Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

1991. március 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 BOMBAJÓ! A legpontosabb videotoplistát most Gyöngyösiné Szabó Judit somogysárdi olvasónktól kaptuk. Gratulá­lunk, levelünket hamarosan megkapod, s jelentkezhetsz vele a Bombajó Kft. Fekete Fény videokazetta-kölcsönző­jében (Kaposvár, Honvéd u. 17.). Profi happaning a sportcsarnokban Már a kezdés előtt kiderült: itt valami más lesz, mint egy sima előadás. Torzonborz, rongyok­ba öltözött fiatalok lepték el a lelátókat, s angolul buzdították tapsra a közönséget, autogra­mokat osztogattak, s egyálta­lán úgy viselkedtek, mint akik­nek semmi közük ahhoz a do­loghoz, amire nyolcezer ember vár. A nyolcezer ember pedig várt arra, amit eddig csak leme­zen hallott, filmen látott. Aztán megszólalt a ZENE. Az Aquarious. A Hair első ze­neszáma hirtelen megváltoz­tatta az addigi hangulatot. A happaning, a kötetlen házibuli érzésé elmúlt, s a szereplők ahol álltak, lemerevedtek. Kez­detét vette az előadás. Ez a kettős érzés egyébként végigkísért az egész estén. Hol úgy éreztük, hogy egy középis­kolás színielőadás laza próbá­ján ülünk, hol pedig úgy, hogy a Broadway profi módra koreog- rafált premierjén. Ugyanígy hullámzott a tetszésindex is a nézőtéren. Az unalmasnak tetsző betétszövegek közben egyre több helyen hallatszott beszélgetés, cukorkapapír- zörgés, ám abban a pillanat­ban, hogy megszólalt a ZENE és táncra perdült a színpad, újra mindenkit elszédített az élmény. Miért e kettősség? Talán azért, mert a mű eredeti mon­danivalója a mai kényszeredet­ten rátukmált aktualitás mellett sem jelenti ugyanazt, mint a hatvanas években. A lázadás­nak ez a fajtája már a szabad­sággal régen megáldott orszá­gokban sem jellemző, nálunk, a mai fiataloknak pedig kifeje­zetten idegen. A hippiélet isme­retlenséget még az oly bő iro­dalma sem tudta enyhíteni, ezért aztán a fontos részleteket legtöbben meg sem értették. A ZENÉT azonban mindenki értette. Azt nem lehet nem ér­teni, ahhoz nem kellett nyelvtu­dás, a szöveget mindenki kívül­ről tudta. Mert ott volt mindegyik. A Sodomy, a Manchester, a Good morning starshine, a Where do s go, a Hare Krishna és az összes többi, slágerré vált nóta. Sokáig nem is bírt magával a közönség, már a Good morning starshine halla­tán leszaladtak a színpad elé, hogy legalább a Let the sunshi- ne-t együtt énekeljék a szerep­lőkkel. Együtt is énekelték, mégpedig többször is, mert a szűnni nem akaró taps leg­alább tízszer visszahívta Ber­gen, Cloude-t, Hudot, Woofot, Jeanny-t Sheilat és a többieket a színpadra, aminek a vége egy nagy közös éneklés lett. Varga Ottó SLÁGERLISTA a kaposvári Fészek Áruház ajándékával Külföldi TOP 10: 1. Timmy T.: One More Try 2. Whitney Houston: All the Man That s Need 3. Surface: The First Time 4. Torfrock: Beinhart 5. INXS: Disappear 6. The Simpsons: Do the Bartman 7. Praise: Ónly You 8. E.M.F.: I Believe 9. Vanília Ice: Ice Ice Baby 10. Queen: Innuendo Magyar TOP 10: 1. Exotic: Mikor fütyürészem a slágeromat 2. Pa-dö-dö: Báj-báj Szása 3. Moho Sapiens: Angyalbőrben 4. Dolly Roll: Álmodtam 5. Lukács Erzsi: Várok rád 6. Zoltán Erika: Ki nevet a végén 7. Homonyik Sándor: Lesz még szép 8. Edda: Éjjel érkezem 9. Délhúsa Gjon: Őszi levél 10. Varga Miklós: Otthonról hazafelé E heti nyertesünk Kistüttői Andrea mernyei olvasónk. Gratulálunk, a Fé­szek Áruház ajándékát postán kapod meg. ,,A verseny olyan, mint egy mozi, nem készülök rá” Egy sokoldalú kislány a hetedikből Az előző két évben Sting csak kirándult: hol a brazíliai őserdőbe, hol a Brodway színpadára, mint Bicska Maxi. Most egy új nagylemezzel és a hozzá kapcsolódó turnéval vissza­tért eredeti „foglalatosságához”. A hírek szerint nyáron Budapestre is ellátogat! 