Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-18 / 90. szám

1991. április 18., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Megemlékezés József Attiláról Újvidéken Balatonszárszói tanárok és diákok egy csoportja utazott Újvi­dékre, ahol ma részt vesznek a helyi általános iskola megalapítá­sának hatvanadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepsé­gen. Az iskola két tanteremmel, négy osztállyal kezdte meg működését. A Branko Radicevic- ről elnevezett iskolában 1935- ben nyílt meg az első magyar osztály. Ma az iskola József Attila nevét viseli. 1989-ben emlékszo­bát rendeztek be a költő tisztele­tére. A szárszói testvériskolával rendszeresen tartják a kapcsola­tot. Az alapításának hatvanadik évfordulóját ünneplő újvidéki álta­lános iskolát ebből az alkalomból Testvériség — Egység elnevezé­sű ezüstkoszorús érdemrenddel tüntette ki a JSZSZK. ÚJ IGÉNYEK, ÚJ SZAKMÁK Nyolcvan tanulóval nő a nagyatádi szakmunkásképző és szakközépiskola létszáma Az 524. Számú Kereskedelmi Szakközépiskola, Ipari és Ke­reskedelmi Szakmunkásképző Intézet Nagyatádon kívül a környező településekről is fogad tanulókat. A kereskedelmi szakszövetkezeti tagozatára pedig Somogyon kívül Baranya és Tolna megyéből is. Az 1991/92-es tanévben nyolcvan tanu­lóval nő az iskola létszáma, és közel 750-en 12 féle szakmával ismerkedhetnek meg a 3 éves szakközépiskolai képzés alatt az intézet igazgatójától. — Azt hinné az ember, hogy az egyre növekvő munkanélkü­liség a szakképzéstől is távol­tartja a gyerekeket (és a szülő­ket), s csökkent az érdeklődés ezen iskolatípus iránt. A gya­korlat egészen mást mutat? A legtöbb diák — Igen, változatlanul a szak­képzés áll a végzős általános iskolások és szüleik zöme ér­deklődésének a homlokteré­ben. Ez a nagy számú jelentke­zésekből egyértelműen kiderül. Iskolánk fennállása óta soha nem működött még ilyen magas létszámmal. A felvételi elbe­szélgetések a napokban feje­ződtek be, és valamennyi olyan tanulót felvettünk, aki tudott magának gyakorló helyet bizto­sítani. Eddig is alkalmazkod­tunk a társadalmi, gazdasági változásokhoz, az újonnan jelentkező igények kielégí­téséhez. Ezért az új tanévben egy új szakmával bővítjük profi­lunkat, mégpedig a fodrász mesterséggel. Erre pedig 15-en jelentkeztek, és még további 15 tanulót — leányokat és fiúkat egyaránt — szeretnénk fölven­ni. Néhány gyermek még bejut­hat a forgácsoló és a lakatos szakmákra is. Az igénylők kollé­giumi ellátásban is részesülhet­nek. — Az új helyzet új tartalmi és szervezeti változásokat is igé­nyel? Vállalkozóként is — Olyan szakembereket szeretnénk képezni, akik nem­csak a nagyüzemekben — a szalagok, gépsorok mellett —, hanem egyéni vállalkozóként is megállják a helyüket. Az előző évhez viszonyítva a kisiparo­sok, gmk-k jóval több tanulót igényeltek és szerződtettek. Őrülünk annak is, hogy a válla­latik — még a jelenlegi, igen nehéz helyzetük ellenére is — fontos feladatuknak tartják és vállalják a tanulóképzést. Külö­nösen jó partneri viszonyt alakí­tottunk ki és tartunk fenn a kon­szakmunkás, illetve a 4 éves - tudtuk meg Mohári Jenőtől, zervgyárral, a gépgyárral és a Volánnal. A képzés tartalmi átalakítását már akkor megkezdtük, amikor bevezettük a kereskedelmi szakközépiskolai oktatást. Itt a tanulók emelt óraszámban ta­nulják a németet, és felkészítjük őket a középfokú nyelvvizsgára is. De tanulnak gépírást, pénz­tárgép-, telexkezelést és szá­mítógépes programozást is. Ami a közeli terveinket illeti: tur­nusképzésre állunk át, ez azt jelenti, hogy szeptembertől — a késő őszi es a téli időszakban — csak elméletet tanulnak a szakmunkásképzősök, ajó idő­ben pedig a gyakorlattal ismer­kednek majd. A kereskedelmi tagozaton az integráció megva­lósítását tűzték ki célul: az első két évfolyamban a szakközépe­sek és szakmunkásképzősök együtt tanulnak, és az előmene­teltől függően folytathatják majd tovább tanulmányaikat a 3., il­letve a 4. osztályokban. Tovább bővítjük a nyelvtanulási lehető­ségeiket: két angolnyelvtanárt is várunk az új tanévre. (Szá­mukra lakást is tudunk