Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-30 / 99. szám
8 Rédei Ferenc: Az út végén SOMOGYI HÍRLAP ÁTALAKULÁSOK 89-90 A Magyar Nemzeti Múzeum legújjabbkori történeti múzeumában láthatják az érdeklődők az Átalakulások 89-9o címmel megrendezett sajtófotó kiállítást, mely az elmúlt év legjelentősebb hazai és nemzetközi politikai fotóit mutatja be. Förster Tamás: Horváth Balázs 1991. április 30., -kedd Koncz György: Lenin Bánkuti András: Vörös tér Vida András: Pár lépés a ZENE A RÁDIÓBAN Programjait nem a politikai kurzus alakítja A Magyar Rádióban a legnagyobb "hatalom" a zenei főosztályé. No, persze nem a szó igazi értelmében, csupán a műsoridőt figyelembe véve, mivel a három csatornán elhangzó programok felét zenei műsorok töltik ki, s csak a fennmaradó ötven százalékon osztoznak a többi főosztályok. — Ma már ez a „hatalom” egyre inkább veszít korábbi fényéből—jegyzi meg némi nosztalgiával Erkel Tibor, a zenei főosztály vezetője. — A nyolcvanas évek elején megközelítően még hatvanöt százalék volt a részesedésünk, ma viszont az ötven százalékot is alig érjük el. Hogy a zene mégsem lett lényegesen kevesebb az éter hullámain? Ez igaz. Ahogy mi fokozatosan visszaszorultunk, úgy bővültek a különböző osztályok úgynevezett magazin műsoraiban a zenei betétek. Csakhogy... Ezek szinte kivétel nélkül könnyűzenei programokat sugároznak. Akárcsak a két kereskedelmi rádió, a Danubius és a Calypso, melyek zenei „felügyeletét” a közhiedelem nekünk tulajdonítja, de ez nem így van. Hogy mi a tényleges visszafejlődés oka? Az elmúlt években az előző vezetés a más osztályok gondjait (pénz, státus) a zenei főosztály rovására igyekezett megoldani, mondván: ha kisebb szervezeti egységekhez nyúlnak, még az apró beavatkozások is súlyos gondokat okoznak, mi viszont meg sem érezzük. A visszafejlődés okai Ez a felfogás, sajnos, azóta sem változott, sőt az adó profilok tisztítása címén várható, hogy bizonyos műfajok teljesen háttérbe szorulnak, például az operett, a fúvószene, a nóta, a cigányzene és a népzene. — Az elmondottak igazolni látszanak a rádió elnökének közelmúltban tett, nem kis megdöbbenést okozó bejelentését, miszerint a rádió számára biztosított állami támogatás mindössze az első félévre garantálja a jelenlegi adók és műsorok sugárzását. Ha főosztályunk pillanatnyi helyzetét veszem alapul: idei költségvetésünk értékét tekintve fele a tavalyinak. — Nagy rádiós produkciókra, bemutatókra — a megcsappant pénzforrások miatt — nem is számíthatnak a hallgatók? Erkel operák — Az idei esztendő produkciós terve bizonytalan. Csak egy valami biztos: rövidesen műsorra kerül Erkel Dózsa című operája, Gulyás Dénessel a címszerepben. A felvétel sugárzásra kész. További terveinkben még két opera — Erkel: István király, Gounod: Faust — és három nagyoperett — Schubert. Három a kislány, Lecocq: Angot asszony lánya, Huszka: Gül baba — szerepel, de hogy ezekből mi valósul meg, az teljes egészében a pénz függvénye. Valamelyest köny- nyebb a dolgunk a reprezentatív hangversenyek megrendezésével, hiszen a főosztály olyan nagy hírű együttesekkel rendelkezik, mint a szimfónikus zenekar, az énekkar, a gyermekkórus. Ezek közreműködésével rendszeresen adunk koncerteket a Zeneakadémián, a Pesti Vigadóban, az Operaházban, a Kongreszszusi Központban. Közvetítjük neves énekművészek és zenekarok hangversenyeit, és sok más zenei program — énekverseny, dzsesszfesztivál — szervezésében is jelentős részt vállalunk. Lehetőségeink bővítése érdekében támogatókat is keresünk nagyobb vállalkozásainkhoz. így például, Mozart-év lévén, a tizenkét hangversenyből álló sorozat megrendezésében együttműködünk a Mérték Egyesülettel és a Nemzeti Színházzal. — Várható-e alapvető változás a zenei főosztály jelenlegi tevékenységében? — A válaszom: ha rajtunk múlik, nem. A Magyar Rádió zenei programjait soha nem egy politikai kurzus alakította ki; így a jövőben sem hivatott átformálni azt. „ Határtalan" zene A fő feladat mindig is a nemzeti zenei múltunk és a születő új értékek ápolása és megismertetése mellett az ablaknyitás volt a világ zenei múltjára, jelenére. Tudom, közhelynek számit, de igaz: a zene nem ismert határokat, s a különböző ráhatások korábban is érték, és ma is érik főosztályunkat. Csak egy példát említek. A rádiónak évente 1,2 millió forintjába kerül az, hogy 22 millió forint értékű koncertfelvételeket kapunk külföldről. Egyesek sokallják ezt a ráfordítást, pedig e nélkül lényegesen szegényesebb lenne a rádió zenei műsora. Mások együtteseink létének szükségességét kérdőjelezik meg. Szerencsére azonban még együtt vagyunk, kitűnő együtteseinkkel egyetemben, amely együtteseket nyugodtan tekinthet a koronájának főosztályunk, még ha ez a korona időnként nyomja is a fejünket. Ám ha azt mondom, hogy például az idei Tavaszi Fesztivál zenei programja a mi együtteseinkre épült, akkor ez azt bizonyítja: továbbra is viselnünk kell ezt a koronát. Mint ahogyan nem mondhatunk le ezután sem - csak azért, mert pillanatnyilag kevés a pénz - zenei szervező, tehetségkutató, ha úgy tetszik, az új értékeket felfedező és továbbító elhivatottságunkról. Prukher Pál
