Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP —KÖZELKÉPEK 1991. március 2., szombat Szúrósan hideg az idő és szokatlanul tűz a nap. Az állatok kimerészkednek a fényre, elnyújtózva mártóznak a kincset érő napsugárban... Az utca néptelen, embert alig látni. A délnyugati határ felé, Görgetegen járunk. — Idegenek vagyunk mi még 16 év elteltével is — mondja a kerítésre támaszkodva egy nyugdíjas házaspár. — Nehéz ide beilleszkedni. Nem járunk sehová: a falugyűlésre sem mentünk el. Elvagyunk a saját gondjainkkal. A település két részből épült fel: Görgetegből, amelyről nem dönthető el, hogy a görgeteg (kőhordalék) vagy a görög (nőstény disznó párosodik) szavak alapján kapta-e nevét — és Kuntelepből, melyekről egy falucsúfoló is szól: ,,Kuntelep, Görgeteg, összefutnak, görögnek.” A közelben Rinyaszentki- rály, melynek lakossága 450- re, mintegy harmadára csökkent az eltelt 40 évben. Későn jöttek rá, hogy a két falu között utat kellene építeni... Disznóvágás „nyomai" Sánta Jánoséknál Herézi János már 83-ik évét éli itt. Szobájában kevés a fény, a sarokban tűzhely, a tűzifás kosárban kukoricacsuták. —Jugoszláviából települtünk ide. A nagyapámék eladták a birtokukat, eljöttek ide. Jó is volt, hogy így tettek, mert ottan csúnya világ kerekedett abban az időben. — Mi volt a mestersége ? — Földet szántottam. A miénk volt: először a nagyapámé, aztán az apámé. Harmadszorra lett az enyém, most meg a tsz-é. — Régen hová jártak a legények itt Görgetegen ? — Kint az állomáson kugliztunk, elmentünk bálokba is. Tudja, azért nekem a régi világ jobban tetszett: sokkal nyugod- tabb volt. Nem tudom, vissza tudják-e csinálni, ha már ennyire elrontották. Volt itt két csordás, két kanász, akkor még birkák is voltak. Most talán ha 4 marha van a faluban. — Visszakérné a földjét a gazdaságtól? a falu problémája, annyira leköti a sajátjuk—nem tudnak nyitnia közösség felé. S Görgetegen elszaporodtak a lopások. Elég sok a cigány s közöttük több a lumpen, gyakran néznek körül a telkeken. Sánta Jánoséknál disznóölés van. Az asszony egyébként felszolgáló a rinyatamási vadászházban. — Nincs itt munkalehetőség, a gyerekeim is elmentek. Az utca másik oldalán Szabó Lajosné háza áll. A háziasz- szony barátságosan fogad: a kisunokákra vigyáz most. Szomszédolni nem nagyon jár, leginkább csak a boltban találkozik emberekkel, de vásárolni is ritkán megy... n i A falu papjáról azt mondják, majd 50 éve él itt, és sokat tud mesélni Görgetegről. — A faluban már nem sok öregember él, aki mesélni tudna. A veszprémi püspök birtoka volt ez az egész terület, felparcellázták. A Kunságból jöttek ide az emberek, ezért hívják Kuntelepnek. Egyesítés után szó volt arról, mi is legyen a tele„Volt itt két csordás, két kanász is...” — Én már nem kérem vissza sosem. Volna aki megművelné, de ló is kellene hozzá. Horváth Béla, a falu polgár- mestere, korábban a helyi iskola fűtője volt. Balogh Józsefné körjegyző pedig vb-titkárként dolgozott Görgetegen. Nem hitte, hogy 20 éves államigazgatási pályafutása után ilyen nagymértékű változásokat ér meg. Azt mondta, hogy munkalehetőség Görgetegen minimális. A szövetkezet most vagyonközösség. Nincs kulturális centrum a faluban. Ahhoz, hogy itt maradjanak a fiatalok, be kellene fejezniük a faluház felújítását, mert eddig csak a kocsmába tudtak elmenni szórakozni. Különleges az önkormányzati testület, mert itt közös a képviselet Szentkirállyal. Görgeteg hátrányos helyzetben van: Barcs vonzásához nem tartozik, Nagyatád vonzásának pedig a szélén van. A,.szélső település” adottság rosszul csapódott le. Nem telepítettek ide ipari üzemet. Bár stabil a lakosság száma, öreg a falu. A fiataloknak nem lesz