biztosí­tani!) Az iskolavezetés szorgal­mazza a szakoktatók idegen- nyelv-tanulását is. A nemzetkö­zi szaktanfolyamokon 2—3 ta­nár, oktató részvételét támogat­ják tanévenként. — Mi a helyzet az idén vég­zők munkába állásával? Sikerek a versenyeken — A most folyó tanévben 134 tanuló hagyja el az intézetet — remélhetőleg sikeres vizsgát tesznek valamennyien —, s öt­ven százalékuknak már biztos munkahelye van. A többiek vi­szont most keresik az elhelyez­kedési lehetőségeket, sorsuk tehát még bizonytalan. Tanu­lóink többen példásan helytáll­tak a tanulmányi munkában: az autószerelők országos verse­nyén a mi tanulónk képviselte a Dunántúlt, most pedig Somo- gyot egy matematikai verseny országos döntőjén képviseljük. Dorcsi Sándor Egy szerzetes + m + m VÍZIÓI KOYAANISQATSI. Ez az eu­rópai fülnek kissé idegen kifeje­zés hopi indián nyelven annyit tesz: egyensúlyát vesztett, ki­zökkent, változásra váró világ. Szinte hátborzongató belegon­dolni, hogy egy — a civilizált kultúráktól izolált — dél-ameri­kai népcsoportnak ennyire ár­nyalt nyelvi sajátosságai legye­nek; ránézve a XX. század vé­gének jellegzetességeire ilyen könnyedén és pimaszul egy­szerűen, egy kifejezéssel leírja a modern korok társadalmát és emberét. Nem attól bölcsek ők, hogy mondják: a világ kizökkent régi kerékvágásából — hisz’ ennél jobban mi magunk sem vagyunk tisztában semmivel. Az ő tudományuk abban áll, hogy érzik: mihez képest. Isme­rik az aranykort. Ez az ő tudá­suk. Egy néhai szerzetes, God- frey Reggio eredt e téma nyo­mába. Tervének hétévi dédel- getése után, távol a hivatalos filmgyártástól, kezdett el dol­gozni Koyaanisqatsi (Kizökkent világ)című filmjén. Megnyerte a Santa Fé-i Pedagógiai Intézet támogatását, majd ezt köve­tően három esztendeig forgat- ta-vágta alkotását. Munkája befejeztével azonban nem falait forgalmazót, aki nevét adta vol­na a Kizökkent világhoz. Végül Francois Ford Coppola, a Ke­resztapa-filmek neves rende­zője vállalta a bábáskodást. A Kizökkent világot egyfajta XX. századba oltott rousseauiz- mus vezérli. Anyai féltéssel fi­gyelmeztet a természet agóniá­jára. Ugyanakkor rekviem és jajkiáltás is. Felkiáltójelként áll a modern kor embere elé, s a tü­kör őszinteségével leplezi le annak világ- és önpusztító tevé­kenységét. A kép és zene egy lélekként lüktetése elemi őser­dőként hatva, ellenállhatatlanul és kíméletlenül bontja meg az álharmóniákat. Menekülési le­hetőséget sem hagyva ragadja meg a gyanútlan befogadót, s eztán már csak az Algopyrin oldhatja a tompa fejfájást, amely elmaradhatatlanul jelent­kezik a film végén. Mert végül minden az őrület irányába ha­lad. Millió harckocsi és nukleá­ris fegyver, a bérházak oldalán ablakig érő szemétrengeteg, a társas magányt szimbolizáló lakótelepek, a robbanáskor har­monikaként összecsukló felhő­karcolók, a hangyaboly hatását keltő animált tömegek: mind­mind az apokalipszis szörnyű­ségét vetítik elő. A világégés poklát. Mindezek záróakkordjaként egy szétrobbanó rakéta ron­csainak útját kísérhetjük végig — útját egyenesen az áttűnes- sel megjelenő barlangrajzo­kig... Jó lenne, ha nem kellene újra ezzel kezdeni... Balassa Tamás KULTURÁLIS ALAP a halmozottan hátrányos helyzetű településeknek Jász—Nagykun—Szolnok és a fiatalok fejlődését elő- megye önkormányzata a me- mozdító tevékenységre vagyo- gyében is jelentős számban nából négymillió forintot különí- található hátrányos helyzetű tett el. Bar az összeg nem sok, települések kulturális életének de az első lépések megtételére élénkítésére, feltámasztására, elég. Melódiák NEM ILLIK KAPOSVÁRRA A VIRÁGOS JELZŐ mindenki kedvére A kaposvári MTESZ-szék- házban működő Business Club Kováts Krisztát látta vendégül kedden este. A színész- és énekesnő a Kaposvári Galéria pódiumán meselt pályájáról. A Magyar Rádió Gyermekkórusá­nak tagjaként bejárta Európát; zongorázni és énekelni tanult, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai színész szakát. Győrött és Pé­csett mindössze három évig játszott. Az igazi sikert Webber- Rice Evita című rockoperájának főszerepe jelentette a Rock Színházban, amelynek 1980- ban ő volt az egyik alapító tagja. De láthattuk színpadon a West Side Story Máriájaként, a Macs­kák Grizabellájaként; ő volt Fantine a Nyomorultakból és Mária Magdolna a Jézus Krisz­tus Szupersztárból. A Jászai Mari-díjas művész­nő háromrészes, jól szerkesz­tett műsorral lépett közönség elé. Webber világhírű musical- jaiból válogatott. A fülbemászó dallamokat élvezettel dúdolta a közönség. Ezután első két hanglemezének dalanyagából adott ízelítőt. Gallai Péter és az énekesnő férje, Fábri Péter számai hangzottak el. A szere­lem jó, jó, jó—énekelte Kováts Kriszta, s a publikumot is megtáncoltatta. Tititá címmel kedves-szép altatódalt írt a szerzőpáros Flórának, Kriszta kislányának. Majd a Füttyös Gyuri — minden város ügyele­tes bolondja—következett, aki­nek alakját kitűnő mozgással is megelevenítette a pódium ven­dége. Az est végén Victor Máté fel­dolgozásában, Fábri Péter magyar fordításával világslá­gerre vált népdalok csendültek föl a harmadik önálló lemezről. Olyanok, mint a My bonnié skót, A felkelő nap háza amerikai és az El condor pasa indián nép­dal. Ezenkívül a Kocog a csó­tány refrénű mexikói dalnak tapsoltak a nézők, akik együtt énekelték egyik legszebb, leg­ismertebb népdalunkat, a Ta­vaszi szél vizet áraszt kezdetűt. Kováts Kriszta egy izraeli szám­mal búcsúzott a közönségtől. A Kaposvári Galéria — csak­úgy, mint az egy hónappal ez­előtti Leblanc—Csonka-esten — most is bizonyította: szükség van ezekre a rendezvényekre. Egy hónap múlva újabb pó­diumműsorra várják az érdeklő­dőket. Úgy hírlik, Psotalrén lesz a vendég. (Lörincz) Alvó szökőkutak, elhanyagolt parkok Szemetes a város — ezt mondja Kaposvárról a helybéli és az átutazó is, aki keresi-ku- tatja a virágokat a somogyi megyeszékhelyen. A sétálóut­cán talál is elegáns növénytár­sításokat, virágos erkélyeket, s kijjebb, a családi házak környé­kén szintén gondozott terüle­tekre bukkan. De mi van a parkokban, a fa­sorokkal körülölelt utcákon? Szemét szemét hátán... A Szabadság parkban még a tavalyi száraz hortenziafejek „díszlenek”, a sárgálló arany­esőbokrok és örökzöldek alatt szeméthalmaz. A játszadozó gyerekek meg-megbotlanak egy-egy letört ágban, s ha nem veszik észre, beleszaladnak az üvegcserepekbe. A szökőkút ég felé törő vízsugarát hiányol­ják a padokon sütkérezők, csakúgy, mint a hajdani tarka vi­rágágyásokat. Kihajtott-letapo- sott tulipánok harcolnak a létért a kőkemény talajon... Hasonló kép fogad bennün­ket a színházparkban is, amely­nek megcsonkított padjaihoz, hintáihoz már hozzászoktunk. Gera Katalin álmodozó „tavi­leánya” szintén vízre vár. A sé­tálóutcán lévő Zsolnay-kút oroszlánjai ugyan köpik a vizet, ám az egyik tál napok óta el van dugulva. így — mondani sem kell — az utca kövezetén csor­dogál tovább a víz, hosszú csí­kot hagyva maga után. A Latin­ka tér virágvarázsából sem maradt semmi. A szökőkút medencéje itt is száraz. Vajon mikor telepítenek bele aranyha­lakat? Hartner Rudolftól, kaposvár főkertészétől tudom: a háború óta először tavaly ősszel fordult elő, hogy elmaradt a virágülte­tés. Nem volt rá pénz, ezért ilye­nek a kruppok. Elmondta, hogy hamarosan megkezdik a föld előkészítését, ahova különféle egynyári növényeket ültetnek majd. Ha valaki, ő tisztában van azzal, mennyire szemetesek az utcák, terek. A parkokban ha­vonta egyszer takarítanak a városgazdálkodási vállalat emberei, de a forgalmasabb helyeken gyakrabban veszik kézbe a söprűt és a lapátot. Van azonban olyan lakótelep, ahova csak kéthavonta jutnak el a ta­karítómunkások. A szökőkutakat a fagyve­szély miatt nem üzemeltették eddig, s amíg nem alkalmaznak parkőröket, addig nem is élvez­hetjük a vízsugarakat. A város (Fotó: Lang Róbert) főkertésze azt ígéri, májustól a Ságvári és a Jókai ligetben, a Szabadság és a Színház park­ban lesz parkőr, aki kezeli a ku­takat s vigyáz a rendre. Ám ahhoz, hogy szebbek, tisztáb­bak, vendégmarasztalóbbak legyenek ezek a területek, első­sorban az embereknek kell megváltozniuk. S ez nem pénz­kérdés... (Lörincz) TV-NÉZŐ

Next

/
Thumbnails
Contents