Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-02 / 76. szám

1991. április 2., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Szolgáltatni, megismerni, lehetővé tenni AGROBANK­TÖREKVÉSEK tünk el a mezőgazdaság admi­nisztratív irányításában. Ez segít a hiteligények szakmai elbírálásában; mondhatom azt is, hogy nincs „csőlátásunk”. A banknak a következő évek­ben az inflációval terhes kör­nyezethez kell alkalmazkodnia. A legnagyobb bizonytalanságot az infláció mértékének kiismer- hetetlensége jelenti. A pénzin­tézeti tevékenység mindig koc­kázatos, de ugrásra készen várják a mezőgazdaság rövid időn belüli föllelndülését. Szá­mításaik szerint a gazdasági környezet negatív jelenségeit fogja enyhíteni az alanyi jogon végezhető export-import tevé­kenység, a liberalizáció kitelje­sedése és a várható konvertibi­lis megvalósulása. — A csapatmunka az igazi tőke—mondta dr. Győri József. — Az irodának biztosított önál­lóság óriási lehetőség volt ah­hoz, hogy hamarosan megpá­lyázhassuk az önálló fiók címet. A megyében való terjeszkedé­sünk is ezt célozza. Mindezek alátámasztására csak egyetlen adat: a tervezett 100 millió forin­tos számlaforgalom helyett már januárban 170 millió forintnyit teljesítettünk. Ez viszont a part­nerek bizalma nélkül nem ment volna. Azt már csak a munkatársak­tól és a bank ügyfeleitől tudtam meg, hogy a megalapozott hitel­igény elbírálására és elintézé­sére nem kell egy óránál többet várakozni. Ügyfelet az Agro- banktól még nem küldtek el sem idő- sem kapacitáshiány miatt, de akadt már hiteligénylő, akit más kereskedelmi bank irányí­tott ide. — A 100 ezer forintos ügylet ugyanolyan fontos, mint az 50 milliós. Minden partnert meg kell becsülni — mondta az iro­davezető. Mészáros Tamás Megyei mezőgazdasági bizottság alakult Pásztóhy András: Tagjaink saját bőrükön érzik az átalakulás összes problémáját A megyei önkormányzat a közgyűlés tagjainak javaslatára múlt heti ülésén létrehozta me­zőgazdasági bizottságát. A bi­zottság egyhangúlag Pásztóhy Andrást, a szentgáloskéri ter­melőszövetkezet elnökét vá­lasztotta meg vezetőjének. — Németh Béla országgyűlé­si képviselő kifejezett támoga­tásával alakult meg bizottsá­gunk, hiszen egy ilyen, alapve­tően agrárjellegű megyében az önkormányzatok további élet- képességének és működőké­pességének gazdasági bázisai a mezőgazdasági üzemek. Sok önkormányzat még nem ismer­te fel helyét, szerepét, és még mindig nem vállal kellő közös­séget a mezőgazdasági üze­mekkel. Ennek szükségszerű­ségét felismerve a közgyűlés tagjaiból alakult bizottság part­nere kíván lenni az önkormány­zatoknak, a mezőgazdasági gazdálkodóegységeknek és a politikai pártoknak. Segíteni kí­vánjuk az átalakulás folyama­tát. — Van konkrét elképzelésük is? — Mindenekelőtt az egyéni és a csoportos vállalkozások elősegítése. A piaci szereplők találkozását, a partnerkapcso­latok kialakítását is szeretnénk segíteni. Nem titkolt szándé­kunk, hogy az Alpok—Adria munkaközösség keretein belül végezzünk tőkecsalogató mun­kát. Ennek feltétele azonban a konszolidált gazdaság. Az ön- kormányzatokra viszont csak regionális gazdasági stratégia ismeretében lehet vállalkozást szervezni. — A megyei közgyűlés tagjai közül öten a bizottságnak a tag­jai, ketten pedig kívülállók. A munkához elegendő ennyi ember? — Már most látszik, hogy bővíteni kell a tagok létszámát, hiszen vannak olyan