Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

A 1991. március 30., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 PALOTÁS JÁNOS NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK A lehetőség nagyobb, mint gondoljuk Gazdaságosság és környezetvédelem Osztrák csúcstechnológia Tabon Évek óta jól működő melléküzemág a tabi ter­melőszövetkezetben a gumiabroncs-futózó üzem. Sérsekszöllősön eddig csak a hagyomá­nyos „meleg” technikával végezték az új futófe­lületek kialakítását. Az ausztriai Kurt Edler jóvol­tából most megkezdhetik a kamionok gumiköpe­nyeinek futózását is „hideg” technológiával. A gyártási technológiát a sajtó munkatársainak és dr. Szűcs Józsefnek, a termelőszövetkezet veze­tőjének a közpdhti üzemben, a Mura melletti Bruckban, Kurt Edler mutatta be. (Folytatás az 1. oldalról) A feladatok hatalmas tömeg­gé halmozódnak, gond gondot követ, s állandó a kudarcérzet, s mindig magyarázkodni kell... S az említett politikusoknak ez még mindig nem gyanús... A politikai fordulat megtörtént, méghozzá sikeresen, most a feladatok tömegét kellene meg­oldani, s ezek. zömmel gazda­sági jellegűek. Ha valakiben van olyan képesség, amellyel a racionalitást a társadalmi té­nyezőkkel összehangolva tudja kezelni, az nem kerülhet olyan helyzetbe — konfliktusba —, hogy ma a diákokat, holnap az újságírókat kell korholnia, illet­ve hol a nyugdíjasok nem elég­gé toleránsak vele szemben, hol pedig a vállalkozói kör nem eléggé igazságos... Az amatö- rizmus előbb-utóbb ingerültsé­get, sőt ellenségeskedést okoz, s egyszer csak nem értjük, hogy a tegnap még vállvetve együtt küzdő politikai erők, személyi­ségek miért esnek egymásnak? Az egyetlen filozófia — E szerint az önmagát nyu­godt erőnek valló, a konfliktust kerülő, talán kissé elméleties­nek is mondható politikustípus napja leáldozóban...? — A politikai rendszerváltás, mint említettem, jó irányban tör­Bertrand Sión, az expedíció vezetője sikeres harcsalesről számolt be. A csoport tagjai voltak: Didier Noirot operatőr, Raymond Amadio operatőr asszisztens, Bemard Bideault fotós valamint Jean Francois Jammes búvár. A beszélgetés­ben segítségemre volt Szuli- mán István, az országos bú­várszövetség technikai osztá­lyának tagja, és Balogh József, a kaposvári búvár gmk vezető­je. — A somogyi harcsalelő ta­vak közül a somogyudvarhelyi- re esett a választásunk. Hiába próbálkoztunk ugyanis több he­lyen, a víz alatti felvételekre csupán ez a kavicsbányató volt alkalmas. A főszereplőt, a har­csát is sikerült kiválasztanunk. A mérete lenyűgöző volt. Más­fél méterre nőtt, a súlyát tizenöt kilogrammra becsültük, miután befogtuk. — Hogyan viselkedett a har­csa a felvételeken? tént meg, s ebben jelentős sze­repe volt az említett típusnak: ha nem is a legradikálisabb, legnyilvánvalóbb utat választot­ta, segítette a megoldást. De most már a magyar gazdaság­ról van szó... Ha tudomásul veszem, hogy a mi gazdaságunknak kisebb a kockázatviselő képessége, mint a fejlett ország gazdasá­gáénak, hogy mi nem tudunk olyan nagyságrendű döntése­ket hozni, nagy projektekbe beszállni, mint mondjuk a nyu­gatiak, kétféleképpen viselked- hetem. Vagy halogatom a na­gyobb kockázattal járó dönté­seket, vagy mivel tudom, hogy utolérni valakit alacsony kocká­zati szinttel, kisebb sebesség­gel nem lehet, éppen annak tudatában, hogy rosszabb a kockázatviselő képességem, vállalom a nagyobb kockázatot. Szerintem ez az egyetlen filozó­fia, amellyel reményünk lehet arra, hogy utolérjük a fejlett nyu­gatot. Akkor viszont miért lép­jünk a fékre? E tudatos kocká­zatvállaláshoz adottságaink is vannak. A többi között az or­szág földrajzi helyzete, mére­te... A környező államok, úgy tetszik, nem szívesen néznék, ha egy nagy ország válna Kelet- Közép-Európa gazdasági köz­pontjává... Azt sem szabad fe­ledni, hogy nálunk tíz évvel ko­rábban kezdték a piacgazdasá­— A film elkészítése több napot vett igénybe. Kezdetben ez a jámbor halfajta mérgesen fogadta a stábot. A negyedik napra megszelídült, valóságos sztárrá vált. Éjszaka forgattunk. Először találkoztunk Európa ragadozójával. Stábunk egyik tagja a kamera elé próbálta te­relni. Az első igyekezete kevés sikerrel járt, a harcsa elkapta a kézfejét. — Ki írta a forgatókönyvet? A harcsa, avagy a forgatócso­port? Bertrand Sión elmosolyodott. — Amit a harcsa akart, az nem tetszett az operatőrnek, Didier-nek. A kettejük forgató- könyvét végül is én írtam át. így már megfelelt mindenkinek. — A harcsát idegen vízből telepítették át a forgatás idejé­re. Ez nem titok. Gyakran fordul elő ilyen eset, hogy ily módon beavatkoznak a természetbe? — Nem szívesen teszünk ilyet. Néha azonban a körülmé­got bevezetni — igaz, egy ál­lampárti rendszerben egy szi­mulált piacgazdaságot —, s ezért nekünk egy évtizedes „fórunk” van a piacgazdasági ismeretek megszerzésében. Sőt, én gyakran tapasztaltam, hogy a magyar menedzserek piacgazdasági ismerete ese­tenként jobb, mint a külföldieké, akiknek logikus környezetben lehetett professzionalista mó­don döntéseket hozni; az előb­binek ugyanis egy irracionális környezetben kellett eredményt produkálnia, tehát az „edzésre” hatékonyabbnak bizonyult. „Gyere be, tőke” — Ön rendszeresen tárgyal külföldi — főként német tőké­sekkel. Várható-e nagyobb üte­mű tőkebefektetés Magyaror­szágon? — Mert — kérdését megtol­dom egy megjegyzéssel — a tőke egyelőre csak „jövöget”, de hát mikor jön be érdemben? Általában akkor, ha érdemes befektetni. A tőkés társaságok ritkán hallgatják meg a kor­mányfői, vagy a miniszteri be­szédeket, annál tüzetesebben olvassák el a megjelenő ma­gyar törvényeket, figyelik a banki döntéseket. Ha bizonyos­sá válik számukra, hogy Ma­gyarország „mindent rátesz” például a légi közlekedés fej­lesztésére, akkor a befektetők nyék vagy a sietség — mint je­len esetben — rákényszeríte- nek bennünket hasonlókra. A természetességre törekszünk. De ebben az esetben épp az említett ok, a víz tisztasága miatt kellett „meghamisítani” a harcsa élőhelyét. A lelkiismere­tünk azért is nyugodt, mert a környékbeliek elmondták: a somogyudvarhelyi kavicsbá­nyató is tele van ragadozóval: csak várjuk ki, mikor találko­zunk velük... Máskor is alkal­maztunk hasonló módszert. Volt, hogy hat hétig dolgoztunk a helyszínen, s az itt készült fel­vételekből mindössze tizenöt másodpercnyi anyagot hasz­náltunk föl. — Egyik este hazafelé tartot­tunk Kaposvárra, a szálláshe­lyünkre Somogyudvarhelyről: a személygépkocsi reflektora vonuló békákat világított meg. Összeszedtük őket egy vödör­be,, és másnap... Mi is történt? Éppen nászuk idején érkez­tünk Somogyba, s az említett napon hosszú sort alkotva vo­nultak át az úttesten. Másnap reggelre a vödör tele lett béka­petével... Az expedíció tagjai a nagyon szigorú program ellené­re szabadságot élveznek. A rögtön oda teszik a „nagyvesz- szőt", mert tudják, aki ott most nincs jelen, az már csak mel­lékszereplője lehet a légi szállí­tásnak az adott régióban. A poli­tikusok ezt másként gondolják. Járják a világot, s mindenütt mondják: „Gyere be, tőke Ma­gyarországra, majd meglátod, milyen jó lesz neked ott.” A tőke pedig hívás nélkül is megy, ha van hova és miért befektetni. De ha csak „majd lesz jó”, akkor miért sietne? A pénz egy fél óra alatt is átutalható. A vilá­gon egyébként most tőketöbb­let van, s nyilvánvaló, ott fektetik be, ahol érdemes. Világkiállítás mindenképpen lesz Valóban gyakran tárgyalok külföldi társaságokkal, főként a német ipari tőke képviselőivel. Legutóbb például az osztrák kamarák szövetsége vezetői­nek kifejtettem: nem biztos, hogy ugyanazok a politikusok lesznek a posztokon 1995-ben, mint most, de világkiállítás min­denképpen lesz, sőt hozzátet­tem: a kuriózuma miatt Magyar- ország iránt érdeklődnek majd jobban. Nemrég az osztrák gyáriparosok szervezetével is erről a témáról tárgyaltam. Fotó: Balogh József Duna-medence élővilágához tartoznak a békák is. —A Cousteau-expedíció egy évet szánt a Duna-medence kutatására. Októberben, no­vemberben ér véget az útjuk. Addig még mi dolguk? — Somogyból Belgrádba uta­zunk, az ottani forgatócsoport­tal találkozunk. Onnan együtt megyünk Bulgáriába, itt dolgoz­zuk ki közösen a bolgár és a román programot. Hazafelé Ausztria, Csehszlovákia, Né­metország az úticél. Ezzel befe­jeződik a program első szaka­sza. Nyáron az értékelőcsoport dolgozik azon, amit az informá­ciós csoport gyűjtött össze. Mi szabadságra megyünk. — Ritka alkalom, hogy bepil­lanthassunk Cousteau kapitány legénységének életébe. Bert­rand Sión, az expedíció vezető­je, mivel tölti nyári szabadsá­gát? — Az expedíció tagjai nőtle­nek. Nincs az az asszony, aki elviselné, hogy ritkán látja a fér­jét. A hobbim? Természetesen a búvárkodás. Pihenésül pedig a rokonság meglátogatása. Né­pes a család, utazhatom éppen eleget, hogy találkozhassam mindenkivel. De van ahol kipi­henhetem magamat, az expe­dícióval — a víz alatt... — Sosem félt még a mély­ben? — Amikor a munkánkat vé­gezzük, eszünkbe se jut, hogy milyen veszélynek vagyunk ki­téve. Én a víz alatti világosítás- ról gondoskodom. Csak az ope­ratőrre kell figyelnem. A felvétel helyszínét búvárok biztosítják. A Cousteau-csoport nem en­gedheti meg magának azt, hogy gondatlanságból valakit is baleset érjen. Csupán véletle­nül csúszott ki a számon búcsú­zóul: viszont látásra. Bertrand Sión, az expedíció vezetője ta­lán ezért is mondta: — Viszont látásra, mert hamarosan visz- szajövünk Somogyba! A so­mogyudvarhelyi kavicsbánya­tóban legközelebb a kecsege életmódjával ismerkedünk. A halat egy somogyi ivadékneve­lő biztosítja számunkra. Horányi Barna Az út Bruckba, a grazi Alpok, a Hochschwab hófedte csúcsai mellett vezet, s míg odaérünk, az autóban sok minden kiderül: — Az ország nyolc hasonló üzeme sorában, méretét tekint­ve, közepes a sérsekszöllősi. Az eddigi, meleg technológiát használó üzem mellé építettük fel az Edler Tab Kft. üzemcsar­nokát, ahol április közepén a próbaüzem is befejeződik. Ferenci András, a kft. ügyve­zető igazgatója elmondta: az Edler eljárást már mintegy öt éve veszi igénybe a Hungaro- camion, s most a technológiá­val együtt a piacot is megkapja Tab. Magyarországon jelentő­sen megnövekedett a magánfu­varozók száma. A mintegy 600 gépjármű-tulajdonosnak sem lesz mindegy, honnan és meny­nyiért juthat megbízható gumi­köpenyhez. Ä kft. idei tervében 12 ezer abroncs futózása szerepel. Később mintegy 20 ezer ab­roncs lesz az éves kapacitás. Természetesen a valós terme­lést a piac határozza meg. A Mura völgyében kanyargó autópályáról nézve kecses ék­szer Bruck. Stájerország köze­pén megőrizte az évszázados érintetlenséget. Ipari üzemei­nek sorából alig emelkedik ki a háromszintes Edler Reifen iro­daház. Kurt Edler cégtulajdo­nos személyesen mutatja be a családi hagyományokat továbbörökítő üzemet. — 62 éve alapította édes­apám a céget. Ezt az üzemet 1961 -ben építettem. Cégünk az első európai hidegfutózó­üzem, és egyben — a saját kí­sérleteinken alapuló — futó­csíkgyártó vállalkozás. Eddig csak szállítottunk Magyaror­szágra, most a technológiával a vevőkört is átadjuk a tabi üzem­nek. Mi is a „hideg” technológia? A már lekopott futófelületű, de még ép vázszerkezetű gumikö­peny felületét egyenletesen lemaratják, majd felragasztják az előre kiválasztott futócsíkot. Az ily módon összeállított gumi­köpenyt azután rövid ideig vul­kanizálják, és máris kész a fel­újított autóalkatrész. A futócsík alkalmazásával nemcsak jelen­tős mennyiségű energia takarít­ható meg — a „meleg" eljárás során ugyanis a nyersgumifelü- letet kell vulkanizálni —, hanem tartósabb futófelület alakítható ki. Az üzemcsarnok másik felé­ben a hatalmas sütőkemencé­ből éppen a kész futócsíkokat emelték ki a munkások. Ugyanazokat a személyeket láttuk most másik munkaterüle­ten. Vendéglátónk szerint a ra­cionális munkaerő-gazdálko­dás indokolja ezt. Nincsenek kötött munkahelyek, csak el­végzendő feladatok. Nincs semmi meglepő abban, hogy az üzemvezető targoncát is vezet. — El kell felejteni azt, hogy mindent utasítások alapján vé­gezzenek el. A részesedés a valós teljesítményre épül — mondta a tulajdonos. A futócsíkokhoz az alapanya­got is a helyszínen keverik össze, saját recept alapján. Az itt található gépeket naponta csak 13 és 14 óra között üze­meltetik, mert hatalmas az energiafelvételük. A csúcsfo­gyasztás túllépése jelentős bír­sággal jár Ausztriában. Az üzemlátogatást a rögtön­zött sajtókonferencia követte. Itt a Tabra telepítendő csúcstech­nológia előnyeiről elmondták: az energiaigény és az állan­dóan változó méretek miatt te­temes költségekkel járna a me­leg eljárás folytatása. A hasz­nált abroncs újrahasznosítása viszont világszerte terjed. Ausztriában az autósok mint­egy 50, az USA-ban már hetven százaléka használ futózott gumikat. Ferenci András, a kft. ügyve­zető igazgatója szerint városi forgalomban 50 ezer, országúti közlekedésben pedig 100 ezer kilométer garanciát vállal a gyártó a futózott abroncsokért. A sérsekszöllősi üzemben a tel­jes kapacitás elérése után kí­vánnak áttérni a teljesítmény­bérre. A betanulás időszakában a minőségi munka lesz az alap- követelmény. A külföldi tőke bevonásával létesített kft. alapí­tásáról dr. Szűcs József tsz-el­nök elmondta: — Az alaptőkéből az osztrák vállalkozó 40 millió forinttal ré­szesedik, és ebből 470 ezer Schilling a készpénz. A többi eszköz és anyag. A termelőszö­vetkezet 33,5 millió forintos ré­sze a régi futóüzem területén te­lekmegosztással létrehozott területből, az új üzemcsarnok­ból, a raktárból, valamint 400 ezer forint készpénzből áll. Az érdi Komfort Kft. — amelynek alapító tagja a szövetkezet — 1,5 millió forinttal részesedik az EdlerTab Kft.-ben. Afejlesztés- hez 5 millió forint állami támoga­tást kaptak, azt is a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetke­zetek megsegítésére szolgáló pénzből. A külföldi tulajdon a többség, de Kurt Edler nem kí­ván beleszólni a magyarországi munkákba. — A nyereséget további, magyarországi vállalkozások­ba szeretném fektetni. Elkép­zelhetőnek tartom egy komplett szervizüzem felépítését, mint ahogy azt Bécsben kiválóan megoldottuk. Ott egy 8100 négyzetméteres üzemcsarnokon virít az Edler Reifen védett márkanév. A cég kiváló termékeivel vívta ki, hogy használhatja az eredeti Michelin futófelület-mintázatot is. Ez a szakmai elismertség igazolása. Az Edler cég által készített mintegy 140 futócsíktípusból Tabon egyelőre tízet alkalmaz­nak. Szeretnének szert tenni 7—8 millió forint nyereségre, hogy további fejlesztési tervei­ket valóra válthassák. Mészáros Tamás Szapudi András COUSTEAU LEGÉNYSÉGE SOMOGYUDVARHELYEN A Duna-medence élővilágát kutatja Cousteau kapitány legénysége. Az Európát átszelő nagy folyó vonalától száz­kétszáz kilométeres övezetben jelölhető meg a Duna-meden­ce. E térségbe tartozik Somogy is. Európa vizei hatalmas raga­dozójának, a harcsának az életmódjáról film készült So- mogyudvarhelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents