Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-06 / 80. szám

1991. április 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Tájékoztató kormánydöntésekről Tejutalvány a rászorulóknak Egy döntés után felesleges lesz 150 ezer tonna cukorrépa Kedvezés helyett kedvszegés Kováts Imre: A minisztérium továbbra is olyan piacfelügyeleti funkciókat vállal fel, amelyeknek az elmúlt években sem tudott megfelelni Tisztelt Elnök Úr! Tájékoztatom, hogy a cukorrépa-termelés költségeit elő­legfinanszírozó, kedvezményes kamatozású kereskedelmi hitelt korábbi ígéretünkkel ellentétben nem tudjuk folyósítani. ...A mi­nisztérium vezetése arra kényszeríti részvénytársaságunkat, hogy —felülvizsgálva a cukorrépa-termeltetésre kötött szerződéseinket — korlátozzuk, illetve jelentősen csökkentsük az 1991. évi cukor­répa-feldolgozás során átvételre kerülő cukorrépa-mennyiséget. Kováts Imre, a Kaposcukor Rt. elnök-igazgatója 11 terme­lőszövetkezetnek és két állami gazdaságnak küldte el ezt a te­lexet. Az érintett gazdaságok a jugoszláviai bérfeldolgoztatás- ban érdekelt cukorrépa-ter­mesztők. Ugyanez a sors vár a többi gazdaságra is? Azoknak, akik pénzügyi nehézségekkel küszködnek, minden fillére szükségük van, főleg akkor, ha ez garantálja a várható termés értékesítésének biztonságát. Kováts Imrétől, a Kaposcukor Rt. elnök-igazgatójától kértünk magyarázatot az intézkedésük­ről. A műszaki fejlesztés ára — 1988—89-ben dolgoztuk ki azt a vállalatfejlesztési straté­giát, amely szerint a dél-dunán­túli körzet piaci igényeire ala­pozva stabilizáljuk a termelte­tést és több lépcsőben valósít­juk meg a műszaki fejlesztést. Ennek egyik sarkalatos pontja volt az, hogy bekapcsolódjunk a jugoszláviai bérfeldolgozásba. Ezt a törekvést a szakminiszté­rium kereskedelmi főosztálya 1986. június 26-i levelében is nyugtázta. „Az együttműködés formáját illetően elfogadjuk, hogy a mindenkori piaci helyzet és a vevő szándéka szerint bér- feldolgozás, vagy cukorrépa Cash értékesítés legyen... Fel­hívom figyelmét, hogy a jugo­szláv együttműködésben való ré^vétel nem okozhat a gyár ellátási övezetében, érdekelt­ségi kapcsolataiban hiányo­kat." — A műszaki kapacitás leg­jobb kihasználása érdekében kell több répát termeltetni. Fele­lőtlenség volna akkor keresni a partnerokat, amikor a fejlesztés elkészült. Tavaly mintegy 50 ezer tonna cukorrépát szállítot­tunk ki bérfeldolgozásra, és az előlegként behozott cukorból tudtuk fedezni a belföldi igénye­ket akkor, amikor a raktárak már kiürültek. — Februárban már körvona­lazhatók voltak az idei termesz­tési év lehetőségei. A mezőgaz­dasági szakemberek vélemé­nye szerint jóformán csak a cukorrépatermesztésen van még nyereség. Most, miután befejező szakaszához érkezett a vetés, elillan a remény? Levelek, vélemények — Február 14-én már jelez­tem a minisztériumnak, hogy a harmadik negyedévben ismét cukorhiány várható. Termelte­tési szerződéseink ismereté­ben már most állítani lehet, hogy a körzetünkben több répa terem, mint amennyit a gyár fel tudna dolgozni. Ezért azt kér­tük, hogy a bérfeldolgozás elő­szállításaként kapjon a kedvez­ményes vámtételű behozatal­ból 10 ezer tonna cukrot a Ka­poscukor Rt. Március elsején azt írtam a minisztérium keres­kedelmi főosztályának, hogy „... több jugoszláv cukorgyárral folytatott tárgyalásainkon min­tegy 150 ezer tonna cukorrépa bérfeldolgozásában állapod­tunk meg. Ebből a mennyiség­ből mintegy 10 ezer tonna cukor kerül visszaszállításra, melyből 6 ezer tonna az előszállítás. Kérem, hogy a kontingens elosztásánál a fentieket szíves­kedjenek figyelembe venni.” — Végül is mi az oka, hogy a korábbi ígéreteikkel szemben visszavonni készülnek a terme­lési költségek felének megelő­legezését? — A Földművelésügyi Mi­nisztérium kereskedelmi főosz­tálya értesített arról, hogy a március 4-i miniszteri értekezle­ten döntöttek a bérfeldolgozás idei feltételeiről. Ez a döntés kizárja a Kaposcukor Rt.