szerveze­tek, amelyeknek ebben a bizott­ságban döntő helyük, szerepük van. — Konkrétan? — Példaként említhetem a Pannon Agrártudományi Egye­tem képviseletét; bizottságunk­nak segítenie kell a tudomány népszerűsítését, mert kellő tu­dás nélkül a gazdálkodás is csak kínlódás. — Mi lesz a bizottság első ténykedése? — Folyamatosan kialakítjuk ügyrendünket, hiszen még nincsenek meg a szabályozó törvények. Tág a lehetőségünk, és mindenképpen szeretnék a törvényalkotói munkához is segítséget nyújtani. Tagjaink — van közöttük állatorvos, szö­vetkezeti elnök, háztáji agro- nómus — a saját bőrükön érzik az átalakulás összes problémá­ját. Ezt a tapasztalatot szeret­nénk a közjó számára kamatoz­tatni. M.T. Fotó: Kovács Tibor Áprilisi tréfa helyett — csőtörés Nem ilyen locsolásra számítottak Húsvét hétfőjén már kora reg­gel légkalapács zaja harsogta az ébresztőt Kaposváron a bel­város lakóinak fülébe. Az Április 4. utca 17. számú házhoz kellett kivonulniuk a DRV munkagé­peinek, hogy—a lakók bejelen­tésére —egy eltört bekötőveze­téket kicseréljenek. Rózsás János művezető el­mondta: a vízvezetéket még aznap megjavítják, a feltört út helyreállítása azonban hol­napra marad. Amíg a betono­zásra sor kerül, ideiglenesen csak homokkal fedik be a feltört utat. N.L. NEM HALTAK EL A RÉGI SZOKÁSOK Tőkebefektetés és akadályai A kelet-európai országok közül Magyarországon nő a leggyorsabban a külföldi tőke- befektetés, de Magyarország is igen vontatottan halad a piac- gazdaság útján — állapította meg a Szabad Európa Rádió a Journal of Commerce című amerikai kereskedelmi lapot idézve. Magyarországra is érvényes a megállapítás, hogy „bele le­het fulladni a demokráciába” — írta az amerikai újság. Egysze­rűen nem haltak el a régi szoká­sok. A gazdasági reform sokkal összetettebb probléma elé állít­ja Kelet-Európát, mint a politikai átalakulás — fűzte hozzá. Más országokról a Journal of Commerce — a SZER szerint — a következőket írta: Lech Walesa lengyel elnök legutóbbi látogatásakor elbűvölte az amerikaiakat. Felszólította az üzleti élet képviselőit, hogy merészkedjenek a visszafelé vezető útra is, s fedezzék föl Lengyelországot, a „Kelet Amerikáját”. Bármilyen csábí­tóan hatottak is Walesa elnök szavai, Lengyelországban az amerikai üzletemberek egé­szen mást tapasztalnak: kor­mánybürokraták hadával talál­ják magukat szemben, s ki­ábrándultán térnek haza. Külö­nösen elkeserítenek tartják a kormányhivatalnokok hozzáál­lását. Hiányzik az átfogó befek­tetési törvény, adóreformot sem hajtottak végre. A nyugati üzletemberek Kele­ten értetlenül állnak a könyvelé­si módszer előtt, nem tisztázott a munkavállalók és a munka­adók viszonya s a tulajdonvi­szonyok sem. így hát nem cso­da, hogy Lengyelországban a beruházások összege eddig csak 30 millió dollárnyi. Húzó­doznak a beruházók Romániá­tól, Bulgáriától, Csehszlovákiá­tól, sőt még Kelet-Németor- szágtól is. Jugoszlávia politikai ingatagsága sem csábítja őket. Az egyetlen kivételnek Ma­gyarország számít, jóllehet az ottani állapotokat sem lehet ró­zsásnak nevezni — vélekedett a SZER az amerikai lap nyo­mán. Mi lesz a Volán vállalatokkal? UTAZNI MUSZÁJ (Folytatás az 1. oldalról) Kaposváron tavaly július el­sejével kezdődött a kétszemé­lyes iroda megszervezése. Novemberben már üzletmene­tének megfelelő környezetbe költözött, és megkezdhette iga­zi tevékenységét. Januártól számlavezetéssel is