1990-ben Németországban Matthias Reim volt a férfiak között az abszolút favorit: minden népszerűségi szavazást megnyert. Most a koncertszínpadon bizonyít. (A Popcorn nyomán) CHARLIE, A LEGENDA versmondón nem voltam he­lyezett. — Mennyit szoktál készülni egy versenyre? — Nem sokat. Többnyire elég a tananyag ismerete, a nyelvművelő versenyekhez pedig nagyon jók a tévé ilyen típusú műsorai, az Egy szó mint száz, a Kerékbár s\b. Nem olvasok előtte tudományos könyveket, pedig sokan ezt gondolják. Nekem a verseny olyan, mint egy mozi. Beülök, megcsinálom amit kérnek tő­lem, aztán vagy jó, vagy nem. Tanulni is csak fél órát szok­tam, órán viszont figyelek, s olyankor rosszul tűröm, ha bár­mivel megzavarnak. — Eddig minden évben kitű­nő voltál. Nem tartanak stré­bernél áz osztálytársaid? Ők néni. de másoktól rtiáf megkaptam... Legutóbb egy gimnazista kiabálta utánam, hogy hülye Stfíbif. Az ösztály- társaim rendesek, jól kijövünk egymással. — Otthon mi a helyzet? — Agy, ügy ériem, büszke rám, anyu pedig — az anyák elfogultságával — kikiáltóit ott­hon zseninek. Vlsiörtt, Sze­rencsére egyikük som várja el tőlem az újabb és újabb ered­ményeket. Szabadidőmben sok krimit, sci-fit olvasok, Leslie L. Lawrence a kedvencem, s szeretek zenét hallgatni. Vi­deónk szerencsére nincs, a műholdas adás pedig, mivel nem értem, nem köt le igazán, így marad időm, most például németül tanulok. — Mi leszel, ha nagy leszel? — Kisebb koromban mindig tanár akartam lenni. Miután egy országos nyelvművelő ver­senyen megismertem Grétsy Lászlót, mint zsűrielnököt, so­káig a nyelvészpálya vonzott. Mamám viszont azt szeretné —és most már egyre inkább én is —, ha orvos lennék. Az álta­lános iskola után valószínűleg egészségügyi szakközépbe megyek, mert ott az érettségi mellett szakmát is kapok. N. L. VAN KÉPÜNK HOZZÁD! Élő lemezbemutató turnéja során Kaposvárra is elláto­gatott Tátrai Tibor és zenekara. A blues avatott mesterei a már megjelent első, és a kiadásra váró második albumukról adtak elő válogatást. Az új anyag hamarosan a boltokba kerül: Küszöbön túl a címe. A kezdés húszperces csú­szása olyannyira megviselte a nézősereget, hogy az elsőként színpadra lépő zenész puszta látványát is ováció fogadta. Horváth „Charlie”, az együttes énekese, egyben szószólója, bevezetőjében kevésnek érez­te az egybegyűlt publikumot, ennek ellenére kellemes han­gulatban telt a Tátrai Band ka­posvári bemutatkozása. Dina­mikus és lendületes rock and rollok, melankolikus és mégis feszes bluesdallamok váltották egymást. A számok gitárbetét­jeiben Tátrai apait-anyait be­leadva, ördöngös technikával és Virtuóz kombinációs kész­séggel szelídítette meg tűzpi­ros hangszerének liúfjait. Fel tétléh említést éfdemel Papp tamás (dobok) és Solti János (ütősök) NtmüssZékOiÓiá. Bra­vúros érzékkel szolgáltatták a latin-amerikai- és bluésritmü- sokat egyaránt. A gondosan fnegkoreogra fáit estet megszakította egy- egy elrugaszkodott nézői ész­revétel, főképpen a zenészek sZőffliának oltását Illetően. Ennek oka valahol végtelenül egyszerű: csak a reflektorok egyik oldalán van hőség, de valahogy ez mindig az előadók­nak jut. — Charlie, te legenda vagy nekem — hallottam a koncert végén az öltözők felé haladva az öregedő rocker vallomását. No comment. Nos, az izzasztó est után a Tátrai Tibor Horváth „Chárlie" rajongókon átvergődve a can- neS-l'Mideffl-SZefeplésről kér­deztem a zenekar tagjait. — több hónappal ä fesztivál előtt elküldtük az anyagot Fran ciaotsZágba — kezdi a beszél­getést Charlie. — A zsűri 400 zenekarból ötöt választott ki, köztük minket is. Ezzel lehető­séget kaptunk az §iö bemutat­kozásra. tulajdonképpen az első magyar zenekarként ját­szottunk élőben a Midem-fesz- tlválok történetében. Szinte ki­zárólag szakmai összetételű hallgatóság előtt léptünk pó­diumra, és megkaptuk a leg­jobb külföldi résztvevő díját. — Van egy alapvető félreér­tés a Midemmel kapcsolatban — veszi "ét a szót Kovács ta­más, basszusgitáros. — A fesztiválon való részvétel azt jelenti a köztudatban, hogy a Hungaroton kiviszi az úgyne­vezett sztárjait, és egy olyan standon árulják a zenekar le­mezeit, mintha egy ipari vásá­ron volnának. A Pa-dő-dö-ék például letettek egy magnót és összevissza ugráltak. A me­nedzserek győzték elforgatni a fejüket. — Hogy készült az „amen­kás” klipetek? — Az Amerikai Egyesült Álla­mok CBS Televíziós Társasá­énak francia képviseletétől erestek meg bennünket — folytatja Tátrai Tibor. — Az Agfa cég lett a szponzor, amelynek egy fénymásoló gépe feltűnik a képernyőn né­hány pillanatra. Ez nekik a rek­lám. Egyébként csak azért nem Kőbányán forgattuk a New York, New York ot, mert ott nincsenek felhőkarcölők. A CBS-től ázőtá is igeh nagy az érdeklődés. Nérri akarjuk elblöffölni a dolgot, tényleg ren­getegét táviratoznak, kérik az újabb és újabb anyagokat. — Nagyon nagy dolog az úgynevezett life-lifíé-bári lenni — fejezi be Charli —. egyfolytá­ban foglalkoztatást, izgalma­kat, ugyanakkor felelősségét is jelent. Egyébként már többször játszottunk az amerikai ,,New MuSId” szemináriumon, ennek a rendezvénynek a nagysága tízszerese a Midemének. De ugyanúgy szeretünk játszani kétszáz ember előtt Is. A lé­nyeg, hogy ők is szeressenek bennünket... Balassa Tamás Zsoldos Szilvia, a kaposvári Tdldi-lakótelepi általáhos isko­la hetedikese sokoldalú és kitű­nő tanuló. Megyei első a Bolyai János matematikaversenyen, országos tizenkettedik, majd hatodik a Verseghy Ferenc nyelvművelő versenyen. Vers­éé prózamondó. Rajzait kiállí­tották a Kilián művelődési központ Gyermektükdr 89 cí­mű kiállításán, s épp most jutott túl a Hevesi György kémiaver­seny városi fordulóján. — Az iskolai fordulót egyik osztálytársammal holtverseny­ben nyertem meg, így jutottunk el mindketten a városira, s úgy érzem, az is jól sikerült. Sze­rencsére a suliban már a nyol­cadikos tankönyvet vesszük, így nem voltunk hátrányban az idősebbekkel szemben. Annál cifrább eset volt nem­rég : a matekversenyt a vers- és prózamondóval egy időben szervezték meg. Alighogy megírtam a matek írásbelit, már szaladhattam is a másik helyre verset mondani. A mate­kon így is második lettem, de a Rovatszerkesztő: Tamási Rita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents