Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-22 / 93. szám
1991. április 22., -hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Idegeink védelmében Készül a nemzeti agrárprogram * Dr. Gergátz Elemér: 1993-ban jól érzékelhető lesz a mezőgazdaságban a szerkezetváltás (Folytatás az 1. oldalról) — A hiányos apparátusnál sokkal nagyobb baj, hogy a kormánynak láthatóan nincs agrárprogramja. így a napi igazodás inkább csak kapkodás lehet, mint átgondolt alkalmazkodás. Mit tesz Ön a rendezésért? — A kormány elfogadta a Kupa-program néven emlegetett gazdaságpolitikai koncepciót. Ez nyilvánvalóan nem tartalmazhatta a részletes agrár- politikai elképzeléseket. A koncepció a földművelésügyi minisztériumban is elkészült, már csak a finomítása van hátra. A közeljövőben meghirdetjük a nemzeti agrárprogramot. Részleteiről ma még korai volna beszélni, de a sarokpontja mindenképpen az, hogy az agrárgazdaság átalakulása a lehető legkisebb zavarokkal fejeződjön be. A piacgazdaság kiépítése Nézetem szerint 1992-ben az idén kidolgozott és életbe léptetett törvények alapján a piacgazdaság kiépülése felgyorsul, 1993-ban jól érzékelhető lesz a szerkezetváltás a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, 1994-ben pedig fellendülés várható ágazatainkban. — Ön idén elfogadott törvényekről beszél, ezzel szemben elvetélt a földtörvény tucatnyi változata, húzódik a szövetkezeti törvény kidolgozása, pártérdekek és csatározások uralják a kárpótlási törvény vitáját. Teljes a bizonytalanság a mezőgazdaságban. Mikor dolgozhat a magyar paraszt nyugodtan, jogbiztonságban? — A termőföld tulajdonának rendezéséről már a koalíciós tárgyalások idején is nagy vita folyt az érintett pártok között. Utólag megállapítható, hogy sem a száz napos kormány- program, de a tavaly júliusi, majd novemberi megbeszélések sem tartalmaztak olyan egyértelmű megállapodásokat, melyek alapján a földtörvényt el lehetett volna készíteni. A kormány tavaly decemberben benyújtotta a parlamentnek a kárpótlási törvény tervezetét, de a koalíciós pártok csak márciusban jutottak egyezségre. Az persze látnivaló, hogy nagy horderejű kérdésről van szó, így az alapos előkészítés nem nélkülözhető. Ismeretes, hogy a kárpótlási törvény részletes vitája e napokban tart a parlamentben, s várhatóan rövid időn belül elfogadja a törvényhozó testület. Kihírdetésétazonban bizonytalanná tehetik azok az elképzelések, melyek arra irányulnak, hogy a köztársasági elnök az Alkotmánybírósággal vizsgáltassa felül a kárpótlási törvényt. Átfogó lesz a szabályozás Mindezek politikai megfontolások, egy szakminisztériumnak alig van hatássa rájuk, ugyanakkor a termőföld tulajdonával kapcsolatos kérdésekre a választ a kárpótlási törvény adja. A kormány elképzelése szerint egységes szövetkezeti törvény készül, amely legkésőbb 1992. márciusától átfogóan szabályozza a szövetkezetek működését. Az átmenet idejére külön törvényt tervezünk, amely egyebek között rendezné a szövetkezeti tulajdonban levő földek tagok közötti nevesítésének szabályait is. A kárpótlási törvény tartalmától függően egységes csomagban akarjuk a parlament elé terjeszteni a szövetkezetekkel és a földdel - ingatlannyilvántartással, földértékeléssel - kapcsolatos törvényeket. — A mezőgazdaság a legkevésbé leromlott állapotban érkezett a rendszerváltáshoz, de ezt az előnyt egy év alatt elveszítette. Alig van elfogadhatóan működő ágazata a mező- gazdaságnak. Mikor számíthatunk kibontakozásra? — Az agárgazdaság, s ezen belül a mezőgazdaság hanyatlásának okai nem egy évre, hanem legalább egy évtizedre vezethetők