foglalkoz­nak. Mára már az 57 számtulaj­donosnak több mint a fele az agrárszférából kerül ki. Dr. Győ­ri József, a kaposvári iroda ve­zetője elmondta: — Terjeszkedésünket egy alapelv vezérli: az, hogy ön- szerveződő formában minde­nüttjelen legyünk. A filozófiánk pedig még egyszerűbb: a rész­vénytársaság alapítóinak meg­felelni oly módon, hogy a nyu­gati színvonalú banki szervezet mielőbb felálljon. Az Agrobank elsődleges fel­adatának tekintette az agrár- és élelmiszer-gazdaság területén működő gazdaságok, vállalko­zások finanszírozását. Az ügy­félkör bővülése előnyösen ha­tott a bankári tevékenységre. — Nehéz feloldani a hosszú távú kötődéseket; inkább az új befektetők felé fordulunk, hogy mégjobban beférkőzhessünk a nagyok közé. Könnyen érthető ez a viselkedésmód, hiszen 1989-ben összbanki szinten az értékarányos nyereség elérte a 44 százalékot, míg az Agro- banknak csak 22 százalékos nyeresége volt. A bank egyenlőre gyenge pontjaiként tartja számon, hogy relatív tőkeellátottsága ala­csony, üzemvitelének technikai színvonala nem kielégítő. Infor­mációs rendszerük, az adós minősítése még nem felel meg a gazdaságban végbement vál­tozásoknak. — Szerencsés helyzetben vagyunk itt, a kaposvári irodá­nál, hiszen munkatársammal, Toldi Jánossal több évet töltöt­A Volán vállalatok fennállásuk legnehezebb időszakát élik. Alapító okiratuk és a közúti közlekedési törvény alapján is elsődle­ges ellátásikötelezettségterheU őket a helyközi személyszállításban. S egyre romlik a gazdasági helyzetük, elörege­dett a járműparkjuk. A személyszállítás rentábilitása a korábbiakhoz mérten tovább csök­kent, annak ellenére is, hogy leg­utóbb február 1-jétől változtak (át­lagosan 55 százalékkal emelkedtek) a helyközi közlekedés díjai. Elegendő-e a tarifaemelés a Volán vállalatok tal­pon maradására? — erről kérdeztük Hónig Árpád minisztériumi főmunka­társat. Csődbe juthat? — Ez a mostani díjváltozás csak részben tudja az inflációt követni, mert miközben a költségek minden oldalról emelkednek, a járműbeszerzéstől az üzemanyag áráig és a munkabérekig, a tarifát nem lehet ezzel teljesen meg­egyező arányban emelni. Áz utazókö­zönségre már ez az 55 százalékos emelés is szinte elviselhetetlen terhet ró. A tarifaemelés mindig azt hozza, hogy valamelyest csökkennek az uta­zási igények. Az utasok egy része — a munkába és iskolába járást kivéve — mérlegelni fogja, hogy csak a legindo­koltabb esetben üljön buszra. így csök­kenő utasszám mellett kell fenntartani a járatokat. — Csődbe juthat Magyarországon a közúti személyfuvarozás, mint aho­gyan ezt a Volán Egyesülés vezetője nemrég nyilatkozta ? — A vállalatok eltérő helyzetben vannak annak alapján, hogy milyenek a területi adottságaik, milyen az adott terület közlekedési hálózata, milyen rendszerű, milyen minőségű közleke­dést biztosítottak eddig, illetve, hogy működési területükön milyenek az uta­zási igények. A potenciális utazókö­zönség száma a már említett tarifa- emelés miatt is, de a munkanélküliség növekedésével is várhatóan tovább csökken. Nagyon sok területen azzal találják magukat szembe a vállalatok, hogy az utasforgalom azért csökken, mert egy- egy munkahelyet bezártak vagy jelen­tősen leépítették az ott dolgozók lét­számát. Kialakultak az országban olyan kritikus területek, így vannak vál­lalatok, amelyek valóban a csőd szélé­re sodródtak. A minisztériumnak az a véleménye: a