Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-04 / 78. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. április 4., csütörtök 1991. január 1-jétöl: Változtak a nyugdíjjogszabályok 1 1991. január 1-jétől megváltoztak egyes, a nyugdíjak megállapításával, a figyelembe vehető idővel kapcsolatos jogszabályok. A változások Somogybán is sok jogosultat érintenek — ezért véltük fontosnak, hogy a megyei társadalombiztosítási igazgatóság nyugellátási osztályvezetője tájékoztassa olvasóinkat a tudnivalókról. Az öregségi nyugdíjjogosultságról Láttuk, hallottuk, olvastuk 1991. január 1-jétől két új fogalom lépett az eddigi egységes öregségi nyugdíj elnevezés helyébe: öregségi teljes nyugdíj és öregségi résznyugdíj. Öregségi teljes nyugdíjra jogosult a 60. életévét betöltött férfi és az 55. életévét betöltött nő, ha a) húszévi szolgálati időt szerzett, b) az előzőekben említett életkort — ideértve a korkedvezményes életkort is — 1991. január 1 -je előtt betöltötte, és az eddig az időpontig legalább 10 évi szolgálati időt szerzett. Öregségi résznyugdíjra jogo1991. január 1-jétől hatálytalan a munkaviszonyokban levő megszakításra vonatkozó rendelkezés. Ez összefüggésben van azzal, hogy 20 évre emelkedett a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő. A szülő anyák régi igényét elégíti ki az az 1991. január 1- jétől hatályos új szabály, mely szerint: az anya ténylegesen szerzett szolgálati idejét — az egyszeres számításra tekintet nélkül — annyiszor 365 nappal növelni kell, ahány gyermeke született 1968. január 1 -je előtt. Amennyiben az anya 1968. január 1 -je előtt született gyermeke (gyermekei) tartósan beteg(ek) illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a növelés 550 naptári nap. Az 550 napi növelésre az az anya jogosult, akinek a gyermeke a 18. életévét megelőző időponttól sült az a 60. életévét betöltött férfi és az az 55. életévét betöltött nő, aki legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezik, de 20 évi szolgálati időt nem szerzett. A résznyugdíj a 20 évi szolgálati idő alapján meghatározott öregségi, teljes nyugdíjnak any- nyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány évvel a szolgálati idő 20 évnél kevesebb. Ha az öregségi teljes nyugdíjat az öregségi nyugdíj legkisebb összegében kell megállapítani, a csökkentést erre az összegre kell végrehajtani. Az öregségi résznyugdíj esetében nincs minimum. tartósan beteg vagy fogyatékos (volt). A tartós betegséget illetőleg a fogyatékosságot a családi pótlékról szóló jogszabályok rendelkezésének megfelelő alkalmazásával orvosi igazolással kell bizonyítani. A gyermekszülés tényének igazolására a születési anyakönyvi kivonat vagy az anya személyi igazolványa alapján kerülhet sor. Az 1990. december 31-ét követően munkaviszonyban eltöltött időt ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából figyelembe venni nem lehet. Azt azonban, aki 1990. december 31 -ig egy évnél rövidebb, de legalább 30 nap ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt szerzett, ösztönző nyugdíjpótlék erre az időre megilleti. (Folytatjuk) Csapóné dr. Tóth Margit A betegbiztosításról A társadalom joggal várja el, hogy a világon az egyik legmagasabb társadalombiztosítási járulékért tisztességes nyugdíjat, orvosi ellátást kapjon” — idézi a Heti Hírhozó dr. Mikola István miniszteri biztos véleményét, mely az MDF IV. Országos Örvos-Egészségügyi