vissza. A dinamikus mennyiségi növekedés már a hetvenes évek végén lefékeződött, azóta szinte folyamatosan tapasztalható a vagyon és a biológiai alapok felélése. A gazdaságok pénzügyi helyzete ugyanis évről-évre romlott, a fejlődés már csak egy szűk kör jellemzője maradt. A termelői érdekeltséget nem a piac, hanem a támogatások adták. Tavaly a KGST piac összeomlása valóban csavart még egyet az agrár- termelőkön, s az erre a térség re szakosodott vállalatok kilátástalan helyzetbe kerültek. Közben a nyugati piacok is a túlkínálattal küszködnek. A rövid és a hosszabb időben érzékelhető folyamatok a legutóbbi évben valóban egymást erősítették, ezért oly látványos a mezőgazdaság hanyatlása. — Az agrárgazdaság válságában a legmélyebbre a sertéstartás jutott, hiszen olyan hírek is vannak, hogy a kilátástalan helyzet miatt fölakasztják magukat a gazdák. Milyen jelzés kell még a határozott intézkedésekhez? Napi gondok, feszültségek — Az egyéni és a családi tragédiákat mélyen átérezzük, és a minisztérium semmilyen jelzésre nem vár, hanem már intézkedett is a sertéstartásban tapasztalható feszültségek oldására. Ismeretes, hogy az élő sertések exportja után 15 százalékos árkiegészítést adunk; a pályázatok már lezárultak, a kiszállítások elkezdődtek. A nagy súlyú hízósertések felvásárlója vágás és darabolás után 650 forintot számolhat el, így a felvásárlásban növekszik az érdekeltség. A hazai forgalmazók 20-25 százalékkal csökkentették a tőkehúsok árát, ami a valóban megcsappant belföldi keresletet élénkíti. Vélhetően az intézkedések hatására - a piaci jelzések szerint - szabadpiacon nőtt a kereslet a hízóalapanyag iránt. Most a malacok ára 90-95 forint kilónként, a korábbi 70- 75 forinttal szemben. Azt azonban feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az idei évtől a sertés szabad áras, vagyis a termelő és a felvásárló áralkujában, hatósági beavatkozás nélkül dől el a sertés ára. Hogy ez fedezi-e a termelő költségeit vagy sem, az a mindenkori piac függvénye.. — Vidéken azt mondják, elődje nem is tárgyalt a termelőkkel, Ön viszont közelít hozzájuk. Kikkel és hogyan tud szót érteni? — Örömmel hallom a vidéki véleményt. Nekem inkább lelki- ismeretfurdalásom van, mert még többet szeretnék találkozni a termelőkkel. Mezőgazdasági környezetből jöttem, mindig közvetlen kapcsolatom volt vezetővel és kétkezi parasztemberrel egyaránt. Ezután sem nagygyűléseken akarok találkozni velük, sőt hangzatos kinyilatkoztatásokat tenni; hanem szemtől- szemben, a konkrét gondjaikra szeretnék válaszolni. Fölvettem a kapcsolatot a termelők valódi érdekképviseleteivel, a velük való tárgyalásokon az átfogó feladatokat tudjuk megvitatni. Ilyen alkalom volt például legutóbb a Magyar Agrárkamara közgyűlése is, ahol a minisztérium és a kamara sok tekintetben azonos nézőpontját is tisztázhattuk. — A hivatal a fővároshoz köti, de nem adta föl csornai otthonát sem. Évtizedekig dolgozott közel a kétkezi földművelőkhöz, vélhetően mostanában is sokan megkeresik szombat esténként. Mivel tudja vigasztalni, milyen tanácsokkal tudja ellátni az elszegényedő magyar vidék lakosságát? Az emberek bíznak a jövőben — Nem beszélhetünk általában szegény vidékről, mert nagy szegénység sehol nincsen. Az vitathatatlan, hogy vannak jövedelemkülönbségek a falu rovására. Szombatonként valóban sokan megkeresnek. Doktor úr, mondják - mert otthon csak így szólítanak - nem akarunk panaszkodni, kibírtunk rosszabbat is. Azt akarjuk tudni, látni, merre van az előre. így tapasztalom, a falusi emberek bíznak a jövőben. V.Farkas József Vannak az ember életében