Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-06 / 80. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. április 6., szombat • • Ónálló szellemiségű gyógyító közösség A műtő nem a csodák világa 40 ÉVES A KAPOSVÁRI MELLKASSEBÉSZET A gyógyítás legősibb—több ezer éves—ága a sebészet. A mellkasi szervek sebészete azonban csupán a jelen század­ban fejlődött ki. A mellüregben végzendő műtétek egyik leg­főbb akadálya a mellhártyán belüli negatív nyomás volt, mert a mellkas megnyitása után rögtön kialakult a tüdő col- lapsusa (izomelernyedése). A század elején kisnyomású ope­rálókamrával kísérleteztek, ám az első sikeres mellkassebé­szeti beavatkozásokra csak a 30-as években kerülhetett sor. Kaposváron a megyei kór­házban 40 éve működik mell­kassebészeti osztály. Ennek fejlődését és gyógyító munká­ját bemutatni két szempontból is kényes feladat. Az egyik ok, hogy nehéz érzékeltetni a mellkassebészet sajátos és bonyolult voltát anélkül, hogy az ne sértse a rivalizálásra oly­annyira hajlamos orvostársa­dalom más „kasztjainak” érzé­kenységét. A másik ok, hogy az embe­rek hajlamosak misztikus ködbe vonni általában is a se­bészek munkáját. Nem célunk a titokzatosság mázának meg­őrzése, tény azonban, hogy a mellkassebészek, akik hivatá­suk gyakorlása során nemegy­szer megjárják a lét és nemlét határmezsgyéjét, kivételes pszichikai, sőt fizikai terheket is viselnek. Ez teszi érthetővé azt az erős összetartozásérzést, mely a mellkassebészeket jel­lemzi. Az évek során az osztá­lyon önálló szellemiségű gyó­gyító közösség formálódott. A kaposvári mellkassebé­szet osztályvezető főorvosa, dr. Csorba Lajos, az orvostu­dományok kandidátusa: Úttörő műtétek — 40 éve az akkori népbe­tegség, a tbc elleni harc jegyé­ben alapították ezt az osztályt. Azóta a tbc-s esetek száma tö­redékére csökkent, nem úgy a mellkassebészeti osztályok je­lentősége. Az évek során ugyanis számos újabb beteg­ség műtéti kezelésével bővül­tek feladatai. Megsokszorozó­dott például Magyarországon a tüdőrákos esetek száma. A tü­dőrák, ha időben fedezik föl, szakszerű sebészi beavatko­zással gyógyítható. A kockázat a betegség elhanyagolásával és a késedelemmel növekszik. Emellett számos betegség kapcsán végzünk műtéteket. Ilyenek a hörgő megbetegedé­sei, a különböző tüdőgyulladá­sos betegségek, tályogok, jó­indulatú daganatok, fejlődési rendellenességek. A mellhár­tyának vagy a légcsőnek is számos sebészeti beavatko­zást kívánó megbetegedése van, nem is szólva a mellkasi deformitásokról. Több beteg­ség műtéti kezelésében osztá­lyunk úttörő szerepet is vállalt. Ilyen például a nyaki bordának a vérellátást gátló megbetege­dése, mely a karban vérkerin­gési zavarokat és izomsorva­dást okozhat. Ezt az országban először itt kezeltük műtétileg. Vincze doktor végzett osztá­lyunkon az országban elsőként — 1976-ban — olyan sönt-mű- tétet, mely a fejből és a karok­ból visszaáramló vér elzáródott útját „kikerülve” állította helyre a keringést. Májzsugorodással összefüggő hasvízkóros ese­tekben ugyancsak úttörő mó­don végeztünk billentyűbeülte­tést... így lényegében elkerül­hetővé vált a csapolás. Ötven ilyen operációnk volt eddig. Dr. Csorba Lajos főorvos 1964 óta áll az osztály élén. — Akkor kezdtem itt el az ál­talános sebészeti tevékenység bevezetését is. Erre azért volt szükség, mert számos határe­set van a két szakág között. A színvonalas mellkassebészeti tevékenység .megköveteli az általános sebészeti esetekben való gyakorlottságot is. Egy nyelőcső pótlása például nem oldható meg ilyen tapasztala­tok nélkül. — Úgy