Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-29 / 74. szám
1991. március 29., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Nem vagyunk nemzetkárosítók (Folytatás az 1. oldalról) Ángyán János megismételte a juhászat év közben oly sokat hangoztatott gondjait. Folyamatossá vált az évenkénti 15 százalékos állománycsökkenés, a felvásárló-szervezetek raktáraiban több, mint egyéves gyapjúkészlet halmozódott fel. Bartal Aurél, az erdészeti választmány vezetője arról adott számot, hogy a megye 164 ezer hektárnyi erdőterületéből 34,1 százalék a szövetkezetek kezelésében van. Nehezen ugyan, de az erdőfelügyelet segítségével megbirkóznak kötelezettségeikkel. Végh Gábor Kutasról a műszaki gondok megoldásához javasolta a közös gondolkodást. Célzott a melléktermék-hasznosítás jelentőségére, valamint az energiagazdálkodás fontosságára. Szabó József kaposmérői elnök javasolta a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek választmányának megszüntetését és beolvasztását a közgazdasági választmányba. Sági Imre tavaly a 16 településről érkezett 23 tag által alapított kistermelői választmánynak lett vezetője. Érdemi munkájukhoz viszont elengedhetetlen a mielőbbi agrárpiaci rendtartás. A vita során Anderka István kijelentette, hogy a konzervgyárak egészen addig megtarthatják monopolhelyzetüket, amíg nem lesz egységes a termelői érdekek megjelenítése. Berend Ferenc szerint a „hatalom szava” már a múlté, de egységes érdekvédelem nélkül a termelőket minden esetben kijátszhatják egymás ellen. A „tejháborúban” is ezért értek el csak fél sikert. Varga László szenvedélyes hangon ecsetelte a várható gabonagondokat. Szerinte 1991 -ben nem a Gabonaiparral kell vitatkozni, hanem kormányzati intézkedéseket kell kikényszeríteni! Dr. Pallér Endre, a megyei szövetség elnöke elemezte egyévnyi munkájukat. A megalakulás után nemsokkal 76 termelőszövetkezet, 4 vállalat és 14 kistermelő lett tagja a megyei szövetségnek. Kapcsolatteremtő munkájuk során nem minden esetben tudtak sikereket elérni, presztízsharccá fajult a kamarával való rivalizálás. A MOSZ lassan kezd felemelkedni, ennek biztos jele, hogy a főhatóságok is kezdik partnerként kezelni. A Földművelésügyi Minisztériummal továbbra is kritikán aluli a kapcsolat, ott ugyanis — úgymond — érdemi szakmai munka helyett még mindig csak politizálnak. A Szövetkezeti Törvény megalkotásához eljuttatta véleményét az Országos Szövetkezeti Tanács és a MOSZ. A megyei zárszámadások tapasztalatairól Peller Endre kijelentette, hogy a nehézségek érdemibb, megfontoltabb döntéseket eredményeztek. 12 esetben került sor szövetkezeti elnökök választására és 10 esetben a régi elnököknek szavazott bizalmat a tagság. Herner Endre, a megyei szövetség titkára írásban juttatta el a küldöttekhez tájékoztatóját a szövetkezetek 1990. évi gazdálkodásáról. A restriktiv hitel- politika és az infláció ellenére április végéig csak a tőkepótló hitelek összegével vettek többet igénybe mint az előző évben. A kamatterhek, az ipari eredetű anyagok árszínvonalának emelkedése után jött az aszály, majd ezt követte az egyre rosszabbodó közgazdasági környezet. Visszaesett az export és a belső fogyasztás is. A megye szövetkezeteinek ennek ellenére mérleg szerinti nyeresége 674 millió forint lett, 12 termelőszövetkezet összes vesztesége 103 millió forintra rúgott. Az átalakuláshoz vezető úton tehát elindultak a gazdaságok, 50 