Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-20 / 92. szám
6 1991. április 20., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK_____________ SZOCIÁLPOLITIKÁRÓL, EGÉSZSÉGÜGYRŐL, FELADATOKRÓL „Nem szabad szétverni olyan intézményrendszert, amely helyett nem alakult ki más” CSEHÁK JUDIT: AMIKOR A KORMÁNYBAN NEM „SZALONKÉPESEN” VITATKOZTAM, AZT NEM KÖZVETÍTETTE A TELEVÍZIÓ A múlt héten Csehák Judit, az MSZP kaposvári szervezetének vendégeként előadást tartott arról, hogyan foglalkozik a szocialista párt a szociális kérdésekkel. — Milyen érzés most — a minisztersége idején megszokottnál — néhány sorral hátrébb, képviselőként ülni az országgyűléseken ? — Ez sokkal kényelmesebb sor, mint az első volt, számomra kellemes változás. Aki nem a hatalomhoz, Jianem a feladatokhoz ragaszkodik, az nem érzi rosszabbul magát képviselőként, mint miniszterként. Rendezett politikai viszonyok között is roppant nagy felelősség egy szociális-népjóléti tárcát vezetni, közmegelégedésre cselekedni, hiszen a források még a gazdag országokban is szűkösek. Az ellenzéki vagy a kisebbségben levő képviselőség mai legnagyobb tehertétele az, hogy kevés esély van az érdemi vitára, a szakmai javaslatok elfogadtatására, mert nehéz a plenáris vitákban meggyőzni a kormánypártokat. S nem illik elfogadni ma még egy képviselő módosító indítványát, különösen akkor nem, ha az a képviselő én vagyok. — ? Bátran vállalom — A volt miniszterekkel szemben igen jelentősek a fenntartások, ezért az indítványaimat gyakran átadom másnak, ő mondja el a véleményemet. — Úgy érzi, hogy a miniszteri múltja képviselőként hátrányt jelent? — Igen, mert a szememre lehet vetni, hogy miért nem akkor cselekedtem, amikor "ott" voltam. — Az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy negatív értelemben visszautaltak az ön minisztersége idejére... — Azt gondolom, hogy nem a képviselők és nem is az én dolgom, hogy minősítsem ezt az időszakot, remélem azonban, hogy a történelem tárgyilagos lesz. Mert a szociálpolitika fejlődésének azt a szakaszát— minden hibájával együtt —, amely az én miniszterségem idejére tehető, bátran és jó lelkiismerettel vállalom. — Ma hogyan látja az ország egészségügyi, szociálpolitikai helyzetét, a sokat emlegetett szociális háló "kifeszíthető-e”? — Félreértés van e téma körül: nem az a baj, hogy hazánkban nincs szociálpolitikai intézményrendszer, szociális szolgáltatás, hiszen a nemzeti jövedelem negyed részét erre költjük. Ez az intézményrendszer azonban nem kellő hatásfokkal, rossz struktúrában működik. Meggyőződésem, hogy a következő években új meg új társadalmi feszültségek keletkeznek. TöbbeKközött az infláció miatt megindult a tömeges elszegényedés, a munkanélküliség miatt s ennek következtében egyre többen perifériára kerülnek. S e problémák'keze- lésére nincs sem elegendő pénz, sem megfelelően képzett szakembergárda. Az a társadalmi gyakorlat is hiányzik, amelyet a valódi közösségi cselekvés jellemez. A szociálpolitika, s az egészségügy átalakításánál azt a célt tűztük ki, hogy az állam felelőssége mellett épüljön ki az ön- kormányzatokban, az állam- polgári közösségekben is az egészségügyi-szociális intézményhálózat, s ennek következtében egy szélesebb „piac", amelyből az állampolgár választhat. Ez idealisztikusnak tűnik, rendkívül keserves átmenetet feltételez. Amerikai szakemberek szerint a változást vétek az intézményrendszer átalakításával kezdeni; a működőképeséget kell fenntartani egy rendkívül fokozatos, megfontolt változtatással, (Fotó: Kovács Tibor) amely a társadalombiztosítást is érinti. Tehát politikai okokból nem szabad szétverni egy olyan