elérhetetlen dolgok, hiábavaló sóvárgások. Századunkat szokás jellemezni a tudományos és technikai forradalommal; bevallom, én erről lemaradtam. Számomra a két legnagyobb találmány a Nafasolin orrcsepp és a televízió. Tájékozott barátaim, lekicsinylő ajakbiggyesztéssel szokták ezt minősíteni. Belekezdenek — ugyan teljesen reménytelenül — kiokításomba, hivatkozva űrprogramokra, számítás- technikára, és ki tudja még mire. De én azt hiszem, mégis nekem van igazam. Mert ha nem így lenne, mármint a televízió nem tartozna manapság a rendkívüli dolgok közé, nekem sem lenne hiábavaló sóvárgásom. Tudniillik, hogy végre nyugodtan kapcsoljam be a Noszlopy utcában lévő lakásomban a televíziót, mert képe is lesz. Akut probléma, de egyszerűen hónapok óta képtelenek megcsinálni az antennát. Bizonyára megvan az oka. Vagy nem akarják, vagy nem tudják, vagy egy rajtuk kívülálló ok van, de hogy valami van, az biztos, amiért nincs—kép. Mint az is, hogy a szolgáltatásért havonta fizetünk antennadíjat és annak karbantartását. Apropó, szolgáltatás! Jut eszembe: pár évvel ezelőtt jártak nálunk barátaink az akkor még NSZK-ból egy autócsodával amihez szerszámként mindössze egy aprócska csavarhúzó szolgált. Ugyanis az az autó, állítólag, úgy meg volt csinálva, hogy más nem kellett Vissza a kedvezőbb beltar- talmi és agrobiológiai értékű magyar fajtákhoz — ez volt a keszthelyi agrártudományi egyetem kutatóinak egyik fő szempontja a "Ciklámen" nevű, új burgonya kinemesítésekor. A két éve bejegyzett és a legutóbbi OMÉK-en több díjat is nyert fajta terméseredményei felülmúlták a szakemberek és az első termelők várakozását. hozzá. Mit ad Isten, mégiscsak elromlott. S mint hazai tudorok megállapították, valami bagatell alkatrész ment tönkre benne, amit itt pótolni nem tudtak. Ekkor az én barátom vette a telefont, és felhívta Hamburgban a szervizét. S mi történt? A túloldalról szapora bocsánatkérések hangzottak, és az az aprócska kérés: ha lehet akkor a legközelebbi járatnál Ferihegyen várná valaki a szerelőt. Aki jött, és az autó hamarosan vidáman zümögött. Egy aláírást adott a barátom, igazolva az elvégzett munkát és a szabadkozó szerelőt biztosította, hogy nem haragszik és természetesen a bizalma sem rendült meg a cégben. Mire a "hamburger" könnyű szívvel visszarepült. Mit mondjak én erre, miközben nézem szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap a csíkos képernyőm. Megértem, hiszen a szombat szabad, a vasárnap meg ünnep s bizonyára nekik is van családjuk. Hogy ügyelet, aki talán megcsinálná... felesleges, úgysem lehet... Inkább sétálok egyet. Baktatok a 48-as ifjúság útján lefelé. A Kanizsai utca kereszteződésénél, a lámpáknál balra egy üres telek, és egy ló legelészik békésen, a híd felé száguldó autók közelében. Ilyet Isztambulban láttam utoljára a Jedikuli városkapu előtt, ahol egy lovas ügetett át flegmatikusán az úton, istállójához... Lehet, hogy mégsem Európa felé tartunk? Ujkéry Csaba Tavaly még csak 72 hektáron szaporították tovább az agráregyetemi törzselit-parcellák 20 tonnányi gumóit, s 200 hektáron termelték az országban. A megnőtt igények alapján az idén somogyi és hajdúsági nagyüzemek, valamint zalai és más megyékbeli kisgazdák már közel kétezer hektáron vetettek a nagy hozamú, vírusellenálló burgonyából. Hódít a „Ciklámen” CSAK EGY FOLDUNK VAN! Környezetvédelmi őrjárat Nagyatádon CÉRNASZÁLON A TEXTILIPAR (Tudósítónktól) Április 22-én szerte a világon megemlékezéseket, környezet- és természetvédelmi rendezvényeket tartanak a föld napja jegyében. Egy amerikai diák kezdeményezésére 1970 óta milliók