Fórumán hangzott el. A betegbiztosítás jövőjéről tanácskoztak itt—egy vitasorozat első rendezvényeként — a résztvevők. Egyebek között arról hallhattak, hogy — a tervek szerint—megszűnik a társadalombiztosítás eddigi monopóliuma, s a betegbiztosító társaságok majd versenyeznek az ügyfelekért. Igyekeznek minél alacsonyabb biztosítási díjakat meghatározni, s úgy számolnak, hogy a nyugdíjasok biztosítását a költségvetés fedezi, így ők teljes jogú biztosítottak lesznek. (Botos József, az OTF főigazgatója: a keresőképtelenek esetében — így a nyugdíjasok helyett is—az állam fizeti ki az egészségügyi ellátás díját.) A szegénynél is szegényebb Létezik ilyen? Igen, miután a „Szegények tovább szegényednek” — olvashatjuk egyik országos napilapunk címét —, következésképp őket a szegények legszegényebbjei közé sorolhatom. Ók azok, akik csak nagy nélkülözések közepette képesek élni (nálunk ezer ember közül száztíz tartozik ebbe a csoportba, egy kérdőíves közvélemény-kutatás eredményei szerint); akik hó végén már csak kölcsönpénzből tarthatják fenn magukat (ezer család közül kétszázötven így „gazdálkodik”). Figyelmeztető, hogy ezer ember közül száznak nem jutott elegendő pénz ennivalóra, hatszázhetvenen semmit vagy csak nagyon keveset fordíthattak ruházkodásra, és nyolcvanan nem tudták kifizetni a lakbért vagy valamelyik számlát... S egyre többen küzdenek megélhetési gondokkal, szenvednek szükséget — mind kevesebb a tartalék, a türelem és a hátralevő évek száma. Hurrá, nyaralunk (?) Akkortájt, amikor ez a szovjet film ment a mozikban — a szakszervezeti üdültetés hőskorában —, nekilódult a magyar — ha nem is a tengereknek és a külhoni hegyeknek, de az itthoni üdülőparadicsomokat való• • • bán ostrom alá vette. Köztük ott volt a nyugdíjas is, nem mint megtűrt-megalázott potyázó, de mint szolid anyagi bázissal rendelkező állampolgár, aki ledolgozott évei alapján jogot formált a beutalóra. Most, hogy azt olvasom újságcímként hogy „Az idén ne- gyedmillióan üdülhetnek kedvezményesen”, nem a számot kevesellem, hanem arról érdeklődöm magamtól (és másoktól is), néhai Benedek Tibortól kölcsönözve a kérdést: „de mibul" telik még kedvezményes üdülésre is a kisnyugdíjasoknak? Kérdezem, mondom és ismereteim szerint igyekszem is válaszolni: semmibul! Vagy majdnem semmibul... Hogy véleményemet alátámasszam, egy viszonylag friss szociológiai vizsgálat tapasztalataiból emelek ki önkényesen egy passzust (az országos körű vizsgálódás során múzeumok, könyvtárak, levéltárak, művelődési házak nyugdíjba ment dolgozóitól — tehát nem éppen kisnyugdíjasoktól — érdeklődtek hogylétük felől): „Mi a legfőbb gondom?... Naponta 47 forint jut kosztra. Ha egy harisnya kell, az kétnapi étkezésem kárára megy”. Márpedig az üdülőbeutalót sem ingyen osztogatják. H.F. Agytorna Idős emberek gyakran panaszkodnak arra, hogy feledékenyek, emlékezőtehetségük alábbhagy. Ennek az az oka, hogy idősödő korban naponta körülbelül százezer agysejt hal el, és minden, ami ezekben az agysejtekben volt elraktározva — tudás, tapasztalat — mind, mind elveszhet. Általában az elhalt sejt szerepét egy másik agysejt veszi at. Szükséges azonban az ismeretek állandó ismétlése, az agysejtek trénin- geztetése azért, hogy a tudás egyszerre több agysejtben is elraktározódjon. Igen jo agytorna például egy új nyelv tanulása, mert az új szavak tanulása erősíti az emlékezőképességet. Az olvasás is