intézményrendszert, amely helyett még nem alakult ki más. Az állampolgár ugyanis akkor azt érzi: azt a rosszat sem kapja meg, amihez eddig hozzászokott, ami viszonylagos létbiztonságot jelentett. — Az egészségügyi ellátás egyre drágább lesz, szinte üzleti síkra terelődik. Mi erről a véleménye? AkiTizet, az gyógyul? — A világban tapasztalható, hogy a szó piaci értelmében, az egészségügy a legjobban fejlődő szolgáltatások közé tartozik. Kevés társadalomban gondolják még ma is úgy, hogy az állam központi adókból, központi irányítással kommu- nisztikus elv alapján lássa el ezt a feladatot. Az azonban fontos, hogy még egy egészség- ügyi piacgazdaságban is korlátozottak az árak. És még valami: lényeges, hogy mindenki egyformán hozzájuthasson ezekhez a szolgáltatásokhoz. Akinek nincs pénze, annak a közösség befizetett járuléka tegye lehetővé, hogy ugyanazt az ellátást élvezhesse. Ez természetesen nagyon bonyolult. Magyarországon az egészségügyi ellátás színvonaláná- nak további süllyedéséhez vezet az állam, a parlament és a központi költségvetés álláspontja, amely szerint aki jobb ellátást akar, az fizesse meg. Mi a szocialista frakción belül azért dolgozunk, érvelünk, hogy az egészségügy ne ilyen irányba "fejlődjön" tovább. A társadalmi szolidaritásnak ebben óriási szerepe lehet, s annak a szakszervezetnek is, amely manapság elvesztette a tekintélyét, nem képvisel komoly érdekvédelmet. —Azt látjuk, hogy eleganciájából fikarcnyit sem vesztett. De hogyan él ma Csehák Judit? — Ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt: én vezetem a háztartásomat, takarítok, mosok, főzök és vasalok. Ám ez nekem természetes. Csak annyi a változás, hogy kevésbé zaklatottan élek, bár sokat dolgozom. S jobban be tudom osztani az időmet. Most, hogy a szívemhez közel álló feladatokért dolgozom, még a kedvem is visz- szatért... — Ez azt is jelenti, hogy lelkesedése alábbhagyott "annak idején"? Sok az előítélet — Nem. De rendkívül terhes volt az, hogy azonosítottak a szerepemmel. Az ebből fakadó fenntartásokat, előítéleteket nehéz leküzdeni. Sokan még ma is nekem címezik a segélykérő, a szemrehányást tartalmazó leveleket. Tudom, hogy a szociálpolitika elmaradottságát— az alacsony nyugdíjaktól a magas gyógyszerárakig — velem azonosítják. Soha egyetlen miniszter nevét nem hallottam annyit emlegetni e témában, mint az enyémet, pedig az elmúlt évtizedekben voltunk néhányan. A rendszer- váltástól várt csoda azonban nem következett be. Sokan kérdezik, miért nem voltam annyira harcos miniszterként, mint amilyen képviselőként vagyok. Erről csak annyit: amikor a kormányban nem túl „szalonképesen” vitatkoztam, azt a televízió nem közvetítette. Pedig akkor is ugyanolyan harcos voltam, mint most ellenzéki képviselőként. Ez a feladatom, bár tudom, hogy miniszterként nem voltam népszerű... — Köszönöm az interjút. Tamási Rita A POSTA NEM TŰRI A VERSENYTÁRSAKAT Küldönc avagy postás? — Mitől levél a levél? Az 1991. március 28-án tartott helyszíni ellenőrzésem során megállapítottam, hogy az 1964. évi II. törvény.... pont szerint engedélyhez kötött postai tevékenységet engedély nélkül folytat. Felszólítom, hogy a jogszabályellenes tevékenységet haladéktalanul függessze fel, ellenkező esetben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évii. törvény.... pontjában biztosított jogomnál fogva — többször is kiszabható — 10 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatom. Ezt a „kedves” hangú, — határozat helyett inkább fenyegetésnek tetsző — levelet a Pécsi Postai és Távközlési Felügyelet küldte a kaposvári Centrum BT vezetőinek. A Centrum BT január 30-án kereskedelmi és szolgáltató