termelőszövetkezetben már a lehetséges mértékig nevesítették a vagyont. Végül is nőtt az eredmény, megőrizték likviditásukat, működőképességüket, bár nagy mértékben csökkent az eltartóképesség, a dolgozói létszám, és a bérek sem tudták követni az infláció mértékét. A hozzászólások sorában aggodalmak hangzottak el az idei bizonytalanságokról, a késlekedő kormányzati intézkedésekről. Önkritikus hangon minősítették az Agrárszövetség választási kudarcát, és elítélték a Magyar Demokrata Fórum állásfoglalását a termelőszövetkezeti vagyonnal kapcsolatban. Megfogalmazták: Nem vagyunk nemzetkárosítók! (Mészáros) Talaj a laborban Az idei időjárás miatt csak későn lehetett talajmintát venni, így sok most a munka a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás laboratóriumában. Többek között a talaj humusztartalmát is vizsgálják. (Képünkön.) Ez a mérés nagy jelentőségű a földdel dolgozóknak, hiszen a termőérték adatait mutatja. (Fotó: Kovács Tibor) Hölgyek előnyben Infláció és Aranyfonal Új, inflációt követő értékű életbiztosításáról tartott sajtótájékoztatót tegnap délelőtt az Állami Biztosító. Mint azt Jeager Vera üzletágigazgató elmondta, az ÁB új életbiztosítási formája, az „Aranyfonal", a maga nemében az első, amely szerkezetében hosszú távon védelmet jelent a mindenkori inflációval szemben. Az új, nagyösszegű életbiztosítás lényege, hogy a biztosítási összeget az Állami Biztosító befektetései révén a mindenkori inflációhoz közeli mértékben növelik, így a hosz- szú távon garantált három és fél százalékos kamat mellett további 22—30 százalékkal növekedhet évente a biztosítási összeg. Természetesen az inflációt követő biztosítás feltétele a biztosítási díj hasonló mértékű növekedése. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a hazai biztosítás történetében eddig szokatlan módon, a biztosítási díjaknál különbséget tesznek férfi- és női biztosítottak között: a hölgyek alacsonyabb díjtétellel köthetik a biztosítást. A másik újdonság, hogy a háromszáz- ezer forint fölötti életbiztosítási szerződés megkötésének feltétele az Állami Biztosító által fizetett kötelező orvosi vizsgálat. A szakemberek azt remélik, az új konstrukciójú Aranyfonal életbiztosítást az év végéig legalább százezren kötik meg. Bejáratott és lejáratott szakmák • • Üzletek, kockázatok, kontárok FÓRUM A MTESZ-BEN Magyarországon még nem alakult ki egységes vállalkozói réteg. Rengeteg az üzleti „szabad terület”, számtalan befektetési lehetőség lenne, ám vállalkozásba kezdeni mégsem egyszerű dolog. Fia valamilyen üzleti ág felfut, rengetegen követik a szerencsés kezdő példáját, megpróbálnak vállalkozásukról rövid idp alatt mind több bőrt lehúzni. így van ez az idegenforgalom területén is, ahol mára hazánkban csaknem ezer utazási iroda tevékenykedik. A MTESZ kaposvári székházéban tegnap délelőtt az üzleti kockázat csökkentésének lehetőségeiről és az idegenforgalmi érdekvédelem fontosságáról hallhattak előadásokat az egybegyűlt szakmabeliek. Dr. Floffman Istvánnéval, a közgazdaságtudományi egyetem munkatársával és Pálos Miklós újságíró-reklámszakemberrel a tanácskozás után beszélgettünk. — A társadalmi folyamatokkal az idegenforgalmi életben is robbanásszerű változások mennek végbe. — mondta Pálos Miklós.