előbb-utóbb észrevehetően élénkíti az agy tevékenységét. Jó eredményt lehet elérni a következő gyakorlatokkal (ezeket naponta azonos időben javasoljuk elvégezni): Kényelmes székben ülve, szemünket lecsukva gondoljunk rokonainkra, ismerőseinkre, soroljuk el nevüket, lakcímüket, életkorukat, foglalkozásukat. Másnap soroljuk fel a környéken közlekedő járműveket, azok útvonalát, nevezzük meg a megállókat, a menetidőt stb... Sakkjáték és egyéb társasjátékok is elősegítik az agysejtek aktivizálását. Agytornával, emlékezést serkentő gyakorlatokkal újra előhívhatók az elraktározott ismeretek, és azok újra szilárdan bevésődnek az agysejtekbe. k. Gy. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Pihenő délidőben Egy kis szunyóka jól jön ebéd után. Az egyik közép-somogyi község idősek klubjában kapta lencsevégre lapunk fotóriportere a pihenő anyókát, avagy a jóleső szunyókát... Nem kevés pénzébe kerül a települések önkormányzatainak az idős embereknek létesített napközi otthonok, klubok fenntartása megyeszerte, márpedig azok, akik ezeket a létesítményeket ma rendszeresen látogatják — némelyiküket de nehéz is volt meggyőzni arról, hogy saját, jól felfogott érdekében vegye igénybe ezt a szociális szolgáltatást! — már „törzstagoknak” számítanak és várják a segítségnek ezt a formáját. Amikor szinte mindennek az ára fölfelé megy, amit fennmaradásuk érdekében meg kell venniük, ki kell fizetniük ezeknek az idős, többnyire magukra maradt embereknek, bizony jól jön, amit a napközi otthonok, klubok révén megspórolhatnak: kevesebb pénzért jutnak meleg ételhez, mintha ugyanazt maguknak kellene előállítaniuk, s amíg télen az otthonos, kellemesen meleg környezetben tartózkodnak, takarékra állíthatják otthon a fűtőalkalmatosságot. Bizony, jó módszere ez a költségkímélésnek! És mód nyílik társalgásra, kézi- munkázásra, s mint képünk tanúsítja, a fáradt lábak pihentetésére, némi szundikálásra is. Ezért érzik úgy az érintettek, hogy a lakóhelynek ez a támogatási módja korántsem fejezhető ki csupán forintban... —sz—c (Fotó: Gyertyás L.) A szolgálati idő figyelembevételéről A macska Apró-cseprő dolgaink (EGY NYUGDÍJAS FELJEGYZÉSEI) A tavasz rügyeket csalogatott a fákra, a bokrokra — mindenfelé megpezsdült az élet. Boriska néni — azaz hivatalos nevén özvegy Berta Fe- rencné — már hetek óta figyelte Mici névre hallgató, szép, cirmos macskáját: a cica egyre többet evett, a hasa elkezdett gömbölyödni. Boriska néni tudta, hogy a család megszaporodik! No persze nincs semmi baj, hárman is kértek már tőle kismacskát... A macskával együtt csak hárman éltek a lakásban: Boriská- val lakott a 17 éves unoka, Józsi, egy izmos, sudár fiú, aki gimnazista s nemcsak a süldő lányok néznek rá örömmel, hanem a tanárai is, mert osztályelső, az iskola legjobb tornásza, aki már versenyeket is nyert a gimnáziumának. Nincs is semmi baj Boriska néni egyetlen unokájával, azonkívül, hogy az anyja nevét viseli... Boriska néni 35 évet dolgozott a konzervgyárban, és tavaly ment nyugdíjba. Amíg az ura élt, szorgalmasan összedolgoztak egy kis házat jókora konyhakerttel. Egyetlen lányukat — húsz évvel ezelőtt — féltve és bizakodva engedték el Budapestre, hogy ott végre nagyvárosi életet élhessen, mert mindig arra vágyott. A lány a fővárosban valami irodában dolgozott, albérletben lakott. Megismerkedett egy férfival, akitől gyereke született, de a fiú apja nem vette feleségül a lányt. A gyermeket 3 éves korában a szüleihez adta le a fiatal anya, hogy könnyebben megélhessen, s aztán az unoka ott is maradt a nagyszülőknél örökre... Egy évvel ezelőtt Józsi anyja kiment egy férfival Németországba. Akkor azt írta, hogy majd minden hónapban több száz márkát küld anyjának a gyermek eltartásáért, de azóta sem érkezett pénz, sőt a levelek is kezdtek elmaradozni. Ahogy halványult a lánya képe Boriska néniben, úgy fokozódott szeretete az árva fiú iránt. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, egyetemre járatja, hogy diplomás ember legyen belőle. Most azonban még csak tavasz van, a kotlós kelti a kiscsi- béket, és a macska hirtelen eltűnt a szemük elől, már három napja nem látták... — Biztosan megszült és eldugta a kölykeit. Menj, Józsi, keresd meg a padláson a fészkét! De a fiú nem találta. A macska ugyan megjelent nagy hízel- kedéssel és nyávogással, s mindent felfalt, amit csak enni adtak neki, aztán eltűnt mint a kámfor, s Józsi nem akadt nyomára. — Majd kilesem! — mondta a fiú, s elbújt az udvaron, hogy megfigyelje, hova megy az állat. Estefelé észrevette, hogy Mici a fészerbe lopakodik, miután jófcteleitta magát tejjel. Józsi bement utána, s megtalálta a remegő és féltő anyát két kis kölykével együtt. Egy kosarat kibélelt ruhahulladékkal, abba rakta az apróságokat, s a körülötte ijedten futkosó anyával együtt bement a konyhába. — Itt vannak! Gyönyörű mind a kettő! Boriska néni kezébe fogta a kosarat, nézte, nézte, aztán egyszer csak keservesen elsírta magát. — Mi van, nagymama? Te sírsz?! — kérdezte a fiú. — Inkább örülni kellene nekik, hogy milyen szépek és egészségesek! A nagymama nem szólt, csak csöndesen törölgette a szemeit. Lányára gondolt, aki nemhogy pénzt nem küld egyetlen fiának, de még levelet sem ír! Ez a kis állat meg hogy félti, óvja a fiait, hogy ne érje őket semmi bántódás... Tari János I Borbélynál Valahány borbély- és fodrászüzlet, amelyben az utóbbi években megfordultam Kaposváron, sorra megszűnik. Néhány éve a Petőfi téri még elég masszív helynek ígérkezett, hát ideszoktam. Központi hely, patinája van, kiváló „hajszobrász- együttes” fogadott; itt a várakozó megismerkedhetett a megyeszékhely intimebb dolgaival (is), böngészgethette az újságokat. Most ennek is vége. Elsőnek Gyuri úr lépett le, maszeknak ment. Utána Józsi mester nyitott három házzal arrébb virágüzletet. A többit már az új helyen — a Zselic Szolgáltató Kombinát (még üzemelő) fodrászatában — tudom meg a kedves, új fodrászomtól: a Petőfi téri fodrászüzlet megszűnt (Feri mester a Cseri úton ma- szekol a szakmában, néhányan átmentek a szövetkezet más üzleteibe, az én fodrásznőm pedig jelenleg munkanélküli). Most már kezd érdekessé válni a dolog: kíváncsi vagyok, meddig üzemel mindezek után az újonnan választott fodrászatom. Lehet, hogy innen is hamarosan tovább kell állnom? Postán Harmincas fiatalember három csekket nyújt be a kisabla- kon, pénzzel együtt. Saccolá- som szerint fizetésének kétharmada vándorol a szokásos havi részletek törlesztésére. A visz- szakapott feladóvevényeket akkurátusán elteszi, nyúlna a visszaadott pénzért is, de sokallja: — Azt hiszem, elszámolta magát, uram — mondja. A pénztáros zavartan motyog: — Igen, köszönöm, valóban... Kint a fiatalember beül ütött- kopott IB-s Trabantjába és elpöfög. Elgondolkozva nézek utána: szegény barátom, neked sem lesz mostanában Opeled... Kerner Tibor