-t ebből a lehetőségből. A termeltetési körzetünkben mintegy 150— 170 ezer tonna répafelesleg keletkezik. A részvénytársaság nem tudja és nem is akarja fi­nanszírozni a túltermelést. Ezért nemcsak a termelési költ­ségelőlegek elmaradása sújtja a gazdaságokat, hanem az is, hogy lesz-e, aki felvásárolja majd ezt a mennyiséget. — A hús-, a tej-, a gabonavál­ság után itt az eddig stabilnak hitt ipari növény katasztrófája? Mi lesz a termelőkkel? Mit tesz a részvénytársaság azért, hogy legyen mit feldolgoznia? — Március 29-én levelet küld­tem a minisztérium kereskedel­mi főosztályvezető-helyettesé­nek. Szó szerint ezt írtam: „Saj­nálattal kell megállapítanom, hogy a minisztérium ismételten, továbbra is olyan piacfelügyele­ti funkciókat vállal fel, amelyek­nek az elmúlt években sem tu­dott megfelelni, a formálódó piacgazdaság időszakában pedig mégkevésbé. Bizonyítja ezt az is, hogy a tárggyal kap­csolatos számszerűsített dön­tésüket továbbra is elodázzák, figyelmen kívül hagyva (vagy nem tudva) azt, miszerint a cu­korrépa vetésére vonatkozó döntéseket az érintettek már hetekkel ezelőtt meghozták, a cukorrépa vetése már megkez­dődött... A minisztérium dönté­se következtében a részvény- társaság arra kényszerül, hogy a közel 400 M Ft kedvezményes kamatozású kereskedelmi hitel („zöldhitel”) folyósítására vo­natkozó döntését visszavonja, illetve felülvizsgálja a cukorré­pa-termeltetésre kötött szerző­déseit és jelentősen csökkent­sük az 1991. évi feldolgozás során átvételre kerülő cukorré­pa mennyiségét.” Mi lesz a termelőkkel? — Mit szólnak mindehhez a részvénytársaság osztrák tag­jai? — Roppant nehezen tudtam meggyőzni őket, hogy határidő előtt befizessék az alaptőke fennmaradt 70 százalékát. Ez 80 millió Schilling. Erre alapoz­va adta az OKHB a kedvezmé­nyes kamatozású hitelt az elő­legfizetésekre. Fia nem születik kedvező döntés a Kaposcukor Rt. javára, az minden bizonnyal kedvezőtlen megítéléssel jár a gazdasági döntéshozókra néz­ve. Az pedig érthetetlen, hogy miként lehet előírásokat adni egy külkereskedelmi joggal ren­delkező, vegyes tulajdonú rész­vénytársaságnak. — Mégis, mi lesz a termelők­kel? — Nem tudom. Az viszont egyre inkább látszik, hogy tuda­tosan tönkre teszik a mezőgaz­daságot. Miért nem mondják meg nyíltan, hogy ez a feltétele az Európához való csatlako­zásnak? Egyébként az idén mintegy 70 millió forintot költöt­tünk betakarító gépekre, terme­lést segítő egyéb eszközökre. Veszteségeink jelentősek le­hetnek amiatt is, hogy viselnünk kell partnereinkkel szemben a szerződésszegések következ­ményeit. A legnagyobb veszte­ség azonban a cukorrépa-ter­mesztés jövőbeni bizonytalan­sága. Mészáros Tamás (Folytatás az 1. oldalról) A mostani, születőben levő törvény a társaságok irányába próbálja ajellegét eltolni, alapját pedig a vállalkozó típusú ember adja. A szövetkezési jog Szövetkezetei alakíthat bár­ki, magán- vagy jogi személy. Törzstőke, illetve alaptőke nem kell hozzá, az egyetlen kikötés, hogy legalább öt tagja legyen, hitel-, illetve iskolaszövetkezet esetében pedig minimum 15 tag. Mivel törzstőke nem szük­séges, a szövetkezet köteles működése során tartalékva- gyont képezni; ebből szükség esetén fedezhetők a tartozá­sok. A tagoknak kötelező rész­jegyet váltani, ennek összege nincs meghatározva. Nagysá-. ga nem játszik szerepet, mert megmarad az egy tag — egy szavazaté Ive. A részjegy — és tartalékvagyon mellett az üzlet­rész — és a szabad felhaszná­lású vagyon képezi a szövetke­zet tőkéjét. Az új vállalkozás irányítása is leegyszerűsödik. Az eddigi há­rom szint — általános, ágazati törvény és alapszabály — közül kiesik az ágazati, s nagyobb szerepet kap