mozgdultak meg és tesznek ma is sokat a környezet, a föld védelmében. A nagyatádi Babay József Általános Iskola tanulói egész városra kiterjedő programot állítottak össze. Vasárnap han- gosbemondós kocsival járták a város utcáit, és felhívást olvastak be (ezt röplapokon is megjelentették), s arra kérték a város lakosságát — gyerekéket és felnőtteket egyaránt —, hogy fordítsanak nagyobb gondot környezetük tisztaságára. A szemetet csak az e célra elhelyezett gyűjtőkbe dobják, szüntessék meg az illegális hulladéklerakó-helyeket, akadályozzák meg a vandál környezetpusztítást—a terek, parkok tönkretételét. Az autósokat pedig arra kérik, hogy „a föld napján” csak azok üljenek a volán mögé, akiknek halaszthatatlanul szükséges, így segítsék, hogy a levegő tisztább legyen. Csak egy földünk van! Tegyünk egy keveset a megmentéséért! — hangzik a kiáltvány utojsó két mondata. A nagyatádi iskola tanulói ma környezetvédelmi őrjáratokat indítanak a városban, felkutatják az illegális szemétlerakókat, ezekről videófelvételt is készítenek. Az iskolában környezet- védelmi vetélkedőket rendeznek, és ilyen témájú filmeket vetítenek. A városban portyázó alkalmi gyermek-riporterek pedig az utca emberének tesznek föl kérdéseket a település tisztaságával, a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatban. Szeretnék elérni, ha az év minden napján a föld napja jegyében cselekednének a városlakók. A textiliparra jellemző pangás érezteti hatását a Nagyatádi Cérnagyárban is. Amíg korábban 3200 tonna fonal gyártásával büszkélkedtek, addig az idén jó, ha kétezret csinálnak. Az ismert okok miatt elveszítették a szovjet piacot. Amint eldördültek az első lövések az Öbölben, elköszöntek az arab vevők is. Igaz, a válság után újra kopogtatnak, például Szíriából. A nagy hazai ruhagyárak igénye is megcsappant. Részben azért, mert csökkent az öltözékek iránti kereslet, másrészt a nyugati cégek maguk szállítják a kellékeket a bérmunkához. :— Hogyan tovább? — kér-' deztük Gregor István igazgatótól. — Fel kell készülnünk arra, hogy tovább csökkenhet a kereslet. Számításaink szerint az ideihez hasonló mennyiségnél többre a következő években nem lesz szükség. Ez pedig azt is jelenti, hogy a későbbiekben le kell építenünk a létszámot. Most csak a kilépő vagy nyugdíjba menő dolgozók helyett nem veszünk föl újakat. Helyükre átcsoportosítással állítunk embereket. Ez persze nem mindenkinek tetszik. Előfordult, hogy azt mondtuk az egyik gépkocsivezetőnek, holnaptól a festődében van a munkája. Tiltakozott és inkább elment, akár csak az a gépírónő, akit ugyancáak a termelésben akartunk alkalmazni. Be kell látni, hogy mindenkinek ott kell dolgoznia, ahol éppen munka van. Kihasználatlanság miatt kértük például a gyári óvoda megszüntetését. Az épületet átalakítottuk, s itt nyitottuk meg mintaboltunkat, bezárva a városközpontban levőt, amelynek a helyiségét úgy béreltük. Az igazgatótól megtudtuk, hogy a kereslet visszaesése együttjárt a minőségi követelmények növekedésével is. A külföldi kereskedők ismerik gazdasági helyzetünket. Tudják: létkérdés, hogy a megtermelt portékáinkat el tudjuk adni, ezért leszorítják az árakat és magas minőségi követelményekkel állnak elő. A jobb áruhoz jobb gépek kellenek, ezeket viszont csak külföldről lehetne behozni. Görög és francia cégek szívesen „be- szállnának", de egyelőre csak tárgyalgatnak. Érezhető, hogy amíg nem látnak biztosítékokat nem kötnek üzletet. Azt mondják Nagyatádon is, hogy a tulajdonviszonyokat minél előbb rendezni kell, mert a továbblépésnek ez az alapja. Nagy Jenő (Gyertyás László felvétele)
