, Hódmezővásárhelyt és Kis­pesten. 1948-ban elvették az iskoláikat, 1950-ben pedig fel­oszlatták a magyar rendtarto­mányt. 1989-ben a magyar je­zsuiták ismét megkezdték lel­kipásztori tevékenységüket Budapesten, Hódmezővásár­helyt, Szegeden, Kispesten és Kalocsán. Dr. Csonkaréti Károly A jezsuiták volt Pius gimnáziuma és temploma Pécsett Fejezetek Erdély művészettörténetéből Dr. M. Kiss Pál: Erdélyi magyar művészek a XVIII-XX. században SZÁRNYPRÓBA Illesse elismerés mindenek­előtt a kiadót, aki a mostani magas papír- és nyomdaárak meg a nehéz könyvterjesztési viszonyok közepette is vállal­kozott egy 200 oldalas, nagy­alakú, igen gazdagon illuszt­rált, — közel 400 műalkotást bemutató—művészettörténeti kötet megjelentetésére. Anyagi haszonra bizonyosan nem számít, de az erkölcsi el­ismerést mindenképpen meg­hozza majd neki az idő. Az erdélyi magyar művé­szet- és művelődéstörténet egyik „nagy öregjének”, a 80. esztendejét taposó dr. M. Kiss Pálnak a könyve került a ke­zünkbe: Erdélyi magyar művé­szek a XVIII-XX. században címmel, amely a közelmúltban jelent meg Pápai Miklós kiadá­sában. A könyv azoknak a ne­mes erőfeszítéseknek a kö­rébe tartozik, amely Erdély művészetét: festményeket, grafikákat, szobrokat, textíliá­kat és alkotó mestereit együtt, először mutatja be sajátos át­fogó tanulmányokbari. A sok­szor „embertelen körülmé­nyek” között élő és alkotó, vagy teljesen a feledés homályába került mesterekről — nevüket itthoni lexikonaink is alig említik —eddig csak elvétve olvashat­tunk. Dr. M. Kiss Pál neve nem is­meretlen a képzőművészet kedvelői körében, hiszen a Művészetről mindenkinek című könyvével, valamint több ezer művészettörténeti előa­dásával Budapesttől Bajáig, Győrtől Szegedig... szinte egy országot tanított a képzőmű­vészet szeretetére, ismere­tére. Dr. M. Kiss Pál ma is szor­galmas kutatással és hozzá­értő elemzéssel tölti idejét. Már az 1940-es években megkezdte adatgyűjtését és fő­leg az Erdélyben levő múlt szá­zadi anyagot feldolgozta. Tu­dományos és nemzeti szem­pontból is roppant fontos, hogy bemutatja a XVIII. század elfe­Imets László: Erdélyi táj c. fametszete a könyv borítójá­ról ledett mestereit, köztük Boér Mártont (1762-1830), Bikfalvy Kóréh Zsigmondot (1761- 1793), Szabó Jánosi (1784-1851), Simó Ferencet (1801-1869) s a többi arra ér­demes művészt, akiknek fölöt­tébb nagy érdemük, hogy a fo­tózás elterjedése előtt meg­örökítették a kor jeles embereit. Erdélyország legkitűnőbb port­réfestői voltak. Simó Ferenc például Budapesten Barabás Miklóst megelőzőleg — mert Barabás csak az 1830-as években jött Pestre — ő azon­ban már az 1820-as évek kö­zepétől ott tartózkodott és megörökítette Berzsenyi Dá­niel, Döbrentei Gábor és sok más kiválóság portréját, alak­ját. De fennmaradtak Pálóczi Horváth Ádám, Széchenyi Ist- ván vonásai is az erdélyi portré­festők jóvoltából. Míves művelődéstörténeti tanulmányokat közöl Bolyai Farkas sokoldalú munkássá­gáról és a Teleki téka tudós könyvtárosáról, Gulyás Károly­ról, aki 35 évet töltött a művelő­dés szolgálatában Marosvá­sárhelyt. írásai közt, mint már említet­tük, kevéssé ismert vagy telje­sen ismeretlen erdélyi művé­szek megismertetésével is fog­lalkozik, például Dósa Gézával (1846-1874) akiről doktori disszertációt írt, de Gyárfás Jenő (1857-1925) és Vida Ár­pád (1884-1914) igen kiváló festőművészekkel is. Ez utóbbi alkotásai a II. világháború alatt bombatalálat miatt majdnem mind elpusztultak. így igen sze­rencsés volt, hogy dr. M. Kiss Pál ezt megelőzően fényképen megörökítette a festő testvéré­nél, Vida Gyulánál található több száz képét. A kronologikusan elhelye­zett tanulmányok történeti át­tekintést is nyújtanak és gaz­dag bibliográfiával szolgálnak. Bemutatva a többi közt a Fe- renczi-család, Nagy István, Nagy Imre, Barcsay Jenő, Bor­sos Miklós, Gy. Szabó Béla, Imets László, Incze István, Bordy András, Gámentzy Zol­tán, Piskolty Gábor, M. Makkai Piroska festőművészek és a Székesfehérvárott élő Zsig- mondAranka textilművészetét. Dr. M. Kiss Pál könyvében Erdély öröksége, messzi ősök melegsége, egyéniségének tiszta jelleme vetíti elénk a jó barát Gy. Szabó Béla művé­szetét, akit a fametszés legna­gyobbjai közé sorolhatunk. A Balaton mellett Zamárdiban és Szigligeten is alkotott. Foglalkozik a jelenben élők­kel is; Hervai Zoltán, Siklódy Tibor, Bódis Erzsébet, Páll