az autonóm dön­tés. A végcél az, hogy az állam teljesen kivonuljon a szövetke­zeti szférából. Természetesen a már működő közel 7 ezer szö­vetkezet nem képes ilyen gyor­san váltani, számukra a három­negyed éves átmeneti perió­dusban egy átmeneti törvény lesz az irányadó. A végső átala­kulás tervezett időpontja: 1992. március 31. Ebben a szférában jelenleg egy aktív tagra két improduktív tag jut, ezért alapkérdés, hogy ez a tulajdonforma megtartsa-e szociális funkcióját. Igaz ugyan, hogy ebben az esetben a külföl­di tőkések jobban meggondol­ják, kockáztassanak-e, mégis a válasz: igen! Sőt, az új törvény szerint a szövetkezetek költ­ségként számolhatják el a szo­ciális juttatásokat! Az új szövet­kezeti törvényjavaslat megszü­letett tehát, s várhatóan a nyá­ron kerül a parlament elé. Havonta 300forintért Új típusú szociális juttatás bevezetéséről is döntött a kor­mány. Mivel a legrászorultabb réteg helyzete olyan kritikussá vált, hogy tej- és tejtermékfo­gyasztásuk szinte a nullára csökkent, júniustól havi 300 fo­rint névértékben tej- és tejter­mékutalványt kapnak; erre min­den élelmiszerbolt ingyen adja ezeket az árucikkeket. Juttatás­ban azok részesülhetnek, akik eddig is kaptak rendszeres ne­velési vagy szociális segélyt, illetve a hadigondozottak. Az összesen 180 ezer embert érin­tő rendelet szerint a húszforin­tos címletű utalványokat a helyi önkormányzatoknak kell igé­nyelniük a Népjóléti Miniszté­riumtól május közepéig. A vég­rehajtás technikai részleteiről még nem döntöttek, igyekez­nek minél kisebb adminisztrá­cióval megoldani. 1991 -ben a juttatás 450 millió forintba kerül; az összeget a Földművelésügyi és a Népjóléti Minisztérium biztosítja. Lesz elég földgáz Elegendő lesz erre az évre a földgáz, a hazai fogyasztás ki­elégítéséhez. Eddig 5,2 milliárd köbmétert vásároltunk; ehhez még egymilliárd köbméter szükséges. Megvásárlásához azo.nban költségvetési garan­ciára van szükségük az import­őröknek. A Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztériu­ma dolgozik egy szovjet barter- megállapodáson. Fia ez nem sikerül, akkor a garanciát bizto­sítják — döntött a kormány. Varga Ottó Aranyat csinálni sok mindenből megpróbáltak már a régi korok tudósai. Néhány kísérlet leírása fönnmaradt, ám a legtöbbnek az alapanyagait nem ismerjük. Egy azonban biztos: rongyból senki sem próbálta meg. Egészen 1988-ig. A Nívóker Kft. ebben az évben alakult. Fő profilja a nyugati, bálás ruhák eladása, amit a bennfen­tesek egymás közt csak „rongyként” emlegetnek. Somogyi vállalkozók RONGYBÓL ARANYAT A somogyi Patyolat Vállalat négy éve elvállalt egy bérmun­kát a Temaforg részére, s kül­földről* olcsón behozott hulla­dékrongy mosását kezdték meg Kaposváron. Az üzlet egyszerűnek ígérkezett, ám mikor a vállalat akkori jogtaná­csosa belenézett a mosógé­pekbe, igen elcsodálkozott. Ott ugyanis rengeteg — általa igen jó minőségűnek ítélt — hasz­nálható ruha forgott. Ezt az igazgatónak is elmondta, s in­nen már csak egy ugrás volt egy saját használtruha-bolt meg­nyitása. A jogász azonban ez­zel nem elégedett meg, az üz­letben jóval nagyobb fantáziát látott. Az elfogadott társasági törvény is kedvező alkalmat kí­nált, így kft.-t alapított. A jogászt dr. Zárdái Istvánnak hívják, a cégét pedig Nívókemek. — A vállalkozásunk alapötle­te az volt, hogy a legszélesebb rétegeknek a lehető legalacso­nyabb áron a lehető legjobb minőségű ruhát adjuk el. Erre a legalkalmasabbnak a bálás használt ruha látszott. Eleinte az új kft. is a Tema- forgtól vásárolta az árut, ám a kicsit igényesebb vevők nem találták meg, amit kerestek. El kellett jutni az alapokhoz, a nyu­gati használtruha-elosztókhoz. Oda azonban nem könnyű be­kerülni. — Nekünk szerencsénk volt, mert ez akkor még nem sok magyar vállalkozónak jutott az eszébe. Sikerült