társaságként alakult meg. Küldönc- és boyszolgálati tevékenységet folytat. Iratküldeményeket visz háztól házig, szolgáltatásuk pedig jóval olcsóbb, mint a postai díjszabás. Az iratokat csak a megyeszékhely területére továbbítják, kétoldalú szerződések alapján. A cégek szívesen bízzák csomagjaikat a társaságra, hiszen a nagy küldeményszám mellett ez már egy hónapban is jelentős anyagi megtakarítást jelent, s nem beszélve arról, hogy gyorsabbak, mint a posta. A posta azonban — mint azt keményen kimutatta — nem tűri az újonc „versenytársat”. Szerintük ugyanis, ha valamit borítékba csomagolnak, az már levél és levelet a címzetthez vinni csak a postának van joga. Havonta több mint félmilliós veszteség Hegedűs József, a kaposvári posta vezetője: — Ezt eddig más nem végezhette, postai monopólium volt. Bár nem vagyok jogász, a tevékenységet mégis jogellenesnek vélem, ezért feljelentést tettem a pécsi felügyeletnél. A vizsgálatról azóta nem kaptam hírt. — Információim szerint ön felkereste azokat a cégeket, amelyek a letéti társaságra bízták küldeményüket, hogy személyesen is meggyőzze őket: számukra is előnyösebb, ha a postát választják. — Valóban jártam több cégnél is és fi- gyelmezetettem őket, hogy a Centrum BT jogellenes tevékenységet végez. Szívesen látunk versenytársakat magunk mellett, de alapkövetelmény, hogy legális partnerek legyenek. — Több cég foglalkoztat küldöncöt, hogy leveleiket—megspórolva a postai díjat— maguk vigyék a címzetthez. Ön szerint ez is illegális tevékenység? — Ne firtassuk! Meq lehetne kérdőjelezni. — Mekkora veszteséget jelent a postának „a tiltott konkurencia”? —■ Havonta körülbelül 600.000 forintot. „Egyes fejekben megállt az idő” A vizsgálatot folytató hatóság, a Pécsi Postai és Távközlési Felügyelet két ügyintézője felkereste a Centrum BT képviselőjét, Guzmics Zoltánt. — A hölgy és az úr először azt mondták, hogy a minisztériumtól jöttek, később derült csak ki, hogy a postai felügyelet ellenőrei. Követelték, hogy mutassam meg a felekkel kötött szerződéseket. Látogatásukról jegyzőkönyvet készítettek, melyhez csatolva nemrég egy figyelmeztetést kaptam kézhez... Egyes fejekben megállt az idő. A posta vezetője felkereste nagyobb forgalmú megbízóinkat és olyanokat állított rólunk, hogy az alapján akár hitelrontással is vádolhatnánk. Dr. Angyal Ottó, a Pécsi Postai és Távközlési Felügyelet vezetője: — A kérdéses levél pusztán figyelmeztetés, határozatot még nem hoztunk az ügyben. — Nem mondhatnánk, hogy udvarias ez a figyelmeztetés. Az pedig végképp jogi lehetetlenség, hogy két fél vitájában az egyik hatóságként, akár bírságolja is az ellenfelet. Ha piacgazdaságról beszélünk, akkor a jognak is azt kell támogatni. A posta néha elfelejti korábbi álláspontját — Levélnek tekinthető-e minden, amit borítékba csomagolnak, de dobozban, piros masnival átkötve már nem az ? Erre hol kaphatok választ? — A postaszabályzatok szerint a társaság tevékenysége a levelek keresetszerű kézbesítésének minősül. Nehéz szívvel döntünk minden hasonló ügyben, hiszen tudjuk, hogy amit tennünk kell, az ellentétes a piacgazdasággal. A posta és a felügyelet egymástól függetlenek. Mi a minisztériumnak vagyunk alárendelve, munkánkat is ők bírálják felül. Látszólagos egyetértés van köztünk és a posta vezetői közt a monopóliumok ügyében. Ha azonban egy rugalmasabb vállalkozás a területükre merészkedik, a posta rögtön elfelejti korábbi álláspontját. A lehető leggyorsabban új, korszerű postatörvényre van szükség. Elviekben sem értek egyet a most élő jogszabályokkal, de legjobb meggyőződésünk ellenére mégis kénytelenek vagyunk végigjárni a törvény megszabta utat. —barna—