La­jos, Kusztos Endre munkás­sága válik ismertté. A legtöbb kép, amit a könyv utolsó fejeze­tében találunk, a ma élő erdélyi művészeké. Alkotásaikon lát­szik, hogy nem tagadják meg a képzőművészet múltját: élete­rős belső művészi ösztönnel támaszkodnak rá. Rousseau beszél arról, hogy a visszaemlékező nemcsak fel­idézi a múltat, hanem felfede­zéseket is tesz, utólag érti meg az élet egy-egy epizódjának je­lentését és jelentőségét. Ilyen felfedező útra indult könyvé­ben dr. M. Kiss Pál. Szereti és tiszteli az elődöket, s mérlegeli: vajon mivel tudná gyarapítani a humánumot. Az a vágy vezérli, hogy továbbvigye, amit rábí­zott az élet. Könyve legszeren­csésebben szolgálja ezt! Matyi kó Sebestyén József Másfél éves múlt van csak a kaposvári Csoko­nai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola gimnázi­umi tagozata mögött. Azt, hogy a szülők az álta­lános iskola után örömmel adnák ide gyermekei­ket, mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani, csaknem háromszoros túljelentkezés. Az érdek­lődés érthető, hiszen speciális tanintézetről van szó. Bár a köztudat még nehezen barátkozik az "elitgimnáziummal", akarva-akaratlanul el kell ismerni ennek létjogosultságát is. Hogy az örök­lött vagy szerzett tehetségmorzsák ne prédálód- janak, a tanároknak vállalniuk kell az átlagon fel­üli képességűek tehetséggondozását. A fenti gimnázum is erre szegődött; képzőmű­vészeti, zenei fakultációja mellett a verbális kul­túra fejlesztésére is törekszik. Tizenéves diáklá­nyok és fiúk ragadnak tollat, hogy papírra vessék gondolataikat. Ki novellában "éli ki magát", ki versben szólal meg. Gyakran, tanári ösztön­zésre. Dr.Ferdinándy Csabáné magyaróráin gyakori feladat egy-egy disztichon megírása. Természe­tesen erőltetés nélkül. Nem költőképzés folyik itt, *** BOLDOG ANIKÓ Elképzelem Elképzelem, hogy egy virágos rét kellős közepén állok. Elképzelem, hogy nagyon boldog vagyok, és nem zaklatnak a mindennapi gondok. Elképzelem, hogy a kellemes szellő megérinti az arcom. Elképzelem, hogy belül teljesen tiszta vagyok, és a kétes érzelmekkel nem kell soha csatáznom. Elképzelem, hogy a fákhoz, a virágokhoz, a természethez tartozom. Elképzelem, hogy szabadon élek, s a képzeletem végtelen ura vagyok. csupán szárnypróba, amelyben egyre több part nere lesz a tanárnőnek. Tanítványaival beszél getve elhangzott: mindannyian örülnek e lehetc ségnek, és már most —tizenévesen— érzik a. írás gyötrelmét— szépségét. Tisztában vanna- azzal, hogy zömmel csak zsengék születnek—. nagyok is így kezdték—, de azokat büszkén vá lalják. íme néhány a szárnypróbából. (Lőrinc? KOCSIS KLAUDIA Tél Télen bársonoys földünk hóval is faggyal is fedve s házak csúcsait is hótakaró lepi már. Szélnek vad kitörése, hóviharok süvítése De ének hangjait is hordja a távoli szél. Csillag Angyali fény tüneménye éjnek, holdi világnak. Fényesen álmodik ö. ott hol a hold tüze ég. *** KOVÁCS EDIT Remény Az idő, te végtelen perc. Oly jó, hogy itt vagy. Ne menj el! A jelen, s jövő egy talán? Ó nem, hisz múltam oly tengerbe tűnő. A jelen, a jelen talán? Hisz mire leírom már a múlté ő. S a jövő mily gyönyörű. Te édes, kilátástalan reménykedés. Te forrás, te fűszál, mibe az ember belekapaszkodik. Te adsz erőt a lelkem nek. Te vagy a fény, a csillogás. A jövőért élek. A jövőért teszek. Ó jaj! Hisz egszer a jövőből jelen lesz. S a jelen máris a múlté. A múlté, mely a nagy tengerbe néz. r * Béke-Könny Az 1991. évi Olaszországi Nemzetközi Verspályáza­ton az 1972. után szüle­tettek kategóriájában „Diplomát” kapott és di­jat nyert Béke-Könny című versével a siófoki Mesterházy Balázs, aki a gyönki Tolnai Lajos Gim­názium harmadéves né­metszakos tanulója. 1974-ben született. Radioaktív porban szikrázó, Velőtrázó világ rabja ébred. Megsorvadt kereszten vértől lengedező rongydarab lépked; A szomorún könnyező térben torkomon a biborló Nap fullasztó meséje. Kőszívek ormán menetelő Széttépett szilánk Kiált! Energiát feszítő világ gőzölgő leple fedi be már... Keservesen zokogó önfiát, Kit gyilkos anyai szívvel hevítve A hanyatló Nap ölel át. Recsegőn kettétört elme, atomkóros fáklya, mint hunyorgó fénysugár szégyenpírja látja: amint a dobogó szíveket kígyósav marja; parányi szilánk összetört arc.. megszédül... tántorog és meghal A Nap vérébe fagyva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents