Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-19 / 91. szám
1991. április 19., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Freinet-pedagógia és vizsgáztatógép TUDOMÁNYOS, MŰVÉSZETI ELŐADÁSOK A TANÍTÓKÉPZŐBEN Nemcsak a hallgatók, az oktatók is szerveztek maguknak programot tegnap a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán, ahol már javában folytak a diáknapok rendezvényei. A tudományos és művészeti előadások sorát Le- itner Sándor főigazgató nyitotta meg. Hangsúlyozta: nemcsak saját örömükre, hanem a kollégák tájékoztatására is szervezték az előadásokat, bevonva ebbe a legtehetségesebb hallgatókat is. Dr. Rosta István főiskolai docens, a Tudományos és Művészeti Tanács elnöke az intézmény múltjának tudományos eredményeiről szólt, s a utalt a tantárgypedagógiai napok sikerére, a külföldi társintézményekben rendezett művészeti kiállításokra, az országos kórustalálkozóra. —A tudomány az, ahol az általánosságok sem tanulság nélkül valók — mondotta, s felhívta a figyelmet a távlatokra is: az oktatók építsék be kutatási eredményeiket a pedagógiai munkába. A szakmai bevezető után dr.Bóra Ferenc, dr.Ozsváth Ferenc és Szabóné dr. Gondos Piroska vezetésével három szekcióban kezdődött el a munka. Leitner Sándor a korszerű vizuális nevelés tantervi és tantervelméleti kérdéseivel foglalkozott, dr. Tomory Júlia a finnugor és magyar nyelvrokonság kérdőjeleit ismertette, Horváth Gyuláné dr. Célestin Freinet módszeréről szólt. Balogh Józsefe vízitúrák biztonságáról, Sánta Mihály pedig a kollektív számítógépes vizsgáztatógépről tartott előadást. Ezenkívül még több más, érdekes témáról beszéltek a főiskola oktatói. Vajon az általuk felismert összefüggések, tapasztalatok megújíthatják-e a pedagógusképzést? (Lőrincz) Nyelvkönyv, szótár, hanganyag LONGMANBEMUTATÓTEREM Megjelent kiadványaival Magyarországon a londoni Longman Kiadó. Budapesti bemutatótermét a napokban nyitották meg. A neves kiadó angol nyelvű nyelvkönyveit, szótárait, nyelvtanítási segédanyagait és a hozzá tartozó hanganyagait a Libra Kft forgalmazza. Az üzlet az angolul tanulóknak és tanítóknak—a kezdőtől a felsőfokig — kínálja a legkisebb kiadású köteteket. A kedvező üzleti feltételeknek köszönhetően az érdekeltek a hazai hasonló kiadásoknál mintegy húsz százalékkal olcsóbban adták a megnyitót követő hét végén. MA ESTE PREMIER Szere te tár adat, vagy a szerelem természetrajza Helyey László és Molnár Piroska az egyik jelenetben. Színészek a szerzőről és a szerepekről Jean Anouilh Szeret, nem szeret című darabjának bemutatóját tartják ma este a Csiky Gergely Színházban. A francia drámaíró 1948-ban írt komédiáját Jordán Tamás színművész állította színpadra. A méltatlanul kevés elismerésben részesült szerző e művében fanyar iróniával és remek helyzetteremtő készséggel állítja pellengérre a kor kispolgári családformáját, rajta keresztül az emberi csalárdságot. A érzelmek erőtereiben vergődő „hőseink” az igaz, vegytiszta szerelem ellen ágálnak, mely ez esetben nem átall — szemtelenül — két „visszataszító, púpos lény” között megfoganni. Eme égbekiáltó erkölcstelenség és annak ítélete vezérli a groteszk történet cselekményét, s a szereplők kétségbeesett hadakozását önnön lelkiismeretükkel. Minderről elsőként — a főpróbahét kellős közepén — Koltai Róberttól érdeklődtünk. — Van a darabban egy szoba, amelyben a tábornok púpos húga él. Ez a szoba valahol a szerelmet jelképezi; ez hozza ki belőlük, hogy szembenézzenek lelkiismeretükkel. Látszólag egy nyomorék rokonukkal, valójában azonban saját magukkal, saját púpjaikkal hadakoznak. Kívül- belül tele vannak púpokkal. Minden egyes figura púpként vonszolja magával kapcsolatát. Ez a mű központi mondandója. — Mi a véleménye Anou- ilh-ról mint drámaíróról ? — kérdeztük Molnár Piroskát. —Jean Anouilh nagyon szószátyár író. Ez a legkevésbé bő lére eresztett darabja, mert ezt csak egy felvonásosnak írta. (Itt két részben játsszák.) Egyébként nem nevezném zseniálisan jó műnek; bizonyos szempontok szerint nagyon jó, de azért ez az egész csak egyfajta konyhafilozófia. Spindler Béla rövid elemzésre vállalkozott: — A darab nem más, mint a szerelem természetrajza. Hogy születik, hogy hal el, hogy marad fönn a maradványa; hogy keres az ember valami újat, merthogy élni akar. Ez a tragikus élni akarás. — Anouilh komédiája nem szerepelt az idei tervek között. Nem volt kevés az idő a felkészülésre ? — A rövid próbaidő okozott némi gondot, de az, hogy a darabot nem ismertük, az nem. Egyébként én soha nem olvasok előre, szükségem van az „első szememre”, amikor ránézek a szerepre. — Van olyan figura a műben, aki közel áll önhöz ?—tudakoltuk Helyey Lászlótól. (A tábornokot, a család fejét alakítja.) — Szerintem Nicolas, a tábornok fia az egyetlen igaz és őszinte ember a darabban. Azt hiszem, Anouilh az ő és szerelme védelmében szólhatott. — Mit gondol, Nicolas esetleges beteljesült szerelme tarthatott volna örökké ? — Sajnos, attól tartok, nem.. B.T. PÁRIZSBA BEKÖSZÖNTÖTT A TAVASZ Vasárnapi Cftamps-'EÍysée Párizsba beszökött a tavasz. A Szent Mihály útján még rrfeg-megtorpan, ha az óceán felől bessurran az esőt hozó szél. De csak rövid ideig veri a zápor a zöldelő fákat. A felhők, ahogy jöttek, tovatűnnek, és megint napfényben ragyog az Invalidusok templomának aranykupolája, a Mont- martre-on ismét ecsetje után nyúl az alkalmi festő, a Sacré-Coeur (Szent Szív templom) környékén újra kiterítik gyékényeiket a feketebőrű árusok. Az autósok között felbukkannak a nyitott kocsin szágűldók, a Champs-Elysées sugárúton, Párizs Váci utcáján pedig kilép a polgár az eresz védőszárnyai alól, hogy folytassa sétáját, hiszen vasárnap van. Ez egyébként inkább csak abból érzékelhető, hogy zárva a legtöbb üzlet, és a bemutató mozik előtt feltűnően hosszú sorok állnak jegyért. A kelet-európainak azonban így is sokat mondanak a kirakatok. Fényt, pompát, kereskedelmi kultúrát és persze magas árakat közvetítenek. A magunkfajta hamar rájön, jobb , ha lemond a vásárlásról, hiszen az itthoni áraknak a többszöröséért juthat hozzá úgyszólván mindenhez. A nézelődő fantáziáját nem is annyira az utcafronton látottak mozgatják meg, hanem az ami mögöttük, a belső udvarokban található. E fényes labirintusok hossza alighanem több sugárutat is kitenne, ha egymáshoz kapcsolnák őket. A Champs-Elysées-t igazából ezek teszik azzá, ami. No meg a szórakozóhelyek, éttermek, esspresszók, autószalonok, amelyek vasárnap is tele vannak, főként külföldiekkel. Különösen eredeti és megkapó a Renault és a Citroen különleges hangulatú, étteremmel, kávézóval egybeépített autószalonja. Az előbbibe betérők megtekinthetik a Renault gyár egész termékcsaládját az első hintószerü kocsitól a mai élvonalbeli autóig. Ha a vendég autót nem tud venni, akkor se vészit, megmarad az illúzió, ugyanis kedvenc francia ételét, kávéját autókra emlékeztető boxokban fogyaszthatja el. A gépkocsik Franciaországban sem olcsók. A Peugeot 205-ös kis kocsi, amely a forgalomból ítélve megnyerte a franciák tetszését és amolyan népautó-félévé lépett elő, százezer frankba kerül. Nem is szólva a, nála többet tudó kocsikról. Ám van olyan autó is, amelyet valószínű Párizsban érdemes megvenni. Ez a Renault 5 és a Fiat 850-es utóda a Panda.Az előbbi ötvenkétezer, az utóbbi harmincnégyezer frankba kerül. Ötvenkétezer frankért már vihető egy két-há- rom éves Peugeot 205 is. Vannak persze a Champs-Elysées-en szép számmal, akik a szalonok bevételénél jóval kevesebbel is beérik. Például az aifjú pár, aki az esőtől még kissé nedves, aszfalton táncbemutatót tart a hirtelen összeverődött nagyérdeműnek. Különösen a férfiak meresztik szemüket, hiszen a mélyen felvágott szoknya mögül sűrűn kivillannak a nő szép hosszú combjai. A spanyol tangó szinte betölti a környéket. Aztán az utolsó taktus után egyszerre vége a varázslatnak. A lány az eddig szerényen meghúzódó kopott kalap után nyúl és körbe hordja. Az addig hűséges nézőknek egyszerre eszükbe jut, hová is siettek, és úgy elpárolognak, mint a járdáról a tavaszi eső. Néhány méterrel odébbegy másik szép nő: házikészítésű „Breki”-tárul. Ha sikerül egyet eladni, földerül az arca, amely erősen hasonlít a világhírű színésznőére, Anne Girárdotéra, a szép és titokzatos Francia Nőre. Az ilyenből ezen a sugárúton olyan keveset látni. Ä sétálók többsége már megért legalább egy világháborút, és látszik, hogy csak szokásból vállalkozott a vasárnapi sétára. Hol van a derékhad, a fiatal nemzedék? Talán az autókban, amelyek ötös sorokban robognak a néző számára ismeretlen célok felé az élet tiszteletén kívül úgyszólván semilyen szabályt sem tartva szemelőtt? Lehet, hogy egyszercsak már nem is lesz ember az utcán, csak autó? És ebben a robogásban észre- vesznek-e bennünket, magyarokat is, akik mióta eltörölték a vízumkényszert, gyakrabban keressük fel Franciaországot? Mintha túl messze lennénk Párizshoz, és itt túl idegenek... Vagy mégsem olyan reménytelen, hogy egyszer közelebb kerülünk ehhez a latinos köny- nyedséggel és északi precizitással egyaránt megáldott néphez? Egyik este a gyorsvaséiról leszállva a sötét utcán a szálloda felé ballagtam, és egyszerre csak felcsendült egy dal magyarul: „Süss fel nap, fényes nap...” Lehet, hogy egyetlen francia sem hallotta a párizsi éjszakában, de akkor, ott úgy éreztem, mintha nem lenne olyan messze Magyar- ország. Szegedi Nándor (Fotó: Lőrincz Sándor)