látszik, mintha a szak-közvélemény egy kórházi sebészeti osztály eredmé­nyességét a szenzációszámba menő műtésiesetek számán mérné. Nyilván van ennek egyéb mutatója is. — Ilyennek tekintem, hogy a mindennapi gyógyító munka párosul-e megfelelő színvo­nalú tudományos tevékeny­séggel — mondta dr. Vincze sf Dr. Csorba Lajos Károly, az orvostudományok kandidátusa. — E kettő köl­csönösen segíti, erősíti egy­mást. A tudományos tévé kenység egyik feltétele az ide- gennyelv-ismeret, a külföldi szaksajtó figyelemmel kísé­rése. Ugyancsak fontos az ok­tatás, azaz, hogy a munka so­rán felgyülemlett tapasztalato­kat folyamatosan átadják a fia­talabb kollégáknak. Mindez ná­lunk kezdettől gyakorlat. A beteg partner a gyógyításban — E szakmai igényesség mellett nyilván olyan tényezők is meghatározóak, mint az osz­tály légköre, a betegekről való —s nem csupán orvosi—gon­doskodás mikéntje. — Egy sebészeti osztályon a beteg arról tud a legkeveseb­bet, ami a műtőben történik — mondta dr. Balogh Gábor szakorvos. — Látja viszont, hogy az orvosok és nővérek miként viszonyulnak hozzá. Hogy egyenrangú partnernek tekintik-e, vagy pusztán a gyó­gyító munka „tárgyának”. Úgy érzem osztályunkon ez a köz­vetlenség és empátia megva­lósul. A beteg közérzetét is meghatározza, hogy mondjuk telefonálhat-e,, hogy fogad­hat-e akár a szabott időn kívül is látogatót. Sokszor ilyen ki­sebb dolgokon múlik, milyen véleményt alkot az osztályról. — Van, ahol különféleszá mokkái, például a sikeres mű­téti esetek arányával kezdik a bemutatkozást... Dr. Vincze Károly — Ezek a számok viszony lagosak — így dr. Csorba La­jos. — A műtéti halálozás ará nya például lehet attól maga­sabb, mert az az osztály a sú lyosabb eseteket is elvállalja és olyanokon is próbál segíteni, akiket máshol elutasítanak. Egy fiatal nőbeteg súlyos légcső diszkinézisben szenve­dett, s az országban sehol nem vették fel, mondván, úgysem bírja ki a műtétet. Mi sikeresen megoperáltuk, s az eset kap­csán kidolgoztuk — a nemzet­közi szakirodalmat felhasz­nálva— a műtéti kezelés mód­szerét. Azóta — s ez jellemző — a már gyógyult hölgy szá­mos hasonló problémával küzdő beteget küldött hozzánk. Végül is tehát mondjuk az aranyérmütéteknél lényege­sen kisebb a mortalitás mint a tüdőrákos eseteknél. Óvato­san kell hát bánni e számokkal, mert csak azt mutatják, hogy hol melyik műtéttípusból vé­geznek többet. Az egészség piaca? * — Az egészségügyi ellátás fejlődésében egy olyan ten­dencia látszik körvonalazódni, hogy idővel lesznek alig megfi­zethető magánklinikák és „né­pispotályok”... Azok a nagy mű­tétek, melyeket önök végez nek, a nyugati kórházak „árlap­ján” 15-20 ezer dollárba kerül­nek... Valószínűleg úgy lesz, hogy a legképzettebb sebészt majd csak a tehetősebbek tudják Dr. Balogh Gábor megfizetni. — így dr. Csorba Lajos. — Csakhogy ez a neves orvos is megcsinálta valamikor az első műtétjét, s ha hírnév nélkül is, ám ugyanolyan jól. Úgy gondolom, kell majd lenni egy olyan szintnek, amelyből a beteg anyagi lehetőségeitől függetlenül nem szabad en­gedni. Ha piaci viszonyok lesz­nek is az egészségügyben, az elvet fenn kell tartani, hogy leg­főbb érték az ember. Ez nem függ pénztől. — A társadalombiztosítási rendszer korszerűsítésétől vá­rom a megoldást — mondta dr. Vincze Károly. — Azt, hogy a beteg gyógyulási lehetősége ne az anyagi helyzetétől függ­jön. Az önmagában nem baj, hogy ezen túl lesz lehetőség az extra igények kielégítésére is. Ez a „választékbővülés” sajá­tos versenyt és remélhetően pozitív szelekciót is teremt majd. Nyilván a jól képzett, na­gyobb kapcsolatteremtő kész­séggel is rendelkező orvost többen keresik majd föl. — Ha ez az osztály egy ilyen biztosítási rendszer mellett gazdaságilag önállóvá válna, képes volna-e fönntartani ön­magát? — Nem vagyok gazdasági szakember. Ki lehet azonban számolni: évente ambuláns kezelésen ellátunk 5 ezer be­teget, megoperálunk 1200-at. Ez egy 40 ágyas osztálytól nem rossz teljesítmény. Nem a borítéktól függ — Végiggondoltam, mit je: lentene, ha egy luxusklinikán dolgoznék, vagy egy „nép kó­rodéban” — így dr. Balogh Gá­bor. — Azt hiszem, egy műtét­nél nincs nagy különbség ab­ban, hogy hol végzik. Lehet abban, hogy mondjuk a hasz­nált varróanyag világmárka vagy sem, hogy a legdrágább gyógyszert használják vagy Segédmunkára ítélve Szakközépiskolából a bizonytalanba „Ide jártunk négy évig, és most kiderült, hogy nincs helyünk." (Fotó: Kovács Tibor) A fiatalok egy részét az a praktikus elképzelés vezérli, hogy az érettségi mellé egy le­hetőleg majd jól jövedelmező szakmát is kitanuljanak. Előre viszont nehéz megállapítani, hogy változó gazdaságunk me­lyik szakma iránt támaszt igényt. Úgy tetszett, hogy a nyolc­vanas években beindult új kép­zési formák közül a vízügyi, az erdészeti és a vadász szakmák lesznek kelendőek. Ezt igazol­ták a túljelentkezések is a bar­csi Erdészeti Vízépítési és Víz­gazdálkodási Szakközépisko­lában. A vízügyi, valamint az erdészeti képzés technikusi bi­zonyítvánnyal, míg a leendő vadászoknál szakközépiskolai végzettséggel kecsegtetett. S aki tovább kívánt lépni, annak megadatott a lehetőség Sop­ronban, Kaposváron, Keszthe­lyen, Gödöllőn, Pécsen, Baján és Budapesten a főiskolai, il­letve egyetemi szintű kép­zésre. A perspektíva tehát ígéretes volt. Eltelt pár esztendő, a szép reményekkel indulók utolsó évüket tapossák az iskolában. A hova tovább? kérdése pedig egyre sürget. Horváth Ferenc, az iskola igazgatója elmondta: a vízügyi technikusoknak a legjobbak az elhelyezkedési lehetőségeik. Aránylag sok területre átvált­ható képesítésük biztosítja, hogy a parlament által „egész­séges ivóvíz” címmel meghir­detett hosszútávú programba is bekapcsolódjanak. A lehető­ségek csak „elvileg” vannak meg. Egyetlen vízügyes tanuló tudhat magának biztos mun­kahelyet. — Egy nyári gyakorlat alkal­mával a Dunai Vasművel kötöt­tem társadalmi szerződést. A lépésre rákényszerültem, mert semmi kilátásom nem volt ál­lásra — mondta Szabó Zoltán végzős vízügyi technikus. Afia- talembernek egy várhatóan megüresedő csőhálózat-fenn­tartó művezetői állást ígértek, 8-9 ezer forintos fizetéssel. — Sok a cég, mégis kevés a munkahely — méltatlankodik Pintér Péter település-vízgaz- dálkodó technikusjelölt. Már másodéves korában társával együtt végigjárta a toponári fiú Kaposvár összes szakvállala­tát, de állásra nem lelt. — Mindenütt létszámleépí­tésre hivatkoznak — mondja, és főleg a szellemi-fizikai dol­gozóknak „kötnek útilaput a talpukra". Egyetlen lehetőség­ként a Vízkutató és Fúró Válla­lat ajánlata maradt: hathóna­pos átképzéssel fúrómesteri végzettséget szerezhetne. Havi 11 ezer forint kezdő fize­téssel az egész országban kéne vándorolnia. Mindössze ötezer forintot ajánlottak fel egy vadásztársa­ságnál Marosi Csabának, aki­nek erdészeti technikus és mel­lette a vadász-vadtenyésztői képesítése is van. Hasznát azonban nem veheti, mert mint mondta, még a soványka ígé­ret sem köttetett meg. A na­gyobb vadásztársaságok sorra felbomlanak, az újabb, kisebb magánvállalkozásokra pedig még várni kell. — Tetszett a szakma, azért jöttem ide — mondja a vajszlói Kovácsevics János vadász- vadtenyésztő. — Az