Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-23 / 94. szám
1991. április 23., -kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 „Ne engedjük el egymás kezét!” A Szeta a koldulás megszüntetéséért Több, mint ezer rászoruló embert segített az elmúlt hónapokban a kaposvári Szegényeket Támogató Alap, ismertebb nevén a Szeta. Ezt Jenei Istvánnétól, a szervezet vezetőjétől tudtuk meg, akit a Szeta eddigi tevékenységéről kérdeztünk. — Minden társadalom értékmérője, hogy milyen mértékben törődik a szegényekkel. — kezdte Jenei Istvánná. — Sokféle ok miatt szorulhatnak segítségünkre az emberek: a munkanélküliség, az alacsony jövedelmek, a családok felbomlása, a gyermektartási kötelezettségből adódó anyagi terhek és a lakáshiány mind ilyen tényező. A cigány származású emberek is gyakran keresik fel a Szetát. Jenei Istvánné szerint ők sokszor nyomoruk ellenére vállalják a sok gyermeket, akiket aztán képtelenek eltartani. A Szeta vezetője azt vallja: a legnagyobb baj, hogy a többiek saját életmódjukhoz hasonlítják a cigányokét, ezért a sok konfliktus közöttük. — Meg kellene teremteni a lehetőséget, hogy . a cigányok saját kultúrájuk szerint élhessenek, ugyanakkor segítenünk kellene őket abban, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Mi az első lépéseket tesszük efelé. A hozzánk fordulókkal emberségesek vagyunk, a hétköznapi segítségen túl élet(Fotó: Király J. Béla) vitelük megváltoztatásáról próbáljuk meggyőzni őket. Mindezt nem lekezelő stílusban tesszük. — Mi a Szeta legfontosabb célja? — Megszüntetni a koldulást. Ehhez keressük partnereknek a város polgárait, intézményeit, vállalatait és vállalkozóit. Úgy érzem, hogy ma mindenkinek — aki megteheti — kötelessége az adakozás, a szegények támogatása. Azok támogatása is, akik ezt nem vallják be magukról, mert szégyenük a sorsukat. Ehhez kellenek nekünk az információk, a jelzések, hogy felderítsük a segítségre szoruló embereket. A Szeta most szeretné feltérképezni Kaposvárt, hogy szervezetté tegyék a gyűjtéseket. A bálabutikosokat is megkeresik, hogy az eddigi ruha, bútor és háztartási eszközök— az adományok — körét tovább bővítsék. Az élelmiszerosztásokról a későbbiekben sem mondanak le. Növelni akarják az aktivisták számát is: a jelenlegi 30 Szeta-tagon kívül — akik társadalmi munkában dolgoznak — nyugdíjasokat és diákokat kérnek, hogy vállalják ezt a missziót. Ez azért is szükséges, mert az elmúlt hónapokban nemcsak Kaposvárról, hanem a megye 50 más településéről keresték fel a Szetát különféle kérésekkel. Szerencsére Kaposváron sokan vállalták eddig is a szervezet támogatását: több vállalat, intézmény és magánszemély pénzt is utalt hozzájuk. Teszik ezt azért, mert közösen vallják: senkinek a kezét nem szabad elengedni. A legnagyobb gondjuk, hogy a Szeta Damjanich utcai helyiségének a sorsa bizonytalan Mégpedig azért, mert nincs végleges önkormányzati döntés: maradnak-e, vagy költözniük kell-e? Jenei Istvánné most mindent megtesz, hogy ez utóbbi ne következzen be, hiszen ideszok tak már az emberek. Úgy véli. hogy többet használ ez a tevékenység a városnak, mint a helyiség eladásából származó bevétel. Varga Zsolt Gyerekek a Föld Napjáról (Folytatás az 1. oldalról) A társadalmi egyesülések szövetségének székházában tegnap délután figyelemre méltó gyermekrajz-kiállításra és díjkiosztásra gyűltek ősze a zsivajgó gyerekek, szülők, pedagógusok és érdeklődők. Az egyesület pályázatára — melynek díjait szponzorálta a városi önkormányzat és a kaposvári áfész is — több mint kétszáz munka érkezett a megye minden részéből. A különdíjjal is kitüntetett Bertalan