munkalehetőségük, a föld művelésére pedig nem éreznek késztetést. Elszegényedik a település. Ha helyi adót vetnének ki, akkor az teljesen megfojtaná a község lakosságát. — Az embereket nem érdekli pülés neve, akkor egyik neves magyar írónk azt mondta, szó sem lehet róla, hogy ez a szép magyar szó: Görgeteg, eltűnjön a világból. Egyesülés után 3000 fölött volt a hívek száma, most már csak 1700. Pusztulunk, vesztünk, mint az oldott kéve, széthullt a község. Varga Lajos kanonok, a se- gesdi főesperesség főesperese. Szobája egyszerű, az asztalon imakönyv mellett újságok, a hosszú, tornácos folyosón virágok. — Tart még az elvándorlás? — Mintha megállt volna. Megindult az építkezés, a fővárosból is jönnek ide lakni. Munkaalkalom azonban nincs. Volt egy cipőüzem a tsz kezelésében, most madáretetőket és babákat gyártanak ott. — Úgy tűnik, a faluban csak saját kis életüket élik az emberek... — A mai ifjúság már csak mulatni jön össze, egyszerűen nem lehet hozzájuk férkőzni: nem érdekli őket semmi. A szüleik is: egyik erre, másik arra dolgozik, hazajönnek, első útjuk a kocsma, az italozás. Meglátszik ennek hatása a gyerekeken is. Kétharmadukat nem neveli senki, mert a szülők nem érnek rá... — Mégis, mi foglalkoztatja őket? — A romló helyzet. Politizál- gatnak, persze csak úgy maguk között. Megdöbbentette a falut a hitoktatás körüli huzavona, a címer miatti cirkusz. Az első polgármester-választás sikerVarga Lajos kanonok: — Reményem sincs Fotó: Lang Róbert télén volt, én nógattam őket, hogy menjenek el legalább a másodikra. — A falu jövője? — Reményem nincs. A lányt még csak elküldik gimnáziumba, hogy aztán be tudják dugni valamelyik tsz-irodába, de a fiúk iparosok lesznek. Az a néhány, aki tanult, el is ment innen. Nincs tanult ember a faluban. Sokat foglalkoztam gyerekekkel. A háború alatt egyszer rámförmedt az intéző, mit foglalkozok én annyit velük? „Elég, ha annyi esze lesz csak, hogy ha esik, akkor ne álljon a csöpögés alá.” — mondta. A műveletlenség sajnos látszik a falun. Annyira materialista a magyar ember, hogy a pénzt meg tudja olvasni: 1000 több, mint 100. A latin közmondás is úgy tartja: Aki a palacsintát meg nem kóstolta, nem is vágyakozik utána... Távozom. Látom: az emberek hazafelé tartanak a munkából. Ki gyalogosan, ki kerékpárral. Minden csöndes. A kanonok szavai csengenek a fülembe: „Ahol nincs, ott ne keress." Talán a tavasz jöttével majd kijjebb merészkednek az emberek. Tóth Kriszta GÖRGETEGI TÉL Máthé Erzsi útja Katona József Színház-beli öltözőjében beszéltünk meg találkozót Máthé Erzsivel, ott, ahol egy éve is van már talán, hogy nem járt, — mondja némi rezignációval. Nem volt dolga. Régen kapott szerepet a színházban, és régen nincsenek már műsoron azok az előadások, amelyekben szerepelt. Miközben kimegy a társulati büfébe, amely itt van, kétlépés- nyire az öltözőjétől, hogy kávét hozzon, körülnézek. Körös-körül a falakon elhunyt nagy pályatársak portréi vagy jelenetképek előadásokból. Mészáros Ági és Ladomerszky Margit a Warrenné mesterségében, Bajor Gizi, Tímár József, Várkonyi Zoltán, Tőkés Anna és mások. Nem én gyűjtöttem össze ezeket a képeket, hanem Gobbi Hilda, aki szintén itt öltözött. Halála után nem sokkal festés volt, a fotókat leszedték, kupacba rakták, aztán ott maradtak, az én szerepem csak annyi, hogy megkértem a gondnokot, tétesse vissza ezeket a képeket a falra. Gobbi Hilda emléke örökre itt él, nemcsak ebben az öltözőben, de minden pályatársa emlékezetében is. — Egyik felfedezőm ő volt — meséli Máthé Erzsi. — Nem akartam én színésznő lenni, kereskedelmit végeztem, gondoltam, valahol titkárnő leszek. De újra meg újra kaptam valami ösztönzést. Fizika—kémia tanárnőm például sokszor mondta: azért feleltet, mert szereti hallani az orgánumomat. Meg ilyenek. Úgy, hogy mégsem titkárnőnek mentem, hanem felvételizni a Színiakadémiára (akkor még úgy hívták a főiskolát). A jelentkezők közül a 13-as sorszámot kaptam, szerencséje lesz, kislány, mondta ott nekem egy idős úr, talán titkár, tudja, hogy a Szeleczky Zita is 13-as volt a felvételijén? Hát a Szeleczkynek szerencsét hozott a szám, nekem nem: kidobtak. De akkor már izgatott a dolog, a végére akartam járni, megkérdeztem: van még hely, ahol próbálkozhatom? Volt, a Színészegyesületi Iskola, egyenest odamentem, ott felvettek. — Itt kerül a képbe Gobbi Hilda? — Igen, itt. Meg Várkonyi Zoltán, Rátkai Márton, Ascher Oszkár. Ők mind tanítottak ott, rangos tanári kar volt! Vizsgaelőadásunkat Gobbi Hilda rendezte, az Éjjeli menedékhelyet adtuk elő, én voltam benne Násztya. Gobbi már akkor is a világ legenergikusabb lénye és legkitűnőbb szervezője volt, elintézte, hogy vizsgaelőadásunkat a Nemzetiben tarthattuk meg (a régiben, az azóta lerom- boltban, a Blaha Lujza téren), a színháztól kaptunk kosztümöket és mindenféle segítséget. Hilda pedig odaparancsolta az egész szakmát, a többi között Somló István, a Vígszínház akkori társigazgatója (Tolnay Klári és Benkő Gyula voltak a társai) is látta a produkciót, és utána azonnal szerződtetett. — Utána azonban vidékre került, ugye? — Égy év múlva jött az államosítás, és én a pécsi színházhoz kerültem, ahol Szendrő József, a későbbi férjem volt az igazgatóm. Három év Pécs, majd a budapesti Nemzeti Színház következett. — Amelynek kamaraotthonában, a Katona József Színházban mutatkozott be Kos- suthné szerepében, Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájában. Erről milyenek az emlékei? — Mindig csekély önbizalmú és nagyon drukkolós lány voltam, akkor kiváltképp. Emlékszem, egyetlen kérésem volt a rendezőhöz, a zseniális Gellért Endréhez: ne kelljen azt mondanom, hogy Lajos. A szöveg egy-két helyen így szólt, hiszen Kossuth feleségeként hogyan is szólíthattam volna az uramat másképp, de nekem, Máthé Erzsi — Kossuthnénak, ez mégis profánul hangzott. Csakúgy lelajosozzak egy ilyen óriást? Gellért beleegyezett, ezt a nevet nem ejtettem ki. — Aztán jött az Uborkafa, benne Máthé Erzsi Glavovics Piroskája, a szolgalelkű titkárnő, remek emberábrázolás és kiugró siker. Akkor ismerték meg igazán a nevét, és sorolták attól kezdve a színésztársadalom első vonalába. — Igen, ez szép emlék, és sok más is a régi Nemzetiben, amely után máig sír a szívem: a Bernarda háza Garda Lorcától, az Ezer év Karinthy Ferenctől, és még annyi minden más... Szerepek hosszú sora a színpadon, rádiófellépések és mozifilmek, és a hatvanas évektől kezdve, amikor elindul nálunk is országhódító útjára a televízió, Máthé Erzsi „behatol” a lakásokba is, most aztán tényleg mindenki ismeri, az is, aki sohasem járt színházban, az is,,aki nem ül be a mozi sötétjébe. És a szakma elismerő tisztelete, a közönség olykor rajongásig fokozódó szeretete hivatalos díjazásban is megnyilvánul: Máthé Erzsi művészete Kossuth-díjjal jutalmaztatik. Hosszú idő után most ismét foglalkoztatja a színháza, amelyet nyolc évvel ezelőtt önként választott: akkor választották külön a Katona Józsefet a Nemzetitől, és a Katonába sokan szerződtek át. Okosnak bizonyult a választás: a Katona József Színház azóta az ország első számú, a világ minden részében is tartalmas sikereket arató színház lett. Új produkciójában, a Lári-néni főhadnagy felszarvazásában fontos szerepe van Máthé Erzsinek is. Izgul, szorong,, mint negyven év óta mindig. És siker, taps kíséri útját, mint négy évtizede mindig. Barabás Tamás