a vélemé­nyem, hogy kár volt beindítani ezt a szakot, mert semmi vé­dettséget nem élvezünk pél­dául az erdészekkel szemben és mi csak ezen a területen tudnánk elhelyezkedni. Idejár­tunk négy évig és most kiderült, hogy nincs helyünk. A vadá­szatban is beindultak a vállal­kozások, senki sem lehet biz­tos abban, hogy „holnap” is az állásában marad... A tulajdonviszonyok sem tisztázottak még. Csak re­ménykedhetünk: ha kisebb va­dászterületekre osztják fel az országot, akkor lesz helyünk. egy annak megfelelő olcsóbb kivitelűt. Ha a sorsom úgy hozná, hogy egy ilyen „közkór házban” kell dolgoznom, sze retem annyira a hivatásomat hogy a műtétet ugyanúgy, a legjobb tudásom szerint vé gezném, mint egy csillogó kli nikán. Jellemző osztályunkra, hogy ha egy már menthetetlenül sú lyos beteg hozzátartozója ko pogtat, sohasem utasítjuk el. Itt sohasem hangzik el, hogy „meghalni ne hozza ide”. Fel vesszük azon az áron is, hogy egy sérvműtétest előbb haza küldünk. S ami a legfontosabb mindez nem a borítéktól függ Dr. Vincze Károly hosszabb időn át végzett gyakorlatot a korábbi NSZK-ban. Tőle kér deztem: Sokan rendeznek gyűjtést külföldi gyógykezelés céljára. Hogy tapasztalta, va lóban annyival jobbak a külföld gyógyintézmények? —A technikai feltételek tény leg kiemelkedőek. Ezt azon bán kár volna túlértékelni. Az erlangeni sebészeti klinikán ahol voltam, 100 sebész dói gozik, kilenc műtőben. Közülü- mintegy ötvenet láttam opera ció közben, ám csak két olyan orvos volt, akinek teljesítmé nye valóban kiemelkedő. A többiek nagy része még a ma gyár átlagot sem érte el. A kül földi gyógykezelésre való tö rekvés csak azokban az ese tekben indokolt, melyeket Ma gyarországon nem végeznek mint például csontvelőátülte­tést. — Mellkassebészeti terüle­ten van olyan műtéttípus, ami: itthon nem tudnak elvégezni9 — Egyedül a tüdőtranszp lantációt tudnám említeni. Ba ez is megoldható volna már a hazai vezető intézetekben. Klinikai szerep A Dunántúlon Szombathely mellett csak Kaposváron rr^ ködik mellkassebészeti ősz tály, így a megye határain túlra1 is számos beteget kezelnek Nem rendelkezik mellkasse bészeti klinikai osztállyal a Pe esi Orvostudományi Egyetem sem, így az elmúlt években 25 leendő — s azóta már orsza gos hírű — mellkassebész végzett itt szakmai gyakorlatot Az osztály munkája, az itt ei ért eredmények, a fölgyűler. lett gyógyítási tapsztalatok, a kaposvári kórház jó hírét nőve lik, s az egész Dél-Dunántúl be­tegeinek ellátását szolgálják. E saját hagyományokkal és éven alatt kovácsolódott gyógyító teammel rendelkező osztá;y további fejlődése — túlzás nei kül — közügy. Bíró Ferenc Érettségi után a mecseki fafel dolgozó fácántelepén kapok olyan munkát, amelyet 8 álta lánossal is el tudnék látni. Kép zetlen szakemberek foglaljál- el a helyet előlünk. Jövőn Hódmezővásárhelyen szeret nék továbbtanulni, mert min denképpen a pályán akarol- maradni. Milankovics László erdész; nagyatádi erdészetben he lyezkedik el minimális fizeté sért, és a katonaságban látj; egyelőre a megoldás kulcsát. Húsz évig volt vadász az éde sapja a beleznai Müller János nak. Akkor még úgy tűnt, hog. a fiának biztosítani tudja a he lyet. Mára kiderült: legfeljeb; csak motorfűrészesnek vág. traktorvezetőnek mehetne Pedig Jánosnál elhivatottabt fiatalemberrel ritkán találkozii az ember. A „mi lenne, ha újra kezo hetné?”kérdésre gondolkodás nélkül azt válaszolta: vadász. — Segédmunkára vagyum ítélve — mondja keserűen. - Érettségizett segédmunkáso- vagynk... Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents