Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-29 / 74. szám

1991. március 29., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Bagó Bertalan (1932—1991) Bagó Bertalan festőművész nincs többé... Pedig hogy várta a tavaszt! Ilyenkor már nem érdekelte a tél, azt mondta, olyan lerongyo­lódott, nincs belőle semmi, ami egy festőt érdekelhetné. Pedig hogy szerette a „Behavazott dűlőket”, a szikrázó hó ezer szí­nét! Várták Öt is! A Balaton újra­éledő színei, a „Kis sziget”, amelynek változásait annyiféle­képp feldolgozta. Várta a Tisza öreg fűzfáival, mellékágaival, a parti zsombékos, az ezernyi szállal, megkötő szülőfalu, Ti- szakécske. Vártak rá az öreg pincék, az ifjonti hévvel újra vi­rágzó öreg barackfák, a „Száz­éves kapuk”, a gesztenyeso­rok, a „Körülszántott” és meg­újuló tanyák... Várta a termé­szet, hogy fennkölt gyönyörű­ségeivel újra kacéran a művész elé álljon: íme, újra itt vagyok! Tessék elővenni a vázlatfüze­tet, a vásznat, a palettát! Várták Bagó Bertalant a bará­tok, az alkotótársak is. Rakoncátlan szíve nem en­gedte meg, hogy az 59. tava­szában gyönyörködhessen új bölcseletekkel felvértezetten, új részletek után kutatva. Irdatlan gyorsasággal ragadta el tőlünk a halál. Bölcs és szeretetre méltó ember és művész volt! Amíg tanított, hatalmas tudásának a fölényével, esszenciájával part­nerként állt a tanítványok elé, megmutatta számukra a látás sokféle útját. A tiszta forrás felé vezette a számára oly kedves ifjúságot. így láthatták a Cso­daszarvast, az Életfát, a virág szirmának gyönyörűségeit, új és más világot, a szépet. Magá­hoz emelt, türelmes, méltóság­gal teli emberszeretetével. Tu­dást adott és módszert a világ felfedezéséhez. Tanítványai és a művészetbarátok ezrei gon­dolnak rá szeretettel. Pályázat iskolásoknak A Kaposvári Kilián György Művelődési Központ az idén is meghirdette képző- és iparmű­vészeti pályázatát a megye ál­talános iskolás diákjai számára. Iskolák és egyéni jelentkezők is pályázhatnak, a beküldési ha­táridő május 10. A legsikerül­tebb alkotásokból kiállítást ren­deznek. Barcs „aratott” A Kitaibel Pál országos kö­zépiskolai biológiaverseny 2. megyei fordulóján I. helyezést ért el Szabó Ander Katalin, II. lett Bircsák Éva és III.-ként Bőrösök Zoltán végzett. Mind­hárman a barcsi Széchényi Fe­renc Gimnáziumban, Feigli Fe- rencné tanítványaként sajátí­tották el ilyen magas színvona­lon a biológiát Előadás nyugdíjasoknak — Az öregkor egészségügyi és mentális problémái címmel dr. Kelemen László tartott elő­adást a kaposvári szabadidő- központ „Parázs" nyugdíjas­klubjában. Az időskorú résztve­vőket főleg a szív- és érrend­szeri megbetegedésekkel kap­csolatos kérdések foglalkoztat­ták. Örül a somogyi szív NÉPTÁNCVERSENY EGYÜD ÁRPÁD EMLÉKÉRE Ez év tavaszán immár nyol­cadszor, rendeztek versenyt Együd Árpád emlékére a So­mogy megyei gyermeknép­tánccsoportok és hagyomány- őrző együttesek számára. A rendezvénysorozat célja lehe­tőséget teremteni megyénk néptánckultúrát ápoló fiataljai­nak a bemutatkozásra, össze­hasonlításra, a szakmai veze­tőknek az értékelésre, tapasz­talataik átadására. A verseny tulajdonképpen nem is annyira verseny. Nincsenek helyezé­sek és vesztesek sem. Csakis és kizárólag győztesek vannak. Szorgalmas lányok, fiúk, akik örömmel veszik át az időseb­bektől a hagyományos kultúrát. Jó, hogy az idén is akadtak olyan városok és művelődési központok, amelyek tárt karok­kal fogadták a kilincselő szerve­zőket. Barcs, Kaposvár és Sió­fok a területi versenyeket, Mar­cali a gálát vállalta. Közülük Barcs, a Móricz Zsigmond Mű­velődési Központ rendezésé­ben már túl van a területi verse­nyen. A szervezők kitűnő mun­kájának és a színvonalas pro­dukcióknak köszönhetően kel­lemes másfél órát tölthettek együtt nézők és táncosok. No meg a zsűri, amelyet Olsvai Imre néprajzkutató, Csíkvár József és Vida József, a So­mogy Megyei Művelődési Köz­pont főmunkatársai alkottak. A kiírás szerint a versenye­ken részt vehetett minden gyer­meknéptánccsoport legalább háromperces műsorral, maxi­mumkét koreográfiával vagy 12 perces összeállítással. A ha­gyományőrzők jeles napi nép­szokások színpadra állításával jelentkezhettek, hasonló időtar­tamban. A műsort Békési Margit bar­csi néptánciskolásai nyitották meg, Györgyfalvai Katalin Új vár című koreográfiájával. Őket konferálták be harmadikként is; Ki játszik ilyet? címmel láthat­tunk tőlük kedves játékfűzést. Szintén Békési Margit vezeté­sével mutatkozott be a Barcsi I. számú (pj a csizmám) és a II. Számú Általános Iskola együt­tese is (Ki a gazda?). Nem kü­lönben a Kisboróka Tánccso­port is az ő irányítása alá tarto­zik; Balázsok címmel Szabadi Mihály, Hej, cigánom címmel Tóth Ferenc koreográfiáját ad­ták elő. A nagy hagyományú együttes szép sikert aratott. Minden esélyük megvan, hogy eljussanak a marcali gálára. Ez ugyanis a verseny egyetlen tét­je. A Betlehemezés című pro­dukció a somogyudvarhelyiek- hez fűződik. A jeles napi szo­kást feldolgozó anyagot Csiz­madia Lajosné csoportvezető és a gyerekek gyűjtési munkája előzte meg. Hozzájuk hason­lóan a Mayer Károlyné vezette nagyatádi csoport is új gárda a tavalyiakhoz képest. Osskó Endréné Palóc leánytáncát állí­tották színpadra. Nem tudni, hogy Szulokon táncol-e a falu nagyja, de hogy az apraja rója, az bizonyos. Á színpadot teljesen betöltő csa­pat fele — állítólag — betegség miatt az ágyat nyomja. Azért jöttek „csak” ennyien. Wenzl József Körtánc, Sváb bálban, illetve Finálé című koreográfiáit Wirth József irányítása alatt tanulta be az együttes. A Szőke József vezette Berzenceiek Polgári gyerektáncok a század- fordulón és Berzencei karikázó című táncaikat adták elő. A zsűri a következő két terü­leti verseny után döntheti el, mely együttesek mutatkozhat­nak be a marcali gálán. Addig is legközelebb április 20-án adnak egymásnak randevút megyénk gyermek néptáncosai Siófo­kon. Végezetül Olsvai Imre sza­vai álljanak itt:,,Sajnálom, hogy véget ért a verseny, részemről elnéztem volna még néhány órán át. Örült a szívem, a somo­gyi szívem, hogy ilyen szép munka folyik a megyében, es már zsenge gyermekkorotoktól belenőtték a népművészet legelemibb tánckultúrájába, a szokások és a zene szeretetébe”. Balassa Tamás ÚJ BANKÓ Látták már az új ötezrest? Nem a síkfutót, a bankót! Az atléta különben is perceken belül célba ér, és vége a versenynek. Megkapja a kupát, és mehet. De ez a bankó még most kezd majd futni, a kormány meg már előre megkapta a Kupát. Hogy ki fut majd és miért, azt még nem tudom. Meg hogy érdemes-e futni, amikor már megvan a Kupa... Azt se tudom, volt-e előzetes doppingvizsgálat, mert ha nem, előfordulhat, hogy visszaveszik tőlük. Az olimpián is diszk­valifikáltak néhány atlétát tiltott doppingolás miatt. No, persze én tudom, hogy a mi kormányunk nem olyan. Véletlenül se sértenék meg a já­tékszabályokat. Mielőtt forgalomba hoznak egy-egy keserű pirulát, mindig megkérdezik tőle, hogy nem nagyon keresű-e. Sőt azt is megkérdezik, nincsenek-e mellékhatásai. A pirula elpurila, s büszkén vallja, hogy ő ugyan nem. Ha nem hiszik, próbálják ki. No igen, de hogyan? A vegyelemzés sokba kerül, meg kockázatos is, hiszen kiderülhet, hogy ez a pi­rula nem is az a pirula. Az állatkísérletek hosz- szadalmasak és kétes értékűek. Végtére is a patkányaink elhagyták a süllyedő hajót, a macskák fölfalták a fehér egereket, a nyulakat eladtuk apportként egy vegyes vállalatnak, a disznókat levágtuk, a marháknak elapasztot­tuk a tejét, a nagy kutyákat meg védi az Állatvé­dő Liga. Mi marad hátra ? Leszíjazzuk a bete­get az ágyához, és belegyömöszöljük a pirulát. Ha még fél óra múlva is élőnek látszik, jöhet a következő pirula. Hogy közben sokkosán rán­gatózik, és kinő a szőr a talpán ? No de uraim, ki figyeli a talpát, amikor mi torokgyulladással kezeljük?! Szóval itt az új ötezres. Már előre érzem sely­mes tapintását, hallom távoli, halk zizegését. Merthogy mindig csak a távolból leshetem meg, és legföljebb megtapinthatom, de sohase kerül a zsebembe. Talán majd akkor, ha Ő is aprópénz lesz, mint a hajdani büszke százas vagy az ötszázas. Mert előbb-utóbb minden­nek eljön az ideje. Jön a délceg tízezres, a pöf- feszkedő ötvenezres... De mikor jövünk mi, akiknek még az ezresekből se jutott elég? Nagy eleink most arról vitáznak az égi parla­mentben, kit illet a megtiszteltetés, hogy arcképe a soron következő bankóra kerüljön. Kossuth és Széchenyi vitája frakciómegállapo­dással zárult. Petőfi megelőzte ugyan őket, de el is vérzett a követválasztáson. Dózsa még biztatja lázongó parasztjait, de azt suttogják a parlamenti folyosókon, hogy hamarosan tele­fonérmét csinálnak belőle. Hej, Rákóczi, dicső kuruc, érted is egyre kevesebb schillinget ad a labanc sógor... Deák az egyik várományos, hisz ő egyezett ki Béccsel. Jókai viszont elandalította a szép- lelkeket. Kodály is interpellál; Bartók már kapott bankót, neki miért ne járná ? ÉS sorban verik az asztalt a nagy szellemek. S míg bent a plenáris ülésen folyik a szócsa­ta, kint a folyosókon Rózsa Sándor legényei dulakodnak az őrökkel... Pisze Matyi néhány papírlapot lobogtatva lohol a vezérhez. — Nízzed, Sándor, itt az inflációs csomag- terv, meg a tízezres kópiája. Evigyük? — Hí be csúf! — vonja össze szemöldökét Rózsa. — Tödé le! Inkább mögyök Szögedre Vészeli;? Julishc. Éhhé képest mó; az is gyönyörűség . T.AgostonLésUc Sonkaszenteltetés és komatál ÜNNEP ELŐTT CSÖKÖLYBEN Csökölyben mindenki — az apró gyermekektől az örege­kig— ismeri a falu Ilonka néni­jét. Nincs olyan esemény, amelyben ő