—Az elmúlt időszakban rengeteg, magát utazási irodának kikiáltó vállalkozás alakult, sokszor minden fantázia nélkül, egy-egy már befuttatott útvonalra szakosodva. Sokan közülük teljes hozzá nem értéssel „vannak megáldva”, tevékenységük fő eredménye az, hogy a szakmát lejáratjak. Nemrég olvastam egy statisztikát, melyből kiderült, hogy a kis utazási irodák buszainak nyolcvan százaléka nem alkalmas a tervezett utak megtételére. Mindenki érdeke, hogy megszabaduljunk az ilyen kontároktól, ebben a sajtónak is nagy szerepet kellene vállalnia, akar azzal, hogy kiválogassák a valós alap nélküli, félrevezető hirdetéseket. — Nem hiszem, hogy célszerű lenne a sajtóra testálni e feladatot. Sem joga, sem lehetősége nincs erre. Nem kéne inkább a szakmának vállalnia saját megtisztítását? — Erre az idegenforgalmi ágazat maga nem képes. Egy újszerű érdekvédelmi rendszert kellene kialakítani, melynek munkájában az újságok is segítenének. A mai átmeneti helyzetben ezt az egy megoldást látom. — Egy piacgazdaságban lehet-e csökkenteni az üzleti kockázatot? — kérdeztük Hoffman Istvánnét. — Megfelelő piackutatással, információgyűjtéssel jócskán csökkenhet a rizikó. Egy vállalkozás beindítását hosszabb ideig tartó kutatómunka kell hogy megelőzze. — Mekkora kockázat ma Magyarországon vállalkozni? — Nagyobb, mint a nálunk fejlettebb nyugat-európai országokban. Gazdasági viszonyaink még kialakulatlanok, hitelrendszerünk sem megfelelő. Nyugaton ha valakinek van egy jó ötlete és hozzá egy helyisége, azonnal pénzhez juthat. Nálunk ez így kivitelezhetetlen. Barna Zsolt Kedvezményes menedzserképzés Az elkövetkezendő két év folyamán kétezer magyar menedzsert képeznek ki nyugat-európai színvonalon az Omega Glen Brit—Magyar Vezetőképző és Tanácsadó Kft.-nél. A cég 1989 augusztusában kezdte magyarországi működését, s azóta mintegy kétezer menedzsert képeztek át illetve tovább hazánkban. A múlt héten a cég a magyar és a brit kormány egyetértésével megkapta a know how fund 425 ezer fontos támogatását. Ez teszi lehetővé, hogy évenként ezer menedzsert kedvezményesen képezzenek ki, ugyanis a brit támogatás az ösz- szes külföldi költséget fedezi, s így a magyar hallgatóknak csak 55 ezer forintot kell majd fizetniük. PERLEKEDŐ ÖRÖKÖSÖK Rossz szomszédság török átok Nagyatádon, az Ady Endre utcában békésen szunnyadnak a porták a hétköznapi csöndben. Nem így az indulatok! Hogy az élet fintora mire képes, mit tud művelni két — egyébként rendkívül szorgalmas és tisztességes — szomszédos családdal, azt tanulságképpen írjuk le. Nevezhetjük fatális félreértésnek is a vitát, amely a jószomszédi viszonyt keserű évek során pokollá változtatta. Tóthék és Halászék már csaknem három évtizede laknak egymás szomszédságában, telkieken ez idő alatt az aprócska vályogházakat mindketten nagyszerű családi házakra „cserélték". Mindkét kert gondosan művelt, az udvarok tiszták és rendezettek, a külső szemlélő joggal hiheti: itt megérdemelt csend és béke honol. Igen, megérdemelt lenne, ám a lelkekben mégis harag tombol. Az én örökségem — Ez és a szomszédos telek is, amelyen Halászék laknak az én nagyapai örökségem! — állítja Tóth Józsefné. — Hogy ők hogyan kerültek ide, azt a telekkönyvi hivatalban is többször kérdezték, de fogalmam sincs. Mi 1965-ben, nagyanyám halála után öregapám kérésére költöztünk ide, de én itt is születtem. Halászék 1946-tól laknak itt. — Ha ilyen régóta szomszédok, miért éppen most került felszínre a telekvita? — Az Istenre esküszöm — bár kezdettől fogva tudtuk, hogy a mi telkünkön élnek—ez bennünket nem zavart. A nézeteltérés akkor kezdődött, amikor a disznóól bűze elviselhetetlenné vált: túl közel építették ugyanis a mi házunkhoz. Az illetékesek megállapították, hogy igazunk van, a jószágokat hátrább kell telepíteni. Ez kissé hosz- szadalmasan, de megvalósult. Ez ügyben a Tóth család már sok levelet írt. Többek között a megyei tanács víz- és építésügyi osztályának és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak. Még a 80-as évek elején jártak, és szó sem volt a telekvitáról. 1986 őszén azonban Tóthék meglepve tapasztalták, hogy egy traktor szántja a kertjüket. Ők nem hívták, tehát kérték: távozzon. Az idegeket romboló lavina ezzel megindult. — Halászná azt kiabálta nekem, hogy mi építkeztünk a telkükre, örüljek, hogy itt lakhatok, mert ez a terület az ő apjának a hagyatéka. Én közjegyzői okirattal és tulajdoni lappal tudom bizonyítani, hogy ez fordítva igaz! Ezek után Tóth József időt, pénzt és fáradságot nem kímélve ki akarta deríteni az általuk vélt igazságot. Számtalanszor bement a telekkönyvi hivatalba, kérte a telekkönyvet. írt a Legfőbb Ügyészségre, a megyei tanács különböző osztályaira, megjárta a kaposvári és az Új Magyar Központi Levéltárat, a Földművelésügyi Minisztériumot és a Térképészeti Vállalatot, a Somogy Megyei Földhivatalt és a nagyatádi városi, valamint a megyei bíróságot. Igazát azonban nem lelte. Úgy vélte, valami fejes állhat Halászék mögött. Fogadott ügyvédje sem tehetett érdemben semmit. Gyanakvása odáig fajult: állítja, hogy levelei felbontva érkeznek, sőt rendőrökkel figyeltetik utazgatásait. Ajándékba adom nekik A Halász család készségesen fogad, tudják: róluk a szomszédban jót nem mondhattak. Tagadják, hogy szántásügyben valaha is afférjuk volt. — Nem én mondtam, hogy ők a mi telkünkre építkeztek, hiszen nagyon jól tudom, hogy Tóthék területe nagyapai örökség, az enyém pedig apai — mondja az asszony. — De ha ők mégis azt állítják, hogy szerintem az enyém, hát akkor ezennel ajándékba adom nekik! — Ha ez a vita valóban ilyen félreértésen alapul, miért nem beszélik meg, miért nem nyugtatják meg egymást? Úgy tudom, Tóthék fölajánlották, hogy ha nem is baráti jószomszédságban, de békében élhetnének ugyanúgy tovább, mint a telekügy előtt. Miért nem fogadják el a békülő jobbot? — Nem vagyok hajlandó beszélni velük, s biztos vagyok benne: Tóthék sem velünk. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a jó hírt közölnöm kell Tóthékkal. Örömmel kopogtam be újra ajtajukon: senki nem akarja a házukat, telküket elvenni, élhetnek továbbra is úgy, mint eddig. Látogatásom azonban nem volt sikeres. Halászék hazudnak — mondták, és szavaim nemhogy megnyugtatták volna őket, sokkal inkább felkorbácsolták kedélyüket. Úgy tetszik tehát, nincs megoldás. Marad a harag, az „illetlen" szavak röpdösése, a fenyegetés és a napokat megkeserítő vita. Akkor, amikor megannyi munka után a két család már kényelemben élhetne... A döntő bizonyíték Mivel igazságot tenni nem a mi tisztünk, ám alaposan körüljárni az ügyet igen, fölkerestük Horváth Jánost, a Nagyatádi Körzeti Földhivatal csoport- vezetőjét. A telekvita összes aktáját láthattuk, a dossziényi levelezést is, ám a döntő bizonyítékot egy kissé megfakult telekjegyzőkönyv szolgáltatta. A birtokállási, illetve a tulajdoni lap mind Halász Józsefné édesapja, mind pedig Tóth Józsefné nagyapja esetében rögzítette: mindketten ugyanakkora telket kaptak juttatás címén. Az írás 1938-ban készült... Tamási Rita