Eszter mondja: — Én csak rajzolni szeretek, de hogy milyen legyen a Föld? Szerintem ezért a felnőtteknek kell tenni valamit! Ivancsik Réka a kaposvári Berzsenyi iskolából talán a legfiatalabb pályadíjnyertes. Második osztályos. Kisebb korában súlyos beteg volt és ágyhoz kötöttsége idején mindkét kezével megtanult rajzolni. — A színeket és a vidámságot szeretem. Az erdőt; a napot, a virágokat, — és ázt szeretném, ha ezt nem piszkítanák össze az emberek. Kétszázötven forintos könyvutalványát, mint egy kincset, úgy mutatja. Vassné Kovács Judit az egyesület irodavezetője 24 díjat és 77 emléklapot adott át az ünnepen. Amit pedig kiállítva a falon láthattunk, elgondolkodtató, és figyelmeztető. A rajzok, a képek többsége kettéosztott: fele az élő, a másik fele az elpusztult természet. Mit kívánnak a gyerekek ezzel a jelzéssel? „...a felnőtteknek kell tenni valamit!” (Vörös) Bezárul az Egészségkor Dr. Vincze Tibort, a köjál egészségnevelési osztályának vezetőjét kérdeztük: milyen tapasztalatokkal zárják az Egészségkört? — A legfontosabb tanulság az, hogy az egészség mind fontosabbá válik az emberek számára. Ezt bizonyítja a nagy érdeklődés is, ami programjaink iránt megnyilvánult. Általában 600-800 résztvevő jelent meg Egészségkör rendezvényeinken. Örülünk annak, hogy a felnőttek is kimozdulnak és hajlandóak szabadidejük egy részét a mozgásnak szentelni. Szakmai előadásaink is hasonlóképp eredményesek voltak. — Jelmondatuk: az Egészségkörben mindenki nyer. — Igen, de itt természetesen nemcsak tárgyi nyereményekről van szó, hanem olyan nélkülözhetelen tapasztalatokról és ismeretekről, amelyek az emberek egészséges életmódjához feltétlen szükségesek. A rendezvény zárásaként értékes nyereményeket sorsoltak ki. Akik megkedvelték ezt a rendezvénysorozatot a következő tanévben sem unatkoznak. A sikerre való tekintettel jövőre a rendezők új programot hirdetnek majd „Egészség—plusz” címmel. Somogyi festőművész külföldi tárlata Szirmayné Bayer Erzsébet kaposvári festőművész kiállítása nyílt meg a németországi Backnang Ungarndeutsches Heimat Múzeumban. A kiállításon 50 képét láthatják az érdeklődők május 11-ig. ClftTI J ,A(TOK PALOTÁJA A magyar nyelv hete számomra az önvizsgálat időszaka. Mit tettem vagy tettem-e egyáltalán valamit a múlt évben anyanyelvemért, amelynek óvására, fejlesztésére elköteleztem magam? Vagy csak használtam? Igába fogtam? Törtem a gyönyörűt? Az a foglalkozásom, hogy naponta leülök a papír elé, és mondatokat írok egymás alá. Munka közben a közlendő gondolatok, tárgyak, összefüggések bűvöletében talán elfeledkeztem róla? Meglehet, hiszen természetes számomra, hogy van, mint a levegő. Ilyenkor gondolom végig újra és újra az utat, amelyt nyelvünk tett meg népünkkel „hiszen a magyar nép története a magyar nyelv története is), amelyet lly- lyés Gyula "Koszorú" című versében megrázóan, a költő-nyelvtudás legmagasabb szintjén idézett meg. Ilyenkor gondolok — forró hálával — arra az ismeretlen szerzetesre, aki 1300 körül Itáliában megírta fohászát Máriá-* hoz minden idők egyik legnagyobb magyar versét, az Ómagyar Mária-siralmat. Ez a nyelvemlék — amelyet évszázadokkal a keletkezése után, az első világháborút követő években fedeztek föl — bizonyítja, hogy az "ómagyar kori" nyelv már a legnagyobb költészethez méltó pompában tündökölt. Ilyenkor jut estembe a humanista Janus Pannonius, korának Európa-hírű költője, aki latinul írta ugyan epigrammáit, panegricusait, mert a humanizmus lényegében kozmopolita áramlat volt és a költészet, a művészet gyökértelenségét hangsúlyozta. Hogy Janus mégsem lett gyökértelenné, hazátlanná, annak oka, hogy vérbeli lírikus volt. Kiemelkedő költői egyéniséggé tulajdonképpen itthon vált, a dél-dunántúli lankákon, a pécsi mandulafák alatt, édesanyjának Borbála asszonynak közelében, akivel anyanyelvén, magyarul belszélt. Balassi jut eszembe, Balassi századokon átütő, eleven, parázsló, üde költői nyelve. "Ó, nagy kerek, kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája" — kiált fel bennem a kitágult tü- dejű, mindent habzsolni, átélni vágyó reneszánsz, Balassi Bálint nyelvén. Nemcsak az országot, a népet támadta, pusztította tatár, török és német: a nyelvet is. De a nyelv is ellenállt, akár csak a végvárak népe, Thököly és Rákóczi népe. A nyelv is harcolt. Dobó István katonáival, Vak Bottyán kurucaival együtt. És ha vérzett a nyelv, ha rátaposott az idegen hódító vagy a saját nemzetét, anyanyelvét megtagadó hazai szülött, mindig akadtak, akik a segítségére siettek. Egyenesen Bécsből, Mária Terézia udvarából szárnyalt a tarackos ugar fölé Bessenyei György, hogy fölébressze a szunnyadó lelkiismeretet, és kimondja: vagy megoltalmazzuk anyanyelvűnket, vagy mint magyar nemzet megszűnünk létezni. És jöttek a szívós nyelvújítók, élükön Kazinczy Ferenccel, hogy heorikus küzdelemben megifjult nyelvet teremtsenek. Nekik köszönhető, hogy abban az időben mintegy tízezer szóval gyarapodtunk, s e szavak zöme mai nyelvünk alapszókincséhez tartozik. Nekik köszönhető, hogy a csodálatos XIX. században megszülethetett Vörösmarty költészete, Eötvös prózája, Kölcsey beszédei, Arany és Petőfi stílusrealizmusa, egyszóval: a magyar irodalom egyik legtermékenyebb, legnapfényesebb korszaka. A rövid áttekintést folytathatnám a későbbi nagy nyelvészek, nyelvművelők munkásságának értékelésével. Folytathatnám Kosztolányival: a két világháború között valóságos szerelmi vallomásokat . írt anyanyelvéhez, amelynek utolérhetetlen művelője volt. Folytathatnám a jelenkori nyelvművelők tiszteletre méltó törekvéseivel, eredményeivel, de ehelyett magamba nézek: elvégzem az önvizsgálatot... Szapudi András Szociális gondozók vizsgáztak Csurgón (Tudósítónktól) Tavaly is tettek már vizsgát szociális gondozók. A mostani második érettségi záróvizsga mégis több volt egy átlagos megméretésnél. A két végzős óvónői osztályból szerveződött 18 tagú csoport a vizsgabizottság hivatalból kirendelt tagjait is meglepte az ismeretek gyakorlati alkalmazásának képességével, és az érzelmi telítettséggel. Ezek a lányok nem közönnyel, kényszerrel vagy undorral, hanem természetesen kezelik a devianciát. Az óvónői pályán egyre nehezebb elhelyezkedni. A végzettségük most feljogosítja őket arra, hogy gyermekfelügyelőként, szociális gondozóként törődjenek minden rászorulóval; a legkisebbektől az öregekig. Dr.Rókusfalvy Pál professzor, a vizsgabizottság elnöke az ország szociális helyzetét ismerve a legszükségesebbnek tartotta a csurgói kezdeményezést: — A csurgói modell országosan is követésre méltó. A szeretet apostolai ebben a körben a diákok. Nem egyszerű a feladat, hiszen egy lerongyolódott ország lerongyolt lelkületű lakosságát kell(ene) fel-«- emelni. Mint konkrét területnek, társadalomformáló szerepe van. Ha azonban ezeken a súlyos, embert próbáló gondokon nem tudunk úrrá lenni, akkor az ország sem lábal ki a válságból. A fakultáció kezdeményezője, az anyagi háttér biztosítója a Szakály Béla igazgató által irányított Faktor Szociális Foglalkoztató. Az elméletet és a gyakorlatot dr. Porkoláb /.ayosnétanított a. Az egész megyére, sőt a megyehatárokon túlra is kiterjedő gyakorlatot dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézet igazgatója szervezte.