Hollandiában egy olyan partnercégre akadni, amelytől az árhoz viszonyítva jó minőséget kaphattunk. Ám mi­vel a használt ruha 70 százalé­ka az NSZK-ból származik, ott is kerestünk egy elosztót. Eh­hez fel kellett térképeznünk Nyugat-Európa használtruha­piacát, ami sok időbe és pénzbe került. Mindenesetre megérhette, mert még kezdetben csak egy kis üzlethelyiségük volt, ma már hét kiskereskedelmi és hét nagykereskedelmi egysége van a cégnek szerte az ország­ban , az első év 50 milliós forgal­ma 200 millió fölé emelkedett a tavalyi évben. De hogy működik ez a használtruha-biznisz? — Állami koncesszió ez az üzlet nyugaton, amelyet vagy a kormánytól, vagy a Vöröske­reszttől lehet megvásárolni. Nagy pénzbe kerül, de nagy a nyereség is. Németországban négy cég foglalkozik a ruhák begyűjtésével. Konténereket állítanak föl, zsákokat dobálnak be a házakhoz, ahol a már nem használt ruhát nem akarják eladni, csak meg akarnak sza­badulni tőle. Ezt azután elszál­lítják az elosztóba, ahol elkez­dődik a válogatás. A nagyrészt török vendégmunkások sok­százféle szempont alapján szortírozzák a ruhákat; cipőket és egyéb rongyokat, s ezek végül öt kategóriában kerülnek csomagolásra. Az első a „szu­per” minőségű, melyet alig hordtak és még divatos is. Az ilyet azonnal továbbviszik a sa­ját használtruha-boltjukba. A második, még mindig butikmi­nőségűt, a nyugati second hand boltosok veszik meg. A harma­dik kategória már egy gyen­gébb minőség, de még mindig olyan, amit Magyarországon bárki szívesen fölvesz. Ezt már meg tudjuk venni, kilója 12—15 márka, amit itthon egyenként Fotó: Kovács Tibor beárazva, de még mindig na­gyon olcsón el tudunk adni. A következő minősér egy kicsit többet hordott, nem a legújabb divat szerint készült, de meg jó minőségű áru. Ezt hozzuk be bálázva, és ez az amit nagyon kedvező ára miatt a legtöbben keresnek nálunk. Ezután már az úgynevezett „Afrika-minő- ség” jön, ami között még ugyan sok a használható ruha, de ezt már mi nem vesszük meg. — Azt nem mondta, hogy bá­lás ruhát mennyiért veszik Önök. Titok? — Nem titok: 2,50 és 5 márka közötti áron. Erre rájön a vám, szállítási költség, és a haszon, így alakul ki a végső ár. — No, meg, gondolom a vé­gén megmaradó mennyiség költsége is terheli. Tényleg, mennyi marad meg a turkálás után az üzletben? — Ha 30 százaléknál több, akkor a vezetőt le kell cserélni, mert rosszul dolgozik. De ez a származási helytől, vagyis a minőségtől is függ. A maradé­kot eldobjuk, illetve elviszi a MÉH Vállalat. Szóval a rongy jó üzlet. A Nívóker mégis belekezdett az idén más vállalkozásokba is, amelyek nem látszanak ennyire nyereségesnek. Vagy mégis? — Igen, tagjai vagyunk az élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó Akció Kft.-nek, vala­mint a Video-M nevű szórakoz­tatóelektronikai vállalkozásnak. Az, hogy ezek, vagyis az Akció ma meg nem hoz nyereséget, az nem baj. Az esélye megvan és ez a lényeg, no meg az, hogy nem veszteséges. Ugyanakkor nem kis elégtétellel vettük tudo­másul, hogy a diszkontáruhá­zunk példája nyomán ma már tíz ilyen van Kaposváron, s ezeknek köszönhetően jóval olcsóbban vásárolhatnak a há­ziasszonyok mint eddig. — Egyébként ennek a több lábon állásnak a további fejlesz­tése a célunk a következő évek­ben is, valamint a külkereske­delmünk erősítése. A ruha és- élelmiszer mellett az autókeres­kedelem is a terveink közt sze­repel. — De a fő profil továbbra is a „rongy” marad? — Mivel a vásárlói igény és az eredményesség is azt mutatja, hogy ez a legjobb üzlet, igen. Szerencsére jól cseng a nevünk az elosztókban, így lehetősé­günk van idén arra, hogy Svájc­ból is hozzunk bálákat, s mint köztudomású, Németország mellett onnét jön a legjobb mi­nőségű áru. És a jövő a minősé­gé a használtruha-piacon is. V.O.

Next

/
Thumbnails
Contents