valamilyen formán ne venne részt. Leghíresebbek a színielőadásai, melyekető ír a daloktól a legkisebb strófáig, s melyeket saját maga tanít be és állít színpadra. — Milyen rendezvényeket szerveznek ilyenkor, húsvét tá­ján? — Készültünk egy előadásra, melyet az ünnepek alatt szeret­tünk volna bemutatni, de még nem tudták betanulni a szerep­lők — meséli Ilonka néni, Di- viánszki József né. — Bár jobb is így, mert senkinek nem akar­tam elrontani az ünnepét azzal, Ilonka néni Foto: Lang hogy előadásra hívjuk. A darab Erdényről szól, a címe: Akik kát. Három kislány jön a koma- rabnak születtek. A tanítómnak tállal, amelyet teleraknak süte- szeretnék ezzel emléket állíta- ménnyel, naranccsal, a kisebb ni. Tavaly parasztszíndarabot gyerekeknek. Akit akkor komá- adtunk eló.. nak fogadnak, az is marad min­Eppen Mária-énekeket ké- dig. A mama fogja a kisgyere- szített, amikor megérkeztünk két, a menyecske az asztal mel- hozzá, a széken reverenda: az lett áll és azt mondja: előadáshoz kell. ,,Komatálat hoztam, meg is — Húsvétkor jönnek a ko- aranyoztam. Koma küldi komá- mák, 18—20 is összejön egy- nak, ha nem váltja magának, egy családnál. Hozzák a na- küldje vissza komának. Szív rancsot ajándékba — régen küldi szívnek, ha nem váltja szí­nem voltak ám nagy ajándéko- vesen, küldje vissza szívnek...” zások —, nem úgy mint most, —valahogy így van, azt hiszem hogy blúzokat vesznek, drága — szavalja ízes beszéddel. — dolgokat. Adtak két narancsot Még nekem is hoztak! De a meg egy hímes tojást. Nagyon háború után végeszakadt en- szépen kihímezzük, gicával raj- nek a szokásnak... Nincs locso- zolunk rá. A nagylányok és le- lóbál sem. A mai fiatalok nem gények narancsot dobálnak foglalkoznak ilyennel. Most már egymásnak, amelyik elkapta, inkább csak a locsolás divat er- az lett a párja. „Hátulsó pár elő- refelé. re fuss!” — ezt játszották. Az elmaradhatatlan sonka — A sonkaszentelés húsvét mellett Ilonka néni az ünnepek­vasárnapján reggel hatkor a re saját receptjét készíti el min- templomban történik. Az volt a dig. Ezt meséli el végül, szokás, hogy amikor ennek —- Töltött húst készítek egy vége lett, mindenki kiszaladt, szép tállal, mert ez hidegen is mert azt mondták, hogy azé jó. A dagadót megborsozom, lesz az első „kapás”, aki elő- megmustározom, fasírozott szőr hazaér. Úgy tartják: akik húst terítek rá. Egy szál sült kol- kullognak, azok lusták lesznek bászt rakok bele, felpöndörí- abban az évben. Sokkal ünne- tem, összekötözöm és megsü- pélyesebb volt régen a húsvét. töm pirosra. Nyolc tojásból Nagy, szőttes ruhákban vitték „gombákat” készítek: töltött to- az ajándékokat a templomhoz jásokat. A virslit bő lében bedo- és ott osztották szét a kereszt- bőm forró zsírba, felpúposodik, gyerekeknek. mint a gomba olyan lesz ez is. Ilonka néni elmesélte, húsvét Rárakom ezeket a hús tetejére, utáni hétvégén, fehérvasárnap, pirosarannyal behúzom. Alája vagy ahogy másként nevezik: rizst teszek, petrezselyemmel matkázókor hozzák a komavé- kicifrázom a szélét. A későn ér­kező vendégek is jó étvággyal Húsvétkor is népviseletbe öltöz- fogyaszthatják... tek a csökölyiek Tóth Kriszta

Next

/
Thumbnails
Contents