vállalatokat úgy kell át­alakítani, hogy a személyszállítást to­vábbra is el tudják látni. — A Volán vállalatok nem kapnak állami támogatást? — A helyközi közlekedés közvetlen állami támogatást nem kapott, nem kap, sőt elvonják keretének egy részét. A teljes árú bevételei után korábban fogyasztási adót, tavaly pedig útalap­hozzájárulást kellett fizetni. A helyközi közlekedés egyes résztvevői — nyug­díjasok, tanulók—szociálpolitikai ked­vezményben részesültek. — A járműpark elavult, több mint a fele nullára leírt. Lehetséges-e felújítá­suk a közeljövőben ? — Utoljára a 70-es évek második felében, a 80-as évek elején sikerült nagyobb rekonstrukciót végrehajtani a Volánnál. Jelenleg 44 és 50 százalék között van vállalatonként a nullán túl üzemeltetett autóbuszok száma. Ez nem azt jelenti, hogy azok közlekedés­re egyáltalán nem alkalmasak, azt vi­szont igen, hogy sokkal nagyobb ráfor­dítással lehet csak őket biztonságosan üzemben tartani. Az utolsó döfés — Hány új autóbuszra lenne szük­ség évente? — A hetvenes években még 800— 1000 darab autóbuszt vásárolt a Vo­lán. Azóta körülbelül 100-at vásárol­nak évente, de lehet, hogy az idén már ennyit sem. — Ebben a helyzetben a magánfu­varozók megjelenése az utolsó döfést jelentheti a Volán számára? — A dolog nagyon fonák, ugyanis a közlekedési tárca 1989-ben elébe ment a változásoknak és liberalizálni próbált. Azóta lehetőség van arra, hogy magánszemélyek autóbuszt, így menetrendszerinti járatokat is üzemel­tessenek. A tapasztalat: erre nem volt túlzottan nagy a jelentkezés. A sze­mélyszállítás összességében nem rá­fizetéses. Vannak nagyon jól fizető (többnyire a városkörnyéki) útvonalak, és vannak a kis települések közötti vo­nalak, amelyek a településszerkezet­ből, az ott élők mobilitásából eredően ráfizetésesek. A magánfuvarozók a jól fizető járatokat szeretnék üzemeltetni. Ha ez így alakulna, a Volán vállalatok jószerivel csak a ráfizetéses, de szá­mukra kötelezően ellátandó járatokat működtethetnék. — Segíthet a helyzeten a most ké­szülő koncessziós rendszer? — Igen. A minisztérium célja az, hogy a menetrendszerinti autóbuszjá­ratok a koncessziós tevékenységet vagy az állam által ilyen célra létreho­zott gazdasági szervezet végezhesse vagy pedig koncessziós rendszerben legyen művelhető, amelybe már a magánvállalkozó is beléphet. Az ezt szabályozó ágazati koncessziós tör­vény most készül. Eszerint majd pályá­zati rendszerben nyerhető el egy-egy útvonal, s a koncesszió kiírója — va­lószínűleg a minisztérium — érvénye­sítheti, hogy egy jól fizető vonalat csak az vállalhasson el, aki egy kevésbé jól fizetőt is ellát. Több kisebb egység — A Volán vállalatok mit tesznek tal­pon maradásukért? — 1989-ben már elkezdődött egy átalakulási folyamat. Részben minisz­tériumi, részben vállalati kezdeménye­zésre több kisebb egységgé alakultak illetve alakulnak át az eddig vegyes profilú, tehát teher- és személyfuvaro­zást is ellátó vállalatok. Kisebb egy­ségben áttekinthetőbben, hatéko­nyabban üzemeltethetők, költségeik csökkenthetők. Bács-Kiskunban, He­vesben már több kisebb vállalattá ala­kult a korábbi nagyvállalat. Veszprém megyében a Balaton Volán 9 kisebb egységgé vált szét. Az idén dől el, hogy a már tisztán személyszállítással foglalkozó vállala­tok jövedelmezősége hogyan alakul, talpon tudnak-e maradni. Horváth Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents